vélemény

Átlátni a szitán

A Hit Gyülekezetének gondozásában megjelenő Hetek című közéleti hetilap információja szerint „augusztus 18-ával a legnagyobb magyar könyvterjesztő hálózatok, a Libri és a Bookline országosan azonnali hatállyal beszüntették valamennyi boltjukban Bartus László Fesz lesz című könyvének árusítását”. Az Amerikai Népszava online kiadása augusztus 18-án viszont arról tájékoztatott, hogy „a Hit Gyülekezete különféle fenyegetésekkel bombázta a Librit és a könyvet árusító boltokat, hogy a Fesz lesz című könyvet ne árulja”. Az Amerikai Népszava tulajdonosa és főszerkesztője: Bartus László…

Közösen az Úr asztalánál? – Ökumenikus javaslat súlyos kérdőjelekkel

Egy évvel ezelőtt, 2019. szeptember 11-én mutatta be a katolikus és lutheránus teológusokból álló német Ökumenikus Munkacsoport (Ökumenischer Arbeitskreis) Közösen az Úr asztalánál című dokumentumát, amely megjelenése után azonnal vitákat gerjesztett. A dokumentumban foglalt javaslat recepciója most új szakaszba lépett: a Hittani Kongregáció levélben nyilvánított véleményt a szövegről. A fejleményeket Görföl Tibor, a Vigilia főszerkesztője foglalja össze.

Abrám ajándék szemüvege (1Móz 15,1–6)

Nagyon édes mesét olvastam nemrég Finy Petra tollából A csodálatos szemüveg címmel. A mese helyszíne a mai, szobaablakon túli Budapest, amely egyik pillanatról a másikra ugyanúgy csodaországgá válhat (és válik is), mint egy hagyományos mesében némely helyszínekkel lenni szokott. A történet főszereplője a kis Kovács Áron, aki egy szemüveg segítségével úgy láthatja a világot, mint senki más, ugyanis a szemüveg feltárja előtte mindennek az igazi alakját.

Az Isten háta mögött

Mindig szívesen időzöm a vicces feliratú pólókat vagy bögréket árusító ajándékboltok polcai előtt, mert jól tudok szórakozni a szellemes „bölcsességeket” megfogalmazó mondatokon. Némelyiknek még igazságalapja is van.

Mi a dolgod keresztényként a járványhelyzetben?

A koronavírus-járvány második hullámában egészen más kihívások előtt állunk most, mint a tavaszi első hullám esetén. Akkor a magyar emberek engedelmességből vizsgáztak, az eredmények ismeretében jól. Most egy másik helyzet előtt, illetve bizonyos szempontból annak közepében állunk. A kormányzat kevésbé szigorú intézkedések, sok területen inkább ajánlások segítségével igyekszik működésben tartani a gazdaságot és az oktatást. Most, hogy nincs felülről ránk kényszerített korlátozás, egyéni felelősségvállalásból kell vizsgáznunk. A helyzetet elnézve nem lesz túl fényes az eredmény. Ezért is tartom fontosnak, hogy keresztény közösségeinkben is beszéljünk az egyéni felelősségről.

Jézus, a rasszista?

Mindig megfogadom, hogy politikáról meg vallásról nem vitatkozom senkivel. Politikáról azért nem, mert a végén úgyis mindenki megmarad a saját meggyőződésében, cserébe pedig még jól össze is veszünk. A vallással hasonló a helyzet; csakhogy míg a politikai kérdések java része vitatható, a hitbéli igazságok számomra vitán felül állnak. Csepűrágásra meg kár időt pocsékolni. A Biblia nem véletlenül biztat inkább jó cselekedetekre a meddő vitatkozás helyett: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két figyelmeztetés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él, és magában hordja ítéletét.” (Tit 3,10–11)

Nem vettek fel? Nem most dőlt el az életed, ne parázz!

„Most kell eldönteni, mit szeretnél, szorgalmasan tanulni, jól érettségizni, és nem lesz probléma az egyetemi felvételinél” – hányszor hallottuk ezt a mondatot az érettségi előtt? Szinte minden áldott nap elmondják egy végzős gimnazistának, hogy ha most jól tanul, jól teljesít, akkor nem lesz probléma, sínen lesz az élete. Pedig nincs rá semmi garancia, mert ha fel is vesznek a vágyott egyetemre, attól még korántsem biztos, hogy végül szeretni is fogod a választott szakmát, sőt elképzelhető, hogy a tervekkel és álmokkal ellentétben akár már egy év múlva a világ teljesen más pontján fogsz teljesen más életet élni.

Méltó vagy méltatlan

Több jelenet is él bennem, amely elindított ennek a gondolatnak a feltárására. Egy keresztény konferencia végén a záró istentiszteletre díszítjük a termet, az oltárt. Könnyed léptű, szép arcú, kicsit határozottabb lány hoz egy mezeivirágcsokrot, az asztal szélére teszi, kezdi kettéválogatni a két vázába. Hosszasan mérlegeli, melyik szál hova kerüljön, igazgatja, magától távolabb tartva nézegeti. Egy másik lány, afféle szürke egérke, odalép mellé, csendben figyeli. Elmosolyodik, szemmel láthatóan gyönyörködik a virágokban. Talán az egész jelenetben.

Tényleg Isten az, aki túl sokat vár tőlem? – Egy sorozat, melyet látnod kell!

Szombat este 8-kor a másnapi igehirdetésemre készülve nem várt kiáltásra kaptam fel a fejem a lakásban. A kiáltás a páromtól, Esztertől jött a nappaliból, és így hangzott: „Úristen, Yanki most vágta le a saját pajeszát!” Láttam, a helyzet komoly. Tág pupillák, riadt tekintet, majdnem könnyek Eszter szemében… Pedig ez csak egy sorozat, egy sorozat a sok közül, gondoltam én…

Milyen a jó lelkész? – Evangélikus fiatalokat kérdeztünk

Több mint kétszáz embert kérdeztek meg a Reformatus.hu munkatársai arról, szerintük milyen a jó lelkész. A legtöbben az őszinteséget tartották a legfontosabb tulajdonságnak, utána szorosan, egyszázaléknyi különbséggel állt az elfogadás, a képzeletbeli dobogó harmadik helyére pedig a hitelesség került. E kutatástól ösztönözve a Kötőszó blog evangélikus fiatalokat kérdezett: szerintük milyen a jó lelkész?

Oldalak

Feliratkozás RSS - vélemény csatornájára