Budapest – Sztehlo-sétát tartottak a Sétafesztivál keretében október 19-én, szombaton Budapesten. Öröm, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel az első alkalmat további követi majd. Az embermentő evangélikus lelkész és az általa alapított gyermekotthonok nyomában Laborczi Dóra evangélikus teológus, újságíró vezette a sétát Andrási Andor egykori Sztehlo-gyerek társaságában. A kétórás alkalom a Rózsadombról indult, és a Budakeszi úton fejeződött be.
Cikksorozatunk első részében beszámoltunk az egyházunk gyermek- és ifjúsági bizottságának égisze alatt zajlott átfogó kutatásról – Grendorf-Balogh Melinda angyalföldi másodlelkész, bizottsági elnök összefoglalója alapján –, és a legkisebbeknek szóló gyülekezeti alkalmakra vonatkozó eredményekről szóltunk. A második részben a kisiskolás korosztályra fókuszáltunk néhány ifjúsági munkában jártas pedagógus és lelkész megkérdezésével. A mostani, egyben befejező részben pedig a konfirmáció időszakának áttekintésétől eljutunk az egyetemista korosztályig.
Terjed a bullying címmel közöltünk cikket lapunk ez évi 37–38. számában. Vitális Judit részletesen szól írásában a bántalmazás formáiról és lehetséges következményeiről, a csoportdinamikai folyamatokról, a zaklató pszichés gondozásáról és az áldozattal való támogató beszélgetésről. Írásunk szerzője – gimnáziumi tanár – azt tekinti át, milyen módszereket ajánlanak a szakemberek a szülőknek: miként előzhetik meg, hogy gyermekük rendszeres vagy alkalmankénti bántalmazás áldozata legyen, vagy ha már az lett, akkor milyen beavatkozási lehetőségei vannak a nem kívánt helyzet kezelésére.
A halál, a gyász, az elengedés az élet része. A legfájdalmasabb… Megváltónk, Jézus is sírva fakadt barátja, Lázár halálhírének hallatán (Jn 11,35). Elengedni valakit az egyik legkomolyabb lecke, amelyet meg kell tanulnunk. Mindenszentek, halottak napja táján bizonyára sok olvasónk is elindul szerettei sírjához, vagy otthon gyújt mécsest, gyertyát emlékükre. Írásunkban két evangélikus lelkészt, gyakorló lelkigondozót kérdeztünk meg a témáról. Ribár János nyugalmazott esperes, tanatológus évtizedek óta kutatója és előadója a tudományterületnek, számos ilyen tárgyú tanulmánya, cikke jelent meg egyházi és világi fórumokon. Börönte Márta lelkésznő pedig Veled vagyok, fogom a kezed – Csendes percek gyászolóknak című kötetében és a hozzá CD-n mellékelt hangzó anyagban nyújt vigaszt.
Aznap, április 11-én, hétfőn reggel hat óra után egy perccel szólalt meg a telefon. Akkor már egy hete minden este úgy aludtam el, párnám mellett a mobillal, hogy tudtam: valamelyik hajnalban meg fog érkezni „az” a telefonhívás. Az orvossal való megegyezés szerint ha éjszaka megy el, akkor hajnali hatig nem értesítenek, hadd aludjak, pihenjek tudatlanul, amíg lehet. A testilelki végkimerültség határán ezek az éber alvások szükségesek is voltak. Három és fél hónap kemoterápia után nem volt kérdéses a végkifejlet, csak az időpont.
Ez a lapszám a reformáció emlékünnepe és Márton napja között jelenik meg. Ebből az alkalomból egy 1540-es eseményt idézek fel, amelynek alapján a barátságról szeretnék szólni. Közgyűlésekre, zsinatra, felügyelőtalálkozóra készülve talán van ennek értelme.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Dr. Márkusné Győri Johanna tanító, német szakos tanár két éve dolgozik a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnáziumban. Lelki csapatot is alkotnak a kollégákkal – mondja az iskola szellemiségéről
Talán sokan nem is tudják, hogy a szekszárdi Tolna Megyei Balassa János Kórház névadója evangélikus orvosprofesszor volt. A hazai orvostörténet egyik legkiemelkedőbb alakja nemcsak napjainkig alkalmazott műtéti újításokkal modernizálta a gyógyítás módszereit, de a fecskendő vagy a gipszkötés használata, a rendszeres vizeletvizsgálatok bevezetése vagy a nyílt törés mint orvosi szakkifejezés is az ő nevéhez fűződik.
A modern értelemben vett diakóniai munka Németországból indult. Az első diakonissza-anyaházat Theodor Fliedner evangélikus lelkész (1800–1864) alapította 1836-ban Kaiserswerthben. Az intézmény és működése mintaként szolgált a később alapított anyaházak számára. Az így létrejött női közösségekben – szociális feladataik ellátása mellett – nagy figyelmet fordítottak a lelki élet gyakorlására, és hittérítő tevékenységet is kifejtettek. Nyugat-európai mintát követve Magyarországon a 19. század második felében jelent meg a mozgalom.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végző munkatársakat szólaltatjuk meg indíttatásukról, feladataikról, céljaikról. Ez alkalommal dr. Érfalvy Líviával, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium igazgatóhelyettesével, magyar–német szakos tanárral, az evangélikus kutató tanári mozgalom életre hívójával beszélgettünk tudomány és tanítás, közösség és hivatás kérdéseiről.
Az evangélikus egyházban az 1956-os forradalom nem októberben kezdődött. Nem volt persze olyan nagy hangja, nem figyelt föl rá, és nem szurkolt neki együtt az egész világ, csak annak az evangélikus része. Mégis – csöndesen, békésen ugyan, de – az evangélikus egyházban 1956-ban forradalom zajlott le, amelynek győzelmét az országos szabadságharc kitörése hozta el, s amelyet csak 1958-ban sikerült „leverni”. Ennek a forradalomnak a középpontjában egyetlen ember állt, akinek erről sokáig talán sejtelme sem volt. Ez a személy – az olvasók talán már ki is találták – Ordass Lajos püspök.
Nem kedvelem Greta Thunberget. Nyilvánvalóan elhamarkodott kijelentés ez, hiszen nem is ismerem őt – talán ha személyesen találkoznánk, más lenne a véleményem erről a tizenhat éves svéd lányról, aki felforgatta a világot a klímakatasztrófára figyelmeztető pénteki iskolasztrájkjaival. Mégis, bevallom, hatásvadásznak érzem a nyilvános felszólalásait, azt, ahogyan elsírja magát beszéd közben, és ahogyan a dühtől eltorzul a hangja. Ugyanakkor azt is hozzá kell tennem, hogy felnézek rá a bátorságáért és az elszántságáért, elismerve, hogy amit ő tesz, én annak a felére sem lennék képes.
Kaláka: erdélyi népszokás; közös munka, eredetileg házépítés. A szó hazánkban, a Kárpát-medencében, de nem túlzás: a világ számos pontján már rég fogalommá lett. Pontosan fél évszázada! A Kossuth-, Magyar Örökség és Prima Primissima díjas együttes ugyanis 1969. november 26- án alakult meg Budapesten, egy Andrássy úti bérházban. Születésnapi és reformációi interjúnkban az együttes két alapító tagjával, a Gryllus testvérekkel – nem mellesleg: elkötelezett evangélikusokkal – beszélgettünk budai otthonukban október 31-i, Deák téri koncertjükről, az ötven éve töretlen alkotói lendületről, a hit ökumenikus dimenzióiról, egy titkos emléktábláról, no meg egy tokiói étteremről.
Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy nekünk, magyarországi evangélikusoknak miért lettek olyan fontossá a templomtornyok. Mostoha történelmünk megtaníthatott volna bennünket akár arra is, hogy a templomok torony nélkül is be tudják tölteni legfontosabb funkciójukat.
Előző lapszámunkban beszámoltunk annak a kutatásnak a hátteréről, amely a gyülekezeteinkben zajló gyermekfoglalkozások, illetve ifjúsági munka országos feltérképezésére vállalkozott Grendorf-Balogh Melinda angyalföldi másodlelkésznek, egyházunk gyermek- és ifjúsági bizottsága elnökének a kezdeményezésére. Cikksorozatunk második részében elsősorban a kisiskolás korosztály gyülekezeti életben betöltött szerepéről, bekapcsolásának lehetőségeiről gondolkodunk el a kutatás eredményeinek és néhány ifjúsági munkában jártas pedagógus és lelkész tapasztalatainak fényében.
„A jelenkor egyházában először történt meg, hogy egy perifériáról származó szemlélet és magatartásmód képviselője a központba jutott” – fogalmaz a Ferenc pápa és az ő ideje című kötet szerkesztője, Andrea Riccardi arról, hogy mit jelent a 21. században Ferenc pápa személye és tevékenysége. Mit kezd a világ, a többi vallás és a római katolikus egyház az első pápával, aki az amerikai földrészről származik; egyúttal az első olyan egyházfővel, akit már a második vatikáni zsinat után szenteltek pappá? – erről is szól a Sólyom László korábbi köztársasági elnök fordításában megjelent kiadvány.
Egyházunk jövője nagyban függ a jövő nemzedékének terelgetésére fordított idő mennyiségétől és minőségétől. A Magyarországi Evangélikus Egyház Gyermek- és Ifjúsági Bizottságának elnöke, Grendorf-Balogh Melinda angyalföldi másodlelkész, háromgyermekes édesanya önkéntes alapon a gyülekezeteinkben folyó gyermekfoglalkozások és ifjúsági munka feltérképezésére vállalkozott egy országos szintű szakmai kutatás keretében. Cikksorozatunkban ismertetjük a kutatás hátterét és kiértékelését, továbbá részletesen megvizsgáljuk a különböző gyülekezeti korosztályi alkalmakat, keresve a párbeszéd lehetőségeit.
A tábori lelkészet történetét bemutató, szeptember 8-i lapszámunkban megjelent sorozatkezdő cikk a kezdetektől a késő középkorig tartó időszakkal foglalkozott. A második rész a késő középkortól egészen az állandó hadsereg, valamint az Apostoli Tábori Helynökség felállításáig tekinti át e szolgálati ág formálódását, ezúttal is a híres hittudósprofesszornak, Borovi Jánosnak A magyar tábori lelkészet története című könyve alapján.
Az augusztus és a szeptember már jó ideje az év különleges időszaka számomra. Munkában kiemelten gazdag, mert az egyházunk kántorképző intézetének tudományos munkatársaként rám bízott feladatok közül két jelentős esemény ekkor zajlik. Ez eddig persze még nem volna különösebben megörökítésre érdemes. Annak megtapasztalása viszont, hogy az általam szervezett programok engem is építenek, és megsokszorozva kapom vissza a befektetett energiát, mindenképpen arra indít, hogy másokkal is megosszam a jó híreket.
Vékonyabb pénztárcával külföldi nyaralásra vágyóknak az utazási irodák előszeretettel ajánlgatják Görögországot. A Balkán-félsziget déli fertályán elterülő ország nagyvárosain és a partvidéki üdülőhelyein kívül ezerháromszáz sziget csábít az Égei-tenger varázslatos világának felfedezésére. Fél tucatnál több sziget érhető el Budapestről közvetlen repülőjárattal is. Mind közül a legdélibb a legnagyobb: az immár több mint nyolcszázezres lélekszámú Kréta. E Szentírásban is számontartott sziget sokak számára azért is bír elsődleges vonzerővel, mert történetesen egész kontinensünk civilizációja innen eredeztethető…
A kis Zselyke nem a saját gyerekem, csak tanítom. Pontosabban próbálom tanítani. Most, amikor leírom ezeket a sorokat, szeptember második hete van, és pillanatnyilag még úgy tűnik, ő fog tanítani engem. Sétálunk a templomhoz ketten. Mindössze három-négy percnyi időt vesz igénybe az út.
„Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” – szól a missziói parancs (Mk 16,15). Van der Wilden lelkipásztor a feleségével együtt komolyan vette: a házaspár misszionáriusként harminc évig dolgozott azon, hogy lefordítsák az Újszövetséget egy pápua törzs nyelvére Indonéziában, ahol több mint hétszázötven nyelvet beszélnek. A nyugalmazott lelkész vendég-igehirdetőként prédikált a ceglédi evangélikus gyülekezetnek a havonta tartott holland–magyar istentiszteletek szeptember 15-i alkalmán, ezután kérdeztük őt a különös elhívásról.
Az egyházakat is elérte az 1848–49-es forradalom és szabadságharc utáni megtorlás. Kivégzett és bebörtönzött lelkészek, kolostorba száműzött vagy emigrációba kényszerült katolikus püspökök, a zsidó hitközségekre kivetett hadisarc, a protestánsok önrendelkezési jogának felfüggesztése, iskoláinak ellehetetlenítése jelezték, hogy a hatalom minden eszközt megragadott az egyházak megfélemlítésére. A legkeményebb büntetés az evangélikusokat érte: mind a négy püspökünket felfüggesztették állásából. Október 6-án erre is emlékezünk.
Egyházunk sajtóbizottságának idén megválasztott elnöke a Magyar Arany Érdemkereszt (polgári tagozat) kitüntetést vette át augusztus 20-a alkalmából. Lovass Tibor, a pedagógus végzettségű szombathelyi evangélikus újságíró vérbeli televíziós: vizuális látásmódja beszélgetésünk során is tetten érhető. Élményszerűen mesél: színes képekben, egymásra épülő jelenetkockákban fogalmaz, a lényegre fókuszál, de a részleteket sem hanyagolja el. A hit vérkeringéséről, a közösségek erejéről, szakma- és családszeretetről, valamint egy többgenerációs becenév történetéről beszélgettünk vele.
Királyi vendég vendége voltam az utóbbi hetekben, amíg Zászkaliczky Pál nyugalmazott lelkész Királyi vendégségben című prédikációskötetét olvastam. Különleges időtöltés volt ez, amikor nem én, a meghívott vittem ajándékot, hanem engem, a meghívottat részesített a „házigazda” ajándékban. Időtálló, anyagiakban nem mérhető útravalót kaptam a könyvben található hetven igehirdetés által.
Közösségeinkben komoly múltja van az országos hittanversenynek. A szervezést, a mozgósítást és a központi szakmai támogatást azonban érdemes időről időre átgondolni. Az országos iroda gyülekezeti és missziói osztályának és a Luther Kiadónak a közös kiadványai most az utóbbira tesznek kísérletet.
Madagaszkár – A nemzetközi evangélikus–pünkösdi párbeszédbizottság negyedik ülését szeptember 7–13. között tartották az afrikai Madagaszkáron, Antananarivóban. A klasszikus pünkösdi egyházak képviselői és a genfi központú Lutheránus Világszövetség küldöttsége ezúttal a szegénység témáját járta körül. A konferencián régiónkat dr. Gáncs Tamás kelenföldi igazgató lelkész, biblikus teológus képviselte, aki tagja a világszövetség héttagú delegációjának, amelynek ötéves megbízása 2020-ig tart.
Ev. Luth. Church in Hungary
Facebook
Twitter
Youtube
Google+
Instagram