Szavaink természetesen tartoznak hozzá az életünkhöz. Családtagok, munkatársak, barátok és ismerősök megosztjuk egymással, szavakba öntjük a gondolatainkat, érzéseinket, örömünket és bánatunkat. Kimondhatatlanul nagy dolog a beszéd ajándéka, a kommunikáció lehetősége a másik emberrel. Alkati kérdés is, hogy valaki többet vagy kevesebbet beszél, de a szavak összekapcsolnak egymással, áttörik a magányunkat.
A Váci utcában találkoztam ezzel a koldussal. A december végi ünnepi forgatagban szívszorító látvány volt a hidegben, hóesésben. Emberi lény nem kerülhet ilyen helyzetbe, bárki legyen is a ruha alatt, bárkik küldték is őt az utcára.
Sorozatunkban az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológusi, lelkészi hivatásra készülő hallgatóit szólaltatjuk meg indíttatásukról, a szolgálattal kapcsolatos elképzeléseikről, céljaikról. Jávori Fülöp első évfolyamos teológus-lelkész szakos hallgatóval neveltetéséről, az éneklő egyházról és a hitelességről beszélgettünk.
Bakonycsernye – Szarka Istvánt, a Fejér-Komáromi Evangélikus Egyházmegye esperesét, a Bakonycsernyei Evangélikus Egyházközség lelkészét és Szarka Évát, az egyházközség másodlelkészét húszéves közösségépítő munkájuk elismeréséül a település díszpolgáraivá választották. Számos közösségi életet javító projekt fűződik nevükhöz, amelyek önmagukban is elismerésre méltók lehetnének, de opus propriumuk – elsődleges munkájuk – mégis az, hogy a Dunántúl legnagyobb vidéki evangélikus gyülekezetét lelkipásztori bölcsességgel vezessék, a híveket hitükben erősítsék, életük örömeiben kísérjék őket, és bánatukban lelki segítséget nyújtsanak nekik. A kitüntetés átadásakor Turi Balázs, a nagyközség polgármestere úgy fogalmazott: „Amióta az esperes is tagja az önkormányzati képviselő-testületnek, megváltozott az ülések légköre.”
Az Evangélikus Hittudományi Egyetem ősszel induló képzéseire február 15-ig lehet jelentkezni. Miért jó teológiát tanulni? Mit jelent a hivatás, és hogyan ismerjük fel a kapott elhívást? Miért lehet vonzó a 21. században a lelkész, a hittanár, a kántor szak? Miért jó hittant tanítani? Az egyetem néhány oktatója és hallgatója válaszolt lapunk kérdéseire.
Nemzetiségi, felekezeti tekintetben változatos környezetben működik a Bonyhád–Hidas–Kismányoki Evangélikus Egyházközség. Parókus lelkésze Aradi András, a Tolna-Baranyai Egyházmegye esperese. Egy havas, téli napon látogattuk meg a Völgység fővárosát, hogy az esperest, illetve György Ferenc egyházközségi felügyelőt a gyülekezet sajátos színeiről, a közösségépítésről, a drámaian sűrű múltról, a jövő reményeiről és az elmaradhatatlan hálaadásról kérdezzük.
Szeverényi János országos missziói lelkész jegyzetei az Evangélikus Élet magazinban.
Mit tennél, ha a saját szemeddel látnál megtörténni egy csodát? Erre a kérdésre válaszol Örkény István a Nincs semmi újság című egypercesében, és válasza nem túl derűlátó. A novella szerint ugyanis a legtöbben az égvilágon semmit nem tennénk másképpen csak azért, mert csoda történt a szemünk előtt.
Sopron – A soproni evangélikusság mindig is igyekezett kincseit megőrizni, ápolni és gyarapítani. Az egyházközség múzeummal, levéltárral, illetve ősnyomtatványokat is őrző könyvtárral is büszkélkedhet. Ez utóbbinak a történetét mutatja be írásunkban a Soproni Evangélikus Egyházközség Gyűjteményeinek vezetője.
Sorozatunkban az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológusi, lelkészi hivatásra készülő hallgatóit szólaltatjuk meg indíttatásukról, a szolgálattal kapcsolatos elképzeléseikről, céljaikról. Riczinger Péter harmadik évfolyamos teológus-lelkész szakos hallgató lelkészgyermekként jelentkezett a teológiára. Saját kamaszkori tusakodásáról, a fiatalok megszólításának lehetőségeiről és a személyes tanúságtétel fontosságáról beszélgettünk.
Luther Márton nemcsak a jó kérdésfeltevésben, hanem a frappáns válaszadásban is példát mutatott. A reformátor Kis kátéja 1529-ben jelent meg először. Feltettük hát a kérdést magunknak: mit üzen a 21. század emberének a négyszázkilencven éves lutheri szöveg?
Fekete zászló leng a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület budapesti anyaházán a kilencvenöt éves korában elhunyt Major Erzsébet testvérre emlékezve. Többről van szó egy hűséges asszony elvesztésénél: az anyaház utolsó diakonissza lakója halt meg. Gödöllőn él még Tornyos Mária testvér, ám ebben a hűvösvölgyi otthonban immár elnémultak a diakonisszák imái.
Békesség! Kevés olyan szó van, amelyet értelméből úgy kiforgattak, és amellyel úgy visszaéltek a történelem folyamán, mint ez. Igaz, helyesebb lenne ezt a mondatot többes szám első személyben fogalmaznunk, hiszen sokszor részesek voltunk és vagyunk mi is ebben.
A tó felett, a város egyik „fennsíkján”, a Helikon utcában áll a várra emlékeztető, szemet gyönyörködtető épület. Csúcsain művészien elhelyezett jelképek – kereszt és csillag – jelzik: szakrális hajlék elé érkeztünk. Mellette a reformáció indulása ötszázadik évfordulójának emlékére emelt oszlop felirata – „Az ige kőszálként megáll” – élő egyházról tanúskodik. Hévízen a közelmúltban ünnepelték a közös evangélikus–református templom fennállásának huszadik évfordulóját.
Sorozatunkban az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológusi, lelkészi hivatásra készülő hallgatóit szólaltatjuk meg indíttatásukról, a szolgálattal kapcsolatos elképzeléseikről, céljaikról. Slezák Bence harmadik évfolyamos teológus-lelkész szakos hallgatóval hitbéli növekedéséről és a bizonytalanság hasznosságáról is beszélgettünk.
„Magyarországon sajnos a 24. órában jöttünk rá arra, amit 50 évvel korábban kellett volna megtenni: nevelni, tanítani, felszabadítani és emberi körülmények közé juttatni a parasztságot és a tudás útravalójával elindítani az ifjúságot” – írta emlékirataiban Sztehlo Gábor evangélikus lelkész 1961-ben. Gondolatait az általa nyolcvan évvel ezelőtt Tessedik Sámuel Evangélikus Ifjúsági Missziói Intézet néven életre hívott nagytarcsai népfőiskola kapcsán vetette papírra. E mindössze hat évfolyamot megélt, a fiatalok „keresztyén életre való eljuttatását” szolgáló intézmény történetét idézzük fel.
Közhely, hogy rohanó világban élünk, néha mégis a legtöbbet emlegetett szófordulatok hordozzák a legnagyobb igazságokat. Nehezen adjuk oda az időnket, valószínűleg a pénzünknél is jobban ragaszkodunk hozzá, mégis kifolyik az ujjaink közül. Nincs időnk egymásra, magunkra, Isten pedig sokszor csak az utolsó a sorban. Tudatosság nélkül szinte lehetetlen kilépni ebből a körből – hogy sikerüljön, abban a papíralapú, úgynevezett évtervező füzetek is segíthetnek.
Az immáron évtizedes múltra visszatekintő Sztehlo Gábor-ösztöndíj mellett ez évtől egy új, Schedius Lajosról elnevezett támogatási rendszer is segíti egyházunk oktatási tevékenységét. Az elképzelés sokféle impulzus nyomán született meg.
E sorok írójának első Biblia-élménye egy nagyalakú, vastag, piros kötésű könyv volt szép, színes rajzokkal. A „régi időkben” azonban nem volt általános, hogy szemet gyönyörködtető, igényesen illusztrált kiadványok segítsenek a gyermekeknek elmélyíteni a hittanórákon tanultakat. A Luther Kiadó immár harmadik éve élen jár a bibliai történetek élményszerű közvetítésében gyermekek számára, idén például a Jézus élete című matricáskönyvvel, színezőfüzettel és falinaptárral. Péterné Mestery Ritával és Mrkva Renátával, egyházunk országos irodája gyülekezeti és missziói osztályának gyermek- és ifjúsági referenseivel, a színezőfüzet szerkesztőivel beszélgettünk arról, milyen ismeretterjesztő kiadványokat érdemes a kicsik kezébe adni.
Unni vasárnaponként ott ül a kiskőrösi templomban, rendszerint a harmadik padban. Kezében az Evangélikus Élet legfrissebb száma kinyitva. Még az istentisztelet előtt átfutja az újság tartalmát. Előtte az énekeskönyv, az énekek kikeresve. Unni várja, hogy megszólaljanak a harangok, majd az orgona, és elkezdődjék az istentisztelet. Na és? Mi ebben az érdekes? Hát az, hogy Unni nem magyar: norvég.
Sok éve már annak, amikor egy kedves, idős férfival beszélgettem arról, miért nem jár templomba. „Ne értsen félre – mondta. – Tudom én, hogy gyarló vagyok, de nehezen viselem, ahogy minden héten addig szorongatják jelképesen a torkomat a bűneim miatt, míg már majd beleszakadok. Aztán meg odalöknek egy mondatot a kegyelemről, mint egy agyonkínzott kutyának valami csontot. »Nesze, mehetsz, ne mondd, hogy nem szeretünk.« De én mondom. Ez nekem olyan kegyetlenség, amit nem kívánok se hallgatni, se támogatni.”
Száznégy évvel ezelőtt, 1914 karácsonyán történt Észak-Franciaországban, a nyugati fronton. Az első világháborúba minden hadviselő fél azzal az optimizmussal kezdett bele, hogy néhány hónap alatt elérik a céljaikat, aztán új alapokon folytatódhat minden. II. Vilmos német császár egyenesen azt mondta, hogy „mire a levelek lehullanak, katonáink hazatérnek”. De nem tértek haza.
Írásomban a liturgia fontosságára szeretnék rámutatni. Gondolataimat serkentette Kocsis Fülöp görögkatolikus püspök előadása, melyet a budavári evangélikus szabadegyetemen tartott. Az a kérdés izgat, hogy vajon mennyire vesszük komolyan a liturgiát.
A Magyarországi Evangélikus Egyház Prónay Sándor-díját vehette át Alpárné dr. Szála Erzsébet professor emerita, a soproni líceum műemléki könyvtárának könyvtárosa, akit az egyház írott és tárgyi emlékeinek tudós és gondos gyűjtéséért, gondozásáért és bemutatásáért végzett munkájának elismeréseként jutalmaztak ezzel a kitüntetéssel – szólt a sajtóhír. Az ünnepség, amelyen egyházunk legmagasabb kitüntetéseit átadták az idei díjazottaknak, november 11-én zajlott a budapesti Deák téri evangélikus templomban. A kitüntetés átvétele utáni percekben, még a helyszínen kértük beszélgetésre a díjazott kutatót-oktatót.
A magyar közönségnél is elsöprő sikert aratott, nagy ötletű, kis költségvetésű olasz film, a Teljesen idegenek remake-jének, azaz újrafeldolgozásának jogaira magyar virtussal csapott le a többek között a Szabadság, szerelem című filmet is rendező Goda Krisztina. Így a spanyol, a francia, a görög és a török változat után december 6-án bemutatták a hazai mozikban a film BÚÉK című magyar változatát is. Az eredetiség – műfajból következő – hiányán túllendülve arra keressük a választ, mitől lett vagy épp nem lett magyar ez az újraalkotás.
A mikor először láttam Mariska nénit, azt gondoltam, hogy rőzsét szedegető cigány asszony. Megkértem, hadd készítsek róla néhány fotót. Elsőéves fényképésztanuló voltam, tizenöt éves. Miután elkészültek a felvételek, beszédbe elegyedtünk, majd természetes kedvességgel hívott be a plébániára. A bátyja volt Steib János dobozi plébános. Mindketten betöltötték már a nyolcvanadik életévüket.
Sorozatunkban az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológusi, lelkészi hivatásra készülő hallgatóit szólaltatjuk meg indíttatásukról, a szolgálattal kapcsolatos elképzeléseikről, céljaikról. Rosenberger Tamás negyedik évfolyamos teológus-lelkész szakos hallgatót a Helsinkiben töltött ösztöndíjas évéről és a gyülekezetplántálásról is kérdeztük.
Egy papné titkos naplójából címet viseli az Evangélikus Élet magazin sorozata, amelyet Füller Tímea ír. Íme a következő rész.
Októberben tartotta négyhetes ülését Rómában a római katolikus egyház püspöki szinódusa, amelynek középpontjában mindenekelőtt a világ fiataljaival való kommunikáció lehetőségei és felelőssége állt. Néhány nappal később a szalézi rend rendfőnöke, Ángel Fernández Artime Budapesten tartott előadást, amelyben a tanácskozás több pontját is érintette. Többek között ismertette azt az előkészítő anyagot, amelyet a világ minden táján élő kétszázezer, tizenhat és huszonöt év közötti fiatal megkérdezésével állítottak össze.
Ev. Luth. Church in Hungary
Facebook
Twitter
Youtube
Google+
Instagram