Manapság igen kevesen imádkoznak, mert nem is akarnak és nem is tudnak imádkozni. Ennek „természetes” okai vannak. Némelyek nem is hiszik, hogy van Isten, mások csupán bizonytalanok: miért is szólítanák meg őt? A templomba járó emberek között is kevesen vannak, akik naponként komoly, bensőséges imádságban beszélnek Istennel. Az imádságot nevezhetnénk a hatalmas, világteremtő Isten és teremtménye közötti kommunikációnak. Szerintem a hívő keresztyén az, aki beszélő viszonyban van Istenével. Ennek viszont megvannak a feltételei mindkét fél részéről csakúgy, mint az emberek között, létre kell jönnie a kapcsolatnak.
Harminc évvel ezelőtt, 1989. szeptember 2-án megrendítő esemény részesei voltunk Budapesten: újra tanévnyitó istentiszteletet és ünnepséget tarthattunk a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban. Magam boldogan kezdtem akkor ott a hitoktatói munkát. A több Nobel-díjast is felnevelt híres „Fasor” 37 éves kényszerszünet után nyithatta meg kapuit. A kommunizmus alatt egyedül az evangélikus egyháznak nem maradt iskolája, ezért aligha csoda, hogy arra a közel négy évtizedre, mint a pusztai vándorlás idejére emlékezünk. Nem voltunk szabadok, ráadásul a Vörös-tengeren is át kellett kelni…
„Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet vesz az ember, és elvet a szántóföldjébe. Ez ugyan kisebb minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között.” (Mt 13,31–32) Kondor Péter igehirdetése elhangzott a Deák téri evangélikus templomban a 2019. június 3. és 9. között rendezett 30. budapesti Bach-héten.
Péntek reggel van. Nemigen akaródzik kikászálódni az ágyból. Tudom, hogy fel kéne kelnem, tudom, hogy fontos… Vagyis sejtem, de még nem tudom, mennyire.
Közismert, hogy az evangélikusok köszöntése – a 46. zsoltár alapján – így hangzik: „Erős vár a mi Istenünk”. A tőle megszokott játékosságával ezt gondolja tovább Kosztolányi Dezső, amikor így fogalmaz: „Erős várunk a nyelv”. Biblia és irodalom egymásba fonódik. A próféták, a zsoltárok vagy az evangéliumok szóhasználata tele van irodalmi leleménnyel, és megfordítva is igaz: a szerzők újra és újra merítenek a Szentírásból. Tegyünk említést a reformátusok himnuszáról, a 90. zsoltárról is: „Tebenned bíztunk eleitől fogva”. Ezt pedig a maga lázadó módján József Attila fordítja ki a Kész a leltár első sorában: „Magamban bíztam eleitől fogva”. Nagy Gáspár aztán még ezen is csavar egyet, amikor így ír: „Magamtól féltem eleitől fogva”.
Robert Waldinger, amerikai pszichiáter, a Harvard professzora 2015-ben a TED közönsége előtt számolt be annak a hetvenöt évig tartó kutatásnak az eredményeiről, melyet a Harvard munkatársaival folytatnak. A kutatók hetvenöt éve vizsgálnak embereket, hogy fényt derítsenek a boldog élet titkára. Az eredményeik távol állnak a meglepőtől, azonban komolyan elgondolkoztatnak mindenkit arról, hogy mi igazán fontos az életben.
Több mint kétszáz embert kérdeztek meg a Reformatus.hu munkatársai arról, szerintük milyen a jó lelkész. A legtöbben az őszinteséget tartották a legfontosabb tulajdonságnak, utána szorosan, egyszázaléknyi különbséggel állt az elfogadás, a képzeletbeli dobogó harmadik helyére pedig a hitelesség került. E kutatástól ösztönözve a Kötőszó blog evangélikus fiatalokat kérdezett: szerintük milyen a jó lelkész?
„Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet” (Jn 5,4)
Az M5 csatorna négyhetente sugározza a Püspökkenyér című műsort, amelyben Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök műsorvezetőként beszélget Kocsis Fülöp hajdúdorogi görögkatolikus érsek-metropolitával és Steinbach József dunántúli református püspökkel. A műsorban általában egy világi és egy egyházi témát járnak körül. A 2019. augusztus 4-i adásban a lelkészszentelésekről, az ötvenéves évfordulóját ünneplő holdraszállásról, valamint a tudomány és a hit kapcsolatáról beszélgetett a három egyházi vezető.
„Az idén a magyarok 62 százaléka tervez nyaralást. A legtöbben (35 százalék) július második, valamint augusztus első felében (22 százalék)” – írta nemrégiben egy napilap, a 18–59 éves korosztály körében végzett reprezentatív kutatás eredményeit ismertetve.
Veszélynek tehetjük ki magunkat saját hibás hozzáállásunkkal? Hogyan lehet káros, amit a javunkra teszünk? Más valaki tapasztalataiból, gondolataiból tanulni nagyszerű, az első kérdés persze, hogy ki is az a valaki. A gondolatmenet, a nyomtatott betű tekintélye, az előnyös kép a hátsó borítón mind félrevezető is lehet.
Egy háromrészes igehirdetés-sorozat első része következik most. Mindhárom igehirdetés Jézus és Péter vízen járásának történetéről fog szólni. Az elsőben Jézus áll egyedül a víztükör tetején. A másodikban Jézus mellett Péter is a vízen áll. A harmadikban pedig Jézus továbbra is a víz felszínén van, Péter pedig süllyed a habokban. Egy sokak által ismert bibliai rész kibontása következik, nem a megszokott nézőpontból.
Klasszikusok és újdonságok, teológia és ponyva – olvasóinkat kérdeztük kedvenc nyári olvasmányaikról, melyeket nyugodt szívvel ajánlanának másoknak is.
Néha a kevesebb szó sokkal többet mond, mint egy félórás imádság. Szívünk és lelkünk összes gondolatát bele lehet tömöríteni két rövid kis szóba.
Hosszú ideje elterjedt és igen széles körben elfogadott narratíva a jelenlegi közbeszédben, hogy a hagyományos magyar társadalomban a nők elnyomása, megsemmisítése, férfiak által való leuralása volt „a normális”. Ugyanezen közbeszédben nemegyszer előkerül a még fennmaradt hagyományos társadalmi szegmensekben (például a székelyeknél, csángóknál) dívó állítólagos hímsovinizmus. De vajon mi ebből az igazság – és mi a mítosz? Cikkünkben ezt járjuk körbe a házasság kérdésére fókuszálva, annak vizsgálatával, hogy mennyiben biblikus a tradicionális magyar családmodell, és mit tanulhatunk a sikeres házasság kapcsán őseinktől, mindenekelőtt Isten igéjéből.
Esküvőszezon ON – avagy Isten áldásán és a sok boldogságon kívül mit kívánjunk az újdonsült házaspároknak? Egyáltalán mit tehetnek – illetve tehetünk mindannyian, frigyen innen és túl – a harmonikus életért?
Az M5 csatorna négyhetente sugározza a Püspökkenyér című műsort, amelyben Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök műsorvezetőként beszélget Kocsis Fülöp hajdúdorogi görögkatolikus érsek-metropolitával és Steinbach József dunántúli református püspökkel. A műsorban általában egy világi és egy egyházi témát járnak körül. A 2019. július 7-i adásban a magyar kormány július 1-jén életbe lépett családvédelmi akciótervéről, annak egyházi vonatkozásairól, valamint az egyes egyházak nyári programjairól (fesztiváljairól, táborairól) és a nyaralók közötti lelkigondozói szolgálatról esett szó.
Lackfi János író, költő, műfordító a maga utánozhatatlan humorával megfűszerezve költi #joejtpuszi sorozatát a Facebookon, melyben hittel kapcsolatos írásait gyűjti egy csokorba.
A tanév végével legtöbb helyen a gyülekezeti alkalmak is „szabadságra mennek”. Az egyházi élet azonban nyáron sem áll meg. Lelkészeink a legnagyobb forróságban is folyamatosan szolgálnak; kinek több, kinek kevesebb a teendője. De mikor és hogyan tud a nyáj pásztora pihenni? Egyházunk néhány lelkészét kérdeztük arról, mivel tölti a nyarat, mennyire figyel oda tudatosan a kikapcsolódásra, megtervezi-e a szabadságát.
Évtizedekbe telt a társadalom számára, hogy elhiggye a tudósoknak: a cigaretta káros az egészségre. Hasonló történetet kell megélnünk a pornóval kapcsolatban is. Hiába lát napvilágot egyre több kutatás, melyek megcáfolhatatlanul bizonyítják a társadalomra, és egyénekre gyakorolt negatív hatásait, sokak képzeletében a pornó még mindig egy edukációs eszköz, ártatlan szórakozási forma. Cikkünkben szemérmesség nélkül, közelebbről is megvizsgáljuk a pornóipar hazugságait, a függőségtől kezdve a szexrabszolgaságig.
A közösségi média megjelenésének köszönhetően az online életünk szépen lassan összefolyt a valósággal. Órákig, sőt, napokig tudunk bosszankodni egy-egy kommenten vagy poszton. A másfajta kommunikációs tér miatt levetkőzzük az alapvető kedvességet és tiszteletet, arctalanul sértegetünk vagy nyilvánítunk véleményt. Ezt felismerve Justin Welby Canterbury érseke tíz jó tanácsot fogalmazott meg a digitális kor emberének. Az anglikán érsek arra szeretné ezzel felhívni a figyelmet, hogy online cselekedeteinkért is felelősséggel tartozunk.
Túróczy Zoltán Ne félj! című áhítatos könyvének gondolatait szeretnénk közreadni honlapunkon az evangélikus püspök hagyatékát gondozó Túróczy-hagyaték Alapítvány kérésére. Szentháromság ünnepe utáni második vasárnap.
Csak légy igen bátor és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle... (Józs 1,7)
Egyre többen élnek az örökbefogadás lehetőségével, és vállalják az esetleges kockázatokat, valamint a hosszú várakozási időt, ami gyakran minimum két év. Rizikókról, félelmekről, és a mindezt fölülíró örömről beszélgettünk Petrával és Csabával, akik mindkét gyermeküket örökbe fogadták.
Nem akkor teszünk jót egy ügynek, ha azt keressük, hogy ki tesz neki keresztbe, hanem ha azt, hogy mi mit tudunk tenni.
De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet. (Zsolt 73,28) Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. (1Pt 2,9)
Nincs tévém. Volt, és szerettem nézni. Túlságosan is. Azonban könnyű volt ottragadni előtte. Először csak az adást köttettem ki, próbaképpen. Bejött. Aztán elajándékoztam a készüléket. Most már tudatosan keresek csak rá egy-egy műsorra a neten, ha tényleg meg akarom nézni. Így történt akkor is, amikor ezzel a dallal találkoztam.
A kötelezően választható hit- és erkölcstanoktatás 2013/14-es tanévi bevezetése után többen vagy kevesebben konfirmálnak, és mi határozza meg leginkább a konfirmandusok számát? Van-e utánpótlás, várható-e, hogy a fiatalabb generációk tagjai is megjelennek a templomba járók között? Hogyan készülnek a konfirmációra, milyen helyi szokások fűződnek az ünnepi alkalomhoz? Összeállításunkban e kérdésekre válaszolnak gyülekezetekben szolgáló evangélikus lelkészek.
„Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igéimet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem.”
Sosem védtem annál jobban a környezetet, mint ami a minimum elvárható egy embertől. Szelektíven gyűjtöm a szemetet, addig hordom a ruháimat, amíg ki nem nyúlnak, a használt elemeket és a sütőzsírt is speciális gyűjtőhelyekre adom le, a villanyt mániákusan lekapcsolom, és „az ételt nem dobjuk ki” vezényszó mellett nőttem fel. De úgy tűnik, még ez sem elég, és én szeretnék is ezen változtatni! Kezdetnek az öltözködésemet vizsgáltam át. Remélem, ez a személyes blogbejegyzés másokat is ösztönözni fog, és bátorítást jelent a hozzám hasonló kezdőknek.
Ev. Luth. Church in Hungary
Facebook
Twitter
Youtube
Google+
Instagram