Budapest – A plakátkampány nem tett jót az országnak, a magyarországi protestantizmus sokat köszönhet az iszlámnak és a keresztények számára a menekülők új lehetőséget jelentenek – többek között ezek a gondolatok kerültek elő Fabiny Tamás és a Menedék Egyesület menekültekről szóló beszélgetésén 2015. október 20-án kedden este a Gólyában.
Ha a kereszténységet elfordulással, bezárkózással, erőszakkal akarjuk megvédeni, akkor ugyanezzel a gesztussal meg is tagadjuk, és már nem lesz mit megvédeni. Illetve, amit védeni igyekszünk, már nem nevezhető kereszténynek. A kereszténység egyedül azzal tehet a megmaradásáért, ami életre hívta: az irgalom gyakorlásával.
Oda kellene figyelni arra, amit Luther a kettős kormányzásról tanított, mert a menekültproblémát hiba lenne az evangéliummal és nem a világi kormányzással kezelni. Magyarország kormányán ezért naivitás, de ennél több, komoly veszélyeztetés a szeretet evangéliumi parancsának általunk értett és ránk vonatkozó vetületét számon kérni.
A magyar oktatási rendszer szélsőségesen szelektív. Már az általános iskolában, sőt, akár az óvodában eldől, kinek milyen iskolai karrier néz ki. Ez a rendszer - rengeteg itt dolgozó óvópedagógus, tanító és tanár egyéni erőfeszítései ellenére - jellemzően felerősíti az otthonról hozott hátrányokat ahelyett, hogy ezeket mérsékelné.
Nem csak a reformáció évfordulója közelít, de a Halloween is. Ebből az amerikai ünnepből a tökfaragáson kívül Magyarországra körül-belül annyi jött át, hogy ilyenkor rendezik meg azt a rengeteg tematikus házibulit, ahol valaki mindig kitalálja, hogy valamelyik vallás képviselőjére utaló jelmezt kifigurázva felvenni mekkora poén. Keresztény körökben pedig kialakult az a nézet, hogy hívő ember ne vegyen részt ilyesmiben, jobb, ha még tökfaragástól is távol tartja magát és gyermekeit. Mit tehetsz, ha elhívnak ilyen buliba és történetesen keresztény vagy?
A menekültüggyel kapcsolatban az egyházak vezetőit sorra pellengére állították a világi sajtóban: mit tesznek, mit nem a migránsokért? A tapasztalat azt mutatja, hogy ha az egyházvezetés próbálkozik is a békesség hangján szólni, a gyülekezeti tagok meghatározó részét elérte és behálózta a gyűlöletkeltő kampány. Mit mutat mindez rólunk, keresztényekről? Szembe merünk-e nézni saját, gyűlölködő tükörképünkkel?
Új lakói vannak a grazi püspöki hivatalnak: Wilhelm Krautwaschl püspök 9 szíriai menekültet fogadott be a püspöki hajlékba.
Állam és egyház viszonya napjaink egyik legtöbb vitát és ellenérzést kiváltó kérdése. A Kötőszó blog cikksorozatában ennek a szövevényes kapcsolatnak és történelmi tapasztalatoknak járunk utána Kertész Botond történész segítségével. Sorozatunk második részében a magyar állam és az evangélikus egyház viszonyáról lesz szó – Trianontól a rendszerváltásig.
Homoszexualitás, feminizmus, liberalizmus, gender, családon belüli szerepek – vannak szavak és kifejezések, amelyek heves indulatokat váltanak ki keresztény körökben vagy amelyekről illik ugyanazt gondolni. Sorozatunkban ezeknek a kifejezéseknek és a hozzájuk kapcsolódó negatív jelentéseknek igyekszünk utána járni. Elsőként a családon belüli szerepekről lesz szó.
Érezhetően új szelek fújnak a katolikus egyházban a családot és a szexualitást érintő kérdések kommunikációját illetően is. Ezért követik világszerte sokan – nem csak katolikusok – figyelemmel az október 4-25. között tartó családszinódust, vagyis a katolikus püspökök gyűlését, melynek témája A család hivatása és missziója az egyházban és a mai világban.
Az Árpi bácsiról szóló történetek bizonyítják, hogy létezik szeretet, amelyik minden hatalmi pozíciót felülír; hogy van gyógyító hatalomgyakorlás is.
A félelem indokolt, a félelemnek igaza van. Úgy érezzük, hogy rá kell hallgatni. Aztán, idővel olyan mélyen átjárja a lényünket, hogy észre sem vesszük mikor csap át gyűlöletbe. És soha nem válik tudatossá bennünk, hogy nem tud szeretni az, aki fél.
Kissé félve írom le ezt a címet. Az 1848-1849-es szabadságharc többek között abban különbözött a korábbi rendi felkelésektől, hogy valóban nemzeti és nem felekezeti ügy volt. Bár a szabadságharc leverése után voltak arra kísérletek, hogy „protestáns rebellióként” írják le a történteket, a megtorlás vezetői is jól tudták, hogy ez nem igaz.
Állam és egyház viszonya napjaink egyik legtöbb vitát és ellenérzést kiváltó kérdése. Cikksorozatunkban ennek a szövevényes kapcsolatnak és történelmi tapasztalatoknak járunk utána Kertész Botond történész segítségével. Sorozatunk első részében a magyar állam és az evangélikus egyház viszonyáról lesz szó – a türelmi rendelettől Trianonig – írták a Kötőszó evangélikus közéleti blog hasábjain.
Budapest – Philip Zimbardo nevéről legtöbbünknek a híres stanfordi börtönkísérlet jut eszébe, pedig korunk egyik legnagyobb szociálpszichológusa ma már nem az emberi gonoszságot, hanem a hősiességet kutatja. A Hősök Tere kezdeményezés atyja szerint még a híres magyar pesszimizmus is megváltoztatható, módszereivel a közönyt összetartássá és szolidaritássá szeretné átfordítani társadalmunkban. Október 1-én, a HeroiKon konferencián tartott előadása után beszélgettünk hősiességről, vallásról, pozitív példákról.
Panaszkodunk, hogy konganak a templomaink, elöregednek gyülekezeteink, bottal üthetjük az ifjúság nyomát. Vágyunk rá, hogy beszéljük a fiatalok nyelvét és meg tudjuk szólítani a lelkiséget kereső, azonban az egyházaktól távol álló rétegeket is. Mégis félünk élni a nyilvános kommunikáció eszközeivel, mert nem akarjuk az egyházat reklámozni és nem akarunk világi utakat követni.
A menekülők adják most meg az esélyt, hogy teljes hosszában megpróbáljuk végiggondolni az előbb-utóbb mindenképp sorsunkká váló együttélés alapszabályait.
Budapest – „Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol” – áll tömören a KötőSzó blog leírásában, amely 2015. október elsején, a reformáció hónapjának első napján kezdte el működését, Laborczi Dóra szerkesztésében.
Ev. Luth. Church in Hungary
Facebook
Twitter
Youtube
Google+
Instagram