„Én szociológusnak készültem, de azt mondtam Istennek, hogy ha azt akarod, hogy lelkész legyek, kérek egy jelet tőled. Ekkor kezembe vettem az evangélikus Útmutatót és a Bibliát, elolvastam az aznapi igét, ami Máté 9. könyvének 9. fejezete volt: »Máté, kövess engem!«” – meséli mosolyogva Pongrácz Máté arról, hogy az Úr olykor nagyon egyértelműen terel a lelkészi pálya felé. Az iménti történet az Égi hívás – földi pálya, avagy miért (ne) legyek lelkész? című könyv bemutatóján hangzott el, ahol Kézdi Beáta, az Evangélikus Élet magazin és a KötőSzó blog főszerkesztője a könyv szerzőjével, Szabó Lajos evangélikus lelkésszel, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) korábbi rektorával, Pongráczné Győri Boglárka és Pongrácz Máté kaposvári lelkész házaspárral és Antal Bálinttal, a Luther Kiadó igazgatójával, a kötet ötletgazdájával is beszélgetett, egyebek mellett arról, miért jó lelkésznek lenni, vagy éppen mik a leginkább „nem szeretem-feladatok”, de arról is, hogy mi mindenhez kell lelkészként érteni.
Vadászoknak prémből, fázósoknak kötött pulóverből, erdészeknek fakorongokból. Kislányoknak unikornissal vagy egér-királykisasszonnyal, kisfiúknak versenyautóval, vadőröknek őzikével, ezoterikusoknak angyallal. A gyertya pedig lehet például manó, sün, vagy éppen kávéscsésze alakú. A variációk száma megszámlálhatatlan, az emberi kreativitás határtalan, ha ma az üzletekben kapható vagy az internetes kézműves oldalak segítségével otthon, saját kezűleg elkészíthető adventi koszorúk alapanyagát és dekorációit vesszük sorra.
Jézus egyik mondása jutott eszembe a laptopommal való ismerkedés közben. Az, amikor azt mondja: „Én vagyok a jó pásztor.” (Jn 10,11) Manapság talán így mondná: „Én vagyok a jó coach.”
Mindenkinek vannak kérdései, a hit, a vallás pedig olyan terület, ahol különösen is nagy szükség van nemcsak jó válaszokra, de jó kérdésekre is. Nagy öröm, hogy sok esetben fel is teszitek őket. Az adások nagy része a ti jó kérdéseitek mentén készült el. A mai adás legyen bátorítás azok számára, akik még nem tettek fel kérdéseket, nem vetettek fel témákat, és adjon új lendületet azoknak, akik kérdéseikkel, kommentjeikkel már aktív alakítói a csatorna tartalmának.
Ha behunyod a szemed, és magad elé képzelsz egy lelkészt, mit látsz? Egy fekete ruhás, templomban beszélő alakot, aki Bibliát tart a kezében? Pedig a lelkész, ha kell, menedzser, kórusvezető, építész, pályázatíró, olykor temetkezési vállalkozó, ezermester, sofőr vagy egyszemélyes lelkisegély-szolgálat. Kíváncsi vagy, miért lesz valaki lelkész és milyen küzdelmei vannak? – A Luther Kiadó gondozásában megjelent Égi hívás – földi pálya című kötet apropóján beszélgetett Antal Bálint, a Luther Kiadó igazgatója, Kézdi Beáta, a KötőSzó szerkesztője és az Evangélikus Élet főszerkesztője, Pongrácz Máté és Pongráczné Győri Boglárka (Vlográczék) evangélikus lelkészházaspár, a KötőSzón megjelenő videós adások rendszeres szereplői valamint Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem nyugalmazott rektora, a kötet szerkesztője.
Hiába a világ legtöbb példányban megjelent könyve a Szentírás, a mai ember nem nagyon olvas már Bibliát. Erős állítás, de sajnos igaz. Arról, hogy mi ennek az oka, Jeff Anderson amerikai író közölt elgondolkodtató cikket. „Rengeteg a kérdés azzal kapcsolatban, hogy mennyi fiatal fordul el a hitétől, és miért van a szüleiknek is gyakran távoli kapcsolata Istennel.” – fogalmaz Anderson, aki nyolc érvet sorol fel, amiért tapasztalatai szerint a 21. század embere nem veszi le a polcról a Szentírást.
„Ha behunyod a szemed, és magad elé képzelsz egy lelkészt, mit látsz? Valószínűleg egy fekete ruhás, templomban beszélő alakot, aki talán Bibliát tart a kezében. Pedig a lelkész a hét hat napján nem ilyen. A lelkész, ha kell, menedzser, kórusvezető, építész, pályázatíró, olykor temetkezési vállalkozó, ezermester, sofőr vagy egyszemélyes lelkisegély-szolgálat” – olvashatjuk a Luther Kiadó gondozásában megjelent, Égi hívás – földi pálya, avagy miért (ne) legyek lelkész című könyv borítóján.
Egy-egy temetésen megjelenő gyakorlat szokásként való elterjedésénél nehéz eldönteni, hogy azt valóban a gyászolók kérése, vágya alakította így, vagy a szolgáltató számára eredményt hozó „sugallata” eredményezte. Ugyanakkor a fájdalmat és a gyászt nem kerülhetjük el. Hogy mire fontos ezekben a napokban és a gyász kapcsán figyelnünk, arra Nagy Zoltán esperes hívja fel a figyelmet.
„Vállalni kell, hogy ez a mi egyháztörténetünk. És hogy minden személyes történetnek, közösségtörténetnek és egyháztörténetnek egyszerre vannak nagyon pozitív és vállalhatatlanul negatív dolgai.”
Mindenszentekhez és halottak napjához közeledve rendszerint megtelnek látogatókkal a temetők. Időről időre megszólalnak a harangok, virágot viszünk, mécsest gyújtunk, emlékezünk. Cikkünk a gyász feketeségében alkalmanként felvillanó derűs színfoltokról emlékezik meg.
„Ötvenéves korára mindenkinek olyan arca lesz, amilyet megérdemel“ – vetette utoljára papírra George Orwell, majd, még mielőtt kiderült volna, tényleg így van-e, meghalt 46 éves korában.
Részlet Dietrich Bonhoeffer Jöjj velem! Elmélkedések minden napra című, egész évre szóló olvasmányt kínáló kötetéből, mely hamarosan megjelenik a Harmat Kiadó és a Luther Kiadó gondozásában.
Részlet Dietrich Bonhoeffer Jöjj velem! Elmélkedések minden napra című, egész évre szóló olvasmányt kínáló kötetéből, mely hamarosan megjelenik a Harmat Kiadó és a Luther Kiadó gondozásában.
Az Egyesült Államokban élő Samantha Bender, a Pleasantly Crafted evangélikus művészeti, kézműves és dizájnajándékokat gyártó vállalkozás egyik tulajdonosa különleges meglepetést készített gyermekeinek a reformáció hónapja alkalmából, amelyet aztán közkinccsé tett: a játszva tanulást segítő színező ingyenesen letölthető és szabadon továbbgondolható. Mutatjuk!
Az elmúlt évtizedekben szép lassan országunkban is teret nyert az ősz vége felé mindent elárasztó halottkultusz, valamint a tengerentúlról érkező zavaros ideológiák és szokások áradata. Így a reformáció ünnepe mára Európa egyik legszínesebb protestáns hagyományaival rendelkező országában is teljesen háttérbe szorult.
„Lenni vagy nem lenni? az itt a kérdés” – így kezdődik Shakespeare Hamletjének híres monológja, mely a lélek vívódását jeleníti meg a létezés és a nem létezés határán, az élet, az élni akarás és a halál, az öngyilkosság mezsgyéjén egyensúlyozva.
Föltámadott a tenger… Nemcsak 1848-ban, hanem 1956-ban is így történt.
1550 – nem egy évszám, amelyről megemlékezünk, hanem egy szám, amely évről évre hasonló, és mégsem lenne szabad meghagynunk egyszerű statisztikai adatnak. Ez a szám ugyanis nem más, mint azoknak a lélekszáma, akik 2019-ben önkezűleg vetettek véget életüknek Magyarországon. Ez a szám, hála Istennek, csökkent az elmúlt években, nem is kicsit, a COVID-19 miatt azonban idén feltehetőleg növekedni fog. Egyetlen év, egyetlen szám, ezernél is több ember, akik nem láttak más megoldást. Imádkozzunk ma értük.
Ez volt az első netes rendelése. A neje sokáig nézelődött a különböző felületeken, míg kiválasztotta neki azt a furcsa, hosszúkás, fényes cipőt. Azt mondta, itt az ideje, hogy belejöjjön a számítógép használatába. Nem olyan idős még. A férfi tétován kattogtatott, míg a kosártól a kész gombig elért. Éppen a jótékonysági báli szezon kezdetén tartottak.
Már a reformáció korának könyvégetései kapcsán bőséges hagyományra támaszkodhattak azok, akik a könyvek elpusztítását a véleménynyilvánítás szabadságaként értelmezték, és ugyanígy azok is, akik az írott művek védelmében léptek fel. Könyvek elpusztítását a hit győzelmeként aposztrofálják a Biblia sorai is (ApCsel 19,18–20), míg más esetben ugyanezt az eszközt vetik be az Úr igéje ellen (Jer 36,23). Biztos, hogy van jó és rossz, sőt égetni való könyv? Egyáltalán, a jó kérdést tesszük-e fel ezekben az esetekben?
Nemrég egy könyvben egy egészen megdöbbentő megállapítást olvastam Luther Mártonról. Úgy mutatta be a reformátort, mint aki gyűlölte az egyházat. Sokat töprengtem később ezen a gondolaton. Vajon igaz lehetett ez a megállapítás – akár csak egy percre is – Luther életének bármely szakaszára? Meggyőződésem, hogy nem. Természetesen nemcsak az evangélikus lelkész beszél belőlem, hanem egy olyan ember is, aki sokat olvashatott Luthertől.
„Ezzel a tevékenységgel sikerült javítani szív- és légzőszervi edzettségén. Szép volt!” Bevallom, jólesik futás után ezt az automatikus üzenetet olvasni az általam használt sportalkalmazás felületén. Jólesik az azonnali visszajelzés. Érdemes volt leküzdenem saját magam. Érdemes volt lemondanom egy sorozatepizódról. Érdemes volt kihagyni az esti sörözést. Érdemes volt ma is elindulni, bármilyen csábító volt is a maradás, vagy épp kedvezőtlen volt az időjárás. Ez az az érzés, amely az embert, a kitartását megedzi, acélosítja. Egy idő után pedig akár függővé is teheti.
2020-at írunk, a tudomány és a technológia rohamosan fejlődik, ám még mindig nem tudunk mit kezdeni azzal, hogy bolygónk hamarosan élhetetlenné válik. A klímaváltozás, a túlfogyasztás már elérkezett, az emberek többsége pedig még mindig úgy véli, hogy nincs baj. De vajon tényleg így van? Valóban a világvége felé haladunk, vagy még időben észbe kaptunk, és nincs minden veszve? Dr. Hetesi Zsolt fizikussal, egyetemi docenssel beszélgettünk a teremtés hete alkalmából az éghajlatváltozásról, a vidéki életről és a jövőről.
Nagy levegő, és öveket becsatolni! A mai adás a teológia igazi mélyére vezet! A szónak persze a pozitív értelmében. Csak remélni tudom, hogy méltó vagyok a téma felvezetésére, és hogy ti is kitartotok velem a végéig…
Nézd meg a Facebook profilodat. Nézd meg az Instargam sztorijaidat. Aztán gondold át, mennyi mindent posztolsz, mit lájkolsz be, melyik influenszer számodra a példakép. Ha ezzel végeztél, akkor pedig tedd fel magadban a kérdést: „Vajon Isten bekövetne engem?” Hasonlóan indult az a szeptember 29-ei beszélgetés is, amely a Szólj be a papnak! blog szervezésében jött létre dr. Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök, Kajdi Csaba (Cyla) influenszer és Török Csaba katolikus atya között, ahol az a kérdés is felvedőtött: hogy vajon őket belájkolná most Jézus? A beszélgetés kivonatát a legizgalmasabb kérdésekre és az evangélikus megszólalásokra fókuszálva közöljük.
A Magyarországon ismét virágzásnak induló kávékultúra eredményeképp számos igényes és hangulatos kávézó várja a mozgalmas napokból kiszakadni vágyókat. Egy csésze cappuccino mellett folytatott baráti beszélgetés, egy frissítő eszpresszó vagy egy hűsítő jegeskávé felderítheti a napunkat. Fokozhatja a kávézás élvezeti értékét, ha általa támogathatunk egy rokonszenves célt. Talán kevesen tudják, de számos keresztény kávézó üzemel, előfordulhat, hogy akár a közvetlen környezetünkben. Mitől keresztény egy kávézó? Hol találhatók, és hova mikor érdemes ellátogatni? Kávézótúránkból kiderül!
Az Isten az embert nem önmagában „rakta le” a földre, hanem egy csodálatos rendszer részeként, amelyet természetnek nevezünk. Keresztény hívő emberként ezért sem magunkra, sem a minket körülvevő világra nem csupán úgy tekintünk, mint önálló személyekre, dolgokra, entitásokra stb., hanem úgy is, mint a teremtő Isten kreativitásának jeleire. Sőt! Egy olyan hálózat részei vagyunk, amelyben tenni is tudunk és tennünk is kell az isteni mandátum szerint (1Móz 2,15).
Ujvári Bors egyházi gimnáziumból jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Harmadéves, Zsámbéki Gábor és Fullajtár Andrea utolsó osztályának tagja. Adódik a kérdés: mit gondol az egyetem körül most kialakult helyzetről. A fiatal hallgatóval emellett keresztény értékrendről, hitről és a jó színházról beszélgettünk.
Ev. Luth. Church in Hungary
Facebook
Twitter
Youtube
Google+
Instagram