Pápa a Dunántúl egyik jelentős ipari és kereskedelmi centruma volt a 17. századtól. A településen számos német eredetű, anyanyelvű iparoscsalád élt, közöttük az evangélikus Kluge família, amelynek kékfestőüzeme évente ötezer-kétszáz vég kelmét állított elő elsősorban a környék német lakosságának. Másfél évszázadot átölelő családi és üzleti irathagyatékuk jelentős gazdaság-, társadalom- és helytörténeti értéket képvisel.
Új számmal jelentkezik az Evangélikus Élet című kéthetente megjelenő magazin. A 2021. április 18–25-i dátummal megjelenő újságot az alábbi sorokkal ajánljuk az olvasók figyelmébe.
Strasbourg nevét hallva manapság egy izgalmas, pezsgő életű város jut eszünkbe, amely az Európai Unió egyik központja, ahol a német és a francia kulturális háttér különleges, egymást megtermékenyítő kölcsönhatása érvényesül – a cikkben a városnév írásmódjának váltakozása is tükrözi e kettősséget. Ha a pandémia idején korlátozva vagyunk is az utazásban, most lélekben mégis kerekedjünk fel Straßburg irányába.
Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspökének gondolatai az Evangélikus Élet Égtájoló című rovatában jelent meg.
Egyházunk központi internetes portáljának, az Evangélikus.hu-nak az élén április 10-től új felelős szerkesztő áll Vitális Judit személyében, mivel az eddigi szerkesztő, Horváth-Bolla Zsuzsanna ezentúl – a nyugdíjba vonult Nagy László utódjaként – az evangélikus rádió- és televízió-műsorok szerkesztéséért felel. Judit neve sok olvasónknak ismerősen csenghet, hiszen korábban az Evangélikus Élet csapatát erősítve hat éven keresztül – kislányai megszületéséig – nemcsak a szerkesztőségi titkári feladatokat látta el, hanem rendszeresen írt is lapunkba. A honlappal kapcsolatos teendők mellett májustól magazinunk hírszerkesztői feladatkörét is átveszi a szintén nyugdíjba vonuló T. Pintér Károlytól.
Idén indult sorozatunkban lelkészekkel találkozhatnak olvasóink „háttérmunka” közben: elsősorban arról kérdezzük őket, miként készülnek a prédikációra, s eközben milyen tárgyak veszik őket körül. Magyarkuti Gyuláné Tóth Katalint, a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség lelkészét otthonában, íróasztalánál kérdeztük istentiszteletre készülésének műhelytitkairól.
Március végére jelentősen nő a világos órák száma. De örömünkre árnyékot vet, hogy a második év böjtjét töltjük egymástól és korlátozások nélküli gyülekezeti közösségeinktől távol. Szomjazunk a megnyugvást adó lelki táplálékra.
Budapest – Ezzel a tartalmi összefoglalóval szeretnénk figyelmükbe ajánlani az Evangélikus Élet magazin legfrissebb számát. Olvassák szeretettel az Evangélikus Életet és vigyék a jó hírét!
Kora nagyjainak – közöttük Kazinczy Ferencnek és Széchenyi Istvánnak – barátságát és támogatását élvezte a tehetséges és ambiciózus író, költő, a magyar nyelv és irodalom lelkes híve, a Magyar Tudós Társaság első titkára, az Erdélyi Muzéum című folyóirat megalapítója, Döbrentei Gábor. Százhetven évvel ezelőtt hunyt el a nagyszőllősi templomépítő evangélikus lelkész fia.
Dabas – Gyón – Egy kis Insula Lutheranával büszkélkedhet Dabason a Luther utca. Az Isten háza, a templomkert, a parókia, a gyülekezeti ház és a Gyóni Géza-emlékszoba alkotta együttes élénk közösségi életnek ad otthont. Bő egy éve hét apró gyermek csivitelése is betölti már a teret: a Kisharang Evangélikus Családi Bölcsőde első csapatáé. A közeljövőben a helyi önkormányzat által felújított hajdani evangélikus elemi iskola épületébe költözhet át, ezáltal további hét férőhellyel bővülhet az intézmény. A tények mögé nézve kerek s önmagán túlmutató történet bontakozik ki: szól Istenről, emberekről, közösségről, gyógyulásról, egyházi misszióról. De főleg a jövőbe vetett hitről. Az Úristen szeretetmatematikája szerint hét meg hét egyenlő megszámlálhatatlan örömmel, lehetőséggel, ajándékkal.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy feltaláló. Sokévi munka után felfedezte a tűzgyújtás titkát. Szerszámait elvitte a hóval borított északi területekre, és megtanított egy ottani törzset a tűzgyújtásra és annak előnyeire. Azok aztán annyira megörültek ennek az újdonságnak, hogy még csak eszükbe sem jutott köszönetet mondani a feltalálónak, aki egy nap szép csendesen továbbállt. Azok közül a nagy jellemek közül való volt, aki nem vágyott tiszteletre vagy hírnévre; elég volt neki az az öröm, hogy tudta, valaki hasznát vette találmányának.
„Nem a jelenlegi helyzetet kell konzerválni, hanem új tereket kell nyitni, új utakat keresni” – mondja Ihász Beatrix beledi lelkész, a Soproni Egyházmegye esperese. Családjával együtt 2017-ben Orosházáról került a Győr-Moson-Sopron megyei kisvárosba, egy évre kapta püspöki kiküldetését, de már 2018 márciusában beiktatták parókus lelkésznek, két hónap múlva pedig esperessé választották. Az eltelt idő alatt változásokon ment keresztül a tradicionális gyülekezet, legutóbb épp a karantén adott új lendületet a közösségnek. Minderről a helyszínen beszélgettünk a lelkésszel és a gyülekezet néhány tagjával.
Sokáig volt lelkiismeret-furdalásom amiatt, hogy nem lettem misszionárius. Nem volt erre semmi indíttatásom, ahogyan lelkésznek lenni sem vágytam, de úgy képzeltem, hogy ők azok, akik az egész életükkel szolgálják az Urat, én meg csak így „mellékállásban”. Pláne zenetanárként. Aztán ahogy teltek az évek, és a hétköznapjaimban egyre nagyobb teret kapott a hitoktatás, még rosszabbul éreztem magam. Bár készültem, imádkoztam, volt vázlatom, tervem, üzenetem, mégis nagyon kevés gyereknél lehettem szemtanúja annak, ahogy hitre jut. Annál többször láthattam, hogy elkeveredik, tekervényes utakon jár, sőt mintha még attól is távolodna, amiről azt hittem, hogy már biztosan az övé.
Párját ritkító könyv jelent meg a közelmúltban az Evangélikus Gyűjteményi Kiadványok sorozat részeként. A Lelki napló a munkatáborból – Sztupkay Sándor pásztori szolgálata 1945–1947 című kötet egy fogolytáborba kalauzol. A második világháborúban szovjet fogságba került, súlyosan beteg tiszt evangélikus lelkésznek füllenti magát, így több mint két esztendőn keresztül lelkigondozója lesz fogolytársainak, miközben nemcsak prédikál, hanem úrvacsorát oszt, és temet is – mindezt előzetes tapasztalat vagy teológiai végzettség nélkül. Sztupkay Sándor tintaceruzával írt igehirdetései, imádságai, istentiszteleti rendtartása jelentős részben fennmaradtak. Többéves kitartó kutatómunkával mindezeket sajtó alá rendezte Korányi András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyháztörténeti Tanszékének egyetemi tanára, pestszentlőrinci lelkész. Együtt lapoztuk át a könyvet.
Személyes emlékemet szeretném megosztani a kedves olvasóval abból az időből, amikor a finn testvérgyülekezeti kapcsolatok indultak a nyolcvanas években. Egy jóbarátommal elterveztük, hogy kerékpárral járjuk be Finnország délkeleti részét. Diákok lévén természetesen mindent a lehető legolcsóbban próbáltunk megoldani. Többheti hideg élelemmel felpakolva vágtunk neki az útnak, s tervünkhöz testvérgyülekezetünk lelkészétől kaptunk bicikliket. Oda- és visszautunk is Leningrádon keresztül vezetett, hiszen az akkori szocialista blokkban lényegesen olcsóbb volt oda repülni és ott vonatra szállva továbbutazni, mint ha egyenesen Helsinkibe mentünk volna.
Budapest – „Az E-hangműhely a Magyarországi Evangélikus Egyház könnyűzenei műhelye, ami azzal a céllal jött létre, hogy az evangélikus egyház évtizedes könnyűzenei hagyományára építve szakmailag segítse az evangélikus és az evangélikussághoz közel álló, kezdő és haladó könnyűzenészeket” – fogalmazták meg az új kezdeményezés szervezői. Szidoly Rolanddal, egyházunk országos irodája gyülekezeti és missziói osztályának gyermek- és ifjúságimunkaág-vezetőjével beszélgettünk.
Pompás kötet látott napvilágot karácsony előtt. A többéves tervező- és alkotófolyamat eredménye azonban nemcsak a katalógus, hanem maga a gyűjtemény is, amely több szempontból is különleges helyet foglal el a hazai magángyűjtemények sorában. A kétarasznyi magasságú, súlyos, fehéren ragyogó könyv pauszborítóján ennyi áll: Te mondád. Az evangéliumok egyes fordulópontjain Jézus szájából hangzik ez a mondat, Pilátus vagy Júdás fejére száll vissza a kimondottak felelőssége. Vajon hányszor, miért szól ezekkel a szavakkal nekünk, 21. századi tanítványoknak Jézus?
Budapest – A télutó-tavaszelő időszakaiban mintegy fél évtizeden keresztül járták végig a szervezők az öt protestáns felekezet – a baptista, az evangélikus, a metodista, a pünkösdi és a református – templomait, imaházait annak érdekében, hogy Krisztust kereső vagy már követő, elsősorban cigány testvérek töltsenek együtt egy napot „Jézus Krisztus körül”. Kezdetben négy-ötszázan, tavaly már ezerötszázan (!) fogadták el a meghívást a protestáns cigánymissziós konferenciára. Rendezvényüket idén már hatodik alkalommal tartották meg március 6-án a Protestáns Cigánymis - sziós Fórum felekezetei. Az evangélikus koordinátor, Bakay Péter lelkész beszámolóját adjuk közre.
Soltvadkert – A Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola a korábbi öt nyertes pályázatára építve idén ismét eredményesen pályázott az Európai Bizottságnál. Ezúttal a Tempus Közalapítvány által kiírt Erasmus+ pályázaton nyert, s ezáltal a soltvadkerti iskola az Erasmus-akkreditált intézmények közé került; ez pedig több évre szóló támogatást jelent.
Budapest – A több mint egy éve tartó koronavírus-járvány minden következménye a szociális otthonok lakóinak és dolgozóinak életére is mázsás súllyal nehezedik. Az érvényben lévő látogatási tilalom mind a lakókat, mind hozzátartozóikat megfosztja a személyes találkozás, az ölelés, a simogatás vigasztaló, bátorító erejétől. A Sarepta Budai Evangélikus Szeretetott- honban a szeretet kreativitásával sikerült megoldást találni a helyzetre, megajándékozva a gondozottakat és szeretteiket egymás látásának, sőt biztonságos megérintésének élményével.
„Az Úr csodásan működik” – mondta a nagymama, Kopcsándi Károlyné, Margit néni, amikor legidősebb unokája bejelentette, hogy hittanári szakra jelentkezik az Evangélikus Hittudományi Egyetemre. A Bényei Evangélikus Egyházközség felügyelő asszonya akkor úgy gondolta: micsoda boldogság, hogy unokája tanárként gyerekeket fog a hit dolgaira tanítani! A nagymamát azonban még nagyobb öröm érte, amikor Mészáros Anna Zsóka végül egy év után a lelkész szak mellett döntött. Nagymama és unokája különleges kapcsolatát, hitéletének alakulását és a gyülekezet rövid történetét mutatjuk be.
Nagy nemzeti ünnepünket, az 1848–1849-es szabadságharcot felidéző március 15-ét korábban mindig úgy éltem meg, hogy az nekünk, magyaroknak a nemzetet összetartó, minden évben felemelő ünnep, hiszen a magyar nép – felbuzdulva más népek szabadságigényén, szabadságszeretetén – megmozdult, összefogott, és kikiáltotta függetlenségét a Habsburg-hatalommal szemben. Amikor Bonyhádra érkeztem, egy sokkal összetettebb szabadságharc-történet rajzolódott ki előttem. Hiszen az előbb elmondottak alapján végig az volt a fejemben, hogy magyar, azaz magyarul beszélő emberek fognak fegyvert, hogy ezt a függetlenséget kivívják és megvédjék.
A Magyarországi Evangélikus Egyház 2020-ban az Evangélikus Hittudományi Egyetem szervezeti egységeként létrehozta a Diakóniai Képzési Központot. A központ képzéskínálatáról Molnár Enikővel, a képzések szervezőjével beszélgettünk.
Budapest – Ezzel a tartalmi összefoglalóval szeretnénk figyelmükbe ajánlani az Evangélikus Élet magazin legfrissebb számát. Olvassák szeretettel az Evangélikus Életet és vigyék a jó hírét!
Áramszünet van. A laptopom töltöttségi szintje hetvenegy százalékon van. Elképzelem, hogy soha többé nem lesz áram a világon, így mostantól nem is tudok abban a formában írni, ahogyan eddig tettem. Elképzelem, hogy – mielőtt végérvényesen lemerül az akkumulátor – most van utoljára lehetőségem megfogalmazni üzenetet úgy, hogy az szélesebb körhöz is eljusson. Mit szeretnék elmondani? Mi az, amiről azt feltételezem, hogy mások számára is hasznos tartalom lenne? Sokat nem kell gondolkodnom rajta, amikor eldöntöm, hogy miről írok, a laptop töltöttsége csak két százalékot esett.
Népszerű teológia rovatunkban ez alkalommal többek között arra keressük a választ, hogyan néztek az „én” és a „másik” kapcsolatára az Újszövetség szerzői. Vajon közel áll-e az ő szemléletük a miénkhez, vagy inkább meglepő számunkra?
Összeállításunk írásait az Evangélikus Élet korábbi évfolyamainak böjti lapszámaiból válogattuk. Áldott elcsendesedést, böjti önvizsgálatot kívánunk Olvasóinknak!
A történelem egyik legizgalmasabb kérdése – függetlenül korszaktól és helyszíntől –, hogy egy-egy fontos döntés hogyan is születik meg. Az újkorban már rengeteg, időnként átláthatatlanul sok forrás áll rendelkezésünkre, ennek ellenére sokszor lehetetlen rekonstruálni a döntések megszületésének folyamatát. Az 1848-as forradalom legfontosabb egyháztörténeti eseménye az 1848. évi XX. törvénycikk megalkotása volt, amely kimondta minden törvényesen bevett felekezet „teljes viszonosságát és egyenlőségét”. E törvénycikk megszületése szerencsére kivételesen jól nyomon követhető. A 21. – és reményeim szerint a 22., 23., 24. stb. – században ez azért fontos, mert megmutatja, hogyan lehet eredményes az egyházi érdekérvényesítés.
[Jézus] így válaszolt: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” (Lk 19,40)
Ev. Luth. Church in Hungary
Facebook
Twitter
Youtube
Google+
Instagram