„Sztehlo-gyermekek” a Goldmark Teremben

„Sztehlo-gyermekek” a Goldmark Teremben

Share this content.

Szöveg: Evangélikus Információs Szolgálat
Budapest – A MENSCH Nemzetközi Alapítvány, a Luther Kiadó és a Sztehlo Gábor Gyermek- és Ifjúságsegítő Alapítvány ünnepélyes könyvbemutatót szervezett június 20-án este Budapesten, a Goldmark Teremben.

A Dohány utcai zsinagóga tőszomszédságában álló épület második emeleti, hatalmas díszterme szinte teltházas volt ezen az estén, s ahogy a napokban megjelent „Sztehlo-gyerekek voltunk” című könyv első bemutatója alkalmával, úgy most is minden generáció képviseltette magát. Fiatalok, akik csak könyvekből ismerhetik Sztehlo Gábor evangélikus lelkész, a Világ Igaza, több ezer gyermek és felnőtt megmentője életét, szintén adózni kívántak emlékének – s ez alkalommal is jelen voltak egykori Szhehlo-gyerekek az új kötet megszólalói közül (dr. Füzéki Bálintot, Gröbler Andrást, Bán Évát, a betegség miatt távolmaradó Gerencsér Gyulát képviselő feleségét, Jancsó Bélát és Makai Ádámot fedeztük fel a résztvevők között, de jelen volt Bartos Csaba, Sztehlo Gábor segítőjének, a könyvben sokszor idézett Stiasny Évának fia is).

A kötet alkotói: Andrási Andor (egykori Sztehlo-gyermek, az alapítvány egyik alapító tagja, a kötet egyik „ötletgazdája”, szerkesztője és természetesen egyik interjúalanya), Laborczi Dóra újságíró (a kötet interjúkészítője, sajtó alá rendezője és szerkesztője), valamint Stifner-Kőháti Dorottya újságíró, rádiós szerkesztő, a másik „ötletgazda” és tizenhét interjú elkészítője Váradi Júlia rádiós újságíró, a beszélgetést vezető moderátor kérdéseire válaszolva idézte fel Sztehlo Gábor és mentettjei történetét.

A beszélgetésben Andási Andor röviden összefoglalta Szhehlo Gábor életének fontosabb állomásait, lényének jellemző vonásait, mindeközben saját emlékeivel illusztrálva a Gaudiopolist megalapító és a Pax otthonokat vezető lelkész páratlan személyiségrajzát. Stifner-Kőháti Dorottya felidézte, hogy egy korábbi Luther Kiadó-s kötet, a Túrmezei Erzsébet-emlékkönyv szerkesztőjeként döbbent rá az ott készített emlékező interjúk során, hogy milyen fontos a ma sokat emlegetett „oral history”-k, szóbeli visszaemlékezések készítése, megőrzése az utókornak egy-egy nagy formátumú személyiség életének dokumentálása során. Az Andrási Andor által összeállított, közel félszáz nevet tartalmazó listáról azután apránként elkezdődött az alanyok felkutatása, ami nem mindig volt könnyű feladat, hiszen sokan külföldön, sőt a tengerentúlon élnek. Még a modern technika, a Skype is segítségére volt az interjúkészítőknek egy-egy beszélgetés rögzítéséhez.

Laborczi Dóra másodikként bekapcsolódva a munkába már nemcsak az interjúkészítés, hanem a sajtó alá rendezés és a szerkesztés feladatát is vállalta. Itt szembesült azzal, hogy a klasszikus interjúforma a felvett anyagok heterogén mivolta miatt nem tartható, így Andrási Andorral a portré műfaja mellett döntöttek. Mesélt a munka kihívásairól, örömeiről, az egyes munkafázisokról, a közegről, amelyben élve elmondhatja: sok fiatal tud Sztehlo Gáborról, és érdeklődik is iránta, így a hiánypótló kötet minden generáció számára haszonnal forgatható lesz.

Mindkét újságíró rámutatott: annál inkább megragadta őket ez a feladat, mivel bár életkorukból adódóan nem ismerhették személyesen Sztehlo Gábort, de a tanúk emlékezéseiből közel kerültek ehhez a nagyszerű, kivételes erkölcsiségű, önfeláldozó, nagybetűs Emberhez. Közös tapasztalatuk volt az is, hogy néha nem is „kellett” kérdezni – az interjúalanyok maguktól is összefüggő, hosszú történeteket meséltek –, de az ellenkezőjére is volt példa: a teljes emlékvesztésre, nagy csendekre, sírásra, elcsukló hangokra. Ebben Andrási Andor jelenléte pótolhatatlan segítség volt, aki majdnem minden interjúnál jelen volt, illetve saját lakását ajánlotta helyszínül. Az ő támogató jelenléte, továbbvivő kérdései vagy megjegyzései rendkívül fontos elemei voltak a munkának. Az egyik ilyen megrendítő interjúra hozta fel példaként Stifner-Kőháti Dorottya Sztehlo Gábor fiával, „Gabsival” a budavári evangélikus lelkészi hivatalban rögzített beszélgetést. Feledhetetlen emlékké vált, ahogy édesapjára, sok-sok gyermek megmentőjére könnyek között emlékezett saját édesgyermeke.

A könyv a 24. órában készült, hiszen a megszólaltatott Sztehlo-gyermekek közül azóta sajnos négyen már elhunytak – például Váradi Júlia nagynénje (!), a 102 évesen elment Gerle Györgyné Preisich Irén.

Az, hogy a könyvbemutató résztvevői megismerhették Sztehlo Gábor gyermekmentő és nevelő tevékenységét, valamint a könyv elkészültének történetét, az ezt végzők ehhez fűződő személyes emlékeit, nagyban hozzájárult a beszélgetést kiválóan vezető Váradi Júlia is.

Az est egyébiránt meglepetéssel kezdődött: Geiger András, a MENSCH Alapítvány elnöke díjat adott át Rudolf Péter színművésznek, aki egyebek mellett Szántó Erika Gaudiopolis – In memoriam Sztehlo Gábor című filmjében című filmjében - amely Sztehlo Gáborról és a gyermekköztársaságról szól - is játszott. Az USA-ban élő Geiger András még egy fontos bejelentést is tett, nevezetesen az alapítvány életében először posthumus MENSCH díjat adományozott Sztehlo Gábornak, amelyet lányának, Ildikónak ad majd át Amerikában. Kifejezte abbeli szándékát is, hogy az estén bemutatott könyv angol nyelvű kiadását szorgalmazni fogja. 

Az esten fellépett a Masa Tamás – Masa Anita művész házaspár, a Sabbathsong Klezmer Band vezetői.

A tartalmas bemutató természetesen kedvezményes könyvvásárlási lehetőséggel és dedikálással ért véget.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!