Majdnem tíz évvel ezelőtt történt. Frissen ordinált lelkészként életem első lelkészkonferenciáján vettem részt férjemmel. Ismerkedtünk a többi lelkésszel, különböző szolgálati helyzetekkel. Az egyik sokat látott, tapasztalt lelkész mondta el szégyenkezve a kis csoportos beszélgetés közben, hogy hét éve nem keresztelt. Sem gyermeket, sem felnőttet. Belém égett ez a vallomás. A szégyen és a tehetetlenség szava. Megjelent előttem az elnéptelenedő települések, gyülekezetek mindennapi küzdelme. A krízisek azóta sem fogynak. A terméketlen évek száma még mindig sokkoló.
Egyre többen vannak, akik érintettként bepillantást engednek az autizmussal élők mindennapjaiba, megmutatják, mivel és hogyan gazdagítja világunkat az autizmus. Kutyifa Anikót a Felhők – ahogyan ő nevezte el tanítványait – folyamatosan arra ösztönzik, hogy a megszokott keretekből kilépve gondolkozzon. Napi felhők című, a Facebookon megjelent kis anekdotáit egybegyűjtő kötete nemrégiben jelent meg a Luther Kiadó gondozásában. A gyógypedagógus szerzőt kérdeztük.
Ebben a korai órában talán még álmosak vagyunk, talán már a kávé jó illatát élvezzük. Álljunk meg a reggeli készülődésben egy pillanatra, és hallgassunk meg a Bibliából egy mondatot, útravalóként a mai napra. János evangéliumában olvassuk: Jézus azt mondta tanítványainak: „…ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (Jn 13,34)
„Tudod, én egy racionális ember vagyok. Úgy vagyok mindennel, hogy hiszem, ha látom. De elmentem a párommal a templomba, és ott olyasmiről beszéltek, ami még engem is megragadott...” – mondta egyszer egy felnőtt konfirmandusom. Bárki lehetett volna, hiszen annyiszor hallottam ezt már más „racionális” emberek szájából: „Hiszem, ha látom.” Tamás mondatát úgy ismételjük, mintha szólás lenne, pedig évszázadokig a hit negatív példája volt, ma azonban mintha újra felemelkedne Tamás apostol, és rég elfeledett ismerősként ölelnénk magunkhoz kétkedő alakját. „Hiszem, ha látom.” Tényleg csak akkor hiszünk mindent, ha előbb látjuk?
Megrázó hír kavarta fel a nagyvilágot. A párizsi Notre-Dame-székesegyház április 15-én este 7 óra körül lángokba borult, és órákon keresztül égett. Harmati Béla Lászlónak, az Evangélikus Országos Múzeum igazgatójának gondolatait osztjuk meg a szörnyű katasztrófával kapcsolatban.
A világ egyik vezető tudományos folyóirata, a Nature 2014-ben publikálta összehasonlítását arról, hogy a legfontosabb európai tudományos pályázati rendszer (ERC) eredményeinek tanúsága szerint a tudományos életben fennmaradni látszik a vasfüggöny: a volt szovjet érdekszféra országainak tudósai drasztikusan kevesebbet nyertek nyugati kollégáiknál.
Varga Gyöngyi áldásokat tartalmazó kötetei sosem látott népszerűségnek örvendenek. A hetedik kiadásánál tartó Áldáskönyv és a három kiadást megélt Remény s ég után a sorozat egy újabb taggal bővült. Az Élők földje című kötet a sikeres sorozat legújabb példánya. Az alábbiakban a kötet egy olyan áldását tesszük közzé, melynek sorai kilépnek a megszokottá vált esti imák monotonitásából, így köszönhetően valódi elcsendesedést és békességet nyújtanak.
Dr. Marcelo Gleiser, a Dartmouth Főiskola elméleti fizikusa nyerte idén az 1972-ben John Templeton (1912–2008) presbiteriánus üzletember által alapított Templeton-díjat, melyet kiemelkedő vallási és spirituális eredményekért ítél oda a jogutód alapítvány Londonban. (Két magyar származású neves személyiség is részesült korábban a megtisztelő elismerésben: Jáki Szaniszló és Sternberg Zsigmond.) Glesier az első latin-amerikai díjazott. A jeles alkalomból a Scientific American portálnak adott hosszabb interjújában vallott a tudománnyal kapcsolatos nézeteiről is, melyek közül néhány megállapítását mindenképpen érdemes fontolóra vennünk.
Túrmezei Erzsébet magyar-német szakos tanár, költő, műfordító, diakonissza főnökasszony. Versei és műfordításai egyházi újságokban jelentek meg, de önálló kötetei is megörvendeztették az olvasókat. A magyar költészet napját ünnepeljük Csak alagút című versével.
Ültem a Deák téri evangélikus templomban, és odaszögezett a padhoz Káldy Zoltán igehirdetése. Igazán fogékony korban voltam: kerestem önmagamat, célomat, hivatásomat. Telibe talált az a megfogalmazása, ahogy a kisfiúról beszélt, aki ahelyett, hogy elhajítaná, forró kezében szorongatja a hógolyót, amely így elolvad. A hit továbbadásának szükségességét illusztrálta így, és én tudtam: nem tarthatom meg magamban, amit felismertem, hanem azt meg kell osztanom másokkal. Nehogy elolvadjon az a hógolyó…
A post-it cédulák mögötti Istenről gondolkodunk ma. A címkéink által eltakart Istenről. Nézzük először a bibliai alapigét, melyből fakad ez a gondolat!
Életvédelem? címmel rendezett filmvetítéssel egybekötött beszélgetést a 777 blog, a Fiatalok az Élet Szolgálatában (FÉSZ), a CitizenGO és a Titkos Küldetés® március 18-án este a Rézkígyó kávézóban. Mikortól ember az ember? Hogyan kellene a társadalomnak az abortuszt fontoló anyákhoz fordulnia? Mi számít valódi segítségnek? A rendezvényről írt beszámolónkat olvashatják.
„Aki szereti a pénzt, nem elégszik meg a pénzzel, sem a jövedelemmel az, aki szereti a vagyont.” (Préd 5,9a) „…szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, el nem fogyó kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg. Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.” (Lk 12,33–34)
Hét éve élem az életem generalizált szorongással,* pánikbetegséggel és szociális fóbiával. Mindez teljesen megváltoztatta az életemet. Már írtam és rajzoltam erről korábban is, és a reakciók, melyek érkeztek rájuk, azt mutatják, hogy rengeteg keresztény van, aki hasonló dolgokat él meg. Valószínűleg te is ismersz ilyeneket. Azt is tudom, hogy sokan közülük félnek beszélni másoknak a problémájukról. Ezért most – a saját helyzetemből kiindulva – összeállítottam egy kis listát arról, amit nem árt tudnod szorongással küszködő keresztény barátodról, családtagodról vagy ismerősödről.
Sokszor teszik fel nekem a kérdést, hogy miért nem beszélnek úgy az egyházban, hogy bárki megérthesse. Bevallom, eleinte nem nagyon tudtam, miért ne lehetne érteni azt, ahogyan mi, lelkészek beszélünk. Aztán megértettem.
„Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet! Ő így válaszolt: Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, akár a halálba is! Jézus azonban ezt felelte: Mondom neked, Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.” (Lk 22, 31–34)
Milyen gondolatai támadnak egy evangélikus lelkésznek, ha eljuthat a Biblia egy híresebb helyszínére? Izgalom, meghatottság, az események megelevenedése? Wilhelm Busch így írt arról a helyről, ahol Pál apostol híres beszéde hangzott el.
Miről szól az evangélium? Hogyan tudnánk összefoglalni pár percben a Biblia lényegét annak, aki még sosem hallott róla? A Cru – Egyetemi Hadjárat Krisztusért (Campus Crusade for Christ) nemzetközi keresztény ifjúsági szervezet nagy sikerű videójában a modern kor díszletébe helyezte a megváltás történetét, így egy friss és mindenki számára érthető alkotást hoztak létre.
Hazai és nemzetközi kutatások egyaránt foglalkoznak azzal, hogy miért hagyják el a fiatalok a keresztény egyházakat. Az okok között nagy fokú bizalomvesztés, megválaszolatlan, égető kérdések szerepelnek. A 18–29 évesek elvesztése egy olyan luxus, melyet az egyházaknak nem szabadna megengedniük maguknak.
„Kezdetben” – ezzel az érdekes szóval kezdődik János evangéliuma. Mi emberként nagyon jól megértjük ezt a magunk véges gondolkodásával. Hiszen nagyon nehéz bármit is elképzelnünk úgy, hogy annak nem volt kezdete, vagy nem lesz vége. Sem a politikai rendszereket, sem az országokat nem lehet kezdet és vég nélkül megérteni, sem a sportot, sem a zenei irányzatokat, sem a divatot.
W. W. J. D. – olvashatjuk a sejtelmes rövidítést karkötőkön, pólókon, könyvjelzőkön, falvédőkön, s a lehetőségeknek csak a képzelet szab határt. A Mit tenne Jézus?, azaz What Would Jesus Do? milliós profitjai mögött azonban kezdetben nem a nyerészkedés szándéka állt, a mottó eredeti megalkotója pedig egy fillért sem látott mindebből. Cikkünkben annak a kalandos és részben szomorú történetnek jártunk utána, mely az egyik legnépszerűbb keresztény szlogen születése mögött áll.
Sokszor érzem evangélikus körökben, hogy a böjt szóról egyből valami távoli, elvont üzenet jut eszünkbe, melyet főleg a katolikus egyházhoz – vagy szabadkeresztyén, esetleg karizmatikus irányzatokhoz – tudunk kötni, nekünk pedig fogalmunk sincs, hogy egy „jó lutheránusnak” mi a dolga ebben a negyven napban.
Az Egyesült Államokban egy régóta létező és mindig aktuális vita bontakozott ki a „progresszív kontra fundamentalista” bibliaértelmezés körül. Ennek egyik legutóbbi állomása Roger Wolsey amerikai metodista lelkész cikke, amely 16 út, ahogy a progresszív keresztények értelmezik a Bibliát címmel jelent meg. A cikket szerkesztett változatban, Fábián Áron fordítása alapján közöljük.
Hetvenöt éve lesz idén ősszel annak, hogy a történelmi Magyarország területéről hadifogolyként vagy internáltként civileket is elkezdtek kényszermunkára hurcolni a Szovjetunióba. A kutatók nyolcszázezer és egymillió közé teszik az így áldozattá váltak számát – egyharmaduk nem élte túl az embertelen utat vagy a kegyetlen tábori viszonyokat. Két évvel ezelőtt nyitották meg a főváros IX. kerületében a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállítóhelyét, a Málenkij Robot Emlékhelyet. A kommunizmus áldozatainak február 25-ei emléknapja alkalmából Makra Mónika kutatóval, az emlékhely koordinátorával beszélgettünk.
„Aki elhagyja a lelkészi pályát, »önmagát veszíti el«. Lakást, keresetet, társadalmi megbecsülést, szakmai értékességet. Leginkább az identitásomat. Nem csak egy »munkahelyet«” – Szikszai Szabolcs református teológus válasza Gyöngyösi Csilla Requiem egy munkahelyért című cikkére, amelyet a Kötőszó is szemlézett Pályaelhagyó lelkészek: az ideális lelkész képének lehetetlen megfelelni címmel.
„Az ideális lelkész képének, melybe szocializálódunk, iszonyatosan nehéz megfelelni, ha nem lehetetlen – és sem a körülmények, sem az emberi természet nem teszi lehetővé, hogy megfeleljünk neki. Minden ettől való eltérés, a sorból való valamilyen kilógás, a személyes tragédiák, a válások, a szakmai élet kudarcai vagy egyszerűen a monotónia, a szellemi impulzusok hiánya, a lelkészeket lelkigondozó hálózat és a szupervízió szinte teljes hiánya, az egyházi szervezet milyensége nagyon gyorsan vezet kiégéshez.” Megrendítően őszinte vallomást közölt egy erdélyi református exlelkésznő pályaelhagyásáról a Transindex Plakátmagány című aloldala. Gyöngyösi Csilla írását szemlézzük.
Mit tehet egy gyülekezet, illetve az egyház – legyen az a Magyarországi Evangélikus Egyház vagy az egész kereszténység – annak érdekében, hogy fellépjen a nők elleni erőszakkal szemben? Nőnap közeledtével érdemes újra elővenni a kérdést.
Ha az 1849-es szabadságharcra, illetve annak végkifejletére gondolunk, többnyire az iskolai évekből rögzült képek jutnak eszünkbe: Cegléden toborzó Kossuth, Világosnál a fegyvert letevő Görgey, kivégzőosztag előtt térdelő Batthyány és az aradi tizenhármak vesztőhelye. A szabadságharcot azonban nem csak politikusok és tábornokok vívták. A végzete mindenkit egyaránt utolért.
A szerelem képessége sokszor úgy tűnik fel, mint ami velünk született, bennünk rejtőzik kezdettől fogva, mint amihez nem kell sem egyházi, sem társadalmi útmutatás, nem is kell róla sokat magyarázkodni istentiszteleten. Ugyanakkor a szerelem egészen közvetlenül kapcsolódik mindahhoz, ami szent, ami az ember lelke legmélyén van, és ami az Istenhez kapcsolja őt. A házasság hete kezdetén és Valentin-nap közeledtével a szerelem témáját Andorka Eszter gyermekeknek szóló igehirdetésének segítségével járjuk körül.
Ev. Luth. Church in Hungary
Facebook
Twitter
Youtube
Google+
Instagram