A festőművész, grafikus, művésztanár a kimagasló rajzkészségét édesapjától, evangélikus egyházi gyökereit édesanyjától kapta. Sosem vágyott el a szülővárosából, Balassagyarmatról: fiatalon rabul ejtette a palóc táj és az emberek szépsége. Az ezerráncú néni, a parasztporta vagy a göcsörtös fa a folyónál szinte megelevenedik rajzain. Személyiségéből és környezetéből harmónia árad; ez azoknak a sajátja, akik – élve a kapott isteni talentummal – helyükön vannak hitük, családjuk, hivatásuk minden szegletében. Lengyel Péter a hetvenedik születésnapja alkalmából nekünk, alkotásai nézőinek ad ajándékot. Tiszta, alázatos életre szóló meghívást papíron, vásznon, Rotring tollal, festékkel, kevés aranyfüstporral. Az Evangélikus Országos Múzeum szervezésében rendezett kiállításának címe: Lengyel Péter 70 – művésztanár az Ipoly mentéről. A kertes, csupa léleknyugtató színnel, fénnyel teli otthonában kerestük fel a művészt.
A Hit Gyülekezetének gondozásában megjelenő Hetek című közéleti hetilap információja szerint „augusztus 18-ával a legnagyobb magyar könyvterjesztő hálózatok, a Libri és a Bookline országosan azonnali hatállyal beszüntették valamennyi boltjukban Bartus László Fesz lesz című könyvének árusítását”. Az Amerikai Népszava online kiadása augusztus 18-án viszont arról tájékoztatott, hogy „a Hit Gyülekezete különféle fenyegetésekkel bombázta a Librit és a könyvet árusító boltokat, hogy a Fesz lesz című könyvet ne árulja”. Az Amerikai Népszava tulajdonosa és főszerkesztője: Bartus László…
A történeti kutatások során gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy akár egy néhány soros feljegyzés, cédula is tartalmazhat olyan hasznos adatokat, amelyek segítik a további munkát. Mindig több gyűjtemény anyagában érdemes elvégezni a kutatást, hiszen a kutatott személy az élete során sokakkal levelezhetett, számos hivatallal állhatott kapcsolatban, így az általa írt vagy a rá vonatkozó dokumentumok szétszórva akár az egész országban is megtalálhatók. Számtalan ilyen – mai példánkhoz hasonló – evangélikus vonatkozású feljegyzés feltáratlan még.
A szolgák és az urak különleges élete nyitott könyv azok számára, akik ismerik a Csengetett, Mylord? című BBC-tévésorozatot. Az angol abszurd humor klasszikus alkotása, mely családi és baráti körömben is óriási sikert aratott, hihetetlen pontossággal mutatja be, hogyan is nézhetett ki az élet valamikor az 1920-as évek Angliájában egy lord házában, annak is különböző emeletein. A fanyar humorú, ironikus és cinikus jelenetekben elénk tárul a gazdag urak és a szegény szolgák világa.
Van már egy-két éve, hogy azt olvastam valahol: „Okos embernek a nagyapja ültet diófát.” Azóta is eszembe jut, akkor pedig körülbelül úgy hatott rám, mint egy sípcsonton rúgás. Mi az, hogy okos embernek? Mitől lesz okos az, akinek a szülei, nagyszülei szeretettel készítik elő a jövőt? Miért értékesebb az, aki ilyen háttérrel élhet, mint az, akitől mindezt megtagadta az élet?
Krisztus előtt 597-ben nemzeti tragédia sújtotta Izraelt. A Közel-Kelet akkori leghatalmasabb birodalma, Babilónia meghódította, és deportált több tízezer izraelit, az uralkodó osztály tagjait, az előkelőket, mesterembereket. Az ország szinte működésképtelenné lett. A hódítók lerombolták a jeruzsálemi templomot is. Ez volt a zsidó nép babiloni fogsága, egyfajta akkori „malenkij robot”. Mind az elhurcoltak, mind az otthon maradtak nemzeti gyászként élték meg ezt.
„Eljárásunkban tévedhettünk, de ahhoz kétség nem férhet, hogy a legjobb tudással és szándékkal jártunk el, és így bízva az isteni örök igazságban, biztosan reméljük, hogy a várva várt béke bekövetkezésével a Szent Korona visszakerül, és visszahelyezhetjük azt a budai Várba oda, ahonnét aggódó lélekkel láttuk elindulni. Isten adja, így legyen!” E szavakkal zárta Radvánszky Albert országos koronaőr az 1945. december 20-án kelt emlékiratát, amelyben az utókor számára leírja a Szent Korona hányattatásait a nyilasuralom kezdeti időszakában. A száznegyven évvel ezelőtt, 1880. szeptember 11-én született bárónak az evangélikus egyház egyetemes egyházi és iskolai felügyelőjeként abban is nagy szerepe volt, hogy Luther végrendelete – Hitler szándéka ellenére is – Magyarországon maradt.
Lakos Nóra romantikus filmjét a címben olvasható szlogennel hirdetik, és nem állítanak valótlant: édességekkel teli, szerethető és habkönnyű mozira vált jegyet, aki megnézi. A Kerekes Vica és Mátray László főszereplésével készült Hab kedves humorával, különleges látványvilágával, remek zeneválasztásával egy franciás hangulatú, szórakoztató, mégis elgondolkodtató történetet mutat be.
Amikor az ezredfordulón megalakult a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület, rögtön felvetődött a kérdés, hogy milyen jelképekben mutatkozzon meg az új egyházkerület, mit ábrázoljanak a legfontosabb szimbólumok, a pecsét, a címer, a zászló.
Gyülekezettörténetet írok. A sámsonházi templom százötvenedik szentelési évfordulójára. Én, aki csak jövevény („gyüttment”) vagyok itt – hat éve. Én, aki tulajdonképpen nem is vagyok a gyülekezet múltjának része – és őseim sem azok. Majd évtizedek múlva belekerülhetek egy hasonló írásba, persze csak akkor, ha hagyok magam után említésre méltót. Van egy lelkes munkatársam is, egy tősgyökeres helyi, egyházszerető presbiter hölgy. Így illendő, és így könnyebb is. A munka finisében vagyunk, a határidő az október 11-i ünnepség – érzem, hogy a legjobb múzsa valóban a határidő.
Sok-sok imádság, beszélgetések és hosszú előkészületek után tavaly novemberben megnyílt a közösségi ház Pilisen. Nyár eleji látogatásom végén Gulyás Árpád helybéli nagyapa kérte, hogy üljünk le körben, ne siessünk, nyugodtan hangolódjunk rá az áldásra, egy áldás mindig jól jön, az Úristent is be kell kapcsolni ide, a Bizsu-háznak és munkásainak az életébe: „Uram, áldd meg ezt a házat és a benne tevékenykedőket!” A házon és munkatársain valóban áldás van. De kik is ők?
Egyedi, Luther-rózsával díszített maszkok érkeztek a Luther Kiadó könyvesboltjába. A ma már mindennapi életünk részét képező viseletek nemcsak egyházunk jelképével, hanem mesefigurákkal, növénymotívumokkal vagy éppen matyó mintával készültek. Bereiné Siska Ildikót, a nyíregyházi Oltalom Szeretetszolgálat munkatársát, az ötletgazdát kérdeztük, kik varrják ezeket a textíliákat, merthogy ez sem hétköznapi történet.
A közvetítők nagyon fontos szerepet töltenek be az életben, a kapcsolatteremtésben. Segítenek eljutni ahhoz, akivel valamiért találkozni szeretnénk, de a saját utunkon nem boldogulunk. Kulcsfontosságúak lehetnek a kommunikációban olyan szemben álló felek között, akik közvetlenül képtelenek egymással hangot találni. Kiemelt szerepük van a kereskedelemben is, hogy az eladók és a vevők megtalálják egymást… És a sort sokáig lehetne folytatni.
„Különleges kalandjaival és eszmeiségével a magyar Szent Koronát méltán tarthatjuk számon Európa, sőt a világ legrégibb, legkülönlegesebb sorsú és legértékesebb felségjelvényeinek sorában” – vallja egy tanulmányában dr. Pálffy Géza történész, a Szent Korona elismert kutatója. A magyar állami jogfolytonosságot jelképező kincsnek azonban nemcsak az évszázadok során megélt „kalandjai” érdekesek, de legalább ennyire fordulatokban gazdag őrzésének a története is. A korona 2011 óta az Országházban tekinthető meg, éjjel-nappali védelmét a Magyar Honvédség Vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár 32. Nemzeti Honvéd Díszegység látja el, amelynek alezredes parancsnokhelyettesével, dr. Szolcsánszky Mártonnal beszélgettünk.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Négyesiné Tóth Györgyivel, a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium gimnáziumi igazgatóhelyettesével, földrajz–angol szakos tanárával szakmai kihívásokról és inspirációról, valamint a sztehlói örökségről is beszélgettünk.
Ma már nem sokan mondhatják el magukról, hogy olyan családban nőttek fel, ahol a mesterség apáról fiúra száll. A Tolna megyei Nagymányokon élő Klem Ádám ezen szerencsések közé tartozik, hiszen egy ácsdinasztia sarja. Nagyapja a múlt század elején tizenhat évig dolgozott e szakmában Amerikában, az itthon megszerzett tudását ott tovább gyarapítva. Így esett, hogy riportalanyunk édesapja az Újvilágban született, de a nagyapa honvágya idővel mindkettejüket hazahozta Magyarországra. Klem Ádám kezének munkáját számos templom megújult tetőzete, renovált tornya dicséri. A hívő ácsmesterrel családjának történetéről és szeretett szakmájáról beszélgettünk, közben pedig az is kiderült, mi közük van az ácsoknak az időkapszulákhoz.
Minden időben érdemes a Somogy megyei Niklára, a Berzsenyi Dániel-emlékházba látogatni, de aki szeptemberben keresi fel az evangélikus költő egykori kúriáját, az szerencsés esetben emlékbe felszedhet egy gesztenyét a „Dani uraság” saját kezével 1814-ben ültetett szelídgesztenyefa alól. S ha már arra járunk, a „niklai remete” egykori házától néhány percre található temetőben az 1776. május 7-én Egyházashetyén született koszorús költőnk síremlékénél elhelyezhetjük az emlékezés virágát, a falu központjában pedig a két éve nyitott interaktív méhészeti kiállításon a gazdálkodó Berzsenyi kedves tevékenységéről, a méhészkedésről tudhatunk meg többet, játékos formában. Mindezekről Komóczi Roland múzeumigazgató mesélt ottjártunkkor.
Magyarország harangjairól elsőként a Kossuth rádióban hallható déli harangszó juthat az eszünkbe. A világhálón azonban ezen ismeretünk jelentősen tovább bővülhet, ha három fiatalember különleges hobbijának köszönhetően rátalálunk azokra a felvételekre, amelyek több mint háromszáz harangunk hangját rögzítik. Az ifjú harangkutatók közül Komáromi Dániel és Szládik Marcell számolt be szenvedélyükről.
Ezzel a tartalmi összefoglalóval szeretnénk figyelmükbe ajánlani az Evangélikus Élet magazin legfrissebb számát. Olvassák szeretettel az Evangélikus Életet és vigyék a jó hírét!
A darab ősbemutatóját a Hősök terére tervezték, hogy azután hazánk több futballstadionjában is tapsolhassanak majd újra a nézők Puskás Öcsinek és a legendás aranycsapatnak. Többek között ennek a tervnek a megvalósítását is elodázta a koronavírus-járvány, az alkotók mindenesetre előbemutatónak nevezték el a szabadtérre álmodott musical Erkel színházbeli premierjét. Azon kevesek azonban, akik augusztus 20-án délután vagy este láthatták Budapesten a Szente Vajk által írt és rendezett produkciót, méltán részesítették olyan ovációban „a Puskást”, mint akik napra pontosan hetvenöt évvel korábban: amikor a labdarúgózseni két góllal debütált – legelső válogatott meccsén.
Terméskő borította modern templom vonzza a tekintetet a többsávos főút mentén. Homlokzatán hatalmas kereszt és hitvallás: Isten a mi erősségünk. Budapest III. kerülete többarcú: a Krúdytól ismert patinás Óbuda maradéka, családi házak a hegyen, panelrengeteg; ember- és járműtenger jellemzi. A Dévai Bíró Mátyás tér a béke szigete: az 1843-ban alakult egyházközség 1935-re templomot, majd gyülekezeti házat, parókiát, csodás orgonát épített. A második világháború egyetlen nap alatt mindent elvett, a hegek ma is fájók. Isten kegyelméből a kövek s főként az élő kövek: az összetartó közösség Isten dicsőségét hirdeti. Jakab Béla parókus lelkész és Hunyadi László felügyelő látta vendégül magazinunkat gyülekezeti riportsorozatunk utolsó nyári állomásán.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Czapekné Egervári Orsolya, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium angol és történelem szakos tanára egyebek mellett szól a lelki egészség fontosságáról és arról, hogy mire büszkék a fasori diákok.
Nehéz műfaj a közösségi imádság, különösen egy olyan individualizált világban, mint a miénk. De az imádságok között is talán a legtöbbet szenvedett az istentiszteleteinken elhangzó általános könyörgő imádság.
Keresztfiam négy-öt éves lehetett, amikor is kedvenc szokásai közé tartozott, hogy ha valami nem tetszett neki, csak annyit mondott: „Jó, akkor világgá megyek!”
Taizé – Roger Schütz református lelkész 1940. augusztus 20-án alapította a taizéi ökumenikus közösséget. A jeles évforduló kapcsán augusztus 18. és 20. között online programsorozattal emlékeztek az alapítóra és az eltelt nyolcvan esztendő fontos eseményeire.
A Magyarországi Evangélikus Egyház szeptember 27. és október 4. között ünnepli a teremtés hetét. Az ökumenikus kezdeményezés kapcsán újrakezdésről, a teremtésvédelem szerepéről és az idei programokról kérdeztük Koltai Zsuzsát, egyházunk teremtésvédelmi munkaágának koordinátorát és Gáncs Tamást, az Ararát munkacsoport elnökét.
Ezzel a tartalmi összefoglalóval szeretnénk figyelmükbe ajánlani az Evangélikus Élet magazin legfrissebb számát. Olvassák szeretettel az Evangélikus Életet és vigyék a jó hírét!
A nehéz helyzetek gyakran régi problémákra is új megoldásokat nyújtanak. Én például sosem tudtam jól pihenni. Azt a felfogást hozom magammal, hogy „első a munka, aztán a pihenés”, és „amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!”. Tudattalanul is dolgozott ez bennem, ezért aztán mindig a kötelességeimet helyeztem az első helyre: legyen meg először a munka, megírva a cikk, elmosva a mosatlan, felporszívózva a lakás, kiteregetve a szennyes, és ha már minden készen van, és már csak hullafáradtan vonszolom magam, akkor el lehet olvasni egy oldalt az újságból.
Bár gyermekkori álma, hogy felnőttként lámpagyújtogató legyen, soha nem teljesült, mégis az lett: verseivel és prózai írásaival – átvitt értelemben – a mai napig tartó fényt hozott olvasói életébe. Százharminc éve született Kolozsvár sokáig háttérbe szorított evangélikus költőóriása, Reményik Sándor.
Nagyon édes mesét olvastam nemrég Finy Petra tollából A csodálatos szemüveg címmel. A mese helyszíne a mai, szobaablakon túli Budapest, amely egyik pillanatról a másikra ugyanúgy csodaországgá válhat (és válik is), mint egy hagyományos mesében némely helyszínekkel lenni szokott. A történet főszereplője a kis Kovács Áron, aki egy szemüveg segítségével úgy láthatja a világot, mint senki más, ugyanis a szemüveg feltárja előtte mindennek az igazi alakját.
Ev. Luth. Church in Hungary
Facebook
Twitter
Youtube
Google+
Instagram