visszaemlékezés

És lakoztak közöttünk

Igrényi Sándor 1984 és 1993 között Piliscsabán a Béthelben és Budapest Hűvösvölgyben a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthonban dolgozott. Emlékeit foglalta össze szerkesztőségünknek küldött írásában.

Káldy Zoltán gyümölcsöstálja

Ültem a Deák téri evangélikus templomban, és odaszögezett a padhoz Káldy Zoltán igehirdetése. Igazán fogékony korban voltam: kerestem önmagamat, célomat, hivatásomat. Telibe talált az a megfogalmazása, ahogy a kisfiúról beszélt, aki ahelyett, hogy elhajítaná, forró kezében szorongatja a hógolyót, amely így elolvad. A hit továbbadásának szükségességét illusztrálta így, és én tudtam: nem tarthatom meg magamban, amit felismertem, hanem azt meg kell osztanom másokkal. Nehogy elolvadjon az a hógolyó…

Száz éve született D. Káldy Zoltán püspök

Az alábbiakban dr. Harmati Béla nyugalmazott püspök gondolatait közöljük Káldy Zoltán születésének 100. évfordulója kapcsán.

1956: Nem felejtem el…

Talán tízéves lehettem, mikor édesapám először mesélt nekem 1956. október 23-ról. Ez a nyolcvanas évek legelején volt, amikor még a „ruszkik” a nyakunkon voltak, naponta láttam buszaikat, katonai autóikat az utcán masírozni. A kommunizmus látszólag ereje teljében tündökölt, ’56-ról csak mint ellenforradalomról volt szabad beszélni. A rendszer elleni lázadásom gyakorlatilag abban merült ki, hogy nem igen voltam hajlandó oroszul tanulni. Ez látszódott is a bizonyítványomon.

Házasság a háború után – Opauszki Marika néni visszaemlékezése

Budapest – Opauszki Györgyné 1987 óta özvegy. Idős korában szerettei ápolására szorul. Nehezen viseli, mert egész életében és özvegységében is határozott, dolgos, nemes lelkű, teológiai és politikai kérdésekben mindig tisztán látó volt. A felvétel minden beállítás nélkül, egy ebéd után készült, amikor veje, Győri János Sámuel fölfigyelt arra, milyen részletesen és választékosan idézi föl a múltat.

Emlékképek 1956 forradalmi napjairól

Október 23-án este sokáig álldogáltunk a budapesti Üllői út 24. számú épület – egyházunk országos székháza – előtt, amelynek második emelete akkor a teológusok otthona volt. A nap boldogító élményeiről beszélgettünk, amikor egy könnyes arcú lány állt meg mellettünk: „Ti is egyetemisták vagytok? Nem szégyellitek magatokat? A társainkat itt lövik halálra a rádió épületénél, és ti csak álltok itt? Hogy lehettek ilyen gyávák?” – zúdította ránk kérdéseit, majd választ sem várva, sírva ment tovább.

1956 gyerekszemmel

Azzal kell kezdenem, hogy én 1956 februárja és októbere között életem legszebb korszakát éltem. A forradalom évének elején, 1956. február 23-án, csikorgó hidegben, beállított ugyanis otthonunkba, nagyszüleim pécsi Rákóczi úti lakásába egy sápadt, cingár, fiatal férfi, vékony drapp viharkabátban és ócska, barna melegítőben. Ő volt – csak érettségi képéről és kisgyerekkori fotóiról meg anyám sok-sok meséjéből és naplóiból megismert – apám, egy korai pécsi szovjetellenes összeesküvés másodrendű vádlottja, civilben utolsó éves orvostanhallgató. Az ÁVO a keresztelőm után két nappal vitte el, 1951 kora nyarán.

Mindenben mindenem légy Te nekem – Történetek Bolla Árpád evangélikus lelkészről

Budapest – Amikor súlyos betegséget diagnosztizáltak nála, a kórházi betegek közötti szolgálatban találta meg az Isten által előtte kinyitott kaput. Bolla Árpád evangélikus lelkész életének utolsó éveiben készült a Zákeus Média Centrum filmje, amely sokáig dobozban hevert, most azonban a lelkész egykor elmondott gondolatai kiegészültek egy motorbalesetet szenvedett férfi emlékeivel is.

Prófétai sors – 115 éve született Ordass Lajos evangélikus püspök

„Áldott Urunk, a Megváltó Jézus tökéletesen ismerte az ember szívét. Ő mondotta: Ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is” (Máté 6,21) – ezzel az igével kezdte 1945 szeptemberében püspöki székfoglaló beszédét a huszadik század kiemelkedő magyar püspöke. Ordass Lajos 115 éve, 1901. február 6-án született. Az alábbi összeállítással rá emlékezünk.

Harmati Béla: Visszaemlékezés Jānis Matulis lett evangélikus érsek-püspök beiktatására (Riga, 1969. 09. 11-17.)

Immáron több éve készíti dr. Harmati Béla azt a személyes visszaemlékezést, amely a Minister Domini (Az Úr szolgája) a vasfüggöny mindkét oldalán címet viseli majd. A könyv a nyugalmazott evangélikus püspök lelkészi szolgálatban 1959–2006 között Magyarországon és közben 1966-tól 1987-ig Genfben, a Lutheránus Világszövetség ösztöndíjasaként és munkatársaként eltöltött éveit eleveníti fel. Az evangelikus.hu a szerző engedélyével ebből a könyvből közölt már korábban is részleteket. Ezúttal az ökumenikus imahét apropóján, Jānis Matulis lett érsek-püspök beiktatásának történetét olvashatjuk.

Oldalak

Feliratkozás RSS - visszaemlékezés csatornájára