Ma van bolondok napja. Az áprilisi tréfák napja, amikor megvicceljük egymást, és kikiáltjuk április bolondját. Nem véletlen, hogy idén húsvét éppen bolondok napjára esett, mert valójában húsvét ünnepe minden évben bolondok napja. Megbotránkoztatónak hangzik? Csak épp annyira, amennyire húsvét üzenete is szükségszerűen az.
Mai Hangolódónk rendhagyó. Kivételesen – szombat helyett – pénteken jelenik meg. Nagypénteken. Talán ezen a napon is nyűgösnek és hasztalannak érezheted azt, hogy templomba menj. Nehéz is megtalálni a motivációt ebben a kusza ünnepi és túlfokozott politikai időszakban. Mi mégis reménykedünk, hogy eljutsz, és megismered azt, ami ezen a napon történt. Mai válogatásunk nagypéntekről szól.
Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de lehet, hogy nincs hozzá kedved. Talán nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat, és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondolatokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnap eseménye felé tekintve. Mai válogatásunkat Rosta Izabella teológushallgató készítette németországi ösztöndíjas benyomásairól.
Reggel fél hét van. Már harmadszorra nyomtuk meg a telefonunk szundi gombját, és az aznapi feladatok lassan kezdenek az elménkbe szűrődni. Az alvás, melyből sosem elég, és mégis egyre kevesebb jut, ahogyan egyre több teendőt sűrítünk egy napba. Az alvás az emberi természet egyik legmisztikusabb része, de vajon hogyan kapcsolódik az alvás a húsvéthoz?
A legutóbbi amerikai választások után Steven Kopp lelkész a következő sorokat írta: „A választási időszak felszabadító volt számomra. Egy rakat bálvány lepleződött le, ami a saját szívemben volt. Ezek a leplezések fájtak, ugyanakkor a Krisztusba vetett hitemben erősítettek meg.” [1] Mintha a kampányidőszak során egy személyes megtisztulási folyamaton ment volna át a lelkész, aki felismerte saját, kézzel csinált isteneit. De hogyan lepleződnek le ezek a bálványok? Hogyan épülhet hitünk egy politikai választás során függetlenül annak eredményétől?
Március első hetében hazaérkezett Afrikából Tóbiás, a fekete gólya. A maga tizenkilenc évével ő az egyik legöregebb ebből az értékes fajtából. Nyári rezidenciája Gemencben található, ahol általában augusztusig tartózkodik, amikor majd ismét útra kel. A fészekkamerának köszönhetően interneten követni lehetett, miként érkezett haza a hosszú repülésről. Bölcs családfőként megelőzte társát: Sára általában március közepén érkezik. Amilyen büszke magyar gólyák ők, a március 15-ei nemzeti ünnepet nyilván már itthon és közösen szeretik ünnepelni, saját fészkükben.
Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de lehet, hogy nincs hozzá kedved. Talán nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat, és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondolatokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnap eseménye felé tekintve. Mai válogatásunkat a This Is Us (magyarul: Rólunk szól) című sorozat ihlette.
„A kiégés nagyon észrevétlenül jön, amikor sorozatosan nem adjuk ki magunkból a bennünk rejlő feszültségeket, hanem csak gyűlnek, és közben tompítják a motivációt és a hivatástudatot.”
„Köszönjük Kossuth lángszavának és Görgey erős kardjának” – írta Gyulai Pál 1849 áprilisában, Komárom felszabadítása után. Ebből a köszönetből Görgeynek később nem sok jutott: a rendszerváltozás hajnalán magam még úgy tanultam, hogy a „reakciós, békepárti” Görgey árulása miatt veszett el a szabadságharc, és következett el a véres megtorlás. A forradalom százhetvenedik és Görgey Artúr születésének kétszázadik évfordulóján szerencsére reálisabban látunk, a szabadságharc zseniális tábornokának szobra immár több mint húsz éve újra megtalálható a budai Várban.
Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de lehet, hogy nincs hozzá kedved. Talán nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat, és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondolatokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események, az istentisztelet felé tekintve. Mai válogatásunkat egy meleg olvasónk készítette, aki a dalokon keresztül meséli el történetét.
Jóval a #metoo kampány előtt kezdtük el a Kötőszó blogon vallássérültekkel foglalkozó cikksorozatunkat, melyben a spirituális bántalmazás témakörét jártuk körül. Nemrég újabb olvasói levél érkezett hozzánk a témában, melynek szerzője zaklatást élt át egy keresztény közösségben egy nála jóval idősebb férfi részéről.
Mi jut eszedbe, ha meghallod Magdalai Mária nevét? Még a Bibliában kevésbé jártas embereknek is homályosan dereng valami a festményekről ismert, hosszú, szőke hajú nőről, aki Jézus lábához borul a kereszt tövében, vagy éppen könnyeivel öntözi és hajával törölgeti Jézus lábát. De ha mindez nem is lenne ismerős, sokunknak valószínűleg egy jó útra tért prostituált alakjával kapcsolódik össze Mária neve. Mi igaz mindebből, és hol kezdődik egy újabb városi legenda?
A Kötőszó evangélikus közéleti blog már a kezdetektől fogva azt a célt tűzte ki a zászlajára, hogy mi, evangélikusok beszélgessünk. Beszélgessünk közéletről, teológiáról vagy kultúráról. Beszélgessünk a körülöttünk lévő világról, a minket meghatározó eseményekről és folyamatokról. Beszélgessünk barátságosan, szeretetteljesen. Ezért létrehozzuk Facebook-csoportunkat, hogy ez sokkal személyesebben történhessen. A csoport nyilvános, mindenkit szeretettel várunk. Lehet csatlakozni.
Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat, és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkban 2017 legjobb filmzenéiből szemezgettünk az idei Oscar-díj-átadó apropóján. Szurkoljunk mindannyian Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjének!
Féltem, ha tovább maradok, megütöm a lelkészt – ezzel a címmel jelent meg nemrég a Kötőszó blogon egy írás, amely egy félresikerült temetésről szól. A blogoló egy valóban szomorú és sajnálatos – igaz, nem személyes, hanem másutt olvasott – élmény alapján osztja meg gondolatait a temetési szertartás buktatóiról. Úgy gondolom, ez nem jellemző, de egy ilyen rosszul sikerült esetből egy is sok, nem lenne szabad előfordulnia. A bejegyzés szerzője megpróbálja megérteni, sőt megmagyarázni, hogy mi lehet az ilyen hiba hátterében. Néhány gondolattal szeretnék reflektálni úgy, mint – most már nyugdíjas – lelkész, aki több mint negyven év aktív szolgálatban eltöltött idő alatt közel ötszáz temetési szertartást végeztem, és senki nem akart egyszer sem megütni.
Pál apostol így ír 1Kor 9,24-ben: „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.” Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök jegyzete – elhangzott 2018. február 25-én a Kossuth Rádióban.
Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat, és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunk a vasárnapi textus nyomán a prófétai figyelmeztetésről szól.
Évről évre egyre többen mondanak le valamiről a húsvétot megelőző böjti időszakban: húsevésről, kávéivásról, internethasználatról. A lemondás célja is többféle lehet, van, aki a testi megújulást várja tőle, van, aki pedig a függőségeitől akar megszabadulni, hogy ezáltal közelebb kerülhessen Istenhez. Jézus is negyven napig böjtölt, az ő példáján azt láthatjuk azonban, hogy a böjt célja valójában nem az egyéni spiritualitás elmélyítése.
Valamikor nem is olyan régen berkeinkben a civil valami olyasmit jelentett, hogy nem egyenruhás, nem hivatalos, nem állami. Civil volt a szülő a tanárhoz, a páciens az orvoshoz, a lakos a vízvezeték-szerelőhöz, az olvasó az irodalmárhoz képest. És civil volt a laikus a hivatásoshoz és a klerikushoz képest. A „civil a pályán” azt sugallta, hogy a civilnek a pályán kívül van a helye.
Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat, és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkban a Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó eddig bejelentett előadóinak dalaiból szemezgettünk. A Szélrózsát idén nyáron július 25–29. között rendezik meg a Vas megyei Bükön. Az előkészületekről interjút is készítettünk, amely itt olvasható.
Közelednek a választások, ezért utánanéztünk, milyen szerepet szánnak a különböző pártok – nyilvánosságra hozott programjaik alapján – az egyházaknak.
Legyen szó párkeresőkről, kapcsolatban élőkről vagy házasságra készülőkről, mindannyiunk fejében megfordult már a gondolat, hogy vajon létezik-e olyan ember, akit kifejezetten nekem szánt az ég? És ha igen, akkor vele vagyok-e most? Honnan lehet tudni, ha találkozunk a Nagy Ő-vel?
Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat, és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunk a keresztény tökéletesség feszültségéről szól.
„Annyira mérges voltam, hogy a temetőből egyenest a parkolóba siettem, mert féltem, ha tovább maradok, megütöm a lelkészt. Beültem a kocsiba, és sírtam, ez volt életem legrosszabb napja” – így fogalmazta meg gondolatait Matt Zoller Seitz amerikai film- és TV-kritikus, író a nagyapja temetése után a napokban egy bejegyzésben, őszintén feltárva azokat az érzéseket, amelyek sokunkban kavarognak egy-egy hozzátartozónk gyászszertartása után.
Január 29-én tartották a 777 Offline rendezvénysorozatában a Lukácsi Katalin katolikus hitoktató, történészdoktorandusz és Hodász András atya, a Kispesti Nagyboldogasszony Főplébánia káplánja közötti vitát a cölibátusról, a nős férfiak pappá szenteléséről, a nők helyzetéről és az egyház jövőjéről. Beszámoló.
Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat, és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkat Pete Dóra, a Lift! zenekar tagja készítette.
Egy korosztály, akik gyülekezeteink holtterében vannak, néha látjuk, néha pedig szem elől tévesztjük őket. Beszélünk róluk, de bizonytalanok vagyunk, hogyan beszéljünk velük. Hogyan viszonyuljunk a híres Y generációhoz, azaz a mai egyetemista és fiatal felnőtt korosztályhoz? A mai magyar valóság a kivándorlással és a fogyó falvakkal, a pezsgő egyetemi városokkal sajátos képet fest erről a korosztályról. Hogyan élik ők meg a hitüket, és mi az, amit várnak ma az egyházaktól az Y generációsok?
Egyházunk hat hónap múlva, július 25. és 29. között ismét megrendezi a Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozót. Pongrácz Máté kaposvári evangélikus lelkészt, a Szélrózsa vezető lelkészét az előkészületekről és a tervekről, a megismerhető részletekről, valamint a nehezebb és az örömteli pillanatokról kérdeztük.
Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat, és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. A mai válogatást Botlik Mátyás, a Grenma zenekar dobosa, a Grenma Studio hangtechnikusa és stúdióvezetője készítette.
„Olvasd egyre szent Bibliád, szent Bibliád…” – hangzik a régi hittanos ének, de könnyű azt mondani! Hiszen sokszor még a legelszántabb keresztények sem tudják, hogyan is kell pontosan olvasni a Bibliát. Most adunk néhány tippet, mit tegyél, ha elakadnál az első oldalak után.
Ev. Luth. Church in Hungary
Facebook
Twitter
Youtube
Google+
Instagram