Mit tehet egy gyülekezet, illetve az egyház – legyen az a Magyarországi Evangélikus Egyház vagy az egész kereszténység – annak érdekében, hogy fellépjen a nők elleni erőszakkal szemben? Nőnap közeledtével érdemes újra elővenni a kérdést.
Ha az 1849-es szabadságharcra, illetve annak végkifejletére gondolunk, többnyire az iskolai évekből rögzült képek jutnak eszünkbe: Cegléden toborzó Kossuth, Világosnál a fegyvert letevő Görgey, kivégzőosztag előtt térdelő Batthyány és az aradi tizenhármak vesztőhelye. A szabadságharcot azonban nem csak politikusok és tábornokok vívták. A végzete mindenkit egyaránt utolért.
A szerelem képessége sokszor úgy tűnik fel, mint ami velünk született, bennünk rejtőzik kezdettől fogva, mint amihez nem kell sem egyházi, sem társadalmi útmutatás, nem is kell róla sokat magyarázkodni istentiszteleten. Ugyanakkor a szerelem egészen közvetlenül kapcsolódik mindahhoz, ami szent, ami az ember lelke legmélyén van, és ami az Istenhez kapcsolja őt. A házasság hete kezdetén és Valentin-nap közeledtével a szerelem témáját Andorka Eszter gyermekeknek szóló igehirdetésének segítségével járjuk körül.
Nehéz Stuart Máriához hasonló, emblematikus és ismert karakterekről filmet forgatni, hiszen – nem számít spoilerezésnek, ha eláruljuk a köztudott végkifejletet, miszerint – Erzsébet királynő huszonöt év fogság után a trónbitorló fejét vetette. Mária élete azonban az elfogatása pillanatáig szerfelett kalandos volt, és igencsak itt volt már az ideje egy olyan filmnek, amely bemutatja ezt a szakaszt, és kicsit az ő személye felé részrehajló. A Két királynő (Mary Queen of Scots) című filmet január végétől játsszák a hazai mozik.
Az Amerikai Evangélikus Egyház (ELCA) Good Gifts, azaz „Jó ajándékok” programja régóta foglalkozik az ajándékpiac megreformálásával. A kampány célja, hogy ajándékaink kreatív és jelentőségteljes módon ne csak nekünk okozzon örömet, hanem a rászorulóknak is. Valentin-napi akciójuk alkalmából malacot, méheket és gyümölcsfamagokat lehet adományozni.
„Nem haragszom hát Pál apostolra, mert spoilerezik. Ezzel, a végső cél elárulásával, a cél megmutatásával ébreszti fel reménységünket, erősíti hitünket, bátorít kitartásra, a hit harcának megharcolására, hiszen most már tudjuk: megéri. Jézus feltámadt, és elkezdődött az új világ születése. Megkezdődtek a világ szülési fájdalmai. A vége jó lesz. Akkor hát minden jó. Ami meg rossz, az időleges. Elmúlik. Kibírjuk.” Meditáció február hónapjának igéje alapján.
Az evangélikus és református felekezetek közel állnak egymáshoz lelkületben, teológiában, megjelenésben. A keresztyén felekezeteket felszínesen ismerők össze is keverik őket. A protestantizmus jól elkülöníthető a katolikus irányzatoktól mind megjelenésében, mind teológiájában és szervezeti felépítésében, és még inkább így volt ez a reformáció korában. A protestáns irányzatok között viszont képlékenyebb a határ. A különbségekkel és hasonlóságokkal gyakran a protestáns gyülekezeti tagok sincsenek tisztában, sőt ilyen irányú kérdések hallatán még a lelkipásztorok is zavarba jöhetnek.
Az ökumenikus imahét kellős közepén ért el a hír: kigyulladt a református teológia kollégiuma, egy ember életét vesztette.
Természetesen ez így nem szerepel a Tízparancsolatban, de nem kell túl élénk, elrugaszkodott fantázia ahhoz, hogy úgy érezzük, a „Ne tégy hamis tanúbizonyságot felebarátod ellen” parancsolat ezt az esetet is lefedi. Keresztényként pedig talán még nagyobb a felelősségünk abban, hogy ne terjesszünk ellenőrizhetetlen tartalmú és hátterű híreket, mert szinte biztos, hogy hazugságot osztunk meg.
Azt biztosan tudod, ki volt Luther Márton. De tudod, hogy ki volt az első magyar reformátor? Vagy azt, hogy kik voltak a beginák? Teszteld a tudásod 11 kérdéssel! Kvízünk a Die Zeit összeállítása alapján készült.
Az Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózata (European Network Remembrance and Solidarity – ENRS) éves emlékezetkutatási konferenciájának rezüméje szerint a valóságunk múlttal és jövővel kapcsolatos vágyai, azaz a társadalmi képzelet terén sosem voltunk szekulárisak. A legmeggyőzőbb előadók legalábbis arra élezték ki mondandójukat, hogy a modernitással kapcsolatos általános felvetés, miszerint a szent és a profán örökké elváltak egymástól, valójában nem történt meg, elválásuk legalábbis semmiképpen sem nevezhető általánosnak. A politika mindig az irracionalitás terepén mozgott, és a vallásos diskurzust vagy felhasználta, vagy módszertanát kisajátította – különösen akkor, amikor a múlt számára fontos újraértelmezésén dolgozott. Beszámoló a konferenciáról, azaz a kortárs emlékezetkutatás vallással kapcsolatos aktuális problémafelvetéseiről. A cikk végén rövid interjút olvashattok Geneviéve Zubrzyckivel, a konferencia főelóadójával.
Evangélikus tudós teológus, egyetemi tanár, híres egyházzenész, kultúrfilozófus, orvos, a trópusi betegségek szakértője, az emberség, általános szeretet és világbéke képviselője. Ezek a jelzők mind egy embert írnak le, pedig ezeknek a fele is elég lenne egy gazdag és kerek életműhöz. 144 éve született Albert Schweitzer.
Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de lehet, hogy nincs kedved. A Hangolódó sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Hangolódó sorozatunk legújabb válogatása a hit és a jazz kapcsolatáról szól. Sokunk első gondolata lehet, nincs sok köze egymáshoz ennek a két fogalomnak. Pedig, ha szívből-lélekből improvizál egy művész, a spiritualitás felső szintjére érkezhet el; sőt, az őt hallgató közönséget is magával viheti. Mint minden az életben, a jazz szintén akkor jó és értékes, ha igazán mély mondanivalója van. Lehet tehát összefüggés, kapcsolat az Isten felé fordulás, és az improvizációt középpontjába állító zenei stílus között, ám ebben a folyamatban nincs helye felületességnek és hatásvadászatnak, ezt igyekszik körüljárni ez az írás.
Január 1-jén jelent meg a Baptist News Global oldalán egy írás Mark Wingfield véleményéről – aki egy Dallasban szolgáló baptisa lelkipásztor –, amely az új év első napjaiban felrobbantotta az angol nyelvű keresztény sajtót. Habár a cikk az amerikai helyzetre vonatkozik, és elsősorban azt értékeli, úgy ítéltük meg, hogy a magyarországi kereszténység számára is érdekes és megvitatandó felvetéseket tartalmazhat. A cikk fordítása nem szó szerinti, szerkesztett változatban közöljük.
Hogyan tekintsünk Máriára és a szeplőtelen fogantatásra protestánsként? Mit mond erről a mi teológiai hagyományunk? Miért száműztük teljesen az ő személyét, és milyen példát mutathat Jézus anyja?
Mitől, miért lehet vonzóbb, népszerűbb a bioenergia-átadás, a jósnő, az auraszóma vagy bármilyen – átverős – ezoterikus kezelés annál, hogy az egyházakat – s rajtuk keresztül Istent – keressék az emberek. Ha keresnek is: mit találnak? Az alábbi kérdésfelvető, vitaindító cikkben az ezotéria keresztény hívek körében is tetten érhető jelenlétét szeretném körüljárni, a választ azonban egyetlen véleménycikk természetesen nem adhatja meg és nem is szeretné megadni.
Noha sokan ma is gyakorolják az óév utolsó napjához és az újévhez kötődő szokásokat, okát adni valószínűleg kevesebben tudnák, hogy miért esznek lencsét vagy malacot az új év első óráiban, és miért „kell” kerülni a halat vagy a baromfit. De az is a feledés homályába merült, hogy a trombitálás valaha a rossz szellemek elűzését szolgálta. Keresztényként hogyan viszonyuljunk mindehhez? Ártatlan szokásokról van szó, vagy veszélyforrást jelentenek?
„Szilvesztereste a krepp-papír végű trombiták és a csillagszóró petárdák nem a visszatekintés harci riadóját fújják és durrogják, nem a múlt megszokott értékelését követelik. Éberségre és készenlétre figyelmeztetnek inkább. Szilveszter a benső átrendeződésnek a jelképesen azután csak egy esztendő múlva, a következő év utolsó napján megismétlődő esélye.” Bácskai Károly szilveszteri meditációjával kívánunk mindenki boldog új esztendőt!
Földünk óceánjaiba naponta egy teherautónyi műanyagszemét kerül, és ez az évente nyolc-kilencmillió tonna az áramlások következtében óriási méretű, hullámzó szemétszigetekké áll össze. A Csendes-óceán északi térségében úszó legnagyobb szemétsziget kiterjedése Magyarország területének a tizenötszöröse. Nem fölösleges törekvés tehát megálljt parancsolni a műanyag csomagolóanyagok felhasználásának. Már nemcsak határainkon túl, hanem idehaza is vannak, akik tesznek is ennek érdekében. Meglátogattuk a Budapest II. kerületében október 24-én nyílt Ne pazarolj üzletet.
A családpolitikával, családtervezéssel kapcsolatos közbeszéd hangsúlyos részét képezi idehaza az a jelenség, mely szerint kormányzati és ellenzéki politikusok rendre azt latolgatják, hová szülessen és hová ne megfelelő számú gyerek, és hogy mely körökben mennyi a megfelelő létszám.
„Isten valóban egy senki képében érkezik hozzánk a karácsonyi reggelen egy büdös, koszos, rongyos istállóban. Isten az, aki egy olyan helyről származik, ahonnan semmi jó nem jöhet. Isten az – hogy saját szavaival éljek –, akit nem fogadnak be sehova, ha nincs otthona, akinek nem adnak ruhát, ha meztelen, akinek nem adnak inni, ha szomjas, és akinek nem adnak enni, amikor éhes. Isten az, akit a legközelebbi barátai árulnak el vagy tagadnak meg. Isten az, akit kigúnyolnak, akit megvernek, akit semmibe vesznek. Isten az, akit egy koncepciós perben ítélnek el. Isten az, akit keresztre feszítenek. Isten az, akit meggyilkolnak. Isten az, aki a világ legnagyobb senkijeként áll előttünk, és Isten az, aki önként vállalja ezt a senkiszerepet azért, hogy a lehető legtisztábban mutasson rá arra: mennyire hazug és igazságtalan az a világ, amelyben az ember görcsösen csak ahhoz akar igazodni, hogy ki senki, és ki valaki.”
Jézus is felkacagott Betlehemben azzal a gyermeki bizalommal, amely csak jót vár, és csak jót remél. Amely nem törődik a jövővel, hanem feloldódik a jelen pillanat örömében. Nem véletlen, hogy Jézus csecsemőként jött a világra, mert meggyőződésem, hogy minden, ami gyermeki, az jézusi is egyben. A Megváltó születése a bizonyíték arra, hogy a világot egyedül a feltétlen bizalom és hit képes megmenteni.
Református teológus szerzőnk a debreceni adventi vásárban és az egyik nagy bevásárlóközpontban kérdezősködött arról, hogy miről szól a karácsony és hogy kicsoda Jézus/Jézuska. Meglepő válaszok születtek, és a leglelkesebben egy hétéves kisfiú nyilatkozott. A megkérdezettek többsége tudta, hogy a kereszténység tanítása szerint Jézus a Megváltó, a Messiás, Isten fia, mégsem kötik őt karácsony ünnepéhez.
Karácsonyi podcastadásunkban dr. Fabiny Tamással, a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) elnök-püspökével és Prőhle Gergely országos felügyelővel beszélgettünk az elmúlt hónapok eseményeiről, a most zajló tüntetésekről, a hajléktalanokat érintő rendeletről és egyházunk ehhez kapcsolódó, Márton-napi felhívásáról, valamint arról, hogy mi lehet karácsony valódi üzenete ebben a felfokozódott, megosztott helyzetben.
Genf – Az örömhír, hogy ebben időszakban ismételten Jézus születését ünnepeljük, sarkallja arra a keresztényeket világszerte, hogy odaadóbban szolgálják az emberiséget, akkor is, amikor félelem ébred bennük a mindannyiunkat körülvevő veszélyek miatt. Ez a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) üzenete az idei karácsonyra.
„Az egyházi év ünneplése azt jelenti, hogy az életünk beleszövődik Jézus Krisztus történetébe olyan módon, hogy a mi saját életünknek és az ő világának az anyaga szent szövetté válik. Ez az összefonódás tette lehetővé egy újonnan kereszténnyé váló fiatal nőnek, hogy meglássa Jézust egy AIDS-ben haldokló ember tönkrement testében, mert azon a héten, néhány nappal korábban hallotta Jézus anyját énekelni arról, hogy Isten betölti a szűkölködőket, és felemeli a mélységben levőket. És ahogyan ez a fiatal nő Jézus anyjának énekét énekelte, elkezdte meglátni Jézust magát.”
Hitler hatalomra jutása után, 1934 májusában, evangélikus, református és az uniált egyházhoz tartozó teológusok gyűltek össze Barmenben, hogy felemeljék szavukat a nemzetiszocialista ideológia ellen. A Barmeni Teológiai Nyilatkozat – vagy hitvallás, ahogy sokan nevezik – kiáll amellett, hogy az egyháznak egyetlen egy alapelve van: Jézus Krisztus és ezt nem befolyásolhatja vagy szabhatja át kénye-kedve szerint az államvezetés saját céljaira felhasználva. A nyilatkozat szövege ma is fájóan aktuális. Teljes terjedelmében, Juhász Tamás fordításában közöljük.
Hetven éve, 1948. december 10-én fogadta el az Egyesült Nemzetek Szervezete az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, ezért december 10-e az emberi jogok világnapja. Ennek alkalmából a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) arra biztatta a tagállamok globális szövetségeit, hogy erősítsék meg a nyilatkozat és a szabadság, igazság és béke megőrzése iránti elkötelezettségüket. Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) elnök-püspöke pedig azt hangsúlyozta: az emberi jogok egyetemes nyilatkozata hitünk egyik legfontosabb alapelvét érvényesíti a jog eszközével: azt, hogy minden ember Isten egyedi teremtménye, képmása és hasonlatossága.
Azt szeretném, ha ez az advent – miközben az ünnepre való készüléssel és várakozással telik – arról szólna, hogy mik azok a dolgok a hétköznapokban, melyek jobbá, örömtelivé teszik az életet.
Az édességmennyiség csökkentése az egészséges táplálkozás miatt fontos, a kevesebb tárgyi ajándék pedig azért, hogy tanuljuk és tanítsuk meg értékelni mindazt, amink van. Ezért az ajándékok hierarchiájában idén nálunk az élményajándékok kerültek az első helyre – a megvásárolható tárgyak rovására. Nem csak gyerekeknek, de felnőtteknek is jár az élmény, fontos azonban, hogy mindez a megajándékozott fél vagy a kapcsolat épülését szolgálja. Ehhez adunk ötleteket!
Ev. Luth. Church in Hungary
Facebook
Twitter
Youtube
Google+
Instagram