Már gyerekkorom óta rajongok a sci-fiért. Könyvek, filmek, sorozatok – mind jöhet. Felnőttkoromra sem csillapodott a rajongás, épp csak átalakult, és már nemcsak az űrcsaták, az idegen fajok és a lézerfegyverek izgatnak, hanem például az űrutazás valós technikai, ökológiai, társadalmi, filozófiai és teológiai aspektusai is. Mert bármennyire is furcsa, az űrutazásnak is van teológiai olvasata.
„Az egyház” – mennyi minden van ebben a fogalomban. Ki ezt érti alatta, ki azt. Egyfajta pavlovi reflexként szinte mindenkiben megjelenik egy kép, egy hangulat, egy érzés vagy valamilyen vélemény „az egyházzal” kapcsolatban. Az utóbbi időben pedig sajnos „az egyház” csak akkor tematizálódik, amikor valami gáz van. Pénzügyi támogatások, le- és felminősítések, molesztálás, elítélés, tiltakozás… Mintha „az egyház” nem is lenne más, mint egy nagy „nem” vagy egy tilos jelzés. Azok viszont, akik elkötelezett tagokként ott vannak a hétköznapok egyházában, pontosan tudják, hogy mennyi mindent kaptak és kapnak „az egyház”-tól.
Egy három világvallást egyesítő, neobrutalista „temegóga” berlini építéséről számolt be a napokban több hazai hírportál a brit The Guardian írása alapján. A három monoteista, egyistenhívő világvallás szakrális helyeinek nevéből összegyúrt temegóga elnevezés a templom, a mecset és a zsinagóga szavak összeolvadásából jött létre, amellyel egyrészt már a névválasztásban is egyenlőségjelet tesznek a különböző vallások közé, másrészt kihangsúlyozzák az egy, közös isteni személy imádatát. A párbeszédre való hajlam, a békességre irányuló törekvés dicséretes. Kérdés azonban, hogy csak önfeladás árán lehetséges-e.
Istennel való kapcsolatunk alapja a benne való hit. Ez a fogalom azonban rengeteg dolgot takar, sokrétű jelentése van, és jóval mélyebben gyökerezik az ember életében, mint azt általában gondolnánk.
Az egymondatos válasz így hangzik: „Mert ő következett.” Egyetérthetünk abban, hogy globálisan és hazánkban is nagyon rövid időn belül össztársadalmi kérdés lesz, hogy a koronavírus elleni védekezés következő stádiumában ki mikor milyen vakcinát kaphat egészsége megóvása érdekében.
„Anyagi értelemben? Etikátlan már a kérdés is” – mondja az első. „Felháborító, hiszen nem mérhető” – erősít rá a másik. „Milyen élet? Egy afrikai vagy egy európai?” – kérdez vissza a harmadik hozzászóló egy közelmúltbeli baráti, filozofálgató beszélgetés során. A pandémiával kezdődő „legeslegújabb kor” kezdetén talán érdemes végiggondolni ezt az életbevágó kérdést, ugyanis eszerint hozzuk meg döntéseinket is már jó ideje, még ha nem is tudatosan. És erről szól a jövőnk is.
Megtérés – sokan a kifejezés alatt egyszerűen azt értik, amikor az ember hazaér. Luther Márton a 95 tétel első pontjaként azt írta, hogy a keresztény ember egész élete megtérés kell, hogy legyen. Talán közelebb kerülünk ennek megértéséhez, ha hazatérésként gondolunk rá. De honnan is kellene visszatérni, és mi legyen azután? Ezekről beszélget a három szolgatárs: Nagy Zoltán esperes Békéscsabáról, Lázárné Skorka Katalin Mezőberényből és Zsíros András gerendási lelkész.
Talán a legnehezebben érthető, a legkevésbé megfogható és a legvitatottabb tanítása a kereszténységnek a Szentháromság. Az egyház két évezred alatt nem tudta feloldani annak az abszurd „matematikai példának” a feszültségét, hogy 1 = 3. Nemcsak értelmezési különbségek, de szakadások és különutasságok is szegélyezték a Szentháromsághoz való hozzáállást a teljes egyháztörténet folyamán, egészen napjainkig. Ebben az adásban ismét magyarázzuk a magyarázhatatlant, mert Istenről nem lehet beszélni, de kell.
Idén február 7-től 14-ig tartott a házasság hete rendezvénysorozat. Interjúk, online beszélgetések, véleménycikkek tucatjai szóltak a házasságról a médiában, bátorítva másokat az életre szóló szövetségre, a gyermekvállalásra, a házastársi kapcsolatok ápolására, gondozására. De vajon mit üzen ez az eseménysorozat, mit üzennek az egyházak az egyedülállóknak? Hogy érzik magukat az ezredik „Most is igent mondanék” kerettel módosított Facebook-profilkép láttán azok, akiknek nem adatott boldog házasság? Ezeken a kérdéseken gondolkodtunk.
A szerelmi történetek – pláne, ha önéletrajzi ihletésűek – és az életvezetési tanácsadó könyvek is nagy népszerűségnek örvendenek. Ritter Ida Nagyobb Ő – Értékmozaik című könyve ezt a két műfajt ötvözi. Miközben elmeséli, hogyan lett Ritter Nándornak, egy katolikus papból lett református lelkipásztornak a felesége, ahhoz is sorvezetőt ad, milyen út vezet a „boldog élethez”. De ahogyan házasságukban nemcsak ők ketten vannak, hanem az Úrral alkotnak erős szövetséget, úgy a könyv sem csak regény és kalauz, hanem bizonyságtétel is egyben.
Mindennek ellen tudok állni, kivéve a kísértést – mondja az egyszeri vicc. De felismerjük-e, ha megkörnyékez bennünket, vagy csak utólag látszik, ha elbuktunk benne? Egyáltalán, mik lehetnek kísértések az életünkben, meg lehetne-e szabadulni tőlük, vagy lehet-e bármi hasznuk számunkra? Az Erős Vár Podcast 15. adásában erre keresi a választ a három szolgatárs: Nagy Zoltán esperes Békéscsabáról, Lázárné Skorka Katalin Mezőberényből és Zsíros András gerendási lelkész.
A végzős középiskolai diákoknak minden év januárjában dönteniük kell arról, hogyan tovább. 2020 szeptemberében 91 460 fő kezdte meg tanulmányait a felsőoktatásban. Vajon mekkora lesz idén ez a szám? Hogyan viszonyulnak most, a Covid-időszak alatt a fiatalok a továbbtanuláshoz, és melyek azok a szituációk, kérdések és problémák, amelyekre nem is gondolnánk, hogy egy napon szembesülünk velük? Kovács Gáborral, a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium iskolapszichológusával beszélgettünk.
Keresztényként bátran hangsúlyozhatjuk azt az igazságot, hogy Isten szent és magasztos kapcsolatként tekint a házasságra. Örömét leli két emberi szív egymásra találásában, szíve vágyik arra, hogy sikerüljön nekünk boldog házasságban élni. Ehhez azonban érdemes odafigyelni pár apróbb vagy fontosabb dologra. Ezeket gyűjtöttük most egy csokorba.
A Dal 2021 verseny egyik különlegessége Andelic Jonathan (Jota) Áldom című dicsőítő dala, amely hitről, döntésről és Isten kegyelméről szól. Jotával beszélgettünk a műsorról, a zenéről és Istenről.
Szinte már kellemetlenül sokat beszél az egyház a bűnről, mintha soha semmi nem lenne elég jó, amit teszünk. Természetesen nem erről van szó, de akkor hogyan érti a Biblia a bűn fogalmát, miért tekinti már az újszülött csecsemőt is bűnösnek, és hogyan tudunk megszabadulni ennek a ránk nehezedő súlyától? Erre keresi a választ a három szolgatárs: Nagy Zoltán esperes Békéscsabáról, Lázárné Skorka Katalin Mezőberényből és Zsíros András gerendási lelkész.
Keresztényként a legfőbb forrás, amelyből hitünk és a mindennapok spiritualitása táplálkozik, a Biblia. Ha ránézek a saját Bibliámra, mégis már a lapok éleinek elszíneződéséből látszik, hogy gyakorló bibliaolvasóként sokkal többet forgatom az utolsó harmadát, az Újszövetséget. Persze Jézus az Újszövetségben szerepel, és keresztényként ő az igazodási pont. De tegyük a szívünkre a kezünket: nem csak ez az oka annak, ha elhanyagoljuk a Szentírás első felét. Mert bizony annyi nehezen emészthető, erőszakos vagy éppen – látszólag – felesleges tartalommal van tele, hogy az ember sokszor visszahőköl vagy elfárad az Ószövetség tanulmányozása közben.
Kételkedés és hit – kizárják vagy erősítik egymást? Életünk során többször is átélhetjük, hogy elfog bennünket a kétség, bizonytalanná válunk, hogy helyes-e, amit teszünk, gondolunk, vagy akár hiszünk. De kell-e aggódnunk, ha hitünkben kérdőjelek jelennek meg, egyáltalán összefér-e egymással a kételkedés és a hit? Az Erős Vár Podcast adásában erre keresi a választ a hárman szolgatárs: Nagy Zoltán esperes Békéscsabáról, Mezőberényből Lázárné Skorka Katalin és Zsíros András gerendási lelkész.
Legyünk őszinték, elegünk van! A vírusból, a bezártságból, abból, hogy nem élhetjük megszokott, normális életünket. Nem mehetünk emberek közé, nem élhetünk társadalmi életet, nem ihatunk meg egy kávét egy étterem teraszán, és nem hajthatunk fel egy pofa sört a barátinkkal meccsnézés közben valamelyik csehóban. És elegünk van abból is, hogy nincs más téma, mint a Covid és minden, ami azzal áll összefüggésben. Szívesebben beszélnénk már akár az időjárásról is, a fociról, a politikáról, bármiről, csak ki ne ejtse valaki a száján még egyszer, azt a mondatot, hogy „a hatályban lévő egészségügyi előírások és távolságtartási szabályok betartásával” képzel el bármit is.
Sokszor tűnődőm azon, mi kell ahhoz, hogy jó anya legyek, mit kell máshogy csinálnom, miben kellene változnom, formálódnom. Hiszem, hogy az Isten kezéből kapott legnagyobb ajándék a gyermek! Csoda a fogantatástól a várandóságon és a születésen keresztül a növekedés minden egyes pillanatában. De vajon alkalmas vagyok-e arra, hogy ezt a nagy csodát megéljem, jól éljem, és vigyázzak rá egy egész életen át?
Budapest – Közeledik az érettségi időszaka, amikor minden diák komoly kérdések előtt áll. A továbbtanulás sokak számára igazi útvesztőnek tűnhet, ahol egyedül kell döntést hozni, hogy később milyen munkát végez, hol dolgozik majd az ember. Ez kétségkívül nehéz feladat, amit most a digitális oktatás sem könnyített meg. A KötőSzó blog 2021. január 22-én, Facebook oldalán olyan beszélgetést szervezett, ahol a továbbtanulás, pályaválasztás, digitális oktatás kérdései kerültek elő.
Minden évben január második felében ünnepli a keresztyén világ a felekezeti határokon átívelő összetartozását Krisztusban. Az idén január 17-24-ig tartó Ökumenikus Imahéten a hívők együtt imádkoznak az egyház egységéért. Az Erős Vár Podcast adásában ennek fontosságáról, és a más felekezetekhez tartozó testvérekhez fűződő viszonyukról beszélget három szolgatárs: Nagy Zoltán esperes Békéscsabáról, Mezőberényből Lázárné Skorka Katalin és Zsíros András gerendási lelkész.
Népegyház vagy szubkultúra? – tette fel a kérdést a Szólj be a papnak! szervezésében összehívott online vitaest január 21-én, csütörtökön. A Szólj be a püspöknek! extra beszélgetés során a válaszadást Balog Zoltán beiktatás előtt álló református püspök, Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök, Deák Viktória Hedvig domonkos rendi főnöknő és Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita vállalta.
Ellentmondásos kort élünk. A globalizáció mind gazdasági-politikai, mind emberi kapcsolataink terén domináns tényező, egyúttal pedig – a legtöbb esetben politikai alapon – láthatatlan, de annál valóságosabb törésvonalak húzódnak ember és ember, csoport és csoport, párt és párt, teológia és teológia között, amelyek távolabb visznek egymástól, mint bármely interkontinentális repülőgépjárat. Az így kialakult törzseken belül vannak a „jók”, kívül a „rosszak”.
Soha nem volt még egy olyan ügy, rendszer, ideológia, eszme vagy bármi, ami ahhoz hasonló egységbe kovácsolta volna az emberiséget, mint a jelen globális gazdasági rendszere. Létezhetnek etnikai, vallási, nemzeti, ideológiai vagy bármely ellentétek is a népek között, egy valami közös: a kapitalizmus és a fogyasztás. Hiszen „mindenkinek” az az érdeke, hogy a termék fogyjon… Emellett – keserű paradoxonként – talán még soha nem volt ember és ember ennyire távol egymástól gazdasági (anyagi) szempontból, mint ma.
Hónapok óta vártuk, végre megérkezett, erre elbizonytalanodunk, hogy akarjuk-e. Zúdulnak ránk az egymásnak ellentmondó információk a koronavírus elleni védőoltással kapcsolatban, a kételyek közt pedig egyre nehezebb tájékozódni. Tud-e az Istenbe vetett hit fogódzót nyújtani a keresztyén ember számára, amikor arról hoz döntést, beoltassa-e magát vagy sem? Erről gondolkodik ebben az adásban a három szolgatárs: Nagy Zoltán esperes Békéscsabáról, Mezőberényből Lázárné Skorka Katalin, és Zsíros András gerendási lelkész.
A Covid-járvány második hullámának zenitjén járunk. Sokan úgy estünk át a betegségen, hogy észre sem vettük. És sokan aggódtak szerettükért, akinek látták szenvedését, megpróbáltatásait. Naponta szembesülünk az elkeserítő statisztikákkal, melyek szerint a halálozást tekintve lassan átlépjük a lélektani tízezres határszámot. Borzasztó, hogy el kell temetnünk egy hazai kisváros teljes lakosságát. A hírek és rémhírek mellett azonban fontos feltennünk a kérdést: miként éljük meg ezt az időszakot az érzések szintjén a lelkünkben, miként a fejünkben és a szívünkben?
Nem könnyű a mai világban apának lenni, mégis a legszebb Istentől kapott hivatás, melyet férfi átélhet a földi életben. Manapság persze számtalan elvárás, újfajta követelmény terheli a mélyen bennünk élő apaképet. Videónkban tíz olyan gondolatot gyűjtöttünk össze, amely segíthet eligazodni apaként és keresztényként ebben a furcsa világban.
Az elhúzódó pandémiás időszak újabb és újabb helyzetekben késztet reakcióra bennünket, keresztényeket is. Folyamatosan megválaszolandó kérdés templomaink vasárnapi nyitva- vagy zárvatartása, egyházi alkalmaink előírásoknak megfelelő megtartása vagy elhalasztása. Ami új, az a megérkező vakcina kérdése. Oltassam magam, vagy ne? Használ, vagy nem? Esetleg káros lehet? És itt említsük meg – ide nem hozva, de meglétüket tudatosítva – az összeesküvés-elméleteket is.
Szekularizált nyugati típusú világunkban a keresztény hit és vallásosság meglehetősen skizofrén helyzetbe került. Ennek oka, hogy az egyház és az állam szétválasztása a magánszféra hatáskörébe „száműzte” a spiritualitás dimenzióját. A kereszténység alapvető tanítása azonban, hogy az evangéliumot (a Jézus Krisztusról szóló örömhírt) hirdetni kell az egész világban, hogy minél több ember számára elérhető lehetőség legyen. Ezt a kettőt együtt nem lehet. És mégis ebben élünk hívő emberként, és ebben az ellentmondásban van elhívásunk arra, hogy két világ polgárai legyünk.
Ez év júniusában a hazai sajtót is bejárta a hír, hogy a kínai hatóságok több mint ötszáz keresztet eltávolítottak keresztény templomok tornyairól, és számunkra, posztkommunista országok állampolgárai számára valami felfoghatatlan ideológiai párosításként nem egy helyen a Kínai Kommunista Párt vörös csillag jelképét tették a templomok tornyaira. A közel hat évtizede alapított Open Doors nemzetközi szervezet 1992 óta adja ki éves jelentéseit a világban zajló keresztényüldözésről, és az utóbbi időben egyre többet foglalkozik Kínával és az ott fokozódó keresztényellenességgel.
Ev. Luth. Church in Hungary
Facebook
Twitter
Youtube
Google+
Instagram