Különös életút az, amelyet a háromszázötven évvel ezelőtt elhunyt Vitnyédy István bejárt. Jogászként és politikusként korának széles körben ismert tagja – többek között Zrínyi Miklós horvát bán, hadvezér és költő jogtanácsosa és bizalmasa –, megszállott levélíró, aki több száz levelet hagyott hátra, kivételesen olvasott és művelt nemesember, aki rengeteget tett az evangélikus oktatásügyért is. Vagyonát élete végéig gyarapította, de örökösei ebből már semmit sem élvezhettek. Vitnyédy regénybe illő életrajzát először Fabó András írta meg 1871-ben.
A címeres nemeslevelek jogi és művészeti jelentőségük okán gyakran kutatott dokumentumok, de a heraldikai vizsgálódásokon túl egyéb szempontból is tartogatnak érdekességeket. A sokszor nagyon színvonalas címerfestmények a viselettörténet vagy éppen a különböző mesterségek, foglalkozások, hivatások szempontjából is vizsgálhatók. Hogyan jelenítették meg például a lelkészi hivatást, e spirituális „foglalkozást” a címereslevelek, illetve milyen címereik voltak a protestáns lelkészeknek?
Amikor elvállaltam ezt az összeállítást, nem tudtam, hogy ilyen nehéz és egyben ilyen gyönyörű lesz. Házaspárokat kerestem, akik elmesélik közös életük elejét: találkozásukat, harcaikat, szerelmüket. És ehhez bizony nagy bátorság kell, hiszen aki őszintén feltárulkozik, az sebezhetővé válik. Végül mégsem bántam meg a sok munkát. A történetek, amelyeket megismerhettem, bátorítók, biztatók, szívet melengetők a még keresőknek, de a már házasoknak is. És nem mesebeliek, hanem valósak, a közelünkben estek meg. Akár velünk is megtörténhetnek…
„Vallásos költemények kétségkívül még ma is írattatnak – bár majdnem mindig némi feszélyezettséggel. Tudva, hogy nem igazán comme il faut; régimódi, talán kicsit vidékies. De azért a nem túl harcias maiak is elfogadják, hogy létezhetnek ilyen gondolatok, érzések is; és kinek kedve van hozzá, miért ne önthetné versbe azokat. Urbán Gyulánál föl sem vetődik, hogy ilyen is van. Mert ha van ilyen, akkor az mindenkor és mindenütt van. Akkor az mindennel párbeszédre lép, ami csak létezik az ember életében. Hol barátságos, hol küzdelmes párbeszédre” – írja Urbán Gyula Úrvacsora című verses imakönyvéről Zalatnay István református lelkész a kötet utószavában.
Január első napjaiban készítettem a szomszédos oldalon látható képet Budagyöngyén, szemben az Északi Egyházkerület Püspöki Hivatalának székházával. A Zala megyei Surdról érkezett árusok ebben az évben nem tudtak eladni minden fát. Szegények még szenteste kora délutánján is ott toporogtak, ám aztán érthető módon hazaindultak.
Ady Endre halálának századik évfordulója adja egyházunk folyóirata, a Credo 2019/3–4. számának fő vonulatát körkérdés formájában; a megkérdezett művészek, teológusok, tanárok, tudósok személyes olvasmányélményeikre támaszkodva idézik meg azt az Ady-jelenséget, amely a közölt szövegek tanúsága szerint szerves részét alkotja – sőt alakítója is – a kortárs kultúrának és közgondolkodásnak.
Húsba vágó és aktuális kérdéseket vet fel a házasságról, válásról a Házassági történet című amerikai film. A történet nem a „válnak-e, vagy sem” kérdést járja körül, hanem sokkal inkább azt, hogy a szerelmes házastársak hogyan válnak el egymástól. Emberközeli, szimpatikus, erős érzelmi töltetű alkotás lett. Érdemes megnézni.
Budapest – Nagy családi összejövetel keretében ünnepelték január 10-én a neves színházi rendező, Udvaros Béla kilencvenötödik születésnapját. Az Evangélium Színház alapító művészeti vezetője büszkén mesélte, hogy a személyes köszöntések mellett tucatnyi telefonhívást, hangposta- és szöveges üzenetet is kapott. A Magyar Örökség díjas evangélikus művészhez szerkesztőségünk munkatársai is ellátogattak.
A házasság társadalmunkban sokak számára ma már nem több mint törékeny, ingatag, kiüresedett, némelyek szerint egyenesen fölösleges együttélési keret. Az egyházak azonban évről évre igyekeznek bizonyságot tenni arról, hogy ennek a keretnek megtartó- és kiteljesítő ereje, méltósága, gazdagsága lehet – ha a terébe engedik a házasság elrendelőjét. Az idén tizenharmadik alkalommal, február 9–16. között megrendezett házasság hete rendezvénysorozat apropóján kérdeztünk evangélikus lelkészeket az egyházunkban zajló jegyesoktatásról, az esketési liturgiáról, a házasság keresztyén formájáról és próbáiról.
Ha Orosházán valaki aziránt érdeklődne, kihez érdemes fordulni a város történetével, egykori lakóival kapcsolatban, a kérdezettek legtöbbje alighanem rögtön Koszorús Oszkár nevét vágná rá válaszként. A köztiszteletben álló helytörténész, író, a település díszpolgára korábban könyvtárosként és könyvesboltosként is jelen volt a helyi szellemi életben, és egyházát is több tisztségben – 1999–2012 között mint a Nyugat-békési Egyházmegye felügyelője – szolgálta. Jelenleg az Orosházi Evangélikus Egyházközség Levéltárának vezetője.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végző munkatársakat szólaltatjuk meg indíttatásukról, feladataikról, céljaikról. Iszlai Ildikó 1997 óta dolgozik a budapesti Rózsák terén működő Evangélikus Középiskolai Kollégiumban. Az élelmezésvezetővel a kollégiumi szellemiségről, az összetartó munkatársi közösségről és az élelmezés kihívásairól is beszélgettünk.
Idén háromszáz éves az Észak-Pest Megyei Egyházmegyéhez tartozó csömöri evangélikus gyülekezet. Az 1720 óta létező közösség alapító tagjai azok a szlovák ajkú evangélikus telepesek voltak, akik a török pusztítása után érkeztek erre a területre. A gyülekezet mindenkori tagjai nemcsak lutheránus voltukhoz és hagyományaikhoz ragaszkodtak évszázadokon át, hanem a múlt század hatvanas éveiig a népviseletükhöz is. Hogy a nők mikor milyen ruhát viseltek az istentiszteleten, azt nemcsak az életkoruk, a családi állapotuk vagy az anyagi helyzetük szabta meg, hanem az egyházi esztendő ünnepei is. Mindezekről sok titkot elárul Dombrádi Lászlóné evangélikus gyülekezeti tag Örökségünk című, tavaly áprilisban nyílt néprajzi magángyűjteménye.
„Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld 11,24–25)
Az elmúlt év adventjének sűrűjében írom e sorokat, melyek már az új évben látnak napvilágot. Magazinunk tavaly október 6-i számában közzétett jegyzetem óta jelentős események megvalósításában vehettem részt, így ismét örömmel osztom meg élményeimet az olvasókkal.
Evangélikus tisztségviselőként egyházának érdekeit képviselte, politikusként a hazaszeretet vezérelte. A honért mindent, még az életét is képes volt feláldozni. A szabadságharc egyik vértanúja 1849. október 10-én a kivégzőhelyen utolsó szavaival is a hazát éltette és a megbocsátást hirdette. A százhúsz évvel ezelőtt született királyfiai báró Jeszenák Jánosra emlékezünk, akinek nevét a főváros XIV. kerületében utca őrzi.
Nagyon jó érzés jelen lenni ott, ahol kétségkívül dominálnak a szellemi értékek, és a találkozás résztvevőit már az érdemi megszólalások előtt is eltölti egy közös, magasztos érzés: van miért hálát adni, és van miért előretekinteni éppen akkor, amikor a stafétaváltás pillanata zajlik. Ebben az élményben volt részük mindazoknak, akik december 12-én megtöltötték a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola dísztermét abból az alkalomból, hogy Lukács László piarista szerzetes harmincöt év után átadta a Vigilia folyóirat főszerkesztői tisztét eddigi helyettesének, Görföl Tibornak.
Luther Márton a Kis kátéban azt tanítja az oltáriszentségről, hogy az „Jézus Krisztus Urunk valóságos teste és vére kenyérben és borban, amelyet Krisztus maga azért rendelt, hogy azt mi, keresztények együk és igyuk”. Az úrvacsora közösség a feltámadott, élő Krisztussal, és egyben előképe a mennyei vacsorának. Ennek megfelelően az úrvacsora szentsége az evangélikus oltárképek leggyakoribb témája.
2020 az úrvacsora éve egyházunkban. Az úrvacsora a bűnbocsánat alkalma, a közösség megélésének lehetősége Jézus Krisztussal és embertársainkkal egyaránt; Jézus egykori utolsó vacsoráját eleveníti meg és teszi jelenvalóvá. Erre a vacsorára és ebbe a korokon átívelő közösségbe kapunk meghívást minden egyes úrvacsoravételkor. Egyházunk különböző területeken szolgáló lelkészeit kérdeztük meg az e szentséggel kapcsolatos tapasztalataikról, meghatározó élményeikről, a Krisztussal való találkozásról.
Az előttünk álló ötvenkét hetet és a huszonhatszor huszonkilenc perc negyvenöt másodpercet – a közmédiában egyházunknak járó, kéthetenként jelentkező rádiós vallási félórára szánt időt – az Úristen kezébe helyeztük. Tőle kértünk áldást a munkánkra Hajdú Tibor szerkesztő-műsorvezető társammal.
„Hitem ha volna, volna mindenem” – írta Hiány című versében Gábor Andor. Évi igénk a beteg gyermekét Jézushoz vivő édesapa szájából hasonlóan kiszolgáltatott helyzetben hangzik, mint a 20. századi költő vallomása. Valami nincs rendben körülöttük, de hiányzik belőlük a teljes hit és bizalom Isten iránt, aki jóra tudja fordítani a beteg gyermek sorsát s a költő hiányérzetét is.
Minden új esztendő Isten kegyelmének a jele. Kétségünk se legyen afelől, hogy égi Urunk jóindulata tart meg bennünket, és hogy tőle kaptuk az időt az új évben is, amely új lehetőségeket ad még számunkra földi életünk útján. Az emberek többsége, a nem hívőket is beleértve, ösztönösen érzi ezt. Erről beszél az a sok fogadkozás, amelyek kimondva vagy kimondatlanul megfogalmazódnak az új év kezdetén, amelyek az életmód-változtatási szándékról, a káros szenvedélyek visszaszorításáról, mindennapi életünk fontossági sorrendjének korrekciójáról stb. szólnak.
A Konkordiakönyv – A Magyarországi Evangélikus Egyház hitvallási iratai egyházunk kiadójának gondozásában, Reuss Andrásnak, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professor emeritusának szerkesztésében látnak napvilágot. Az ötkötetesre tervezett sorozat negyedik részével teljessé vált a reformátori iratok gyűjteménye. Luther Márton Nagy kátéja, amelyből részleteket közlünk, e kötetben olvasható.
Szeverényi János missziói lelkész gondolatai az Evangélikus Élet magazinban.
Jó kétórás autózás után, dimbes-dombos vidéken haladva, vadállatok felbukkanására figyelmeztető táblák mellett érkezünk a Tolna megyei Gyönkre. A Hegyhát Evangélikus Szeretetszolgálat székhelyére igyekszünk, ahol a zord téli időt ellensúlyozva meleg szeretettel és étellel vár az intézményt vezető Bíró Kornélia és az intézményi lelkész, Varga Diána, hogy bemutassák nekünk a szeretetotthont és az ott végzett szolgálatot.
A történelmi Magyarország egyik legérdekesebb, méreteiben is szinte monumentális evangélikus temploma Késmárkon épült 1873-tól – tizenegy év megszakítással – 1894-ig. Az építkezés mögött egy magyarságtudatában is erős cipszer egyházközség állt. A vállalkozás igényessége mutatkozott meg abban, hogy a kisváros evangélikussága a Monarchia egyik legtekintélyesebb építészét, az Európa-szerte elismert Theophil Edvard Hansent kérte föl a terv elkészítésére.
Ökölnyi méretű, percenként hatvan-nyolcvanszor összehúzódó, üreges tömlő. Befogad és ad egyszerre. Nem lázad, nem sztrájkol, teszi a dolgát. Csodálatos szerv, csodálatos szimbólum a szív. Ilyenkor, decemberben rengeteg „szívecskét” küldünk szerte a világba – kézzelfoghatóbb formákban is –, de az év végi elcsendesülés során megvizsgáljuk-e saját szívünket és benne a szándékot jóra és kevésbé jóra? Újrahangoljuk-e szívünk húrjait, hogy szebb, tisztább dallamot zengjen az új esztendőben? És – nem utolsósorban – hálával töltjük-e meg, megköszönjük-e szívünknek az állhatatos munkát, amellyel egy esztendőn át szolgált bennünket, fáradhatatlanul?
Vas megyében, egy békés kis faluban él Balczó Mátyás író, újságíró, a szentgotthárdi evangélikus gyülekezet aktív tagja. De nem volt ez mindig így. Korábban többször élt meg lelki válságokkal teli időszakokat, jutott mélypontra. Isten azonban folyamatosan szólítgatta őt, és hitre jutott. Úgy érzi, a helyére került, hazaért, és nincs más dolga, mint az evangélikus közösség tagjaként is hasznosnak lenni mások számára.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Sztrókay Edit, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium történelem és hittan szakos tanára arról is szól, a hittanórákon milyen kérdések foglalkoztatják a mai gimnazistákat, és az is kiderül, mi a rejtett tanterv.
Graz – Tizedik alkalommal rendezik meg 2020 nyarán a közép-európai keresztény találkozót. Az eseményre, amelynek az ausztriai Graz lesz a helyszíne, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának Ökumenikus és Külügyi Osztálya is szeretettel hív és vár minden érdeklődőt. Magyarországról közösen – szervezett busszal vagy buszokkal – is eljuthatnak majd az utazók a rendezvényre.
Budapest – Klaus Douglass – Fabian Vogt: 40 nap alatt az Én körül. Felfedezőút a Bibliával című könyvéből idézünk, amely magyarul is megjelent a Luther Kiadó gondozásában 2019-ben.
Ev. Luth. Church in Hungary
Facebook
Twitter
Youtube
Google+
Instagram