Magyarországon az emberek közel egyharmada él együtt olyan problémával, ami valamilyen szociális kezelést, gondozást igényel. A szociális munka egyidős az emberiséggel, az ágazatban dolgozók társadalmi megítélése és megbecsülése mégis méltatlanul alulreprezentált. A szociális munkások elismeréséért díjat alapítottak, január 31-ig várják a jelöléseket.
„Aki hitre jut, az a saját halálát választja.” Egy elrejtett Bibliáért egész családokat tartóztatnak le. A diákoknak azt tanítják, hogy a vallást az USA és a NATO találta ki, hogy elnyomják a világot. Isten nincs, a nagyvezért kell istenként tisztelni, imádni Észak-Koreában, ahol becslések szerint 60 ezer hívő sínylődik börtönökben, koncentrációs táborokban. Egy túlélő története.
A világban jelen lévő terror és erőszak nyomán új és új „pray for...” mémek jelennek meg, amelyek imára hívnak Brüsszelért, Nizzáért, Egyiptomért, Isztambulért, Ankaráért, Ukrajnáért, Berlinért, az oroszokért és Szíriáért. Gyakran valóságos kommentháborúk is kialakulnak: „Ukrajna miért nem kap annyi megosztást, mint Szíria?”, „Miért imádkozunk a bűnös Nyugatért, ahelyett, hogy a Közel-Keleten szenvedő keresztények mellé állnánk?”, „Miért válogatjuk ki a keresztényeket, miért nem állunk ki egyszerűen minden ember mellett?” Kihez, kikért és miért imádkozunk?
Nem ismertem Luther Márton zsidósággal kapcsolatos antiszemita megszólalásait, míg az Evangélikus Hittudományi Egyetemen be nem ültem egy zsidó-keresztény párbeszéddel foglalkozó konferenciára.
Senki ne gondolja, hogy Berlint fölött az ég már nem véres... És azt se, hogy ha kikapcsoljuk a tv-t, a rádiót, és offline üzemmódba helyezzük okos készülékeinket, és okosnak hitt önmagunkat, akkor Aleppóban hirtelen minden megoldódik. Nem fog. Önmagától nem. Közönyből nem. Cinikusságból nem. Már pedig, aki azt hiszi, hogy a dicsőséget privatizálhatja a saját karácsonyára, de közben nem figyel arra, hogy mi történik a szenvedőkkel, a legkisebbekkel, az nem érti, hogy a dicsőség mindenkinek szól. Sőt, tovább megyek, sokkal inkább szól a mindenkori veszteseknek, áldozatoknak, mint a győzteseknek, akiknek látszólag mindenük megvan, valójában nincsen semmijük. Gáncs Tamás, kelenföldi evangélikus lelkész igehirdetése karácsony első napjára.
Hogyan karácsonyoztak a gyerekek 1944 karácsonyán a II. világháború alatt? Sztehlo Gábor evangélikus lelkész és két általa megmentett nő karácsonyi visszaemlékezéseiből kiderül.
Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkat karácsony jegyében készítettük el.
„Az életünk ajándék, és óriási kiváltság, ha a masni pöckölgetése helyett, kibontjuk az ajándékot, és megértjük, hogy mire kaptuk” – mondja Gáncs Tamás. A fiatal evangélikus lelkész írása bekerült idén a legismertebb kortárs magyar írók és költők művei közé az Alibi-hat hónapra című antológia kötetbe. A példaképekről, a pillanatról és a kortárs irodalomról kérdeztük Gáncs Tamást.
Nem csak tárgyi ajándékot, de zenei élményt is adhatunk karácsonyra. Ha nincs még meg minden a fa alá, most adunk pár ötletet.
Aleppó – Genf – Múlt héten a helyzet újra elmérgesedett Aleppóban, és sokáig nem sokat lehetett megtudni arról hivatalos úton, hogy mi is történik a szír városban, de a közösségi médiafelületeket elárasztották a lerohant városrészben rekedt emberek utolsó üzenetei és a civilek biztonságos evakuálása is bizonytalan volt. A Lutheránus Világszövetség (LVSz) több menekülttábor munkájában vesz részt a Szíriával szomszédos Jordániában és Irakban, illetve tagja a 183 egyházat és vallási közösséget tömörítő, menekülteket segítő ACT Allience nevű szervezetnek. Mit tud a jelenlegi az aleppói helyzetről és hogyan segíti a szíriai menekülteket a világ legnagyobb evangélikus szervezete?
Karácsonyhoz közeledve fokozatosan érik meg bennünk a vágy a lelassulásra, az elcsendesedésre, miközben éppen az ellenkezője történik velünk: mivel fogy az időnk az ünnepekig, ezért még gyorsabb tempóra kapcsolunk, hogy minden beleférjen az ajándékvásárlástól a bejgli sütéséig. Nem csoda, hogy frusztráltak és idegesek vagyunk, ha az életünk ilyenkor leginkább egy száguldó gyorsvonatra hasonlít. Az ebből az őrületből kitörni vágyók számára a nemzetközi slow mozgalom nyújt alternatívát, azzal, hogy azt mondja: Lassíts!
A Minecraft nevű online videójáték küllemét lemásolva adtak ki Bibliát, hogy a kiskamaszok körében igen népszerű játék felhasználóit és rajongóit is megszólítsák. A rendhagyó kezdeményezésről Farkas Ervin evangélikus lelkész írta meg nekünk véleményét.
Ne használj ki minden ziccert, ne söpörj be minden sikert, ne hódíts meg mindent!
Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkat Advent negyedik vasárnapjára Kinczler Zsuzsanna egyházzenész készítette.
A héten mutatták be a játék készítői a Luther Márton életét feldolgozó, Luther – A kártyajáték elnevezésű magyar társasjátékot, mely nemcsak azért egyedülálló, mert sosem készült még hasonló vállalkozás, de azért is, mert játékos formában tanít, és nem kikérdez. A reformáció 500. évfordulójára készülve az egyik legizgalmasabb magyar kezdeményezést a KötőSzó blog szerkesztői is kipróbálhatták, és nagyon szerették.
Virtuóz hegedüléssel kezdte, azóta már énekel és táncol is koncertjein, most pedig új hangszert fedezett fel magának. Illényi Katica, a népszerű magyar zenész január 14-én, a Budapest Kongresszusi Központban ad nagykoncertet, de még előtte elárulta, mivel készül a karácsonyra, és miért is szereti azt az egészen furcsa hangszert, amihez hozzá sem szabad érni.
Múlt héten adta hírül több portál is, hogy egy veszprémi faluban egy katolikus pap úgy megütött egy gyereket a hittanórán, hogy a gyerek vérezni kezdett, a pap ellen pedig eljárás indult. Egy valamikor ugyanebben a faluban is hittant tanító – névtelenséget kérő – evangélikus lelkész beszélt az eset hátteréről a KötőSzó blognak.
Isten titkaival úgy kell egyensúlyoznom, hogy miközben tanítok, magam is állandóan újra tanulom, miközben másokat beavatok, magam is csodálom ezeket a misztériumokat. Mindenkinek tartozom az örömhírrel, de nem bánhatok az egyház kincsével úgy, mintha a búcsúban vásárolt bóvli kacat volna.
Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkat Advent harmadik vasárnapjára készülve készítettük el Seben Glória evangélikus lelkész holnap, itt a blogon megjelenő igehirdetésének részletével és Smidéliusz Gábor evangélikus lelkész adventi válogatásával.
Úgy voltam ezzel, mint a kínos családi történetekkel. Tudtam, de sosem beszéltünk róla. Tudtam, hogy élete végén, mikor már, tudjátok, na. Szóval, akkor írt kellemetlen dolgokat Luther a zsidókról, de kezdetben, meg alapvetően azért ő sem gondolta így, meg hát ilyen volt a korszellem, és különben is, mindez eltörpül ahhoz képest, amit, satöbbi, satöbbi.
Kairó – Háromnapos gyásznapot rendeltek el Egyiptomban, miután vasárnap az ország központi kopt keresztény katedrálisa melletti kápolnára mért támadás következtében 25 ember meghalt és 49 megsebesült. A legtöbb áldozat nő és gyerek volt.
Karácsony közeledtével a könyvajánlatok között rögtön megakad a szemünk az olyan könyvcímeken, mint a „Lányok Bibliája” vagy a „Fiúk Bibliája”. A Harmat Kiadó év végén megjelent kiadványai ezek, melyek csupán fordítások, eredetijük ugyanis Angliában készült. A kiadó ezzel a szöveggel ajánlja a könyvecskéket: „Hollywood már rég más filmeket készít a kislányok és a kisfiúk számára, és most végre a Gyerekbiblia kiadói is rájöttek, hogy érdemes lehet másféle Bibliát tervezni a fiúknak és a lányoknak.” Úgy döntöttük megnézzük a két kötetet, hogy valóban olyan problémás-e ez a szétválasztás, mint elsőre is hangzik.
Brüsszelben a Grand Place-on, ahol egykor még arról is vita folyt, hogy vajon sérti-e mások jogait, és érzéseit, ha karácsonyfát állítanak, most egy hatalmas betlehem áll a Szlovákiából érkezett feldíszített fenyőfa mellett. Ám ennél sokkal izgalmasabbak a Szent Mihály és Szent Gudula-székesegyházban a különböző nemzetiségű katolikus hívek által készített betlehemeket. Megmutatjuk, hogyan látják a koreaiak, vagy épp afrikaiak Jézus születését.
Fontos iránytű lehet számunkra, keresztények számára, hogy az evangélium szabadság és öröm, nem pedig fundamentalizmus. Szeress, és tégy bármit – mondta Ágoston. Ahogy minden fundamentalizmus, úgy a keresztény fundamentalizmus is veszélyes, mert mellette elfelejtkezünk az evangéliumról. Ez a gondolat is elhangzott a Progresszív Teológiai Fórum legutóbbi beszélgetésén, melyen Balogh Éva, Bartha István evangélikus lelkészek, Deák Dániel katolikus egyetemi tanár és Perintfalvi Rita katolikus teológus vettek részt.
Miként illeszthető be családi életünkbe, értékeink közé hiteles, hihető módon a Télapó-sztori? Voltaképp ki mondja meg, mi a jó és mi a rossz? Nem magunkat istenítjük-e, miközben a jóra tanítjuk, neveljük, fegyelmezzük, hovatovább saját képünkre igyekszünk formálni öntörvényű, eleven csemeténket? A gyerekről vagy rólunk szól a Mikulás-sztori?
Advent második vasárnapjának tapasztalata, hogy az első gyertyafény halványan pislákol, mégis érezhető az a szeretet és békesség, mellyel megtölti a sötétséget. Itt, advent közepén figyeljünk erre a gyertyafényre. Figyeljünk rá, hogy ne aludjon ki bennünk és másokban. Legyen gondunk arra, hogy mások is felfigyeljenek rá, mert belőle türelmet és vigasztalást, békességet és szeretet nyerhetünk. Reménységet, hogy Isten jelen van a világ szenvedésében, jelen van a számunkra kifürkészhetetlen, ismeretlen jövőben és jelen van az emberek közötti békétlenségben.
Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkat Advent második vasárnapjára a Kötőszó szerkesztősége készítette el.
Nincs migrációs krízis; a vallási szövegeket, szavakat és értelmezéseket vissza kell szerezni a politikai beszédmódból a vallási közösségek számára; a magyarországi kereszténység előítéletes és maszkulin. Ilyen és ehhez hasonló állításokkal, bátor kérdésfelvetésekkel teli előadás-sorozatot tartottak múlt héten a terézvárosi vallásközi konferencia-sorozat keretében, az Avilai Nagy Szent Teréz-templom plébániáján. Az „Együttélő-különélők” című esemény a zsidó-keresztény-iszlám kapcsolatok vallási és társadalmi kríziseit vizsgálta.
Egyre többen kötnek sálat a fák és a villanyoszlopok köré az utak mentén. A sálakat bárki elviheti, akinek szüksége van rá. A kezdeményezés az amerikai Indiana állambeli Seymourból indult, egyházi és iskolai csoportok részvételével, majd egyre többen csatlakoztak hozzá, hogy segítsenek azoknak, akik hajléktalanként élnek az utcákon. A kezdeményezés elért Magyarországra, és a magunk szerény eszközeivel szeretnénk hozzá csatlakozni.
„Mikor lenne értelme a gyertyagyújtásnak, ha nem a legnagyobb sötétség kellős közepén? Mikor válhatnak igazán láthatóvá a keresztények, ha nem akkor, amikor ennyi baj van? A hit, a Krisztus-követés mindig világos kontúrokat rajzol. Egyértelmű, nem csak itt, vasárnaponként vállalt életformát. Ott van velünk a munkahelyünkön is, ott van abban, ahogy egymáshoz, családtagjainkhoz viszonyulunk, vagy amikor a vitázó gyerekeink között rakunk rendet. Amikor megtanítjuk nekik, mi jó és mi rossz.”
Ev. Luth. Church in Hungary
Facebook
Twitter
Youtube
Google+
Instagram