„A belső Istenhit és vallásosság, amit kaptunk a börtönben, sokunkban megmaradt és megőriztük a mai napig, anélkül, hogy elmentünk volna kezet csókolni a helyi plébánoshoz vagy a helyi lelkipásztorhoz.” Február 25-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Fehérváry István író és Oláh Vilmos doktor visszaemlékezései.
Mai Európánkban körülnézve úgy tetszik, hogy az én és a mi kibékíthetetlen ellentétbe kerülve végsőkig menő harcot vív egymással. Amikor a „női princípiumról” vitatkozunk, az önmegvalósítást és a közösség, a család szolgálatát állítjuk élesen szembe. Bevándorlók tekintenek új hazájuk, önmegvalósításukat mindennél előbbre helyező polgáraira értetlenül, megzavarodva, vagy éppen egyre növekvő gyűlölettel. Európa őslakosai megbotránkozva, megrémülve, vagy haraggal eltelve tekintenek az újonnan érkezettekre. Van esély rá, hogy kibékítsük ezt a rengeteg én-t és mi-t?
Az egyházak nagyon sok mindenről nem beszélnek. Mi pedig – a hívek – elnézzük, megengedjük és fenntartjuk ezt a helyzetet. A kimondatlan problémák köztünk ülnek a padsorokban.
Seben Glória 12 dolog, amit nem tudtál a mai lelkészekről című cikkére Hegedűs Attila evangélikus lelkész reagált.
Laborczi Dóra írása a böjtről.
Csapatmunka, kreativitás, önállóság, megbecsültség és hivatástudat – mi kell egy mai lelkésznek?
Végre észrevette az iskolák bajait a társadalom, a pedagógusok, szülők tiltakozásaival van tele TV, rádió, internetes és nyomtatott sajtó. Végre észrevettük a bajokat mi magunk az iskolákban. Nem szeretném elmagyarázni, hogy mik a pedagógusok fő problémái, erről nap mint nap születik számtalan írás.
Elmondtam nekik, hogy Jézus megtehette volna, hogy a vallási elittel tölti el a napjait, de ehelyett gúnyt űzött abból az egész társaságból, azt választotta, hogy kineveti a hatalmasakat, és barátja lesz a kurváknak, bűnösöket csókol arcon, és rossz hírű emberekkel eszik. Azokkal az emberekkel töltötte az idejét, akik számára nem volt könnyű az élet. És ott, azok között, akik szenvedtek, megtestesítette a tökéletes szeretetet.
Annyira lehet Európa keresztény, amennyire jelen vannak benne – mint alternatív gesztusokat, viselkedési mintázatokat, gyakorlatokat, közösségeket teremtő emberek – a keresztények. Kultúra és kereszténység viszonyát jártuk körül Kamarás István szociológus és Schneller János művészettörténész segítségével.
„Olyan családból jövünk, ahol a másik elfogadása alapérték, fel sem merült a cigányellenesség. A hitben nevelkedés összekapcsolódott a toleranciával” – mondják a bagi romatelep evangélikus önkéntesei. A BAGázs Közhasznú Egyesület munkájában sok evangélikus fiatal vesz részt: foglalkozásokat tartanak a helyi gyerekeknek. Ittzés Alizzal, Prőhle Jankával és Kiers Flóriánnal egy másik bagázsos evangélikus, Lőrincz Borbála beszélgetett.
Ételadományozó ládát avattak vasárnap a szegedi evangélikus templomnál. A Kazinczy utcai szekrény hamar megtelt, de mint megtudtuk, az elmúlt három napban már jó párszor kiürítették és újratöltötték. Az előzményekről, a tapasztalatokról és az adományozási szokásokról Cserháti Sándor evangélikus lelkészt kérdeztük.
A címbeli kérdés kijelentés formájában hangzott el néhány hete egy barátom szájából, valahogy így: a keresztény egyházak jelenlegi intézményrendszerének hamarosan vége. Az illetőnek keresztény cégvezetőként nem igazán érdeke, hogy a rendszer összeomlásának drukkoljon, menedzserként ugyanakkor reális víziója van arról, hogy bizonyos folyamatok milyen eredményhez vezetnek.
Példás összefogást szervezett meg egy békéscsabai evangélikus huszonéves, hogy a Kárpátalján élő szegény gyerekeknek is jusson meghittség és meglepetés karácsonyra. Azt tapasztalja, hogy az emberekben év közben is ott a szándék, hogy segítsenek. Békéscsaba „népmesei hősével”, Bonnyai Sándorral beszélgettünk, aki útja során hétfejű sárkányokkal, karácsonyi angyalokkal és „szimpla” jó tündérekkel is találkozik – jó hír, hogy legtöbbször az utóbbiakkal.
A forradalom, majd a kiegyezés után hatalomra kerülő szabadelvű elit határozottan alakította a nemzetiségi kérdésről való közbeszéd kereteit. A kérdés árnyalt megközelítése nem volt jellemző a napi politikai, vagy nem egy esetben személyes haszonszerzés által motivált sajtó-polémiákra.
Hetven éve kezdődött a svábok kitelepítése: 220-230 ezer embert – a hazai német ajkú közösség felét – akarata ellenére deportáltak. Mindez súlyosan érintette az akkor csaknem hatszázezer lélekszámú evangélikus egyházat. Hiába tiltakoztak: az egykor háromnyelvű – magyar, német és szlovák – evangélikus egyház jelentős számú, nem magyar anyanyelvű híveinek elvesztése ma is fájó hiány. Pillanatfelvétel a németek egykori völgyéből, Ág faluból, ahol hetven évvel ezelőtt egy 400 lélekszámú evangélikus közösség történetének vetett véget a kitelepítés.
Nagy László: Adjon az Isten című verse minden évben szilveszterkor vagy az újév elején elárasztja a közösségi médiát. Csodálatos vers, elgondolkozik rajta az ember: tudunk még imádkozni? Kérni? Megköszönni? Ezen a héten zajlik az egész világon az Ökumenikus imahét – a Krisztus-követők egységéért. Különböző felekezetek imádkoznak együtt az ország több templomában. 2012. óta az imahét nyolcadik napján – az imahét lezárásaképp – keresztény-zsidó imaórát tartanak országszerte. Az évet nem is lehetne ennél szebb alkalommal elkezdeni. Egy pillanatra megállhatunk az év eleji kapkodásban, rohanásban, tervezésben, és végiggondolhatjuk, mit kérnénk (akár együtt) Istentől és miért vagyunk hálásak neki.
Mi a templom: Isten háza vagy az emberek háza? Mire való? Mi az, amire nem? A vélemények ezzel kapcsolatban ellentétesek és – ennek megfelelően – nem mentesek a feszültségektől.
Ha a kultúra, amiben élek, ha a közösség, amelyhez tartozom, azt sugallja, hogy a másfélét ne úgy kezeljem mint magamat, akkor annak a közösségnek a szokásai elválasztanak Istentől.
Keresztények és más vallási közösségek képviselői is kitartó és demonstratív módon vettek részt tavaly decemberben a párizsi klímacsúcson. Jelenlétük és főként megelőző előkészítő munkájuk is közrejátszhatott abban, hogy ezúttal az eddigi gyakorlattól eltérően, a tárgyaló országok képviselőinek sikerült olyan megállapodást elfogadniuk, amelyben a fejlődő és fejlett országok egyaránt elfogadják a közös hozzájárulás szükségességét, és igyekeznek gondoskodni a jövőért vállalt kötelezettségek megtartásáról. Az egyházaknak a folytatásban is óriási szerepük lehet.
Anyának lenni, gyermeket szülni – Istentől kapott lehetőség vagy emberi elvárás szerinti kötelesség? Nehéz válaszolni azokra a kérdésekre, amelyek a bibliai családokról szóló történetek etikai tanulságait firtatják. A vélemények kereszttüzében mégis érdemes végignézni azokat a különleges történeteket, amelyeket a Szentírás rejt magában: olyan nők történeteit, akik gyermektelenséggel küzdöttek.
A hangját mindenki ismeri és nem csak a Harry Potterből – előtte is, utána is számos filmben és sorozatban szinkronizált. Arca kevéssé ismert, még kevéssé az az oldala, amit most bemutatunk. Gacsal Ádámmal a Harry Potterről, és azon túli világról is beszélgettünk: a mai fiatalok és a kereszténység viszonyáról, valamint arról, mitől lehet menő és hiteles ma egy keresztény ember.
Kamaszkorunkban a virág szirmain számolgattuk: szeret?, nem szeret? Felnőttként a társadalmi problémák megoldásairól töprengünk: lehet?, nem lehet? A szilveszteri németországi események vajon csak az integráció lehetetlenségét mutatják meg, vagy azt, hogy másképp is lehetne?
Stiller Ákos Tanyavilág című fotósorozatával a Picture of the Year (a világ egyik legrangosabb sajtófotó-versenye) első díját nyerte el 2015-ben. A január 10-i megújuló Evangélikus Élet Magazinban riportot olvashatnak a Nyíregyháza környéki tanyavilág evangélikus lakóiról, melyhez a világhírű sorozat szolgáltatja az illusztrációt.
A kereszténység misztikusnői bátor és gyakran radikális életet éltek. Megfeszítették testüket a túlélés végső határáig, társadalmi normákat kérdőjeleztek meg, olykor életüket adták hitükért. Lázadók és renegátok voltak, akik közreműködtek abban, hogy a kereszténység azzá váljon, ahogyan azt napjainkban ismerjük.
A karácsonyi történet vége: holnaptól tényleg beindul a normális élet. Normális, ami azt jelenti: elképesztően összetett, önellentmondásos, paradoxon. Igazán, mélységesen emberi, melyben Isten az egyetlen, aki a gyűlölet helyett csak azért is, minden ellenére, paradox módon szereti a mélységesen, valóságosan emberi világot, az embert.
Lassan vége az ünnepeknek, elfogytak a maradékok, elköltöttük az összes pénzünket és ránk tör az ünneptelen téli szürkeség. Mit tegyünk, ha egyedül vagyunk, és ezzel kell szembenéznünk a következő évben is? Vagy ha szétcincálta az idegeinket a család az ünnepek alatt? Joób Máté evangélikus lelkész, mentálhigiénés szakember válaszolt kérdéseinkre.
A világ gyakran félelmetes hely, mégis lehetséges tenni egymásért és a békéért – ezt sokan idén is bebizonyították. 2015-ben a menekülthelyzet, vagy a különböző terrorcselekmények következtében a vallási kérdések és az ezekkel kapcsolatos megosztottság fokozottabban előtérbe került. Mindeközben vallási vezetők és egyszeri hívők is sokat tettek azért, hogy földünk kicsit élhetőbb, emberségesebb hely legyen. Nemzetközi és hazai példákból válogattunk.
Az akadémiai díjak kiosztásának közeledtével elindul a nagy hajrá a legjobb film titulusáért, és a Spotlight (hazai bemutató: február 4.) joggal száll harcba érte. Ha jósolni szeretnénk, a Room vagy a Saul fia remeklése ellenére, ez a film képes lehet elhozni az aranyszobrot, és ez jól is van így. Még ha morális kérdésekben nem is ad iránymutatást, cselekvésre inspiráló, precíz alkotásról beszélhetünk. Nem sok ilyen kerül mostanában a szemünk elé, mégis hiányérzetünk maradhat.
Eltörted, Uram, a hátamat verő botokat, a dübörgő csizmákat és véráztatta köpönyegeket tűz martalékává tetted, és gyermek formájában közénk jöttél. Fény vagy és szeretet, emberként társamul szegődve mutatod nekem a helyes utat, és akkor sem hagysz magamra, ha konok fejjel másfelé indulok, hanem velem tartasz a legsötétebb éjszakáimba is.
Az Evangélikus Információs Szolgálat munkatársai mesélnek.
Ev. Luth. Church in Hungary
Facebook
Twitter
Youtube
Google+
Instagram