Gáncs Tamás

Vasárnapi ige: Kincs, ami van

2021-ben minden héten honlapunkon is közzétesszük az Örömüzenet – Lelki útravaló az év minden napjára című kötet vasárnapra írt elmélkedését. Adjon öt percet magának, hogy minden napja barátságosabb és teljesebb legyen!

Találó, feltaláló, megtaláló (1Kor 10,15–17)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy feltaláló. Sokévi munka után felfedezte a tűzgyújtás titkát. Szerszámait elvitte a hóval borított északi területekre, és megtanított egy ottani törzset a tűzgyújtásra és annak előnyeire. Azok aztán annyira megörültek ennek az újdonságnak, hogy még csak eszükbe sem jutott köszönetet mondani a feltalálónak, aki egy nap szép csendesen továbbállt. Azok közül a nagy jellemek közül való volt, aki nem vágyott tiszteletre vagy hírnévre; elég volt neki az az öröm, hogy tudta, valaki hasznát vette találmányának.

Boldogok a tiszta szeműek (Mt 6,22–23)

Hideg januári reggel volt, amikor egy ember megállt Washington D. C.-ben egy metróállomáson, és hegedülni kezdett. Hat Bach-darabot játszott, összesen negyvenöt percen keresztül. Ez alatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban.

Fontos Dolgok Halma (Mt 24,1–14)

„Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Ezekkel a szavakkal hagyja el Pierre egy nap az osztálytermet. Felmászik egy szilvafára, és onnan kiáltja szerteszét: „Semminek sincs értelme!” Pierre osztálytársai erre elhatározzák, hogy nihilista társuknak bebizonyítják az ellenkezőjét. A nagy terv pedig nem más, mint hogy egy régi pajtában összegyűjtenek mindent, aminek van értelme. Ám ez a kezdetben ártalmatlannak tűnő játék szép lassan kontrollálhatatlanná válik: örökbefogadási oklevél, kutyatetem, sőt egy Jézus-szobor is a „Fontos Dolgok Halmán” végzi, mígnem a tárgyakon túli áldozatok sorozatának vége tragédiába torkollik.

Uff, én beszéltem! (Jer 31,31–34)

Gyerekkoromban nem voltam, hogy úgy mondjam, nagy olvasó. Míg öcsém szinte falta a Tarzan-könyveket, én szívesebben ütöttem el a szabadidőmet valami mással. Mindegy, csak olvasni ne kelljen! – gondoltam akkoriban, mígnem találkoztam a Nagy indiánkönyvvel. Szerelem volt első látásra, ahogy mondani szokás; szerelem volt első olvasásra, ahogy nem szokás mondani. Nem tudtam letenni, pedig a méretét tekintve igen súlyos könyvnek bizonyult. Bár néha csábított a gondolat, hogy abbahagyjam, nem tettem. Jól tettem. Nagyon lekötött Karl May fikciós világa, és mondanom se kell, a könyv olvasása után izgatottan vártam a filmes adaptációkat is. Az indiános filmek lelkes rajongójává és az olvasás ellenségéből az olvasás szerelmesévé váltam.

Egyházi vezetők az apaságról nyilatkoztak

Budapest – Többrészes interjúsorozatban foglalkozott az InfoRádió az apasággal, annak kapcsán, hogy Ferenc pápa meghirdette a Szent József évet. Négy egyházi felekezet képviselőjét kérték meg arra, fogalmazzák meg, hogy közösségükben mennyire figyelnek oda az apákra, milyen programokat biztosítanak számukra. Evangélikus részről Gáncs Tamás kelenföldi lelkész osztotta meg gondolatai.

„Micsoda ereje is van egy krízishelyzetben a hitnek”– Hitélet járvány idején

Budapest – Lassan egy éves a koronavírus magyarországi „pályafutása”, a bezártság és az előírások mindenkire egyre nagyobb nyomást helyeznek. Sok cikk foglalkozott az egészségügy helyzetével és a járvány gazdasági hatásaival. De vajon hogyan birkóznak meg a vallásos közösségek a személyes találkozások majdhogynem teljes megszűnésével, változott meg a hitélet? Újbuda és Buda gyülekezeteinek vezetőit kérdeztük.

Gőzmozdonnyal karácsonyig (Jn 1,1–13)

Ádventnek olyannak kellene lennie, mint egy gőzmozdony. Ele­gáns, lassú, korszerűtlen, de a lényegét tekintve a célját betölti. Ha ádvent napjait állomásoknak tekintjük, akkor karácsonykor joggal mondhatjuk ki: végállomás, kérem, szálljunk le a vonatról! Megérkeztünk. Vége az utazásnak, és bármilyen szép volt is a táj, és hangulatos a beszélgetés a vagonokban, el kell most engedni, s csomagjainkkal, bőröndjeinkkel együtt leszállva fel kell venni az új hely ritmusát.

Ádventi szerenád (2Kor 1,20–22)

Hét, hét, hét. 2007. hetedik hónap, hetedik nap. És egy eljegyzés. Csak a nagy Ő meg én. Csak a szerelem és csak a szerenád. Néhány dal a régiekből egy szál gitárral, és egy új dal. Amolyan leánykérő. Utána a kérdés: „Hozzám jössz feleségül, kedves?” És a válasz: „Igen, igen, igen.” És utána szavakkal le nem írható érzésfoszlányok, kék madár. Boldogságmorzsák szerteszét.

Kezdjetek el úszni! (Zsolt 73,1–28)

Négy évvel ezelőtt az irodalmi Nobel-díjat szokatlan módon nem egy neves kortárs író kapta. A popzenészpoéta, Bob Dylan – Oscar-, Golden Globe-, Grammydíjas énekes, dalszerző – verseinek, dalszövegeinek a hatása vitathatatlan, művészete megkerülhetetlen érték mindenki számára, aki hisz még abban, hogy lehet másképpen is élni, mint ahogyan azt többség által éljenzett és bálványozott fogyasztói társadalom szabályai elvárnák.

Oldalak

Feliratkozás RSS - Gáncs Tamás csatornájára