jegyzet

A helyén mondott szó

Boda Zsuzsa jegyzete.

Templomtisztítás – 2021

A virágvasárnap Jeruzsálembe érkező Jézus első útja az atyai házba, a templomba vezetett, ahol hamar kitört a botrány. A különben szelídségéről, erőszakmentességéről közismert Mester ugyanis az ott látottak hatására éktelen haragra gerjedt. Kötélből korbácsot fonva kiűzte az áldozati kultuszt szolgáló állatkereskedőket, valamint a templomi adó befizetéséhez szükséges pénzváltókat. Szent haragját prófétai igékkel támasztotta alá, melyek szerint a templom az imádság háza, és azt haszonleső kufárok rablóbarlangjává züllesztették az akkori vallási vezetők. Mindezek után már csak napok kérdése volt, hogy ellenfelei csütörtök este letartóztassák, és pénteken délelőtt már keresztre is feszítsék…

Okafogyott böjt?

Sokan vélhetik úgy, hogy az idei böjt okafogyottá vált, hiszen már alaposan túl is teljesítettük a hagyományosan elvárt negyven napot. Közel egy esztendeje élünk visszafogottan, korlátok, karanténok közé szorítva, a legkülönbözőbb világi örömforrásokról lemondva.

Ébresztő álmodás

Ferenc pápa Álmodjunk együtt – út egy jobb jövő felé című könyve olyan válságos időkben hív közös gondolkodásra, amikor okkal és joggal lehetnek álmatlan éjszakáink. Hiszen, ahogy az epilógusban olvashatjuk, „az emberiség egyik legsötétebb éjszakáján” szeretnénk túljutni. Ehhez kínál segítséget az egyházfő, aki szerint „a világ fordulóponthoz érkezett, a megpróbáltatás idejével néz szembe, amelyből vagy jobb emberekként kerülünk ki, vagy menthetetlenül visszacsúszunk egy áldatlanabb állapotba.” Itt az ideje az új látásnak, döntésnek és cselekvésnek!

A gyógyulás éve

2020. próbás hónapjai után óvatosabban kell bánnunk az újévi jókívánságokkal. A megszokott „búékozás” helyett talán bölcsebb, ha csak annyit mondunk, annyit kívánunk másoknak és magunknak, hogy 2021 legyen a gyógyulás esztendeje. Hiszen sokféle sérülést, sebet hordozunk az elmúlt, vagy talán precízebben fogalmazva, a reménység szerint elmúló félben lévő nehéz időkből.

Úrvacsoráim

Életem első gyülekezetében minden szempontból a „pengősmalac-módszert” alkalmazta a lelkész egész lelki nevelésünkkel kapcsolatban. A prédikáció csaknem végig arról szólt, milyen mocskos, bűnös, utolsó, szennyes semmirekellők vagyunk, aztán, mintegy könnyed záróakkordként, megszólalt a nagy „de”. „De Jézus az életét adta értetek.” „De Isten megkönyörült rajtatok.” „De drága vére árán mégis van reménységetek.”

Viharos tanévnyitó Názáretben

Nem tudom kinek, milyen emlékei vannak a tanévnyitó beszédekről. Közel hat évtized távolából is még előttem van, amint szeptember elseje táján ott kókadoztunk a nyíregyházi négyes számú állami általános iskola napsütötte udvarán, és egyre lankadó figyelemmel hallgattuk az igazgató bácsi lelkesítőnek szánt beszédét. Ő minden év elején ugyanis arra szólított fel minket, hogy az idén végre „hódítsuk meg a tudomány fellegvárát…” S ha nem csal az emlékezetem, bennünk bizony egy csöppnyi harci tűz sem lobbant föl, hogy megostromoljuk a tudomány fellegvárát a többé kevésbé még nyárias, vakációs hangulatban.

Amit nem kell, nem szabad elhalasztani…

Szinte már-már közhely a nyarat az év vasárnapjaként emlegetni arra utalva, hogy ezek a hónapok lelki töltekezésre, rekreációra, Istennel együtt töltött időre is szolgálhatnak. Csak hát úgy tűnik, az idén ezt a lehetőséget is felülírja a járványveszély. Többségükben elmaradnak a konferenciák, csendes hetek, táborok, keresztény fesztiválok. Online térbe kényszerült a gyulai „Szélrózsa” és a Puskás Arénába tervezett „Ez az a nap” találkozó is. Természetesen ezek online változata is kínál némi kárpótlást, de lelkileg igazán feltöltődni éppúgy nem lehet velük, mint egy tévés főzőműsor megtekintésével jóllakni. A virtuális térben csak töredékesen lehet megélni a valódi keresztény közösség személyesen megérintő élményét, áldását.

Egy repülőtéri orvos naplójából

Dr. Grynaeus Tamás (1931–2008) pszichiáter-neurológus a budavári evangélikus gyülekezetben nőtt fel, és a haláláig hűséges tagja maradt. Orvosi hivatásából 2001-ben ment nyugdíjba, ezután repülőtéri ügyeletet vállalt az utazók gyógyítása érdekében. Az olvasó ebbéli munkájába nyerhet most betekintést. „Esettanulmányaiból” sugárzik keresztény derűje, orvosi leleményessége és mélyről fakadó krisztusi humanizmusa.

A tehercipeléstől a szabadságig

Életünk egyik legnagyobb kihívása, hogy a vélt és valós terheinket ne csak meg tudjuk különböztetni egymástól, hanem a „válogatást követően” kezdeni is tudjunk velük valamit. Ezek közül is talán a legnehezebben kezelhetők a titkaink és a magunk által másoknak vagy a mások által nekünk okozott sebek. Mindezek idővel a mindennapjainkat befolyásoló terhekké válhatnak. A Szentírás arra tanít minket, hogy ne csak letenni tudjuk ezeket, hanem helyettük vegyünk fel valami egészen mást.

Oldalak

Feliratkozás RSS - jegyzet csatornájára