Szent Bálint története korántsem olyan rózsás, mint a róla elnevezett Valentin-nap.
Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkat Pete Dóra, a Lift! zenekar tagja készítette.
„Ne kívánd felebarátod kütyüjét!” Fabiny Tamás evangélikus püspök digitális korra alkalmazott tízparancsolat-parafrázisát közöljük.
Számos férfimagazinnal ellentétben az Apa Magazin nem az az újság, amelyet dugihelyen kell otthon tartani. Ajánlónk.
„Legyenek igaz keresztények, fogadják el Isten minden teremtményét – vagyis minden embert a földön. Ne engedjétek, hogy a gyűlölet rákja beszivárogjon és megerősödjön a hívők közösségében és megfertőzze a hiteteket”– mondja Christian Picciolini, egykori ismert amerikai szkinhed, aki miután szakított a neonáci mozgalommal, megalapította a Life after hate nevű közösséget.
Már korábban írtunk Indiánról, akinek barátai lakókocsira gyűjtenek, hogy a saját maga készítette faházikóból tovább tudjon lépni. Elmentünk Indián jótékonysági koncertjére, ahol közeli barátok, egykori állami gondozott ismerősök és családtagjaik körében egy megrázóan szép estét tölthettünk.
Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkat Földi Gábor, az Index Kult rovatának szerzője készítette az emberi kitartásról.
A homoszexualitás és a melegházasság az a kérdés, amely az egyik legkomolyabb véleményformáló és ítéletalkotó hatást váltja ki egyházon belül – az ezzel kapcsolatos indulatokat most is láthatjuk elszabadulni, a norvég evangélikus egyház meleg párok megáldására vonatkozó döntése okán. Ezért vállalkoztunk most a téma higgadt, biblikus áttekintésére.
„Tizenhat mécses van előttünk: azoknak az életeknek a szimbóluma, akik odavesztek a buszbalesetben. Olyanok voltak, mint mi: tele vágyakkal, álmokkal, reményekkel. Előttük az élet. Biztosan küzdöttek szorongással, és az értéktelenség-érzés is megkísértette őket, pedig minden élet értékes. Mégis, amikor egy tinédzser hal meg, ha fiatalokat gyászolunk, akkor mi, felnőttek is a fejünkhöz kapunk: Ez velem is megtörténhet? Miért pont ők? Mi miért vagyunk életben? Hiszen mi is kirándulunk busszal! Az emlékezés közös gyászra hív, nemcsak a hozzátartozók, nemcsak a Szinyeis diáktársak búcsúznak, mindnyájan elvesztettük őket.” Seben Glória evangélikus lelkész, pszichológus áhítata a buszbaleset áldozatainak emlékére, a mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégiumban hangzott el.
Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki.
Sokan kérdezhetik: mi az egyház? Ennek megválaszolására az evangélikusok általában az Ágostai Hitvallás VII. cikkére szoktak hivatkozni, amely a következőt írja: Az egyház a szentek gyülekezete, amelyben az evangéliumot tisztán tanítják és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki. Tehát olyan hívő emberek közössége, amelynek tagjai evangélium tiszta szavára hallgatnak és veszik a szentségeket. Semmi több. Mégis, az egyház sokkal nehezebb, bonyolultabb intézménynek tűnik, amely sokszor inkább sebeket okoz, sem mint gyógyítaná azokat.
Befolyásos egyházi elöljárók az Egyesült Államokban a 70-es években rendszeren találkoztak a republikánus párt vezetőivel, akiket csak egy dolog érdekelt: hogyan lehet a tárgyalópartnereik gyülekezeteit alkotó milliós tömegeket a párt számára szavazóként mozgósítani.
Biztos vagyok abban, hogy a jubileumi év nagyon sok kincset és értéket fog még elénk tárni, mint ahogy felütésként ízelítőt kaphattunk ebből a Müpában is. Ugyanakkor lelki szemeimmel látom, hogy a vártnál több hiányt is a felszínre fog hozni.
Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkat a vasárnapi textus alapján a gyógyulás reményében készítettük.
„A mai Magyarországnak nagy szüksége van a Krisztus által megragadott emberekre! Olyan testvérekre, akik számára az ökumené nem csupán egy hetet, hanem életmódot jelent: akik nem zárkóznak el a másiktól, hanem együtt tudnak szolgálni és munkálkodni abban a világban, amely sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését… Akik reményt és fényt tudnak hozni azokba a házakba és családokba, amelyekről már lemondott a társadalom… Akik láthatatlanul, sóként tudnak hatni a kiégni látszó életekben, és akik a világ világosságának követei mernek lenni a legsötétebb helyeken és helyzetekben is.” – Koch Szilvia, nagykanizsai evangélikus lelkész igehirdetése.
Amikor felekezeti különbözőségeinkről beszélünk, azt kell mondanunk, hogy túl a teológiai problémákon az alapvetően sérült istenkapcsolatunk, és ebből következően sérült emberi kapcsolataink is okai az egység hiányának. Azt kellene tennünk, amit Bárák tesz, amikor azt mondja Debórának, a prófétanőnek, hogy elindulok megoldani a problémát, elmegyek oda, ahova Isten küld engem, de csak akkor, ha te is velem tartasz. Bárák meg tudta ugrani azt a lécet, azt az akadályt, hogy Debóra egy nő, és abban, hogy ez a nő vele tart, meglátta azt az egységet, amely mögé Isten is odaáll, és garantált a győzelem. Liszka Viktor Gábor igehirdetése az ökumenikus imahétre.
Biztosan lelkészgyerek-ártalom, de nekem az ökumenikus imahétről leginkább az alkalmak utáni közös beszélgetések jutnak eszembe, amikor az adott város vagy település egyházi vezetői, lelkészei, papjai összeülnek és kötetlenül beszélgetnek. Itt aztán óhatatlanul is előkerülnek az egyházi viccek, anekdoták, most ezek közül válogattunk. Hiszen mivel is lehetne az évszázados feszültségeket jobban oldani, mint öniróniával?
Veszem a bátorságot, és írok Neked. Teszem ezt abban a reményben, hogy nem olyan keményen és irgalmatlanul felelsz, miként elődeid tették, hanem velem is irgalmas pásztor leszel. Ebben reménykedem. Nemcsak miattam, a kis wittenbergi szerzetes miatt, hanem az Isten egész nyájára való tekintettel, amelyet az Isten akaratával ellentétes viszály és nézeteltérés oszt meg.
Mi a magyar közlöny? Mik azok a corvinák? – hangoznak a magyar állampolgársági vizsgán a kérdések, melyekre Wilson, a fekete biztonsági őr nem tudja a választ, a Szózatból viszont fejből idéz. Abban a pillanatban, ahogy elkezdi szavalni Vörösmarty Mihály versét, megnyeri a nézőt, s közvetlenül azután is, mikor a vizsgabiztos kérdésére válaszol, ő hogyan is értelmezi Vörösmarty sorait. Wilson ekkor árulja el azt is, hogy ő nem tudott a saját hazájában élni s halni, mert ahol a katonák fogadást kötnek arra, hogy a várandós nőkből kivágott csecsemő fiú-e vagy lány, ott nem lehet.
Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkat a Lift! zenekar készítette.
Az idei első Evangélikus Élet magazin és a HVG január 5.-i lapszámának címlapján is szerepelt Luther Márton. Előbbi Yadegar Asisi tavaly novemberben Wittenbergben átadott Luther körpanorámájának egyik részletét ábrázolja, utóbbi pedig azt fejtegeti, miért tekinthető Luther a világ első médiastratégájának.
Alföldi Róbert egy 2000-es évek közepén íródott menekülttörténetet mutatott be a hétvégén a Radnóti Színházban – tomboló sikerrel. A tapsvihar most leginkább nem a nevének szólt, hanem annak az emberi történetnek, melyet három órán át letaglózva nézett a közönség. Az előadásból nem tolakodott előre a rendező egyénisége, okosan a háttérben maradt, úgy beszélt a menekültekről, hogy nem pártpolitizált, ezért lett az egész megkérdőjelezhetetlenül erős és hatásos.
A legtöbb hazai médiafelületen megjelent és pillanatok alatt el is terjedt a múlt héten (mno.hu, 444.hu, 24.hu), hogy egy vajdasági evangélikus lelkész lopta el több száz rászoruló gyerekek karácsonyi ajándékát. A hamis információ hamar bejárta az internetet, az azonban az eset mellett szintén szomorú, hogy a helyreigazításnak már korántsem volt ekkora visszhangja. Pedig hamar kiderült, hogy ugyan valóban lelkész volt az illető gazember, csak éppen egy szabadkeresztény szekta vezetője és nem az evangélikus egyházé.
Másfél évet egy sátorban lakott, de egyszer minden holmijának hűlt helyét találta. Akkor építette ezt a kalyibát valahol Pesten, egy garázssor mögötti vasúti töltés mellett. Naponta gitározik egy aluljáróban. A barátai most egy lakókocsira gyűjtenek, abban tényleg jól élne.
Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkat a holnapi igehirdetési textus alapján készítettük, és a megszólalás, a felszólalás szükségességéről szól.
A legtöbbeknek az jut eszébe vízkeresztről, hogy ilyenkor szedjük le a karácsonyfát, esetleg derenghet valami a három királyokkal kapcsolatban is. Összegyűjtöttünk minden tudnivalót és érdekességet erről a napról, ami húsvét után a legrégebbi keresztény ünnep. Tudtad például, hogy nem is biztos, hogy a bölcsek csak hárman voltak, és, hogy rengeteg szállodát neveztek el róluk szerte Európában?
A botrány és a hősködés mindig nagyobb, eladhatóbb sztori, míg az állhatatos emberség a háttérben húzódik meg, nincs benne szenzáció, mégis nagyobb hatású bármelyik legendás történetnél. Egy város, egy templom, egy közösség el nem pusztított múltjának, a nyomok mentén pedig a reformáció lényegének megértése is egy ilyen ámulatba ejtő antitörténet.
2016 végét sokan várták már, a legtöbben rossz évként értékelték, ami nem csoda, hiszen a világpolitikai helyzet egyre aggasztóbb, a közel-keleti konfliktus sem oldódott meg, sőt, még inkább elmérgesedni látszik, ráadásul sorra haltak meg azok az ikonikus hírességek, akik több generáció zenei ízlését formálták.
„Miért kellett ezt?” – kérdezi elszorult torokkal egy idős asszony, miután elmeséli, hogy az 1956. december 8-i salgótarjáni sortűz alkalmával több tucat ártatlan ember lelte halálát. Volt, hogy véletlenül arra járó kismamát lőttek hátba, vagy munkást, aki hóna alatt vitt haza két vekni kenyeret. Kedden mutatták be a Nincs kegyelem című mozifilmet, mely a salgótarjáni sortűz hátterét mutatja be egy dokumentumfilmbe ágyazott játékfilmként, vagy épp fordítva – nehéz lenne eldönteni. Bár alapos, és nagyon fontos történelmi tényre világít rá a munka, a néző az első egy órában csak kapkodja a fejét, miközben próbálja megtalálni a még élő szemtanúk megszólalásai, az eleinte teljesen értelmezhetetlen, oda nem illő archív felvételek és a játékfilmes történetmesélés közötti összefüggéseket.
A Teremtő kicsit összébb húzódik, lemond az őt megillető teljes, tágas térről, hogy teremtménye is helyet találjon a világban.
Ev. Luth. Church in Hungary
Facebook
Twitter
Youtube
Google+
Instagram