Példás összefogást szervezett meg egy békéscsabai evangélikus huszonéves, hogy a Kárpátalján élő szegény gyerekeknek is jusson meghittség és meglepetés karácsonyra. Azt tapasztalja, hogy az emberekben év közben is ott a szándék, hogy segítsenek. Békéscsaba „népmesei hősével”, Bonnyai Sándorral beszélgettünk, aki útja során hétfejű sárkányokkal, karácsonyi angyalokkal és „szimpla” jó tündérekkel is találkozik – jó hír, hogy legtöbbször az utóbbiakkal.
A forradalom, majd a kiegyezés után hatalomra kerülő szabadelvű elit határozottan alakította a nemzetiségi kérdésről való közbeszéd kereteit. A kérdés árnyalt megközelítése nem volt jellemző a napi politikai, vagy nem egy esetben személyes haszonszerzés által motivált sajtó-polémiákra.
Hetven éve kezdődött a svábok kitelepítése: 220-230 ezer embert – a hazai német ajkú közösség felét – akarata ellenére deportáltak. Mindez súlyosan érintette az akkor csaknem hatszázezer lélekszámú evangélikus egyházat. Hiába tiltakoztak: az egykor háromnyelvű – magyar, német és szlovák – evangélikus egyház jelentős számú, nem magyar anyanyelvű híveinek elvesztése ma is fájó hiány. Pillanatfelvétel a németek egykori völgyéből, Ág faluból, ahol hetven évvel ezelőtt egy 400 lélekszámú evangélikus közösség történetének vetett véget a kitelepítés.
Nagy László: Adjon az Isten című verse minden évben szilveszterkor vagy az újév elején elárasztja a közösségi médiát. Csodálatos vers, elgondolkozik rajta az ember: tudunk még imádkozni? Kérni? Megköszönni? Ezen a héten zajlik az egész világon az Ökumenikus imahét – a Krisztus-követők egységéért. Különböző felekezetek imádkoznak együtt az ország több templomában. 2012. óta az imahét nyolcadik napján – az imahét lezárásaképp – keresztény-zsidó imaórát tartanak országszerte. Az évet nem is lehetne ennél szebb alkalommal elkezdeni. Egy pillanatra megállhatunk az év eleji kapkodásban, rohanásban, tervezésben, és végiggondolhatjuk, mit kérnénk (akár együtt) Istentől és miért vagyunk hálásak neki.
Mi a templom: Isten háza vagy az emberek háza? Mire való? Mi az, amire nem? A vélemények ezzel kapcsolatban ellentétesek és – ennek megfelelően – nem mentesek a feszültségektől.
Ha a kultúra, amiben élek, ha a közösség, amelyhez tartozom, azt sugallja, hogy a másfélét ne úgy kezeljem mint magamat, akkor annak a közösségnek a szokásai elválasztanak Istentől.
Keresztények és más vallási közösségek képviselői is kitartó és demonstratív módon vettek részt tavaly decemberben a párizsi klímacsúcson. Jelenlétük és főként megelőző előkészítő munkájuk is közrejátszhatott abban, hogy ezúttal az eddigi gyakorlattól eltérően, a tárgyaló országok képviselőinek sikerült olyan megállapodást elfogadniuk, amelyben a fejlődő és fejlett országok egyaránt elfogadják a közös hozzájárulás szükségességét, és igyekeznek gondoskodni a jövőért vállalt kötelezettségek megtartásáról. Az egyházaknak a folytatásban is óriási szerepük lehet.
Anyának lenni, gyermeket szülni – Istentől kapott lehetőség vagy emberi elvárás szerinti kötelesség? Nehéz válaszolni azokra a kérdésekre, amelyek a bibliai családokról szóló történetek etikai tanulságait firtatják. A vélemények kereszttüzében mégis érdemes végignézni azokat a különleges történeteket, amelyeket a Szentírás rejt magában: olyan nők történeteit, akik gyermektelenséggel küzdöttek.
A hangját mindenki ismeri és nem csak a Harry Potterből – előtte is, utána is számos filmben és sorozatban szinkronizált. Arca kevéssé ismert, még kevéssé az az oldala, amit most bemutatunk. Gacsal Ádámmal a Harry Potterről, és azon túli világról is beszélgettünk: a mai fiatalok és a kereszténység viszonyáról, valamint arról, mitől lehet menő és hiteles ma egy keresztény ember.
Kamaszkorunkban a virág szirmain számolgattuk: szeret?, nem szeret? Felnőttként a társadalmi problémák megoldásairól töprengünk: lehet?, nem lehet? A szilveszteri németországi események vajon csak az integráció lehetetlenségét mutatják meg, vagy azt, hogy másképp is lehetne?
Stiller Ákos Tanyavilág című fotósorozatával a Picture of the Year (a világ egyik legrangosabb sajtófotó-versenye) első díját nyerte el 2015-ben. A január 10-i megújuló Evangélikus Élet Magazinban riportot olvashatnak a Nyíregyháza környéki tanyavilág evangélikus lakóiról, melyhez a világhírű sorozat szolgáltatja az illusztrációt.
A kereszténység misztikusnői bátor és gyakran radikális életet éltek. Megfeszítették testüket a túlélés végső határáig, társadalmi normákat kérdőjeleztek meg, olykor életüket adták hitükért. Lázadók és renegátok voltak, akik közreműködtek abban, hogy a kereszténység azzá váljon, ahogyan azt napjainkban ismerjük.
A karácsonyi történet vége: holnaptól tényleg beindul a normális élet. Normális, ami azt jelenti: elképesztően összetett, önellentmondásos, paradoxon. Igazán, mélységesen emberi, melyben Isten az egyetlen, aki a gyűlölet helyett csak azért is, minden ellenére, paradox módon szereti a mélységesen, valóságosan emberi világot, az embert.
Lassan vége az ünnepeknek, elfogytak a maradékok, elköltöttük az összes pénzünket és ránk tör az ünneptelen téli szürkeség. Mit tegyünk, ha egyedül vagyunk, és ezzel kell szembenéznünk a következő évben is? Vagy ha szétcincálta az idegeinket a család az ünnepek alatt? Joób Máté evangélikus lelkész, mentálhigiénés szakember válaszolt kérdéseinkre.
A világ gyakran félelmetes hely, mégis lehetséges tenni egymásért és a békéért – ezt sokan idén is bebizonyították. 2015-ben a menekülthelyzet, vagy a különböző terrorcselekmények következtében a vallási kérdések és az ezekkel kapcsolatos megosztottság fokozottabban előtérbe került. Mindeközben vallási vezetők és egyszeri hívők is sokat tettek azért, hogy földünk kicsit élhetőbb, emberségesebb hely legyen. Nemzetközi és hazai példákból válogattunk.
Az akadémiai díjak kiosztásának közeledtével elindul a nagy hajrá a legjobb film titulusáért, és a Spotlight (hazai bemutató: február 4.) joggal száll harcba érte. Ha jósolni szeretnénk, a Room vagy a Saul fia remeklése ellenére, ez a film képes lehet elhozni az aranyszobrot, és ez jól is van így. Még ha morális kérdésekben nem is ad iránymutatást, cselekvésre inspiráló, precíz alkotásról beszélhetünk. Nem sok ilyen kerül mostanában a szemünk elé, mégis hiányérzetünk maradhat.
Eltörted, Uram, a hátamat verő botokat, a dübörgő csizmákat és véráztatta köpönyegeket tűz martalékává tetted, és gyermek formájában közénk jöttél. Fény vagy és szeretet, emberként társamul szegődve mutatod nekem a helyes utat, és akkor sem hagysz magamra, ha konok fejjel másfelé indulok, hanem velem tartasz a legsötétebb éjszakáimba is.
Az Evangélikus Információs Szolgálat munkatársai mesélnek.
Az utóbbi években a gyermekszületés sok kérdése körül alakult ki társadalmi, politikai illetve szakmai vita. Viszonylag kevés szó esik azonban a szülés folyamatának milyenségéről. Sokan úgy vélik, hogy a legfontosabb tényező az, hogy a megszületendő baba egészséges legyen, minden más kérdés sokadlagos.
A középiskolai rangsorok élén rendre azok az elitgimnáziumok szerepelnek, amelyek jól megalapozott hírnevüknek köszönhetően, kiválogathatják a legjobban tanuló, és általában jó családi hátterű diákokat. Nahalka István oktatáskutató olyan rangsort készített, amely más szempontból értékeli a középiskolákat. Ez a lista azt mutatja, melyik iskola tud a legtöbbet kihozni a diákokból, hol zajlik eredményes pedagógiai munka. A rangsor ötödik helyén a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium áll. A sikerről az iskola igazgatója írt a KötőSzónak.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a csoda megtörténik. Megtörténik akkor is, ha úgy érkezünk meg a jászolhoz, amilyenek vagyunk: szedett-vetettek, készületlenek, bátortalanok. Ahogy egy apró gyermek arcába nézve megélik a szülők, hogy érdemtelenül és méltatlanul, de nekünk adatott most ő: ajándékul.
Minek örülne a templomba járó nagynéni? És az újdonsült Ferenc pápa rajongó? Hasznos és hajmeresztő ötleteket gyűjtöttünk össze.
Hogyan készül egy lelkésznő férje a karácsonyra és segít-e általában az otthoni teendőkben? Román Péter közgazdász, Bolba Márta, a Budapest-Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség lelkészének a férje és Szabó János vízépítő mérnök, Sztankó Gyöngyi nyíregyházi evangélikus lelkésznő férje válaszolt kérdéseinkre.
Kubiszyn Viktor író, filmkritikus. Életéből közel tizenöt évet szentelt „drogkarrierjének”. A heroinnal és kannás borral átitatott közel másfél évtizedes út következő állomása a Magyarországi Református Egyház Ráckeresztúri Drogrehabilitációs Központja lett, ahol nem csak függősége aktív szakaszát hagyta maga mögött, hanem Istenre is rátalált. Azóta három könyve (Drognapló 2011, Foglaltház 2013, Oroszrulett 2015) jelent meg. A szürke zónában töltött életről, függőségről, tisztaságról, egyházakról, krízisről, ezek társadalmi hatásairól és az alagút végén ragyogó fényről, a hiteles keresztény életről beszélgettünk.
Folyik a kultúrharc az ünnepért, de vajon tudunk-e mindeközben őszinték lenni magunkhoz és a karácsonyi történethez?
Maja története a felnőtté válás, a reményvesztettség, a bizalom, a kötődés és az elszakadás filmje. Arról beszél, hogy az előítéletekkel semmire sem megyünk. Hogy az élet nem fekete-fehér. Nincs jó oldal és rossz oldal, hanem emberek vannak egyedi múlttal, egyedi élettel, saját sebekkel, környezettel és hatásokkal. Kritika Horváth Lili Szerdai gyerek című filmjéről.
Idén sincs hiány ízléses és ízléstelen karácsonyfákból a városokban, bevásárlóközpontokban. Összegyűjtöttük a legmegdöbbentőbbeket, de elsőként mutatunk egy budapesti pozitív példát.
Hálás vagyok azért, hogy Magyarországon, hogy Európában élhetek. Több okból is, de ezen a hétvégén különösen azért, mert a Mikulás ittléte egy napra – na jó, talán egy hosszú hétvégére – korlátozódhat az életünkben.
A norvég keresztek leszedésének ügye több szempontból abszurd: a felvetés és az ehhez kapcsolódó hazai vélekedés is az. Teszünk egy kísérletet annak bebizonyítására, hogyan lehetséges vallásilag korrekt, ám a legkevésbé sem semleges terek kialakítása úgy, hogy a keresztek is a helyükön maradjanak.
Az Evangélikus Információs Szolgálat munkatársai mesélnek.
Ev. Luth. Church in Hungary
Facebook
Twitter
Youtube
Google+
Instagram