Ha egy mondatban kellene összefoglalom az apaság élményét, akkor biztosan azt mondanám, hogy egy sajátos kettősség járja át, de ez nem feltétlenül jelent feszültséget – apák napja alkalmából Liszka Viktor evangélikus lelkész, korábban az ELLE magazinban megjelent írását közöljük.
Mialatt Ferenc pápa a női szerpapságon gondolkodik, a lett evangélikus egyházban egy zsinati döntés értelmében többé nem szentelnek nőket lelkésszé. Cikkünkben evangélikus és katolikus teológusok járják körül: milyen hagyományai vannak a nők szolgálatának a katolikus és az evangélikus egyházi rendben és többek között az is kiderül, hogy már a Krisztus utáni első században téma volt: felszenteljék-e a női szolgálattévőket?
Elbírja a keresztelőkancsót egy nő, és közben el tudja mondani a kereszteléskor elmondandó igeszakaszokat? Tud úrvacsorát adni egy nő más embereknek két szín alatt, miután elmondta a szerzési igéket? Tud tanúskodni a Feltámadottról szóval és tettel, azaz alkalmas más emberek tanítására, attól még, hogy két x kromoszómája van?
Van egy hely, ahol bátran teszik fel neked a kérdéseket – és kompromisszumok nélkül végig is jönnek veled a válaszkeresés útján. Olyan kérdések ezek, amelyeket te is szerettél volna már föltenni, csak nem volt kinek, vagy úgy érezted, hogy ez tabu, ilyet azért mégsem illik kérdezni Istenről. Szikszai Szabi megteszi. Magának Istennek szegezi a kételyeket és a negatív érzéseket. Az Újragondoló blog szerzőjének Élethinta című kötetét ajánljuk.
Túlterheltség, összehúzott nadrágszíj, beszűkült gondolkodás, agresszív kommunikáció, szekértábor-logika, az elismerés hiánya – a lista hosszasan bővíthető, és talán nincs olyan ember itthon, akiben ezek miatt ne merült volna fel, hogy külföldre költözzön, ahol egyszerűbb, szervezettebb, jobb az élet. Most mégis azokat az érveket szedtük össze, amelyek a maradás mellett szólnak.
Egy hivatalos egyházi döntés értelmében, nem végezhetnek többé lelkészi szolgálatot a nők Lettországban. Nem régi hagyományról van szó: 1975 óta lehettek nők is lelkészek, de mostantól – mintegy húszéves egyházvezetői törekvés végeredményeképpen – nem. Hogy mi motiválhatta a döntéshozókat abban, hogy már felszentelt lelkésznő jelenlétében így szavazzanak, őszintén nem tudom. Valószínűleg jól ismert igeszakaszokra hivatkoztak: a nő ne tanítson gyülekezetben, ne beszéljen nyilvánosan. Vajon azt feltételezik, hogy az évtizedek óta szolgálatot végző lelkésznők, és a lelkésznők szolgálatát támogató evangélikus egyházak, továbbá azok vezetői szerte a világon nem ismerik és nem olvassák a Bibliát?
„Tudjuk, nemcsak a szekuláris világ, de a keresztény hívek jelentős része sem nézi jó szemmel az egyházak közéleti megnyilatkozásait. Úgy vélem, főként azok ódzkodnak ezektől, akik maguk is valamely lövészárokból vizslatják a történéseket.”
Arra vágyom, hogy felszabadult és huszonnégy órás keresztény legyek, és az egyházi közeg ezt mozdítsa elő, ne ellene tegyen. Olyan közeg legyen, amelybe ne vágyaimat, érzelmeimet, gondjaimat, utánozhatatlan egyediségemet hátrahagyva kelljen belépnem, hanem ahol történik az élet – annak minden drámájával: örömével, fájdalmával, humorával és ellentmondásosságával.
A Közel-Kelet legnagyobb evangéliumi gyülekezete az egyiptomi Kasr el Dobara, hétezer tagot számlál. A megtérések és betérések folyamatosak. Kairó elhíresült főterétől, a Tahrírtől pár száz méterre van a templomuk. Missziói csapatuk nemrég Budapesten járt, hogy elmondják, milyen kereszténynek lenni Egyiptomban.
Budapest – NEMek között, Társadalmi nemek sokszínű vallási megközelítésben. A Luther Kiadó legújabb könyvének bemutatóján jártunk.
Evangélikus-római katolikus közös reformáció-megemlékezés 2017-ben? Lehetséges? A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) Október, a Reformáció Hónapja Bizottsága asztali beszélgetést szervezett a MEÖT Székházban. A beszélgetés célja az volt, hogy a szembenállástól a közösségig című dokumentumot az Ökumenikus Tanács Tagegyházai megismerhessék és megbeszélhessék.
Mit jelent evangélikusnak lenni ott, ahol a lutheránus egyház van kisebbségben a többi történelmi egyházhoz képest? Vannak-e lutheránus értékek és minimumok, amelyeket kisebbségi helyzetben is láthatóvá tudunk tenni? Adott-e a megfelelő anyagi és emberi erőforrás, szakmai háttér és egyházvezetői szándék mindezek kommunikálására? Mit tud hozzáadni az evangélikus teológiai szemlélet a társadalmi párbeszédhez morális válsághelyzet idején? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ az európai lutheránus kisegyházak kommunikációs bizottságának (KALME – Communiation Network of Lutheran Minority Churches in Europe) találkozóján.
Míg a verést szinte mindenki bántalmazásnak tekinti, a verbális agresszióról és elhanyagolásról már megoszlanak a vélemények, a felnőttek és a gyerekek szerint is. Megdöbbentő kutatási eredményeket ismertetett nemrég az Ökumenikus Segélyszervezet.
„Hadd bátorítsak mindenkit, aki talán fiatalabb, aki a dicső elődökre csodálkozva néz, akit nyomaszt az, hogy micsoda emberek nyomdokába léphet: nem voltak ők sokkal jobbak. És hadd biztassak mindenkit, aki úgy érzi, panaszainak csak úgy tud hangot ad, hogy bezzeg régen minden jobb volt: emlékezz kicsit pontosabban a múltra. Jézus maga mondja, az Ő országa nem e világból való – miért keressük hát a mi múltunkban vagy a jövőnkben azt a bizonyos pillanatot, amikor minden jobb volt vagy lesz.” Hegedűs Attila prédikációja.
Örömtanyának nevezik az itt lakók a békásmegyeri Gaudiopolis szeretetházat, ahol jelenleg 92 idős ember él. Külön demens részleget nem alakítottak ki az otthonban, mert a legelesettebb emberek elkülönítése az intézmény vezetői szerint összeegyeztethetetlen a krisztusi tanításokkal. Hangoskodások, nagy veszekedések ennek ellenére sincsenek, ami annak is köszönhető, hogy az otthonban több ember dolgozik, mint amennyi a törvényileg indokolt lenne. A Gaudiopolis a méltóságteljes és derűs öregedés helyszíne. Riport.
„Ez a történet nem csak rólunk és korántsem csak a nőkről szól. A szül(et)és méltóságának és minőségének óvása össztársadalmi feladat, hisz a felnövekvő generáció életminőségére is döntő hatással lehet.”
Negyven nappal húsvét után? Vagy ötven? Szentlélek? Mennybemenetel? Újjászületés? A KötőSzó első videóriportjában annak jártunk utána, mit tud az utca embere pünkösdről? Muszlim kebabos és evangélikus lelkész is válaszolt nekünk. A végén minden kiderül!
Te vagy Krisztus teste. Add tovább, amit kaptál. Az egész teremtett világ, s benne minden élő Krisztus teste. Nem mindenki ismeri ezt fel, de boldogok, akik igen, mert ők meglátják a megváltást már itt, ezen a földön. Lehet, hogy ez a Szentlélek?
Ősfás, erdős, virágokkal és madárfüttyel teli területre lép, aki a piliscsabai Siló Lakóotthonba jön. Rögtön a bejáratnál kis sárga tornyos mesebeli épület, nem gondolni, hogy az édeni környezetben szellemi- és mozgássérült emberek élnek. Nyomasztó hangulatnak nyoma sincs, hiszen az itt lakók és az őket segítők az emberi méltóságot és az önállóságot tartják szem előtt. Példaértékű a munka Piliscsabán.
Budapest – Migráció és webes jelenlét címmel rendezte meg az ötödik keresztény újságíró és blogger találkozót a Talita keresztény női portál, melynek során Jorsits Attila informatikus és evangélikus teológus, a TeológiaBlog szerkesztője a webes jelenlétről, dr. Speidl Bianka pedig a migrációról beszélt „keresztény szemmel”. Az előadók felkészültségével nem volt gond, a két felvetett téma mélysége és aktualitása egy-egy külön konferenciát is megért volna, főként a keresztény szempontú migránskérdés-kezelést illetően.
Egy gyermekeit súlyosan bántalmazó presbiter lánya, egy bizottság elé citált bibliaórás hölgy, egy fiatal lány, akit önjelölt próféta barátja tett tönkre, és egy fiatalember, aki nagyszülei valláskárosultságától ma is szenved. Négy ember, négy történet. A közös bennük az, hogy mindannyian átéltek valamilyen – rosszul értelmezett vallási tekintélyből származó – lelki bántalmazást. Vallássérültekkel foglalkozó sorozatunk harmadik részében ők mesélnek.
Bécsben sok magyar művész él, akire érdemes odafigyelni, ilyen Zászkaliczky Ágnes is. A fiatal festőművész orgona szakon szerzett diplomát Salzburgban, majd kántorként dolgozott Finnországban, ekkor talált rá a festészetre. Legújabb kiállítása előtt kérdeztük a festészet és a zene kapcsolatáról, a külföldi művészlétről.
Áprilisban volt a Föld napja, de nem csak ezen a napon kell vigyáznunk a teremtett világra. Összeállításunkban keresztény gondolkodóktól idézünk: miért is számíthat alapnak hívő ember számára környezettudatosság? Néhány jó tanácsot is összegyűjtöttünk: hogyan legyünk zöldek?
Orbán Gáspár miatt hatalmas az érdeklődés a Felház körül, ez bennünket is kíváncsivá tett: elmentünk az egyik csütörtök esti istentiszteletükre. Amit találtunk, az nem a miniszterelnök fia miatt volt érdekes. Riport.
Töprengések a hol volt, hol nem volt keresztény női princípiumról, égi és földi anyákról és egyéb veszedelmes dolgokról.
Mindannyian Ádámok vagyunk, az élet számtalan területén újra és újra kell megküzdenünk önmagunkkal. Rosszabbik énünk szorítása földi pokollá teheti életünket. Szeretnénk jobbak lenni, de hiába próbálkozunk, nem megy. Egy gyermek menthet meg mindannyiunkat. Madarász Isti új filmjének válaszai keresztény válaszok. | Kritika a Hurok című filmről.
Hetedikben elfelejtettél magaddal vinni fogkefét az iskolai osztály-fogászatra, de reggel megetted a nagyi maradék mákos gubáját? Ki tudna ennél kellemetlenebb iskolai élményt felidézni? Én tudok: gyanútlanul bemenni hittanórát tartani egy éppen sztrájkoló iskolába. De: vajon a hit- és erkölcstan tényleg „ördögtől való”?
Ha a munkavállaló minden elvárás ellenére nem többet, hanem kevesebbet kíván dolgozni, akkor a kereset-többlet kevésbé vonzó számára a kevesebb munkánál, ami arra mutat, hogy az ember „természeténél fogva” nem több pénzre vágyik, hanem olyan életre, amelyhez korábban hozzászokott. Max Weber, 152 éve, 1864. április 21-én született Erfurtban.
Megcsináltuk az óriási élőképet a Városligetért! 2016. április 24-én (vasárnap) a rossz idő ellenére is több mint 600-an jeleztük békésen, mégis határozottan: nem hagyjuk, hogy fákat döntsenek, nem hagyjuk, hogy nélkülünk döntsenek! De mire jó még az emberi test a politikai térben?
Hátrányos helyzetű gyerekeknek, akik még nem láttak közelről hangszert, otthonokban élő időseknek, akiknek ezer emlékük fűződik egy-egy ismerős dallamhoz, elhagyott zsinagógák és vidéki templomok élő, vagy éppen újjászülető közösségeinek szervez ingyenes Közösségi Hetet április 17. és 23. között a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ). A világ legnagyobb koncerttermeit megjárt zenészek evangélikus templomokban is zenélnek idén, őket kérdeztük arról, mitől más, ha templomi környezetben muzsikálnak.
Ev. Luth. Church in Hungary
Facebook
Twitter
Youtube
Google+
Instagram