Száz év távlatából tekintünk vissza a magyar nemzet legnagyobb tragédiájára, és saját magunkra is. Mi változott bennünk ez idő alatt? Fel tudtuk dolgozni a gyászt, egyáltalán fel lehet-e? Homoki Pál evangélikus lelkész ragadott tollat, hogy leírja gondolatait.
A kelenföldi evangélikus gyülekezet március 1-jén avatta fel az adok-kapok dobozt. A Bocskai út 10. szám alatti kelenföldi evangélikus lelkészi hivatal bejáratánál található ládába tartós élelmiszereket lehet elhelyezni a rászorulók megsegítésére. Az ételdoboz ötletének megszületésekor még nem tudhatta a gyülekezet, hogy hamarosan a feje tetejére áll a világ. A Márton-láda jelentőségéről dr. Gáncs Tamást, a gyülekezet igazgató lelkészét kérdeztük.
Már csak pár nap maradt, hogy az egyházi és a civil 1%-os felajánlásunkról rendelkezzünk. Erre az oldalra kattintva minden információ megtalálható a rendelkezés menetéről. Határidő: 2020. május 20. Addig is egy rövid játékra hívjuk Önöket!
„Szüleim azt mondták, hogy ha felnövök, akkor megadják nekem azt a szabadságot, hogy eldönthessem, miben hiszek” – meséli Gábor. Vallássérültekkel foglalkozó cikksorozatunkban olyan emberekkel beszélgettünk, akik neveltetésüktől és környezetüktől függetlenül úgy döntöttek, hogy mind Istentől, mind a vallástól, mind az egyháztól elhatárolódnak. Az a kérdés is előkerül, hogy egy egyházi iskolába járó diák miért nem találja meg a helyét a keresztény közösségben, egyházunkban. Az elhatárolódás okáról és a valláshoz való lehetséges visszatérésről szóló cikkünkben a téma érzékenysége miatt megszólalóink álnéven szerepelnek.
Vajon nekem szól a Biblia? Tényleg minden része ugyanannyira érvényes, mint régen? Mindenkinek szól az, amiket Jézus mondott?
Pontot kell tenni annak a végére, hogy a világ működését a „vegyél végre valamit!” biztosítja.
Egy applikáció nem attól lesz evangélikus, hogy meg kell tanulnia a konfirmációs kérdéseket, hanem attól, hogy mindent megtalálhatsz rajta, amire evangélikusként szükséged lehet. Egy remek újítást teszteltünk!
Evangélikusok mindenhol! Ha rajtunk múlna, biztosan mindenhol ott lennénk, hogy felhívjuk a figyelmet az egyházi és a civil 1%-os felajánlás fontosságára.
Megélhetési szorongás, átalakuló családi ritmusok, egész napos összezártság a bántalmazóval. Sokan örülnének, ha csak a home office és az otthoni oktatás lenne a legnagyobb bajuk, azonban a bezártság és a kijárási korlátozások nem segítenek azoknak, akik eddig is bántalmazó kapcsolatban éltek. A családon belüli erőszakról és a járvány okozta változásokról Rácsok Balázzsal, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet szociális igazgatójával beszélgettünk.
A koronavírusnak köszönhetően az egyházak működésében is életre szóló változások következtek be. A digitalizációnak köszönhetően a vallásgyakorlás az online térbe helyeződött, ezzel gyors alkalmazkodásra kényszerítve a lelkészeket és a híveket is. Milyen előnyei, illetve veszélyei vannak a digitális egyháznak? Segítünk mi is a gépekhez láncolni az embereket, vagy ezzel „megmentjük őket”? Lázár Zsolt evangélikus esperessel beszélgettünk, aki új platformokkal kísérletezik, TikTok-videói országos ismertséget hoztak számára.
Megható olvasói írás érkezett a postaládánkba. Dr. Bencze Rékában dédapjának pincenaplóját olvasva érlelődtek meg az alábbi gondolatok.
A Hogy tetszik lenni? kezdeményezés a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Fesztivál Önkéntes Központ együttműködésében jött lére. A program célja, hogy a karanténban magukra maradt, magányos idős embereknek nyújtsanak társaságot fiatal önkéntesek segítségével. A Hogy tetszik lenni? törekvés főszervezőjét, Nagy Rékát telefonon kértük, hogy meséljen nekünk a mozgalomról.
A közösségi médián keresztül jutott el hozzám – felháborodott keresztények kommentárjaival – egy karikatúra. Az – egyébként remekül rajzoló – grafikus műve a baloldali politikai sajtóban jelent meg. Az embernek első pillanatban összeszorul a torka. Miért is kell Jézust kipellengérezni? Gúnyolni húsvét után néhány nappal? Vagy bármikor? Miért kell provokálni azokat, akik hisznek benne? De nézzük csak meg jobban ezt a rajzot! Jézus a kereszten függ, a karikatúrának ezen a felén semmi kivetnivaló, semmi tiszteletlenség nem történik – a történelem legnagyobb botrányán, Jézus keresztre feszítésén túl. De azt már megszoktuk – vonhatjuk meg a vállunkat –, megszoktuk látni. Megszoktuk, hogy itt van velünk, hogy ennek a botránynak az árnyékában – és hisszük, hogy megtisztító fényében is – élünk.
Ezekben a „szürreális” napokban az öröm maradt az a korlátlanul, korlátozás nélkül elérhető javunk, amiből soha nincs készlethiány. Nem kell lesétálni érte maszkban a sarki ABC-be, nem szökik föl az ára a csillagos egekbe, és nem tesszük ki magunkat semmiféle veszélynek, ha találkozni szeretnénk vele.
A Bázeli Zeneakadémia pályázatot hirdetett, melynek lényege egy olyan zenemű elkészítése, melyben köszönetet mondanak a járvány idején frontvonalban küzdő embereknek, és lelki támogatást nyújtanak az érintetteknek. Erre adta be pályaművét Mentes Dániel, mellyel megnyerte a hétszáz frankos első díjat, valamint esélyes a zsűri különdíjára is. Dániel az Áldjad, én lelkem, a dicsőség örök Királyát! kezdetű egyházi éneket dolgozta fel nyertes videójában, melynek nemcsak átdolgozott szövege, hanem kreatív videója is kiemelkedő lett.
Tényleg azt akarjuk, hogy a járvány után visszarendeződjön az élet, és minden menjen ugyanúgy tovább? Mekkora pofon kell még nekünk, hogy megértsük, az az út nem visz előre?
„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra” (1Thessz 5,16–18) – ez volt az az ige, amely a 2017-es nyarat jellemezte számomra az amerikai Dél-Dakota államban. A három hónapos „nyaralás” alatt nemcsak remekül megtanultam átadni Isten szeretetét a gyerekeknek, de rájöttem arra is: a világ végén sem hagy el bennünket az Úr. És ez most is erőt ad, elmondom, miért.
Egy minnesotai gyülekezet, a Lauderdale-i Béke Lutheránus Egyház sikeresen elébe ment a gyülekezet végleges elsorvadásának azzal, hogy radikálisan alkalmazta a „szeresd felebarátod!” parancsolatát. A tavaly év végi történet egy olyan problémát vezet elénk, amellyel hazánkban is számos gyülekezet küzd és a járvány elmúlásával még többnek szembe kell majd néznie. A trianoni békediktátumnak és ezzel a Magyarországi Evangélikus Egyházhoz tartozók radikális létszámcsökkenésének évfordulójára emlékezünk idén, bezárkózva készülünk a jövő évi népszámlálásra, és számunkra sem ismeretlen a vallásellenesség. Éppen ideje hát megnéznünk egy – térben és teológiájában – távoli példát.
Megrázó írás érkezett szerkesztőségünkhöz. Egy névtelenséget kérő olvasónk őszintén vallott arról, hogy felépülő alkoholistaként milyen veszélyeket rejt számára és sorstársainak a karantén és annak minden érzelmi terhe. Reméljük, hogy történetének megosztásával nagyobb figyelmet kaphatnak azok, akik folyamatos harcot vívnak a függőségükkel, különösen most, amikor a bizonytalanság és a kilátástalanság egyaránt elhatalmasodik mindannyiunkon.
Rendhagyó húsvét után vagyunk. Talán sosem múlt ennyire a saját proaktivitásunkon, hogy ünnepi hangulatba kerüljünk, és lelki tartalommal is megtöltsük ezeket a különleges napokat. Most egy gondolatkísérlettel arra biztatunk mindenkit, hogy ne hagyjuk abba Jézus megismerését. Mert sok mondatot adnak a világ Megváltójának a szájába, és rajtunk is múlik, hogy észrevegyük az esetleges tévedéseket. Mi az, amit Jézus sosem mondott, helyette viszont miről beszélt?
Az idei húsvét más lesz, mint a többi. Más, és évekig emlegetni fogjuk, azonban minden lemondása mellett lehetőség is. Lehetőség az imára, a megújulásra, az Istennel töltött időre.
Aranyos bárányka, pelyhes kiscsibék, tojást tojó nyuszi. Húsvéttal kapcsolatban sok szokást homály ural, a cuki állatkáktól kezdve a sonkán át a naptárban vándorló ünnepig. Hogyan is kapcsolódik mindez Jézus szenvedéséhez és halálához? Erre adja meg a választ új videójában a kaposvári lelkészházaspár, Pongráczné Győri Boglárka és Pongrácz Máté.
Kellemes szombatdélelőtt volt, amikor a napsütés és a gyenge szellő szinte kérlelt, hogy a mosást a teraszra teregessem ki, ne bentre, a lakásba. Teregetés közben egyszer csak megjelent mellettem az erkélyajtóban egy kukucskáló fej, a szomszédom. Kíváncsian rám nézett: „Szia, jól vagy?” – hadarta, én pedig furán néztem rá. Kellett egy pár másodperc ahhoz, hogy megértsem, mire is vonatkozott ez a kérdés. Elmosolyodtam és biccentettem: „Persze, jól vagyok. És ti?” – kérdeztem vissza, mire a válasz szintén a megnyugtató „mi is” volt. Akkor jól vagyunk. Így együtt, közösségben.
Győrfi Pál neve és arca egy szempillantás alatt összefonódott a kijárási korlátozással és a vírus elleni küzdelemmel. Az Országos Mentőszolgálat szóvivője fáradhatatlanul küzd azért, hogy mindenkihez eljusson az üzenet: otthon kell maradni! Ugyanakkor személyes oldalán a népszerű paptól, Pál Feritől is idéz, és azzal az üzenettel biztatja követőit, hogy az életünkről nem egy vírus fog dönteni.
A koronavírus-járvány rátelepedett az életünkre, a lelkünkre, a hangulatunkra. Nehéz másra gondolni a bezártságban, és nehéz leküzdeni a késztetést, hogy újabb vészjósló hírek után ne keressünk. Azonban be kell látnunk, hogy rengeteg pozitív oldala is van ennek a tragikus eseménynek. Elképesztő társadalmi összefogásoknak lehetünk tanúi, rengeteg szeretetnek és önfeláldozásnak. Ezeket most – a teljesség igénye nélkül – csokorba gyűjtöttük.
Nem véletlenül mondta Jézus a kisgyermekekre, hogy ilyeneké a mennyek országa. Őszinteségükön és különleges gyermeki látásukon keresztül sokszor emlékeztetik a felnőtteket a legfontosabb dolgokra az életben. Sokszor rövid kis megszólalásaik felérnek egy egész prédikációval. Most egy ilyen történetet osztunk meg egy büszke apuka tolmácsolásában.
A koronavírus nemcsak számos munkahelyet vagy az egészségügyet állítja komoly kihívások elé, de az egyházak számára is tartogatott jó pár megoldandó feladatot. A home office lehetőségével végül nemcsak a cégek, de különböző felekezetek is elkezdtek aktívan tevékenykedni az istentiszteletek megtartása érdekében. Egy példán keresztül mutatjuk meg, hogyan élhet egy gyülekezet a kényszerű karantén adta lehetőségekkel, de fontos a jövőre is koncentrálni. A most elért emberek később is velünk jönnek majd a templomba?
Három felekezet képviselője ült össze a Püspökkenyér című televízióműsor új adásában, hogy megvitassa a legaktuálisabb közéleti és egyházi témákat, mindezt keresztény szemlélettel. A műsort szokás szerint Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök vezette, beszélgető partnerei között volt római katolikus részről Marton Zsolt váci megyés püspök, valamint Steinbach József református püspök. A beszélgetés március 15-én közvetített adás megnyugvást adhat mindenkinek ezekben a gondterhelt időkben.
Tekintsük az előttünk álló hónapokat, a járványügyi rendelkezéseket szombatidőnek, Istennek szentelt időnek, mely egy új életforma lehetőségét ígéri hosszú távra is.
Ev. Luth. Church in Hungary
Facebook
Twitter
Youtube
Google+
Instagram