Jó kétórás autózás után, dimbes-dombos vidéken haladva, vadállatok felbukkanására figyelmeztető táblák mellett érkezünk a Tolna megyei Gyönkre. A Hegyhát Evangélikus Szeretetszolgálat székhelyére igyekszünk, ahol a zord téli időt ellensúlyozva meleg szeretettel és étellel vár az intézményt vezető Bíró Kornélia és az intézményi lelkész, Varga Diána, hogy bemutassák nekünk a szeretetotthont és az ott végzett szolgálatot.
A történelmi Magyarország egyik legérdekesebb, méreteiben is szinte monumentális evangélikus temploma Késmárkon épült 1873-tól – tizenegy év megszakítással – 1894-ig. Az építkezés mögött egy magyarságtudatában is erős cipszer egyházközség állt. A vállalkozás igényessége mutatkozott meg abban, hogy a kisváros evangélikussága a Monarchia egyik legtekintélyesebb építészét, az Európa-szerte elismert Theophil Edvard Hansent kérte föl a terv elkészítésére.
Ökölnyi méretű, percenként hatvan-nyolcvanszor összehúzódó, üreges tömlő. Befogad és ad egyszerre. Nem lázad, nem sztrájkol, teszi a dolgát. Csodálatos szerv, csodálatos szimbólum a szív. Ilyenkor, decemberben rengeteg „szívecskét” küldünk szerte a világba – kézzelfoghatóbb formákban is –, de az év végi elcsendesülés során megvizsgáljuk-e saját szívünket és benne a szándékot jóra és kevésbé jóra? Újrahangoljuk-e szívünk húrjait, hogy szebb, tisztább dallamot zengjen az új esztendőben? És – nem utolsósorban – hálával töltjük-e meg, megköszönjük-e szívünknek az állhatatos munkát, amellyel egy esztendőn át szolgált bennünket, fáradhatatlanul?
Vas megyében, egy békés kis faluban él Balczó Mátyás író, újságíró, a szentgotthárdi evangélikus gyülekezet aktív tagja. De nem volt ez mindig így. Korábban többször élt meg lelki válságokkal teli időszakokat, jutott mélypontra. Isten azonban folyamatosan szólítgatta őt, és hitre jutott. Úgy érzi, a helyére került, hazaért, és nincs más dolga, mint az evangélikus közösség tagjaként is hasznosnak lenni mások számára.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Sztrókay Edit, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium történelem és hittan szakos tanára arról is szól, a hittanórákon milyen kérdések foglalkoztatják a mai gimnazistákat, és az is kiderül, mi a rejtett tanterv.
Graz – Tizedik alkalommal rendezik meg 2020 nyarán a közép-európai keresztény találkozót. Az eseményre, amelynek az ausztriai Graz lesz a helyszíne, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának Ökumenikus és Külügyi Osztálya is szeretettel hív és vár minden érdeklődőt. Magyarországról közösen – szervezett busszal vagy buszokkal – is eljuthatnak majd az utazók a rendezvényre.
Budapest – Klaus Douglass – Fabian Vogt: 40 nap alatt az Én körül. Felfedezőút a Bibliával című könyvéből idézünk, amely magyarul is megjelent a Luther Kiadó gondozásában 2019-ben.
Immár négy esztendeje annak, hogy az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) szervezésében támogatott kenyai árva gyermekekkel tölthettünk három napot egy táborban, Nairobi közelében. Csodálatos élmény volt, olyan, amilyet az ember többször szeretne átélni. Isten segítségével 2020 februárjában valóra válik az, amire a gyermekek és mi is annyira vágyunk: ismét elutazunk Nairobiba, Kenya fővárosába, és elvisszük az egész kis csapatot egy táborba.
Vízkereszt ünnepének emblematikus szereplői a napkeleti bölcsek. Tudós kíváncsiságuk vitte őket Jézus jászolához, és a Megváltóval való találkozásuk indította vissza őket hazájukba, hogy továbbadják az örömhírt. A világ első „misszionáriusaiként” is emlékezhetünk rájuk, hiszen külhonba általuk jutott el először az evangélium. Az Evangélikus Külmissziói Egyesület ezért is választotta immár hetedik alkalommal meghirdetett – vízkereszttől húsvétig tartó – adománygyűjtő akciójának mottójául a talán már ismerőssé vált mondatot: „Vízkereszt a külmisszió ünnepe”.
Ki vagyok én? Hova tartok, mit gondolok, mit csinálok, mi mozgat, mi blokkol, mire vágyom? És kicsoda Isten? Hogyan jelenik meg a Bibliában, mit üzen a Szentíráson keresztül, és hogyan lehet vele személyes kapcsolata az embernek? Klaus Douglass és Fabian Vogt 40 nap alatt az Én körül – Felfedezőút a Bibliával című kötete hatheti rendszeres olvasásra, illetve reflexióra hív. Nem szokványos áhítatoskönyv vagy meditációskötet: önmagunk megismerését kívánja elősegíteni, mélyíteni.
Képzeljük el, hogy egy ködös téli éjszaka után egyszerre csak arra ébrednek a főváros lakói, hogy nincsenek meg azok az épületek, amelyeknek tervezői, megálmodói vagy kivitelezői evangélikusok voltak. Hirtelen nagyon üressé és unalmassá válna a város. Eltűnne a Halászbástya, a Mátyás-templom nagy része, a Vámház körúti vásárcsarnok, a fasori gimnázium és templom, a Margitsziget és a Városliget fürdői, az Andrássy út és a Nagykörút, Pestszentlőrinc legtöbb utcája, a Keleti és a Nyugati pályaudvar teteje, a budai postapalota, az angyalföldi és a rákosmenti evangélikus templomok, hogy csak a legismertebbeket említsük. Valamint számos bérház, néhány iskola, köztük az, amelyben e sorok írója egy emberöltővel ezelőtt érettségizett.
Két kisfiunk van. Matyi kilencéves, Marci hat. Még meg sem születtek, amikor elhatároztam, hogy minden este én fogok mesélni a gyerekeimnek. Sok oka van ennek az elhatározásnak. Ott vannak például az okos lélekismerők, akik gyakran elmondták, hogy milyen jó dolog mesélni. Aztán ott vannak a jó példák, a tiszta szívvel, élénk fantáziával bíró gyerekek, akiket a környezetemben láttam meséken felnőni. És benne van ebben a fogadalomban az is, hogy nekem édesapám sosem mesélt, és én más mintát szeretnék továbbadni a gyerekeimnek.
Az egyház a gyülekezeteiben él – szoktuk hangoztatni, miközben azért őszintén reméljük, hogy mint szervezet sem vegetál. A Magyarországi Evangélikus Egyház XI. Zsinatának november 22-én megtartott negyedik ülésszakán országos tisztségviselők, különböző munkaágak, bizottságok vezetői összegezték idei tevékenységüket. Mindez jó apropót kínált arra, hogy Prőhle Gergely országos felügyelővel – aki a testület előtt szintén megtette éves jelentését – magazinunk hasábjain is visszatekintsünk a mögöttünk hagyott esztendőre.
Nyáron a szokásos éves túrán jártunk az idei konfirmanduscsapat és a békéscsabai jaminai ifjúság tagjaival. A Káposztafalvi-karszt egy szurdokvölgyét jártuk be Szlovákiában. Az egyik fiatal egyszer csak szóvá tette – amit mindannyian észleltünk –, hogy tulajdonképpen egy patak medrében megyünk. A vízmosta, kisebb-nagyobb kövek és kavicsok jelentették az utat számunkra. Érdekes módon víz viszont nem volt. Pedig öt perccel azelőtt még a bővizű patak melletti úton kellett mennünk. Majd egyszer csak eltűnt. A vélhetően vastag kőréteg alatt azonban nyilvánvalóan ott folyt a víz. Előlünk elrejtetten, mit sem mutatva magából. Az úton a szurdokban föl a hegytetőig még többször játszotta velünk ezt a játékát a búvópatak. Olykor megmutatva, máskor elfedve előlünk folyását.
„Nem minden misszió, amit annak mondanak, és lehet az is misszió, amit nem így nevezünk. Életet, hitet mi nem adhatunk. Koldusok vagyunk, ahogy Luther is látta. Rászorulunk Isten kegyelmére, áldására, aki kövekből is támaszthat egyházat magának” – mondja Szeverényi János. Küldetés rovatunkban ezúttal egyházunk országos evangelizációs és missziói lelkészét kérdezzük.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Bízik Eszterrel, a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium magyar–német szakos tanárával a Biblia üzenetének a tanórákba csempészéséről és az evangélikus nyitottságról is beszélgettünk.
Azt hiszitek, olyan könnyű angyalokat látni? Mindenki azt gondolja, hogy az valami szép és könnyed élmény! Hát nem! Az embert hirtelen olyan fényesség öleli körül, hogy azt hiszi, menten megvakul. Mint a villámlás, egészen közelről. Hatalmas és meghatározhatatlan. Nem vidám és felszabadult lesz tőle az ember, hanem rémült. Mi a társaimmal mind a földre estünk.
Bár a Magyar életrajzi lexikon egyszerűen művelődéstörténet-írónak titulálja a százhetven éve, 1849. március 1-jén született radványi és sajókazai báró Radvánszky Bélát, az evangélikus főnemes életútja ennél jóval szerteágazóbb volt. Nemcsak a művelődés területén tett le sokat az asztalra, de többek között országgyűlési képviselőként, Zólyom vármegyei főispánként, császári és királyi kamarásként, illetve koronaőrként szintén becsülettel látta el feladatait. Közmegbecsültségét jelzi az is, hogy 1905-ben őt is jelölték a Magyar Tudományos Akadémia elnöki tisztére. Az evangélikus egyház elismert, tevékeny tagja volt, életének utolsó húsz esztendejében országos vezető tisztséget is betöltött.
„Magyarország legnagyobb földesura vagyok” – büszkélkedett viccesen Zsugyel Kornél, akinek körzetébe összesen százkét település tartozik. A Zalaegerszegi Evangélikus Egyházközség lelkészével autóba ültünk hát – miután megismerkedtünk a zalai megyeszékhelyen működő anyagyülekezettel –, és ellátogattunk a Közép-Zalai-dombság, azaz Göcsej evangélikus közösségeibe.
A Nemzeti Galériában látható M. S. mester megrendítően szép képe, a selmecbányai főoltár Vizitáció című festménye. Mária és Erzsébet találkozása. Az 1506-ban készült festmény két áldott állapotban levő asszony találkozását örökíti meg.
„A teológia tudományosságának egyik kritériuma a párbeszédre való képesség. Ennek akkor teszünk eleget, ha a mai tudományos közélet sodrában odafigyelünk és reflektálunk a mindannyiunkat egyetemesen érintő kérdésekre” – mondja Orosz Gábor Viktor. A Lelkipásztor evangélikus lelkészi szakfolyóirat főszerkesztőjével, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docensével többek között a 2020 januárjától megújuló kiadványról, a teológia szépségéről, 21. századi útba igazító hatásáról és a valláspedagógiáról is beszélgettünk.
Rowan Williams világszerte ismert és elismert anglikán teológus. A volt canterburyi érsek, aki jelenleg a cambridge-i Magdalene College rektora, százharminc oldalas művében kísérletet tesz arra, hogy hat fejezetben summázza a kereszténység esszenciáját. Utódja, a jelenlegi canterburyi érsek, Justin Welby így vall a könyvről: „Ez a legszebb írás a tanítványságról, amelyet valaha olvastam. Hálás vagyok az inspirációért, amit a lapjairól meríthetek. Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik már régóta ezen az úton járnak, és bárkinek, aki azon töpreng, vajon mi a csudát jelent Jézus követése.”
„Mindig örülök annak, ha az egyházban a megfelelő emberek kerülnek a megfelelő helyekre. Sok problémától és nehézségtől kíméljük meg egymást és magunkat is, ha bátorítjuk és buzdítjuk azokat, akik valamit tenni szeretnének, ahelyett hogy csak a problémákra helyeznénk a hangsúlyt, és elvennénk az emberek kedvét a szolgálattól” – vallja Baranyay Csaba. Küldetés rovatunkban ezúttal a kőszegi evangélikus gyülekezet pásztorát, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület missziói lelkészét kérdezzük.
Egy harcos természetű erdélyi nagymama, egy tettre kész erdélyi lelkész, egy maréknyi, de lelkes csapat és egy mustármagnyi hit az összefogásban – ezeknek a tényezőknek az együttállására volt szükség ahhoz, hogy a Sztehlo Gábor Gyermek- és Ifjúságsegítő Alapítvány közreműködésével Kemény Zalán és barátai megkezdjék a határon túli magyar könyvtárakat, közösségi házakat és gyermekotthonokat támogató-látogató, immáron kilencedik éve tartó tevékenységüket. Vajon mit ad ez az együttműködés az adakozóknak és mit a fogadó intézmények lakóinak, dolgozóinak? Milyen benső motivációi vannak az önkénteseknek, fáradozásuk milyen gyümölcsöket terem, és hogyan lehetnének többen?
Délelőtt tíz óra. Megszólal a harangjáték a budapesti Belvárosban, a még kissé álmos Deák téren: a Dicsérjük Istent! című korál dallama csendül fel. Rögtön utána felemelkedik a neves lutheránusok időtálló gondolatait közszemlére tevő spaletta, és kinyílik az Evangélikus Országos Múzeum ajtaja. Borókay Zsófia és Kondor Boglárka, a szeptemberben életbe lépett új, széles körű múzeumpedagógiai program kidolgozói és népszerűsítői már várnak. Ekkor még nem sejtem, hány érzékszervre ható múzeumi barangolás veszi kezdetét…
Meddig maradjon a karácsonyfa a lakásban? Slágerkérdés, slágertéma minden évben. Meddig őrizzük meg a hangulatot a karácsonyfa alatt, törökülésben álmodozva? Meddig szólhatnak még a karácsonyi dalok a lemezjátszón, kazettás magnón, CD- vagy online zenelejátszón? Meddig lehet még ádventi koszorún gyertyát vagy éppen csillagszórót gyújtani egy-egy vacsora után? Meddig lehet átmenteni a karácsonyi idill ünnepi varázsát a hétköznapokra?
A közelgő ünnep alkalmából arra kértük Fabiny Katalint, Kondor Klárát és Szemerei Enikőt, osszák meg olvasóinkkal egy-egy olyan étel receptjét, amely nélkül családjukban elképzelhetetlen a karácsony. Arra is kíváncsiak voltunk, honnan ered a recept, és miért fontos a család életében, hogy ezek az étkek az ünnepi asztalra kerüljenek. A három püspökné a felkérésnek készségesen eleget téve nemcsak frissiben elkészítette a szóban forgó ételt, hanem fotókon dokumentálta is az eredményt.
„De az angyalok nem fognak prüszkölni tőle?!” – kiáltott fel nyugtalanul Anna, amikor a szegfűszeggel teletűzdelt narancsokat az ablakpárkányra helyeztük. Néhány nappal jártunk 2016 karácsonya előtt, az adventi naptár „meglepetéscetlijének” értelmében ez volt az aznapi ráhangolódásunk az ünnepre, és nagylányunk azon aggódott, nem hátráltatjuk-e majd ezzel a karácsonyfa-állításban a mennyei hírnököket…
Nem, nem számoltam el magam… Tudom: az adventi koszorún négy gyertyát gyújtunk meg. A hagyomány szerint három lilát és egy rózsaszínt. De vannak, akik szerint létezik egy ötödik is. Ha a négy gyertyát szalag köti egybe, keresztet formálva a koszorú közepén, a kereszt metszéspontjába kerül az ötödik, amelyet csak karácsony vigíliáján helyeznek fel és gyújtanak meg. Egy hófehér, a tisztaság jelképe. A Krisztus-gyertya.
Ev. Luth. Church in Hungary
Facebook
Twitter
Youtube
Google+
Instagram