vélemény

Ellentmondásos kort élünk. A globalizáció mind gazdasági-politikai, mind emberi kapcsolataink terén domináns tényező, egyúttal pedig – a legtöbb esetben politikai alapon – láthatatlan, de annál valóságosabb törésvonalak húzódnak ember és ember, csoport és csoport, párt és párt, teológia és teológia között, amelyek távolabb visznek egymástól, mint bármely interkontinentális repülőgépjárat. Az így kialakult törzseken belül vannak a „jók”, kívül a „rosszak”.

Ilyen új szavakat tanultunk 2020-ban: covid, pandémia, nyájimmunitás, karantén. Az év vége felé gyakran használtam az „annus horribilis”, a szörnyű esztendő kifejezést.

A Covid-járvány második hullámának zenitjén járunk. Sokan úgy estünk át a betegségen, hogy észre sem vettük. És sokan aggódtak szerettükért, akinek látták szenvedését, megpróbáltatásait. Naponta szembesülünk az elkeserítő statisztikákkal, melyek szerint a halálozást tekintve lassan átlépjük a lélektani tízezres határszámot. Borzasztó, hogy el kell temetnünk egy hazai kisváros teljes lakosságát. A hírek és rémhírek mellett azonban fontos feltennünk a kérdést: miként éljük meg ezt az időszakot az érzések szintjén a lelkünkben, miként a fejünkben és a szívünkben?

Az elhúzódó pandémiás időszak újabb és újabb helyzetekben késztet reakcióra bennünket, keresztényeket is. Folyamatosan megválaszolandó kérdés templomaink vasárnapi nyitva- vagy zárvatartása, egyházi alkalmaink előírásoknak megfelelő megtartása vagy elhalasztása. Ami új, az a megérkező vakcina kérdése. Oltassam magam, vagy ne? Használ, vagy nem? Esetleg káros lehet? És itt említsük meg – ide nem hozva, de meglétüket tudatosítva – az összeesküvés-elméleteket is.

Vízkereszt ünnepe alkalmából olyan evangélikus testvéreinket kérdeztük, akik felnőttként kérték a keresztség szentségét. Nincs két egyforma út, amely a döntésig vezet – de az öröm és a hála szívükben Isten megszólító szaváért, Krisztus megváltó szeretetéért egymásra rímelően szép és megragadó...

Bár eleinte furcsa, de hozzá lehet szokni, hogy az új évadban lázméréssel indul a színházi este, és árgus szemekkel figyelik, hogy mindenki szabályosan viseli-e a maszkot. Ám mindez elenyésző kellemetlenség, mert jobbnál jobb előadások várják az érdeklődőket a járvány után újraéledő és még mindig sokszínű budapesti színházi életben. A most ajánlott négy színdarab mindegyikében etikai kérdések, elhibázott döntések, a megoldás és a megbocsátás lehetőségei kerülnek színre, ám más-más módokon. A néző pedig hol nevet, hol a sírással küszködik. Különböző műfajok, eltérő történetek; ami közös: a minőségi szórakozás.

A Hit Gyülekezetének gondozásában megjelenő Hetek című közéleti hetilap információja szerint „augusztus 18-ával a legnagyobb magyar könyvterjesztő hálózatok, a Libri és a Bookline országosan azonnali hatállyal beszüntették valamennyi boltjukban Bartus László Fesz lesz című könyvének árusítását”. Az Amerikai Népszava online kiadása augusztus 18-án viszont arról tájékoztatott, hogy „a Hit Gyülekezete különféle fenyegetésekkel bombázta a Librit és a könyvet árusító boltokat, hogy a Fesz lesz című könyvet ne árulja”. Az Amerikai Népszava tulajdonosa és főszerkesztője: Bartus László…

Egy évvel ezelőtt, 2019. szeptember 11-én mutatta be a katolikus és lutheránus teológusokból álló német Ökumenikus Munkacsoport (Ökumenischer Arbeitskreis) Közösen az Úr asztalánál című dokumentumát, amely megjelenése után azonnal vitákat gerjesztett. A dokumentumban foglalt javaslat recepciója most új szakaszba lépett: a Hittani Kongregáció levélben nyilvánított véleményt a szövegről. A fejleményeket Görföl Tibor, a Vigilia főszerkesztője foglalja össze.

Nagyon édes mesét olvastam nemrég Finy Petra tollából A csodálatos szemüveg címmel. A mese helyszíne a mai, szobaablakon túli Budapest, amely egyik pillanatról a másikra ugyanúgy csodaországgá válhat (és válik is), mint egy hagyományos mesében némely helyszínekkel lenni szokott. A történet főszereplője a kis Kovács Áron, aki egy szemüveg segítségével úgy láthatja a világot, mint senki más, ugyanis a szemüveg feltárja előtte mindennek az igazi alakját.

Mindig szívesen időzöm a vicces feliratú pólókat vagy bögréket árusító ajándékboltok polcai előtt, mert jól tudok szórakozni a szellemes „bölcsességeket” megfogalmazó mondatokon. Némelyiknek még igazságalapja is van.