Tel Lakis – Ősi kánaáni templomot találtak Baál isten szobrával Izrael déli részén, a Tel Lakis régészeti feltárásnál – jelentette a Háárec című újság honlapja hétfőn. A Kr. e. 12. században épített templomra a Bibliában is szereplő Lakis város feltárása közben bukkantak.
Kudarc. Beégés. Elutasítás. Pofára esés. Felsülés. Bukás. Krach. Sikertelenség. Balsiker. Blama. Bukás. Csőd. Nevetségessé válás. Megszégyenülés. Vereség. A sort pedig folytathatnánk a végtelenségig. Ha azonban érzelmileg akarjuk leírni, akkor legjobban a megsemmisülés szó illik rá. Két okból is. Egyrészt inkább válnánk láthatatlanná, és nyílna meg alattunk a föld, csak ne kelljen valami nagy blamában benne maradnunk. Másfelől az emberek többségére olyan elementáris erővel hat a kudarc, hogy úgy érzik, tényleg egész valójukat megsemmisíti az, amiben elbuktak.
Folytatjuk Jézus és Péter vízen járásáról szóló, háromrészes sorozatunkat. Előző alkalommal – a történet első harmadában – addig jutottunk, hogy az ötezer ember megvendégelése után Jézus egyedül akart maradni egy fél napig, és a tanítványokat is magukra akarta hagyni, hogy gondolkodjanak, amolyan csoportos lelkigondozásként. Amikor éjjel utánuk indult, „egyszerűen” elsétált hozzájuk négy-öt kilométer hosszan a víz színén… Az előző nap eseményeitől és a kísértetnek hitt jelenségtől halálra rémült tanítványok azonban megnyugodtak Jézus hangjától. Péter szívében pedig már készülődött valami… (Mt 14,22–33)
A Barna-kutatócsoport számos felmérést készített már az amerikai keresztény fiatalok körében a hithez való hozzáállásukról. Sokkoló tanulmányuk – melyről korábban már mi is beszámoltunk –, a You Lost Me eredményei szerint bár az korábban is kimutatható volt, hogy a keresztényként nevelkedett fiatalok húszas éveik elején elhagyják az egyházat, azonban az általános tendencia szerint ezeknek az embereknek a többsége végül visszatért közösségébe. Ez a trend mára megváltozott. Akik elhagyják az egyházat, ritkán találnak vissza.
Vannak, akik életük legnagyobb sebeit éppen egy lelkésztől kapták. Vannak, akik leginkább egy lelkészben csalódtak. Hogy hányan vannak, nem tudom. De magam több ilyet is ismerek.
A fenti mondatot néhány hónapja hallottam valakitől. Nem tudom már felidézni, hogy kivel és miről beszélgettünk. Ez a félmondat azonban belém égett. Szinte nincs olyan nap, hogy eszembe ne jutna, és ne kezdenék el gondolkodni rajta. Fontos azonban már az elején látnunk, hogy maga a mondat („…de ehhez meg kellett térnie a pénztárcámnak is”) teológiailag helytelen, hiszen a tárgyak nem tudnak megtérni, csak az emberek. Sokkal inkább a pénztárca megszemélyesítéséről van szó, mely egy fontos felismeréshez vezethet el bennünket.
A 62. Grammy-díjátadó legnagyobb meglepetése a tizennyolc éves Billie Eilish volt, aki testvérével együtt összesen hat szobrot vitt haza. Ezzel olyan sztárokat utasított maga mögé, mint Taylor Swift, Lana Del Rey és Ariana Grande. Kevesebb szó esik azonban a gospel és kortárs keresztény zenei kategória nyerteseiről, ezért velük együtt bemutatjuk a többi jelöltet is, akiknek bár nem sikerült elhozni a trófeát, de személyes kedvencünkké válhatnak.
Nem fogom értékelni Schobert Norbi kijelentését, miszerint a nők szülés utáni plusz kilói okozzák a házasságok végét. Sokan megtették ezt már helyettem az elmúlt napokban. Csak egy dolgot szeretnék kiemelni ebből a szomorú történetből, melyet furcsa módon mégis Norbinak köszönhetünk.
Január vége felé közeledünk. Az újévi fogadalmak egyeseknél talán még tartanak, másoknál viszont máris kifulladtak, ahogy az lenni szokott. Talán akad olyan is, aki még el sem jutott a megfogalmazásáig, és olyanok is – bizonyára a legtöbben – , akik szerint a fogadkozás hasztalan, hisz úgysem lehet tartós.
Kemény munkájának és leleményes ötleteinek köszönhetően Stéberl András, a cégalapító húsgyáros világhírűvé tette családi vállalkozását. Az evangélikus iparos érdeme, hogy Gyula város neve mára elválaszthatatlanul összekapcsolódott a minőségi kolbásszal. Nemcsak sikeres vállalkozó volt azonban, hanem egyházának hűséges és tevékeny támogatója, tisztségviselője is.
Miért jelentkezik egy diplomás felnőtt az evangélikus teológiára? Mit szólt a döntéséhez a családja, és milyen kihívásokkal kellett szembenéznie eddigi tanulmányai alatt? Mindezekről kérdeztük dr. Sárik Esztert. Beszélgetésünk apropója nem titkoltan az, hogy az Evangélikus Hittudományi Egyetem idén szeptemberben ismét induló másoddiplomás lelkészképzésére február 15-ig még el lehet küldeni a jelentkezést.
Az adományozási kedv általában a karácsonyi időszakban a legerősebb. Sok szociális szervezet ilyenkor kampányol, számtalan ételosztáson vehetünk részt önkéntesként, és rengetegen kötik össze fejben a cipősdobozokat a rászoruló gyermekek megajándékozásával. Azonban ez az időszak csak egy, maximum másfél hónapig tart, a nélkülözőknek viszont egész évben szükségük van a segítségünkre. A teljesség igénye nélkül összeszedtünk pár lehetőséget és praktikus tanácsot, melyek segítségével nemcsak az ünnepek alatt, hanem egész évben gondját viselhetjük a körülöttünk élő nélkülözőknek.
A Magyarországi Evangélikus Egyház 2020-at az úrvacsora évének nyilvánította. A hivatalos istentisztelettel egybekötött megnyitót január 7-én tartották a Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség templomában, melyen mindhárom egyházkerületünk püspöke szolgált. Az ünnepi évről bővebben Hafenscher Károly zsinati elnököt kérdezte Stifner-Kőháti Dorottya.
Kovács Viktor evangélikus lelkész a KötőSzó olvasóinak sem ismeretlen, hiszen több írását olvashatták már oldalunkon. Azonban az ajkai lelkész aktívan vezeti saját blogoldalát is, és nemrégiben podcast-adásokba is kezdett. Az Evlelkész Podcast első adásában öt okot fogalmazott meg, amiért jó evangélikusnak lenni.
„De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3,14)
Az év végi összegzések valóban nem adnak sok örömre okot, valljuk be őszintén, ha arra gondolunk, mi is történt a nagyvilágban és kisvilágban egyaránt 2019-ben. Mert bár kinek-kinek a személyes életében természetesen számos olyan dolog megvalósulhatott, amiért hálás lehet, de ha a „nagy összest” nézzük, amerre a dolgok haladnak, maximum a Kyrie eleison – Uram, irgalmazz felkiáltást ismételhetnénk egészen éjfélig. Sőt akár hajnalig is.
Azon tűnődöm, mi ér többet: 1200 milliárd forint vagy 1 dollár 87 cent? Kérem, az olvasó ne nyilvánítsa teljességgel abszurdnak ezt a morfondírozásomat, hanem tekintse legalábbis költői kérdésnek.
Kétféle ember létezik. Az egyikük kíváncsisággal böngészi végig a postaládájában található hirdetéseket, a másikuk egyértelmű üzenetekkel jelzi a postások felé ezek fölöslegességét.
„Az Úr angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak az égből, és ezt mondta: Magamra esküszöm, így szól az Úr, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag, vagy mint a homokszemek a tengerparton. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját, és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe, mert hallgattál szavamra. Ezután Ábrahám visszatért szolgáihoz, elindultak, és együtt elmentek Beérsebába. Ábrahám továbbra is Beérsebában lakott.” (1Móz 22,15–19)
Újra küszöbön a karácsony! Már csak kettőt kell aludni. A vásárlási láz általában aranyvasárnapon tör a tetőpontjára világszerte. Természetesen reggeltől estig nyitva vannak az üzletek, bevásárlóközpontok, nehogy valaki ajándék nélkül maradjon. Az akciók áradata ugyancsak zenitre hág. Szinte egy lélek sincs, aki el ne csábulna valamely ígéretes ajánlattól. „Ez most tényleg megéri – hajtogatják sokan –, vissza nem térő alkalom, ki ne hagyjuk!” S talán az sem véletlen, hogy szép számmal vannak, akik ilyenkorra halasztják az ajándékok beszerzését…
Sokan ismerjük Heródes és a napkeleti bölcsek történetét, akik egy csillagot követve érkeztek egy távoli országból, hogy köszönthessék a zsidók királyát, aki akkor történetesen Heródes volt. Bár a Biblia sem királyoknak nem nevezi a bölcseket, sem a számukat nem említi, a közhiedelemben még mindig három királyokként tartjuk számon őket. A pásztorjátékok pedig a legtöbbször azt a konfliktust is kihagyják az előadásból, mely Heródes és a bölcsek között húzódott.
Besorolok a balra kanyarodó sávba. Vált a lámpa, zöld jelzést kapunk. Nem jutok át zöldön, de még a következőn sem. Öt óra van, csúcsforgalom. Türelmetlen vagyok, időre mennék, kiszámítva indultam, félek, hogy elkések. Egy mögöttem levő autós már a sárgánál dudálni kezd, azt hiszi, ezzel siettetheti az előtte állókat. Türelmetlenebb, mint én.
„Ne félj, és ne rettegj!" (Józs 8,1a) „A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet." (1Jn 4,18a)
Ti miért szeretitek a karácsonyt? – tette fel a kérdést a népszerű fitneszguru a követőinek. A válaszok igen sokrétűek voltak az ünnepi zenéktől kezdve a forró csoki szürcsölgetéséig, megelevenítve a karácsonyi álmot, a meghitt, békés ücsörgést a hosszú téli estéken. Ezek azonban csak kedves velejárói ennek az ünnepnek – a karácsony igazi értelmét a jászolon, a bölcseken és a forralt boron túl kell keresnünk.
Egyházunkban legutóbb – november 23-án – a Pesterzsébeti Evangélikus Egyházközségben rendeztek regionális férfinapot Helyem van az asztalnál címmel. De miért is van olyan nagy igény az ilyen jellegű programokra? Mi az a spirituális többlet, amelyben a férfiak ilyenkor részesülnek? Írásunkban a férfiak hitéletét érintő kérdéseket járjuk körbe lelkigondozók segítségével, a férfiak gyülekezetben betöltött szerepétől a modern férfit érintő kihívásokig.
Ádvent a várakozásról szól, azonban ez a fogalom az utóbbi időkben inkább negatív jelentéssel társult. Azonban, aki tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely a boldogsághoz vezet.
Ki is az a Mikulás? Mit kell tudnunk róla? Fabiny Tamás elnök-püspök rendhagyó áhítatában a Mikulás személyén keresztül mutat be nekünk egy sokkal fontosabb valakit. „Hát ti kinek mondotok engem?” (Mt 16,15)
„És íme, két vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Jézus arra megy, így kiáltoztak: Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!” (Mt 20,30)
Az év utolsó hónapja a legtöbb ember életében sokkal zaklatottabb, mint amilyennek az adventi várakozásnak ideális esetben lennie kéne. Ha nem tudjuk megspórolni magunknak a rengeteg sütést, a munkahelyi utolsó hajrát és az ajándékok utáni rohanást, akkor se keseredjünk el, mert egy kis csöndességet akkor is bele lehet csempészni a mindennapokba.
Ev. Luth. Church in Hungary
Facebook
Twitter
Youtube
Google+
Instagram