Mit jelent evangélikusnak lenni ott, ahol a lutheránus egyház van kisebbségben a többi történelmi egyházhoz képest? Vannak-e lutheránus értékek és minimumok, amelyeket kisebbségi helyzetben is láthatóvá tudunk tenni? Adott-e a megfelelő anyagi és emberi erőforrás, szakmai háttér és egyházvezetői szándék mindezek kommunikálására? Mit tud hozzáadni az evangélikus teológiai szemlélet a társadalmi párbeszédhez morális válsághelyzet idején? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ az európai lutheránus kisegyházak kommunikációs bizottságának (KALME – Communiation Network of Lutheran Minority Churches in Europe) találkozóján.
Míg a verést szinte mindenki bántalmazásnak tekinti, a verbális agresszióról és elhanyagolásról már megoszlanak a vélemények, a felnőttek és a gyerekek szerint is. Megdöbbentő kutatási eredményeket ismertetett nemrég az Ökumenikus Segélyszervezet.
„Hadd bátorítsak mindenkit, aki talán fiatalabb, aki a dicső elődökre csodálkozva néz, akit nyomaszt az, hogy micsoda emberek nyomdokába léphet: nem voltak ők sokkal jobbak. És hadd biztassak mindenkit, aki úgy érzi, panaszainak csak úgy tud hangot ad, hogy bezzeg régen minden jobb volt: emlékezz kicsit pontosabban a múltra. Jézus maga mondja, az Ő országa nem e világból való – miért keressük hát a mi múltunkban vagy a jövőnkben azt a bizonyos pillanatot, amikor minden jobb volt vagy lesz.” Hegedűs Attila prédikációja.
Örömtanyának nevezik az itt lakók a békásmegyeri Gaudiopolis szeretetházat, ahol jelenleg 92 idős ember él. Külön demens részleget nem alakítottak ki az otthonban, mert a legelesettebb emberek elkülönítése az intézmény vezetői szerint összeegyeztethetetlen a krisztusi tanításokkal. Hangoskodások, nagy veszekedések ennek ellenére sincsenek, ami annak is köszönhető, hogy az otthonban több ember dolgozik, mint amennyi a törvényileg indokolt lenne. A Gaudiopolis a méltóságteljes és derűs öregedés helyszíne. Riport.
„Ez a történet nem csak rólunk és korántsem csak a nőkről szól. A szül(et)és méltóságának és minőségének óvása össztársadalmi feladat, hisz a felnövekvő generáció életminőségére is döntő hatással lehet.”
Negyven nappal húsvét után? Vagy ötven? Szentlélek? Mennybemenetel? Újjászületés? A KötőSzó első videóriportjában annak jártunk utána, mit tud az utca embere pünkösdről? Muszlim kebabos és evangélikus lelkész is válaszolt nekünk. A végén minden kiderül!
Te vagy Krisztus teste. Add tovább, amit kaptál. Az egész teremtett világ, s benne minden élő Krisztus teste. Nem mindenki ismeri ezt fel, de boldogok, akik igen, mert ők meglátják a megváltást már itt, ezen a földön. Lehet, hogy ez a Szentlélek?
Ősfás, erdős, virágokkal és madárfüttyel teli területre lép, aki a piliscsabai Siló Lakóotthonba jön. Rögtön a bejáratnál kis sárga tornyos mesebeli épület, nem gondolni, hogy az édeni környezetben szellemi- és mozgássérült emberek élnek. Nyomasztó hangulatnak nyoma sincs, hiszen az itt lakók és az őket segítők az emberi méltóságot és az önállóságot tartják szem előtt. Példaértékű a munka Piliscsabán.
Budapest – Migráció és webes jelenlét címmel rendezte meg az ötödik keresztény újságíró és blogger találkozót a Talita keresztény női portál, melynek során Jorsits Attila informatikus és evangélikus teológus, a TeológiaBlog szerkesztője a webes jelenlétről, dr. Speidl Bianka pedig a migrációról beszélt „keresztény szemmel”. Az előadók felkészültségével nem volt gond, a két felvetett téma mélysége és aktualitása egy-egy külön konferenciát is megért volna, főként a keresztény szempontú migránskérdés-kezelést illetően.
Egy gyermekeit súlyosan bántalmazó presbiter lánya, egy bizottság elé citált bibliaórás hölgy, egy fiatal lány, akit önjelölt próféta barátja tett tönkre, és egy fiatalember, aki nagyszülei valláskárosultságától ma is szenved. Négy ember, négy történet. A közös bennük az, hogy mindannyian átéltek valamilyen – rosszul értelmezett vallási tekintélyből származó – lelki bántalmazást. Vallássérültekkel foglalkozó sorozatunk harmadik részében ők mesélnek.
Bécsben sok magyar művész él, akire érdemes odafigyelni, ilyen Zászkaliczky Ágnes is. A fiatal festőművész orgona szakon szerzett diplomát Salzburgban, majd kántorként dolgozott Finnországban, ekkor talált rá a festészetre. Legújabb kiállítása előtt kérdeztük a festészet és a zene kapcsolatáról, a külföldi művészlétről.
Áprilisban volt a Föld napja, de nem csak ezen a napon kell vigyáznunk a teremtett világra. Összeállításunkban keresztény gondolkodóktól idézünk: miért is számíthat alapnak hívő ember számára környezettudatosság? Néhány jó tanácsot is összegyűjtöttünk: hogyan legyünk zöldek?
Orbán Gáspár miatt hatalmas az érdeklődés a Felház körül, ez bennünket is kíváncsivá tett: elmentünk az egyik csütörtök esti istentiszteletükre. Amit találtunk, az nem a miniszterelnök fia miatt volt érdekes. Riport.
Töprengések a hol volt, hol nem volt keresztény női princípiumról, égi és földi anyákról és egyéb veszedelmes dolgokról.
Mindannyian Ádámok vagyunk, az élet számtalan területén újra és újra kell megküzdenünk önmagunkkal. Rosszabbik énünk szorítása földi pokollá teheti életünket. Szeretnénk jobbak lenni, de hiába próbálkozunk, nem megy. Egy gyermek menthet meg mindannyiunkat. Madarász Isti új filmjének válaszai keresztény válaszok. | Kritika a Hurok című filmről.
Hetedikben elfelejtettél magaddal vinni fogkefét az iskolai osztály-fogászatra, de reggel megetted a nagyi maradék mákos gubáját? Ki tudna ennél kellemetlenebb iskolai élményt felidézni? Én tudok: gyanútlanul bemenni hittanórát tartani egy éppen sztrájkoló iskolába. De: vajon a hit- és erkölcstan tényleg „ördögtől való”?
Ha a munkavállaló minden elvárás ellenére nem többet, hanem kevesebbet kíván dolgozni, akkor a kereset-többlet kevésbé vonzó számára a kevesebb munkánál, ami arra mutat, hogy az ember „természeténél fogva” nem több pénzre vágyik, hanem olyan életre, amelyhez korábban hozzászokott. Max Weber, 152 éve, 1864. április 21-én született Erfurtban.
Megcsináltuk az óriási élőképet a Városligetért! 2016. április 24-én (vasárnap) a rossz idő ellenére is több mint 600-an jeleztük békésen, mégis határozottan: nem hagyjuk, hogy fákat döntsenek, nem hagyjuk, hogy nélkülünk döntsenek! De mire jó még az emberi test a politikai térben?
Hátrányos helyzetű gyerekeknek, akik még nem láttak közelről hangszert, otthonokban élő időseknek, akiknek ezer emlékük fűződik egy-egy ismerős dallamhoz, elhagyott zsinagógák és vidéki templomok élő, vagy éppen újjászülető közösségeinek szervez ingyenes Közösségi Hetet április 17. és 23. között a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ). A világ legnagyobb koncerttermeit megjárt zenészek evangélikus templomokban is zenélnek idén, őket kérdeztük arról, mitől más, ha templomi környezetben muzsikálnak.
Vannak olyan minimumok, amelyek egy demokratikus társadalomban alapnak számítanak. 2016 van, amikor már kínos szexistának lenni, de az is ugyanennyire kínos, ha valaki gúnyt űz a másik vallásából. A lengyel nagykövetség előtt múlt vasárnap civilek tüntettek az abortusz teljes betiltásáról szóló tervezet ellen, melynek során az előbbi minimumot áldozták fel az utóbbi oltárán.
„Mi a nő dolga? – a férfiak már elmondták nekünk, most mi jövünk” címmel tartott kerekasztal beszélgetést a Progresszív Teológiai Fórum április 11-én este. A K11 Művészeti és Kulturális Központban megrendezett alkalom fontos témát feszegetett és nagy érdeklődésre tartott számot. Katolikus, evangélikus és zsidó teológusok és lelkésznők cseréltek eszmét a női szerepekről.
Sok szó esik az egyházi iskolákról, de keveset tudunk azokról, akik oda járnak – milyen élményeket szereztek ott és ez közelebb viszi-e őket a kereszténységhez? Ismereteket kapnak-e vagy inkább elrettentést? Mit látnak az egyházakból és a hitből? Vallássérültekkel foglalkozó riport-sorozatunk második részében több, különböző felekezethez tartozó – evangélikus, katolikus, református – iskolába járt fiatal mondja el tapasztalatait. Ma már mindannyian hívők, valamennyien keresztény közösséghez tartoznak, ám ez legfeljebb részben köszönhető annak, hogy egyházi iskolába jártak.
„Anya és Én, Lámpa, Egyes számú szék és Kettes számú szék, Szekrény és Tetőablak – azon túl pedig a Mennyország és a Világűr” – ilyennek látja a világot Jack az ötödik születésnapján. Húsvét után Emma Donoghue A szoba (Room) című könyvéből készült film vetítésén jártunk.
Homoszexualitás, feminizmus, politika, liberalizmus, gender, családon belüli szerepek – vannak szavak és kifejezések, amelyek heves indulatokat váltanak ki keresztény körökben vagy amelyekről illik ugyanazt gondolni. Sorozatunkban ezeknek a kifejezéseknek és a hozzájuk kapcsolódó negatív jelentéseknek igyekszünk utána járni. Elsőként a családon belüli szerepekről írtunk, most a politikáról lesz szó.
Dr. Perintfalvi Rita katolikus teológus a Progresszív Teológiai Fórum nyitóelőadásán a felszabadítás teológia és a feminista teológia világába kalauzolta el a hallgatóságot.
Dietrich Bonhoeffer gondolkodása nem érthető meg élete ismeretének hiányában. Apja Karl Bonhoeffer pszichiáter professzor és klinikaigazgató volt, előszőr Breslauban, majd Berlinben. Édesanyja, Paula von Hase lelkészcsaládból származott, apja teológiaprofesszor volt és időnként II. Vilmos császár udvari prédikátora. Dietrich 1906. február 4-én legfiatalabb fiúként született három bátyja és négy nővére után. Ikertestvére, Sabine később a nem árja Gerhard Leibholz-hoz ment feleségül, akinek Angliába kellett emigrálnia.
A hiedelemmel ellentétben a fiatalok érdeklődnek a politika iránt, csak nem abban a formában, ahogy arra ma lehetőséget adnak nekik. Viszont a magyar fiatalok 70 százalékát nem érdekli a politika, a közöny oka pedig elsősorban az: nem érzik úgy, hogy beleszólhatnának. A fiatalok alapvetően őszinteséget és becsületességet keresnek, és ha ezt kezdik el látni a közéletben, akkor nagyobb eséllyel fordulnak újra az aktuálpolitika felé – derült ki a Policy Solutions és az MTA politikatudományi intézetének konferenciáján, amely az Y-generáció és a politikai aktivitás viszonyát mutatta be.
„Jó lenne, ha mindenki tenné a dolgát: a politikusok, a közgazdászok, a rendőrök, a titkosszolgák. És az egyházak. Ki-ki a magáét. Mi nem mondhatunk mást, mint amit Jézus tanított.” Fabiny Tamás evangélikus püspök írása.
Mit keres Isten Balassagyarmaton? Isten az egyházban és az egyházon kívül? És a melegekkel mi van? Bartha István balassagyarmati evangélikus lelkész őszintén és nyíltan ír nemrég megjelent, Pogány katekizmus című könyvében házasságról, egyházról, szexualitásról, keresztény Európáról, Istenről és Jézusról egy kiválóan illusztrált és meglepően vékony kötetben.
2016. március 24-én, nagycsütörtökön, az úrvacsorás istentisztelet idején a Budapest Pride meleg esküvőt szervezett közvetlenül a Deák téri evangélikus templom elé, amit nem csak a gyülekezet tagjai, de az általános egyházi közvélemény is provokációnak minősített.
Ev. Luth. Church in Hungary
Facebook
Twitter
Youtube
Google+
Instagram