Egy gyülekezet életében nincs nagyobb öröm annál, mint amikor elkészül a temploma. Hosszabb-rövidebb tervezgetés után, anyagi erőt és fáradságot nem kímélve végre megvalósul az álom – mert Isten is rábólintott a tervre –, és a hívek átléphetik az új lelki hajlék küszöbét. Számos közösségben friss még ez az élmény, de sok gyülekezetben generációk sora csak az írásos emlékek segítségével idézheti fel a kezdetek ünnepi pillanatait. Egy élő gyülekezet életében ennek azonban nincs nagy jelentősége, hiszen az Isten háza mindenkor a lelki töltekezés és a békesség forrásának helye. Ám a bűnös ember nem mindig tiszteli a szentet (sem). Összeállításunk templomai azt példázzák, hogy bár az emberi gonoszság elpusztította Isten házát, a Teremtő egyértelmű jelét adta: neki nagyobb hatalma van, mint a sátáni befolyás alatt álló, romboló embernek.
A bakonybéli bencés közösség vonzásának, kisugárzásának titkát a legtömörebben Kányádi Sándor egyetlen mondatával lehet summázni, amely a monostorhoz közeli Borostyán-kút bejáratánál köszönti az érkező zarándokot: „akármikor jössz itthon van az Isten”.
„Ki érti ezt? A pápák városában, ahol annyi a templom, annyi a pap, még sincs senki, aki törődne a gyerekekkel” – mondja Néri Fülöp Rómában a 16. században, amikor mindenáron „az Indiákra” szeretne menni a jezsuitákkal téríteni. Aztán persze ő lesz az a pap, aki a Róma-szerte csellengő, szegény, rongyos, olvasni nem tudó, lopásra kényszerülő gyerekeket először emberszámba veszi. Ő lesz az, aki a katakombákban berendezkedett, csontvázak között alvó, nappal pedig a városban bandázó gyerekcsapatot – „tolvajok árváit és szajhák fattyait” – észreveszi.
A nyár a lelkészszentelések ideje. Megszentelt pillanat, amikor a jelölt először felölti azt az öltözetet, amelyben azután évtizedeken át, hóbanfagyban, meleg nyárban, templomban, ravatalozóban, kórházban hirdeti Isten igéjét. Egyházunkban a lelkészek Luther-kabátban: fekete, földig érő, szépen megvarrott, ráncolt, gombolópánttal, bársonygallérral díszített ruhában hirdetik az evangéliumot. Nyakukban hófehér Mózes-táblát, fejükön barettet viselnek, sokan stólát is. Hogyan készül e formaruha, milyen lelkülettel varrja mestere? Török Lajossal, aki évtizedek óta készít Luther-kabátokat – idén tíz teológushallgató vehette át tőle a lelkészi öltözékét –, gyökerekről, hitről, tálentumról, az átadás örömünnepéről váltottunk szót.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végző munkatársakat szólaltatjuk meg indíttatásukról, feladataikról, céljaikról. Ez alkalommal Hidasi Péterrel, a budapesti Rózsák terei Evangélikus Középiskolai Kollégium nevelőtanárával beszélgettünk a keresztény nevelésről, a példamutató életről és csömöri gyülekezeti kötődéséről.
Egymást követik a megemlékezések a Lutheránus Világszövetség 1984 nyarán megrendezett nagygyűléseiről. Magyarországon a „gulyáskommunizmus” kellős közepén bámulatos és felejthetetlen hónapot élhettek át azok, akik mindkét konferenciának a részesei lehettek. Néhány személyes gondolattal és emléktárgyak fotóival igyekszem megidézni az egykori „keleti blokkban” elsőként megrendezett keresztyén világtalálkozót és annak napjainkig tartó hatását.
Az Orosházi Harangszó mikrofonjával kezemben becsöngettem Koszorús Oszkár nyugalmazott esperes úr lakásába. Látogatásom célja, hogy a nyolcvanadik születésnapját ünneplő lelkészt életéről, szolgálatáról faggassam. Móricz Zsigmond utcai kis lakásában, régi bútorok között ülve beszélgetünk. Amikor Oszkár bácsi megszólal, észrevétlenül kilépünk a jelenből, és megelevenedik a múlt.
Ezeréves város. Egyidős a honfoglalással. A magyar fejedelmek szálláshelye volt itt Árpádtól Gézáig. Uralkodói központ volt, Fehérvárt és Esztergomot is megelőzve. A négy katolikus érsekség egyike, de a második legmagasabb rangú. Szent István királyunk alapította az egyházmegyét. Első érseke Szent Asztrik pannonhalmi apát, bencés szerzetes volt. Jól megtanultuk az iskolában – ő volt az, aki elhozta a magyar királyi koronát Rómából, II. Szilveszter pápától.
Talán hatéves lehetett, amikor először felfedezte a pincében az utolsó, gazdátlan tárolóban a régi limlomok, pokróc- és télikabáthalmok mögött megbújó rozsdás kisajtót. Igazából bunkert akart építeni, de a nyirkos levegőtől lassan penészedő ládamaradékok, az évtizedes vásznak áporodott szaga és a minden repedésbe, homályos helyre odagondolt pókok és százlábúak miatt inkább hagyta az egészet.
A gyerekeknek nehezükre esik hazudni. Szívesebben mondanák ki az igazságot, ettől függetlenül újra és újra füllentenek. Ha ilyesmin kapjuk gyermekünket, tapintatosan és kedvesen érdemes reagálnunk. Hiszen a hazugság a társas intelligencia része – és nem is csak a felnőttek esetében.
Manapság már mindenki lehet szinte mindennek a „keresztanyja-keresztapja”, nem ritkaság, hogy egy-egy üzemeltetési gondokkal küszködő állatpark vagy kutyamenhely ajánl vagy kér keresztszülőséget gondozottjai számára. Így aztán többnyire még köztudott, hogy ez a vállalás valamiféle kötelezettséggel párosul. De milyen feladatokra bólint rá valójában a leendő keresztszülő, aki vállalja a felkérést?
Nyerstégla burkolatú, kecses épület magasodik Szentes belvárosában. Kitűnő arányaival, égbe nyúló tornyával vonja magára a figyelmet az 1905-ben Petrovics Soma lelkész kezdeményezésére a hívek adományából épült evangélikus templom. A nyári nap rátűz a Tiffany-üvegből készült ablakok színes alakjaira. Az épület kapuján nagy, festett fatáblákon Luther-ábrázolás és reformációi jelszavak. Megérkeztünk: ez a Csongrád megyei település mintegy félezer lutheránus hívének lelki otthona. A kapuban Veres-Ravai Réka parókus lelkész fogad, és invitál be a meghittségével azonnal megragadó templomtérbe.
Luther Márton mondásait, elmés megjegyzéseit, fejtegetéseit adta közre az interneten, a legismertebb közösségi felületen 2015-ben elindult, Luther megmondja elnevezésű oldal; ez év júliusáig mindennap egy-egy idézet vagy Lutherrel és a kereszténységgel kapcsolatos bejegyzés jelent meg itt. Az oldal anyagát az Asztali beszélgetések című kötet adta, amely a Luther Kiadó Luther Válogatott Művei című sorozatában jelent meg. Jó hír a Luther-rajongóknak, hogy a sorozatban idén ősszel napvilágot lát két újabb kötet: a Galata-levél és a Felelősség a társadalomért című munka. Összeállításunkban kedvcsináló gyanánt olyan szövegrészletek olvashatók, amelyeket Luther Márton a személyes életével kapcsolatban, házasságáról, feleségéről, Kathatrina von Boráról, családjáról, gyermekeiről mondott.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végző munkatársakat szólaltatjuk meg indíttatásukról, feladataikról, céljaikról. Molnár Veronika öt éve a Szentendrei Evangélikus Zenei Óvoda munkatársa. Az óvodapedagógussal a gyermeknevelésről, felnőttként történt konfirmációjáról, a gyülekezeti és az óvodai közösségről beszélgettünk.
Életet, hitet, egyházat Isten jelenléte, élő és ható igéje teremt és tart meg. Ez az egyházi ifjúsági munka titka, lényege is. A kilencvenes évek elején (is) láttam Istent dolgozni az ifjúság körében. A rendszerváltás utáni években szerveztük a konferenciákat, képzéseket. Évente négy munkatársképző tanfolyam mellett tartottunk hétvégi tanfolyamokat speciális szolgálatokról, mint például a színjátszás, kézművesség, sport, média. A programoknak része volt az ének és zene tanítása, a fotózás, filmezés, missziói munka, közösségszervezés. Kiadtunk énekeskönyvet, játék- és színdarabgyűjteményt. Életre hívtuk és szerkesztettük a rendszerváltás utáni első keresztyén ifjúsági újságot, a Vezess!-t.
„Az alapítólevél olykor hamis, az alapítás mégis valódi” – a történelmi elbeszélés sokarcúságára utaló mondattal kezdődik Nádas Péter könyve, amelyet a Litera.hu irodalmi portál felkérésére 2014 tavaszán kezdett írni a 2flekken rovat számára. A tizenkét folytatásban megírt történet azzal indul, hogy a főhős, aki inkább elbeszélő, kinéz az ablakon, és elé tárul nemcsak egy – meg nem nevezett – német kisváros barátságos, mézeskalácsházas látképe, hanem mindjárt a története is.
A Paul Tillich evangélikus teológus által kifejtett „sötétbe ugrás” bátorságára van szükség akkor, amikor a Balatonra utazva a hátsó vagy épp a vonatülésen két vagy több vakációzni készülő kisgyerek várja a fejest ugrást a nyárba… A szünidei gyermekterelgetés témakörét körüljáró írásunk második részében is a kisgyermekes lét nem épp állóvizében mártózunk meg, és igyekszünk a mélyére evezni.
Az Ebben hiszünk címet viselő kötet személyes hangvételű „asztali beszélgetésében” két bencés szerzetesnek teszi fel aktuális kérdéseit Johannes Kaup osztrák rádiós újságíró. A kötet előszavában így vall beszélgetőtársairól: „David Steindl-Rast testvér és Anselm Grün atya számomra reménykeltő alakok, akik példájuk ereje által képesek tájékozódási pontot nyújtani az áttekinthetetlenné vált világban. […] A hétköznapok mély és ugyanakkor derűs lelkiségét sugározzák.” Lapozzunk bele a kétszáz oldalas beszélgetőkönyvbe, felidézve néhány izgalmas kérdést, az elolvasáshoz kedvet ébresztő gondolatot.
„A Balaton mindenkinek mást és mást jelent: egy felejthetetlen nyaralást, a bor zamatát, a csodálatos tájat, nagy kirándulásokat, hegyek ormán trónoló várakat, sportélményeket” – olvashatjuk a keszthelyi Balatoni Múzeum honlapján az intézmény állandó kiállítását bemutató bevezetőben. A múzeum történetével és a kiállításon látható érdekességekkel Havasi Bálint régész, az intézmény igazgatója – nem mellesleg keszthelyi evangélikus presbiter – ismertet meg bennünket.
Mindannyian naponta találkozunk – akár az utcán és a kedvenc boltunkban is – a legkülönfélébb vállalkozások cégjelvényeivel, emblémáival, ma divatos szóval logóival. De nem ismeretlenek ezek az egyedítő, megkülönböztető grafikák egyházunkban sem. Sőt arculati szempontból igencsak mozgalmas ez az év az evangélikus egyházban: nemrégiben új logót kapott a gyülekezetimunkatárs-képzés és a Pesti Egyházmegye, a harmincéves fennállását ünneplő Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség, a Mevisz pedig megújította korábban használt arculatát. Ezek apropóján összegyűjtöttük a főbb evangélikus logókat, és szakembereket kérdeztünk a logók és arculatok általános céljairól, feladatairól.
Fekete Károly református püspökkel és Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolitával együtt július 22- én a cigányok közötti egyházi szolgálatról tárgyaltunk Pintér Sándor belügyminiszterrel – akinek tárcájához a roma felzárkóztatás ügye került –, valamint Langerné Victor Katalinnal, a Belügyminisztérium társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkárával és Vecsei Miklós miniszterelnöki biztossal, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökével. Ebben a körben is elmondhattam, mit tesz egyházunk a romák társadalmi felemelése és a velük kapcsolatos előítéletek eloszlatása érdekében.
Idén engem ért a baráti és megtisztelő felkérés, hogy a júliusban Tusnádfürdőn megrendezett negyedik Köz-Ép-Pont erdélyi evangélikus ifjúsági találkozó igei felvezetőit megtartsam. A fesztivál programpontjait ugyan ismertem, de nem volt további közös egyeztetés a szervezőkkel – az áhítatok textusválasztásában, kidolgozásában teljesen szabad kezet kaptam…
1906-ban költözött a jelenleg is székházaként működő a budapesti, Üllői út 24. szám alatti épületbe az „országos egyház”, a Magyarországi Evangélikus Egyház – akkor még „egyetemes egyháznak” nevezett – adminisztrációs központja. Ez az az épület, ahol negyven éven keresztül – 1909 és 1949 között – helyet kapott a Luther Otthon is, amely főiskolás fiúkollégiumként adott szállást a fővárosban tanuló evangélikus ifjúság számára.
Pestújhely – A Pestújhely–Újpalotai Evangélikus Egyházközség kórusa június 1-jén ünnepelte tizedik születésnapját. Az ünnepség nemcsak a közös éneklésről, hanem a múltidézésről is szólt.
„Húsz éve szerveztem meg először a budavári nyári tábort. […] Idén a csemői Tamás-tanyát választottuk. Új helyszín volt ez, emiatt több volt a szervezés és az aggodalom is. Feszültebb volt a várakozás is” – írja Bence Imre, a Budavári Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze. Az alábbiakban az ő – szubjektív – krónikáját olvashatják.
Animációs rövidfilmet készített Az utolsó vacsora címmel Rófusz Ferenc rajzfilmrendező. Az alkotást a tizennegyedik kecskeméti animációsfilm-fesztiválon vetítették először nyilvánosan. A légy című alkotásáért 1981-ben Oscar-díjjal jutalmazott alkotó negyven évet várt arra, hogy elkészíthesse a Leonardo da Vinci freskója ihlette animációs festményfilmjét.
Az evangélikus egyház pótolhatatlan értékeit őrzik a gyűjteményei. Vajon mit tudunk utódainkra hagyományozni? Meglévő és veszendő értékeinket meg tudjuk-e menteni? E kérdésekre válaszként az Evangélikus Országos Gyűjtemény (Levéltár, Könyvtár, Múzeum) 2017–2019 közötti gyarapodásának néhány példájával szeretnénk arra buzdítani egyházunk híveit, hogy egyháztörténeti értékeiket, egyházi fotóikat bízzák egyházi közgyűjteményeinkre.
Fenn, a kereszten túl. Szeretek a temetők csendjében sétálni. Nem a halottak napi „zarándoklat” idején, amikor mindig motoszkál ott valaki, inkább egy hétköznap délelőtt, amikor csak úgy süt a nap, és a sírok kis virágoskerteknek tűnnek az előrementek emlékére.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház egyes intézményeiben szolgálatot végzőket kérdezünk indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Urbán Ágnessel, a budapesti Deák Téri Evangélikus Gimnázium magyar–angol szakos tanárával felelevenítettük az iskola újraindulásának időszakát, tanári hivatásról, gyülekezetről, szolgáló életről beszélgettünk.
Ev. Luth. Church in Hungary
Facebook
Twitter
Youtube
Google+
Instagram