„Betlehem, Betlehem, a te határidba / Érkezett Mária rongyos istállóba…” – dúdolgatjuk a kedves karácsonyi éneket. Kis csoportunkkal – amelyet lelkészek, felügyelők, családtagok és barátok alkotunk – valóban Betlehem határához érkezünk. A Lutheránus Világszövetség közösségébe is tartozó mintegy háromezer fős egyház hivatalos neve: Jordániai és Szentföldi Evangélikus Egyház.
Miskolc szívében működik a Kossuth Lajos Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakgimnázium. Ma már elmondható, hogy több évtized alatt igazi Insula Lutherana, evangélikus sziget alakult ki az evangélikus templom körül. Hogy miért választják szívesen a továbbtanulni vágyó diákok és szüleik az intézményt, ennek jártunk utána.
Szerencsés ember az újságíró. Hivatásából adódóan naponta találkozik sikertörténetekkel. Nem, nem a szó bulvárértelmében, Isten őrizz... A világ hírügynökségei másodpercenként röpítenek világgá hatalmas szenzációkat, káprázatos sikereket, elképesztő orvostudományi felfedezéseket, megdönthetetlen sporteredményeket – de én nem ezekre gondolok, hanem azokra az igazi siker- vagy inkább emberi történetekre, amelyekkel hosszú évek óta találkozom.
Miként tekintünk a vasárnapra: a hét első vagy utolsó napjaként éljük meg? A teremtéstörténet rendje jut róla eszünkbe: hogy a hetedik napon az Úr is megpihent? Vagy azt tekintjük fontosabbnak, hogy Krisztus a hét első napján támadt fel a halottak közül, és mi erre az örömhírre emlékezve, ezt ünnepelve vágunk neki az éppen kezdődő hétnek? Egyáltalán: mit jelent a szombat tartása a zsidó hagyományban, és mit a vasárnap megszentelése a kereszténységben? E kérdésekben kértünk útmutatást D. Szebik Imre nyugalmazott püspöktől, aki írásában nemcsak a vasárnap teológiai hátterét vázolja fel, hanem az ünnep kínálta lelki többlet megtapasztalásának lehetőségeit is elénk tárja.
A böjti időszak küszöbét átlépve kíváncsiságból rákerestem az interneten, milyen fotók divatosak manapság e témában. Szellemesebbnél szellemesebbek, beszédesebbnél beszédesebbek kerültek elém klasszikusan három csoportba sorolható rendben. A mindössze üres tányérral, maximum gyümölccsel vagy vízzel teli pohárral megterített asztalt ábrázoló fényképek a szervezet méregtelenítésére buzdítottak. Ezt egészítették ki az evés helyett több mozgást előtérbe helyező, futócipős „sport lady”-k fotói, míg a harmadik, a szellemi-lelki böjtre biztató kategóriában a nyitott Biblia és az imára kulcsolt kéz motívuma dominált.
Hálásak lehetünk Győri Péter Benjáminnak, hogy számos evangélikus lelkészi és esperesi feladata mellett, komoly időt és szellemi energiát rááldozva, lefordította Timothy Keller amerikai presbiteriánus lelkész közel ötszáz oldalas könyvét, amelynek már a címe is fontos üzenetet hordoz: Gyülekezet a központban. Harminc évvel a rendszerváltás után egyre inkább érezzük, hogy szükségünk van egyfajta paradigmaváltásra, megújult szemléletre, amikor egyházunk missziói küldetésének új lehetőségeit, útjait keressük.
Budapest – Immár második alkalommal találkoztak február 27–28-án hivatalosan a Cseh Testvérek Egyházának és a Magyarországi Evangélikus Egyháznak a vezetői. A tavalyi brnói tanácskozás után idén a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület székhelyére, Győrbe érkeztek a cseh vendégek. A találkozó kapcsán Vladimír Zikmund országos felügyelővel és Oliver Engelhardttal, az egyház országos központja külügyi osztályának vezetőjével beszélgettünk egyházukról és magyarországi tapasztalataikról.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végző munkatársakat szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Králik Sándornéval, a Váci Evangélikus Egyházi Óvoda óvónőjével a keresztény szellemiségről, a személyes példaadásról és a gyermekek nyitottságáról beszélgettünk.
Nem fogászatra invitálom a kedves olvasót a furcsa címmel, hanem személyes és közösségi életünk mélyebb dimenziójába.
Az 1848. március 15-i pesti forradalom híre még aznap este eljutott Sopronba. Másnap megalakult a nemzetőrség, de a város az osztrák helyőrség miatt a szabadságharcban nem jutott nagyobb szerephez. A márciusi napok után azonban a soproni ifjúság szervezkedni kezdett, és a mozgalom élén az evangélikus líceum diákjai álltak. Írásunkkal rájuk emlékezünk.
A reformáció és a protestáns felekezetek magyarországi történetének vannak olyan érdekes vonásai, amelyek mára talán kevéssé közismertek. Ilyen például az is, hogy 1597-től 1663-ig Zemplénben közös egyházkormányzat irányította az evangélikus és a református gyülekezeteket. E sajátos egyházkormányzati egység megszűnéséről szól a most bemutatott vármegyei levéltári forrás.
A művi terhességmegszakítás még átlátható törvényi szabályozással sem mentes az ellenmondásoktól. A jogi, etikai és vallási kérdések súlya pedig az egész társadalmat érinti. Dr. Szebik Imrével, a Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének docensével beszélgettünk – aktuálisan a New York államban megszavazott legújabb, úgynevezett reproduktív egészségügyi törvény kapcsán – a protestáns bioetikai szempontokról és a nehéz helyzetbe került anyák támogatásának lehetőségeiről.
Kisfiammal voltam várandós, és a kórház folyosóján várakoztam. Egy lány állt tőlem nem messze tétován, nézegetve az ajtókra függesztett tájékoztatókat. Gondoltam, ultrahangra jött, talán majd szóba is elegyedünk. Végül tényleg megszólított, de mint kiderült, csak látszólag, szívtájék alatt volt egy az ügyünk…
„Írhatnál a világnapra az autizmusról megint valami hasonlót, mint tavaly” – írta a szerkesztő. Nekem meg komolyan gondolkodnom kellett, hogy mit is írtam tavaly. Visszakerestem. Ó, igen, a téli levélgyűjtés szépségeit taglaltam. Hú, mennyit küzdöttünk ezzel akkoriban! No de hol van már a tavalyi hó?! Én a földi állandóság megtestesítőinek tekintettem az autista kisfiamat meg a hasonlóan érintett társait, de már megint tévedtem.
Praktikus okoknál fogva a főváros egyik bevásárlóközpontjának éttermében találkoztam a ceglédi gyülekezet másodfelügyelőjével, egyben gondnokával, Szládek Istvánnal, hogy rögzítsem interjúnk hanganyagát. S bár körülöttünk a tányércsörömpölés időnként elnyomta a halk válaszokat, egy olyan, egyházszeretetről és szolgálatkészségről tanúskodó életút rajzolódott ki előttem, amelyben a próbatételek idején is Isten vezetése mutatkozott meg. A zaj közepette is hitvalló tanúságtétel hangzott el.
Amint arról korábban hírt adtunk, február 10-én beiktatták püspöki hivatalába Kaisamari Hintikkát, a Finnországi Evangélikus Egyház Espoói Egyházkerületének új püspökét. Ez az ünnep rövid időn belül a harmadik püspökiktatás volt Finnországban, hiszen tavaly váltás volt nemcsak az Oului Egyházkerület élén, hanem az egész egyházat képviselő érsek személyében is. A ceremóniák képeit nézegetve feltűnőnek találhatjuk az északi püspökök díszes öltözetét. A püspöki hivatalnak olyan jegyei ezek, amelyekhez közép-európai lutheránus szemünk nem szokott hozzá, legalábbis nem evangélikus kontextusban.
Életrevaló evangélikus közösségben szerzett tapasztalat, tudás, alternatív pedagógiai nevelés-oktatás, páratlan természeti környezet – kulcsszavak, amelyek most is elmodhatók a Kőszegi Evangélikus Szakgimnáziumról, Szakközépiskoláról és Kollégiumról, de az idén indult sok tízmilliós egyházi és állami beruházásoknak köszönhetően a jövő tanév elejétől még inkább jellemzik majd az iskolát. Intézményi „1%-os” riportsorozatunk újabb állomásán zajlik az élet: a jelenleg is zavartalanul folyó oktatás, érettségire készülés mellett az alapoktól épít újat egy lelkes, elhivatott szakértői csapat.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végző munkatársakat szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Őze Sándorné Sághy Katalinnal, a budapesti Deák Téri Evangélikus Gimnázium magyar–történelem szakos tanárával a tanári hivatásról, tantárgyainak jelentőségéről, az evangélikus intézményről és a nyitott egyházról beszélgettünk.
Még februárban, Valentin-napon történt. A kellemes napsütésben a HÉV-állomástól hazafelé sétálva egy kerítésoszlopra ragasztott sárga papírszívet vettem észre. Rajta csupa nagybetűvel egy üzenet: CSAK NEKED, alatta pedig egy kis szívecske.
Ez most nem arról szól, hogy bárkitől is irigyelném a hosszú hétvégéket. Talán érdemes mégis elgondolkodni egy-két dologról az idővel kapcsolatban.
Úgy éreztem Nényei Pál „Az irodalom visszavág” című könyvének olvasása után, ideje újra egy klasszikust elővenni. Mikszáth Kálmán realista stílusát régen is szerettem, most egy novelláskötetéhez nyúltam. Álomba ringató, könnyed esti olvasmánynak kitűnő választás – gondoltam. Amikor „A málna” című elbeszéléshez értem, mégsem tudtam oly könnyen elszenderedni.
A Slachta Margit szerzetesnő, politikus által 1923-ban alapított katolikus női szerzetesközösségnek, a Szociális Testvérek Társaságának a tagjai radikális evangéliumi életre törekednek, de nem elkülönülve a világtól, hanem éppen annak aktív alakítóiként. Részt vesznek az egyház szociális küldetésében; a szeretet, az igazságosság eszközei, a remény hordozói, a szegények és az elnyomottak szolgálói kívánnak lenni. Berkecz Franciskával, a közösség korábbi vezetőjével, valamint Tóth Anna szociális testvérrel beszélgettünk az elhívatásukról, a mindennapjaikról és a céljaikról.
Pestszentlőrinc központi részén, a Kossuth téren patinás épület áll: a budapesti XVIII. kerület egyetlen egyházi középiskolája. Az általános iskolát és óvodát is magában foglaló intézményegyüttes 2011 óta működik egyházunk fenntartásában. Keresztény értékrend, magas színvonalú pedagógiai munka, majd százéves múlt, pezsgő jelen – röviden ez a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium. Az intézmény munkáját a saját alapítványa is segíti.
„Hát nem ironikus? New Yorkban egy gyilkos, erőszaktevő, sorozatgyilkos, pedofil vagy iskolai lövöldöző nem kaphat halálos injekciót, de egy gyermek az anyja méhében igen. A halálbüntetést New Yorkban betiltották, de az abortusz a születés napjáig legális. A jogalkotóknak, akik ezeket a törvényeket alkották, egy napon számot kell adniuk Istennek az összes meggyilkolt életről. Isten kegyelmezzen!” (Franklin Graham)
Az Evangélikus Élet olvasói nemegyszer találkozhattak már a Cantate rovat szerzői és témái között Ferenczi Ilona nevével – nem véletlenül, hiszen zenetudósként az egyik szakterülete éppen a protestáns zenei örökség kutatása és közreadása. Az Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének múlt ősszel nyugalomba vonult tudományos főmunkatársával a rovatvezető beszélgetett pályájáról, illetve egy friss kötetről, a Vietoris-kódex új kiadásáról.
Már sokszor gondolkodtam rajta, milyen jó, hogy nem nekem kell kitalálni, milyen legyen az időjárás. Rendes volt az Úristentől, hogy magára vállalta ezt a macerás munkát. Nyilvánvalóan a legrémesebb feladatok egyike lehet ez: az egyik ember strandra készül, hisz június van, a másik aratni szeretne, hisz június van, ellenben például aki nem bírja a tartós hőséget, az mihamarabb enyhülést kívánna, az se baj, ha záporral érkezik… De ami még ennél is rosszabb, hogy vannak igazán vacak idők is, amelyeknek senki nem örül.
Új kötettel jelentkezett a marosvásárhelyi születésű Farkas Wellmann Éva. A világhálón azt olvashatjuk a nemrégiben megjelent költeményekről, hogy a kiváló költő ezúttal a Tízparancsolat ihlette verseket gyűjtött egybe, de ne számítsunk szokványos vagy akár patetikus feldolgozásra… Tíz vers – tíz gyöngyszem, tíz grafika, amely nemzetközi biennálén nyert díjat, és tíz dal CD-n a sepsiszentgyörgyi Evilági zenekar előadásában.
„Isten megtapasztalásáról sajnos gyakran épp azokkal nehéz beszélgetni, akik önmagukat hívőnek tartják, és arról panaszkodnak, hogy manapság olyan kevés a hiteles keresztény” – olvashatjuk Martin Werlen felrázó gondolatát a Már késő című kötetében. A bencés szerzetes, nyugalmazott apát arról is szól, hogy az egyház legveszélyesebb ellenfelei nem az ateisták.
Ev. Luth. Church in Hungary
Facebook
Twitter
Youtube
Google+
Instagram