Öröm, bánat – kinek mi jutott. A legtöbb helyen véget ért a vizsgaidőszak, a középiskolákban pedig már a szóbeliken is túl vannak a diákok, ezért a fellélegzés bizonyos, csak a +/– előjele a kérdés. Ismert mondás, hogy zuhanó repülőn nincsenek ateisták. Aki már élt át stresszes vizsgát, felkészülési időszakot, az tudja, hogy talán vizsgaidőszakban sincs túl sok. Ismerős?
Ha egy nem hívő ember a keresztényekre, a kereszténységre gondol, akkor biztos, hogy az első tíz gondolat között, ami az eszébe jut, ott lesz a pápa. Éppen ezért – a világnak ezen a felén – senki egy személyben nem reprezentálja úgy a kereszténységet, mint a római pápa. Így paradox módon kifelé, a világ felé az egység(esség) jelképe, befelé, felekezeti szinten pedig az egyik legmegosztóbb hivatal a pápaság. Lehet hozzá így is, úgy is viszonyulni, de valahogyan viszonyulni kell.
Az őskeresztyén gyülekezetekben volt idő, mikor bizonyos foglalkozások űzőit nem fogadta be a közösség: például katona és színész nem lehetett keresztyén ember. De mi a helyzet a „vérontó” vadászokkal, tehetnénk fel a kérdést. A Biblia több helyen említi a vadászatot. Eszünkbe juthat Nimród vagy éppen Ézsau neve, de akárhogy is nézzük, a vadászember bizony életet vesz el.
Március közepén templomaink kapui bezártak, a padok üresek maradtak, az orgona is elcsendesedett. Öröm, hogy lelkészek és a papok többsége megtalálta a módját, hogyan szóljanak a híveikhez az interneten, a közösségi oldalakon. De vajon hogyan tekint a jövőre az egyház a veszélyhelyzet elmúltával? A SZEMlélek értékmagazin és a Bonum TV együttműködésével dr. Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök és Hodász András római katolikus pap osztották meg tapasztalataikat az elmúlt időszakról.
Kővágóörs, Nagyvázsony, Dörgicse… Csak pár helységnév azok közül, amelyek kihagyhatatlanok, ha evangélikusként a Balatonra mész nyaralni! Ezernyi érdekes történet, természeti kincs és gyönyörű templom vár arra, hogy felkutasd az északi parton. Mert a Balaton nemcsak a lángosról, a strandról és a buliról szól – hanem remek gyülekezetekről, csoda szép templomokról és számtalan istentiszteletről is! Ha van benneteket egy kis kalandvágy, és szívesen bebarangolnátok a Balaton-felvidéket, akkor nézzétek meg a videónkat!
Szombat este 8-kor a másnapi igehirdetésemre készülve nem várt kiáltásra kaptam fel a fejem a lakásban. A kiáltás a páromtól, Esztertől jött a nappaliból, és így hangzott: „Úristen, Yanki most vágta le a saját pajeszát!” Láttam, a helyzet komoly. Tág pupillák, riadt tekintet, majdnem könnyek Eszter szemében… Pedig ez csak egy sorozat, egy sorozat a sok közül, gondoltam én…
Május 25-én jelent meg a Papifrankó YouTube-csatornáján egy videó, amelyben Hodász András római katolikus atya arról beszélt, hogy ő miért hívő, keresztény és katolikus. Az amúgy nagyon értékes és sok „frankó” tartalmat közvetítő csatorna komoly „méhkasba” nyúlt ezzel a videóval.
Képzeljük el, ahogyan egy bizonyos országba, megérkezve már szinte a repülőn a repülőn érezzük a szabadság illatát a levegőben. Majd képzeljük el, ahogyan ugyanebben az országban egy rendőr egy előállítás során nyolc percig térdel egy férfi nyakán, akinek halála végül tömeges zavargásokhoz és tüntetésekhez vezet. Az Egyesült Államokban történt tragikus haláleset a társadalom egyik legmegosztóbb kérdéséhez vezetett vissza: a rasszizmushoz. Valóban minden élet számít? És mit gondolunk erről keresztényként?
„Nézem az állomások nevét jelző kék-sárga táblákat. Sajókeresztúr, Sajóecseg, Sajószentpéter, Sajókaza. Én pedig Sajógömörre tartok. Hogyan történhetett meg, hogy az utóbbi már egy másik országban van?” – teszi fel a kérdést személyes hangvételű cikkében Pethő Judit. A miskolci evangélikus lelkész Felvidékre jár át szolgálni a magyar anyanyelvű lelkész nélkül élő evangélikus hívekhez. A trianoni békediktátum 100 éves évfordulóján a lelkésznő soraival emlékezünk.
Minek van a pünkösd? Két piros betűs nap a naptárban – főleg egymás után – mindig nagy öröm. Ráadásul az egyik minden esetben hétfőre esik, így biztosan lehet egy hosszú hétvégénk. Elkél, hiszen rajtunk a tavaszi fáradtság, vagy éppen jó így a tanév végén egy kis kóstoló a szünidőből.
Ki emlékszik már azokra az időkre, amikor az első okostelefonok megjelentek? Amikor a másik tekintetének elkalandozása újszerű frusztráltságot okozott bennünk, és bosszankodva tettünk örök életre szóló fogadalmakat, miszerint mi sosem fogunk zombivá válni, aki csak a telefonját bámulja. Eltelt pár év, a technológia azóta is rohamosan fejlődik, és nekünk el kell fogadnunk, hogy az okoskütyük maradni fognak. Így nincs más lehetőségünk, meg kell tanulnunk együtt élni velük, hogy ne megkeserítsék, hanem segítsék az emberi kapcsolatainkat.
„Egyházi iskola volt, figyeltek a rendre, de csak látszólag, mert ahelyett, hogy a tanulás és a vallás dominált volna a diákoknál, sokkal inkább azt figyelték, ki mit visel, kinek milyen tanszerei vannak.” – meséli a harmincas éveiben járó Kata. Vallássérültekkel foglalkozó cikksorozatunkban olyan emberekkel beszélgettünk, akik neveltetésüktől és környezetüktől függetlenül úgy döntöttek, hogy mind Istentől, mind a vallástól, mind az egyháztól elhatárolódnak. Az a kérdés is előkerül, hogy egy egyházi iskolába járó diák miért nem találja meg a helyét a keresztény közösségben, egyházunkban. Az elhatárolódás okáról és a valláshoz való lehetséges visszatérésről szóló cikkünkben a téma érzékenysége miatt megszólalóink álnéven szerepelnek.
Száz év távlatából tekintünk vissza a magyar nemzet legnagyobb tragédiájára, és saját magunkra is. Mi változott bennünk ez idő alatt? Fel tudtuk dolgozni a gyászt, egyáltalán fel lehet-e? Homoki Pál evangélikus lelkész ragadott tollat, hogy leírja gondolatait.
A kelenföldi evangélikus gyülekezet március 1-jén avatta fel az adok-kapok dobozt. A Bocskai út 10. szám alatti kelenföldi evangélikus lelkészi hivatal bejáratánál található ládába tartós élelmiszereket lehet elhelyezni a rászorulók megsegítésére. Az ételdoboz ötletének megszületésekor még nem tudhatta a gyülekezet, hogy hamarosan a feje tetejére áll a világ. A Márton-láda jelentőségéről dr. Gáncs Tamást, a gyülekezet igazgató lelkészét kérdeztük.
Már csak pár nap maradt, hogy az egyházi és a civil 1%-os felajánlásunkról rendelkezzünk. Erre az oldalra kattintva minden információ megtalálható a rendelkezés menetéről. Határidő: 2020. május 20. Addig is egy rövid játékra hívjuk Önöket!
„Szüleim azt mondták, hogy ha felnövök, akkor megadják nekem azt a szabadságot, hogy eldönthessem, miben hiszek” – meséli Gábor. Vallássérültekkel foglalkozó cikksorozatunkban olyan emberekkel beszélgettünk, akik neveltetésüktől és környezetüktől függetlenül úgy döntöttek, hogy mind Istentől, mind a vallástól, mind az egyháztól elhatárolódnak. Az a kérdés is előkerül, hogy egy egyházi iskolába járó diák miért nem találja meg a helyét a keresztény közösségben, egyházunkban. Az elhatárolódás okáról és a valláshoz való lehetséges visszatérésről szóló cikkünkben a téma érzékenysége miatt megszólalóink álnéven szerepelnek.
Vajon nekem szól a Biblia? Tényleg minden része ugyanannyira érvényes, mint régen? Mindenkinek szól az, amiket Jézus mondott?
Pontot kell tenni annak a végére, hogy a világ működését a „vegyél végre valamit!” biztosítja.
Egy applikáció nem attól lesz evangélikus, hogy meg kell tanulnia a konfirmációs kérdéseket, hanem attól, hogy mindent megtalálhatsz rajta, amire evangélikusként szükséged lehet. Egy remek újítást teszteltünk!
Evangélikusok mindenhol! Ha rajtunk múlna, biztosan mindenhol ott lennénk, hogy felhívjuk a figyelmet az egyházi és a civil 1%-os felajánlás fontosságára.
Megélhetési szorongás, átalakuló családi ritmusok, egész napos összezártság a bántalmazóval. Sokan örülnének, ha csak a home office és az otthoni oktatás lenne a legnagyobb bajuk, azonban a bezártság és a kijárási korlátozások nem segítenek azoknak, akik eddig is bántalmazó kapcsolatban éltek. A családon belüli erőszakról és a járvány okozta változásokról Rácsok Balázzsal, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet szociális igazgatójával beszélgettünk.
A koronavírusnak köszönhetően az egyházak működésében is életre szóló változások következtek be. A digitalizációnak köszönhetően a vallásgyakorlás az online térbe helyeződött, ezzel gyors alkalmazkodásra kényszerítve a lelkészeket és a híveket is. Milyen előnyei, illetve veszélyei vannak a digitális egyháznak? Segítünk mi is a gépekhez láncolni az embereket, vagy ezzel „megmentjük őket”? Lázár Zsolt evangélikus esperessel beszélgettünk, aki új platformokkal kísérletezik, TikTok-videói országos ismertséget hoztak számára.
Megható olvasói írás érkezett a postaládánkba. Dr. Bencze Rékában dédapjának pincenaplóját olvasva érlelődtek meg az alábbi gondolatok.
A Hogy tetszik lenni? kezdeményezés a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Fesztivál Önkéntes Központ együttműködésében jött lére. A program célja, hogy a karanténban magukra maradt, magányos idős embereknek nyújtsanak társaságot fiatal önkéntesek segítségével. A Hogy tetszik lenni? törekvés főszervezőjét, Nagy Rékát telefonon kértük, hogy meséljen nekünk a mozgalomról.
A közösségi médián keresztül jutott el hozzám – felháborodott keresztények kommentárjaival – egy karikatúra. Az – egyébként remekül rajzoló – grafikus műve a baloldali politikai sajtóban jelent meg. Az embernek első pillanatban összeszorul a torka. Miért is kell Jézust kipellengérezni? Gúnyolni húsvét után néhány nappal? Vagy bármikor? Miért kell provokálni azokat, akik hisznek benne? De nézzük csak meg jobban ezt a rajzot! Jézus a kereszten függ, a karikatúrának ezen a felén semmi kivetnivaló, semmi tiszteletlenség nem történik – a történelem legnagyobb botrányán, Jézus keresztre feszítésén túl. De azt már megszoktuk – vonhatjuk meg a vállunkat –, megszoktuk látni. Megszoktuk, hogy itt van velünk, hogy ennek a botránynak az árnyékában – és hisszük, hogy megtisztító fényében is – élünk.
Ezekben a „szürreális” napokban az öröm maradt az a korlátlanul, korlátozás nélkül elérhető javunk, amiből soha nincs készlethiány. Nem kell lesétálni érte maszkban a sarki ABC-be, nem szökik föl az ára a csillagos egekbe, és nem tesszük ki magunkat semmiféle veszélynek, ha találkozni szeretnénk vele.
A Bázeli Zeneakadémia pályázatot hirdetett, melynek lényege egy olyan zenemű elkészítése, melyben köszönetet mondanak a járvány idején frontvonalban küzdő embereknek, és lelki támogatást nyújtanak az érintetteknek. Erre adta be pályaművét Mentes Dániel, mellyel megnyerte a hétszáz frankos első díjat, valamint esélyes a zsűri különdíjára is. Dániel az Áldjad, én lelkem, a dicsőség örök Királyát! kezdetű egyházi éneket dolgozta fel nyertes videójában, melynek nemcsak átdolgozott szövege, hanem kreatív videója is kiemelkedő lett.
Tényleg azt akarjuk, hogy a járvány után visszarendeződjön az élet, és minden menjen ugyanúgy tovább? Mekkora pofon kell még nekünk, hogy megértsük, az az út nem visz előre?
„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra” (1Thessz 5,16–18) – ez volt az az ige, amely a 2017-es nyarat jellemezte számomra az amerikai Dél-Dakota államban. A három hónapos „nyaralás” alatt nemcsak remekül megtanultam átadni Isten szeretetét a gyerekeknek, de rájöttem arra is: a világ végén sem hagy el bennünket az Úr. És ez most is erőt ad, elmondom, miért.
Ev. Luth. Church in Hungary
Facebook
Twitter
Youtube
Google+
Instagram