Az abortusz megítélésében nincs konszenzus a világ számos társadalmában, így a magyarban sem – ám a keresztény egyházak és híveik körében sem. A művi terhességmegszakítás mint törvényi lehetőség az átlátható szabályozással együtt sem mentes az ellentmondásoktól és az etikai dilemmáktól. Írországban tavaly szavazták le az évtizedekig fönnálló teljes abortusztilalmat, ugyanekkor nagy viták folytak, polgári megmozdulások zajlottak a szintén szigorú abortuszszabályozású – és további szigorításokat kilátásba helyező – Lengyelországban is. Nem sokkal később az Egyesült Államok New York államában megszavazott úgynevezett reproduktív egészségügyi törvény hatására is feléledt a vita, aktuálisan pedig az észak-írországi jogszabály-módosítás kapcsán estek egymásnak az életvédők és a jogvédők.
Hiánypótlónak nevezhető a Napi ige – Lelki útravaló az év minden napjára című áhítatoskötet, amelyet egyházunk országos irodájának gyülekezeti és missziói osztálya, valamint a Luther Kiadó közösen gondozott. A szerzők a 2020-as bibliaolvasó Útmutató napi ó- és újszövetségi igéi alapján fogalmazták meg tömören gondolataikat. Többen is beszámoltak arról, milyen izgalmas feladatot jelentett számukra a megszokott prédikációs keretekkel szemben pár mondatban kifejteni mondanivalójukat, különös tekintettel arra, hogy egy-egy áhítat szerkezetéhez az igehirdető jelleg mellett az imádság és a napi áldás is hozzátartozik. Szerepelnek a könyvben az Útmutató havi igéi is, ezek elmélyítését rövid idézetek segítik.
Lényegre törő, a Biblia üzenetét elénk táró, ugyanakkor kortárs és pontos – így jellemezhetjük a budapesti Műcsarnokban látható, Egyszer volt, sokszor volt című kiállítást és a nemrégiben megjelent, Biblia – Az ősi történetek című kötetet. Serge Bloch és Frédéric Boyer több mint ötszáz oldalas kötete harmincöt ószövetségi történetet mutat be mintegy kétezer rajzon. A kiállítás látogatója a könyv fejezetei alapján készült animációs filmekkel találkozhat.
Budapest – Závada Pál Kossuth-, József Attila- és Prima Primissima díjas író és Toronyi Zsuzsanna muzeológus, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár vezetője volt a vendége az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány szervezte, Galambos Ádám evangélikus teológus vezette beszélgetéssorozat idei második alkalmának október 24-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A sorsfordító történelmi eseményekről és az ezek vonatkozásában előálló súlyos etikai dilemmákról szóló disputa témájául az író új, Hajó a ködben című regénye szolgált.
A napokban jelent meg Ittzés Szilvia második kötete Tanárnő, kérem! címmel. A derűs tanár-diák történetek a szerző Anyu, figyelsz? címet viselő tavalyi könyvét folytatják, hiszen a négygyermekes édesanya és tanárnő napi huszonnégy órában „üzemel”. Írásai elgondolkodtatnak, megnevettetnek, de főként felsőbb dimenziók irányába terelik látásunkat. A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium angoltanárával kelenföldi otthonában beszélgettünk a könyv megszületéséről és arról, hogy mindenki padtársa valakinek.
Történelmi csúcson áll az evangélikus felajánlók száma – ezzel a címmel jelent meg hír az evangélikus médiában a 2019-es egyszázalékos kampány eredményéről. Idén 72 133 ember döntött úgy, hogy személyi jövedelemadójának egyházi egy százalékát a Magyarországi Evangélikus Egyháznak ajánlja fel. Ez összesen 392 160 607 forintot jelent. Egyházunk nevében ezúton is köszönjük mindenkinek, aki ilyen módon támogatta az evangélikus egyház munkáját. De nézzünk a számok mögé!
Ez év áprilisa óta különleges műkincsmásolat járja az országot: annak az evangélikus szárnyas oltárnak a replikája, amely Luther idejében, 1538 és 1540 között készült az egykori Mömpelgard grófság urának, György württembergi grófnak a megrendelésére. Nemcsak az eredeti – ma már múzeumi – műtárgynak, de a másolatának is érdekes a története. Többek között erről is mesélt Páll Csilla Bécsben élő művészettörténész, a másolatoltár elkészítésének ötletgazdája.
Ezt az egyszerű, bibliai erejű mondatot nem egy reformációi istentiszteletről hoztam magammal ezen az őszön: „Azért nem félünk, ha megindul a föld, ha hegyek rendülnek meg a tenger mélyén: a Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk…” – így idézi fel a reformációi istentisztelet zsoltára az evangélikusság születésénél tisztán hallható éneket. A mondat most klinikai helyzetben ért el engem, egy altatóorvos szájából. Azóta minél többet alszom rá, annál erősebben mozog bennem, nem hagy nyugodni.
Az Evangélikus Élet magazin új állandó rovattal gazdagodik novembertől. Küldetés rovatcímmel elsőként a három egyházkerület, majd egyházunk országos missziói lelkésze mutatkozik be. Most Szlaukó-Bobál Orsolya, az Északi Evangélikus Egyházkerület missziói lelkésze, az evangelizációs és missziói bizottság tagja vall a missziói munkáról és saját feladatairól, terveiről.
Noha Luther Márton naponként szóról szóra elmondta a Miatyánkot, a Tízparancsolatot és a Hitvallást – vagy ahogyan szokásosan emlegetjük, az Apostoli hitvallást –, zsoltárokat, a saját bevallása szerint mégsem tudott úgy helytállni, ahogyan szeretett volna. Ezért szívesen vallotta magát mindvégig a káté gyermekének és tanulójának.
Amikor Erdélyre és magyar vonatkozású épített örökségére gondolunk, elsősorban a református, aztán az unitárius és a katolikus emlékek jutnak eszünkbe, az evangélikusok talán legutoljára. Az erdélyi evangélikusság, gondolnánk, „szász ügy”. Pedig csak részben az. Ami pedig az evangélikus templomokat illeti, bőven akad közöttük gyönyörködni- és megmentenivaló.
Rövid idő alatt pezsgő közösségi helyszínné vált a Budapest XVIII. kerületében tavaly tavasszal felszentelt Luther-kápolna. Felkeresve a pestszentimrei evangélikus gyülekezetet, örömmel állapíthattuk meg, hogy a „rohamos” közösségépülés magyarázata nem más, mint az alapvetően családbarát szemlélet a mindennapokban, a nyitott és befogadó légkör, Isten átölelő szeretetének barátságos képviselete.
„A csend az Isten közelségében bennem kezdődő szünet” – vallja az 1935-ben született észt zeneszerző. Arvo Pärt nemcsak a modern egyházzenének, hanem a kortárs zeneirodalomnak is az egyik legmeghatározóbb személyisége. Előadásaiból és interjúiból a Rózsavölgyi és Társa Kiadónál jelent meg igazán izgalmas kötet.
A cím Michael W. Goheen Keresztyén misszió ma című kötetének egyik legizgalmasabb idézetére utal, amelyet Luther Mártonnak tulajdonít a szerző: „Az evangélium olyan, mint a ketrecbe zárt oroszlán: nem megvédeni kell, csak szabadon engedni.” Valójában ez lenne a misszió lényege – az evangélium kommunikálása. Ahogyan a kanadai missziológus, református lelkipásztor fogalmaz: „Az egész egyház az egész evangéliumot az egész világon az egész embernek viszi.”
Gödöllő – Vajon el tudjuk képzelni, hogy egy evangélikus templom több tízmillió forintos felújítása után az egyházkerület püspöke, esetleg az egyházmegye esperese helyett a helyi református lelkész hirdesse az igét? Október 20-án megtörtént ennek a szokatlan eseménynek a tükörképe: a gödöllői reformátusok zsúfolásig megtelt templomában Albert Gábor evangélikus lelkész prédikált abból az alkalomból, hogy féléves munka után átadhatták a megújult épületet.
Budapest – Sztehlo-sétát tartottak a Sétafesztivál keretében október 19-én, szombaton Budapesten. Öröm, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel az első alkalmat további követi majd. Az embermentő evangélikus lelkész és az általa alapított gyermekotthonok nyomában Laborczi Dóra evangélikus teológus, újságíró vezette a sétát Andrási Andor egykori Sztehlo-gyerek társaságában. A kétórás alkalom a Rózsadombról indult, és a Budakeszi úton fejeződött be.
Cikksorozatunk első részében beszámoltunk az egyházunk gyermek- és ifjúsági bizottságának égisze alatt zajlott átfogó kutatásról – Grendorf-Balogh Melinda angyalföldi másodlelkész, bizottsági elnök összefoglalója alapján –, és a legkisebbeknek szóló gyülekezeti alkalmakra vonatkozó eredményekről szóltunk. A második részben a kisiskolás korosztályra fókuszáltunk néhány ifjúsági munkában jártas pedagógus és lelkész megkérdezésével. A mostani, egyben befejező részben pedig a konfirmáció időszakának áttekintésétől eljutunk az egyetemista korosztályig.
Terjed a bullying címmel közöltünk cikket lapunk ez évi 37–38. számában. Vitális Judit részletesen szól írásában a bántalmazás formáiról és lehetséges következményeiről, a csoportdinamikai folyamatokról, a zaklató pszichés gondozásáról és az áldozattal való támogató beszélgetésről. Írásunk szerzője – gimnáziumi tanár – azt tekinti át, milyen módszereket ajánlanak a szakemberek a szülőknek: miként előzhetik meg, hogy gyermekük rendszeres vagy alkalmankénti bántalmazás áldozata legyen, vagy ha már az lett, akkor milyen beavatkozási lehetőségei vannak a nem kívánt helyzet kezelésére.
A halál, a gyász, az elengedés az élet része. A legfájdalmasabb… Megváltónk, Jézus is sírva fakadt barátja, Lázár halálhírének hallatán (Jn 11,35). Elengedni valakit az egyik legkomolyabb lecke, amelyet meg kell tanulnunk. Mindenszentek, halottak napja táján bizonyára sok olvasónk is elindul szerettei sírjához, vagy otthon gyújt mécsest, gyertyát emlékükre. Írásunkban két evangélikus lelkészt, gyakorló lelkigondozót kérdeztünk meg a témáról. Ribár János nyugalmazott esperes, tanatológus évtizedek óta kutatója és előadója a tudományterületnek, számos ilyen tárgyú tanulmánya, cikke jelent meg egyházi és világi fórumokon. Börönte Márta lelkésznő pedig Veled vagyok, fogom a kezed – Csendes percek gyászolóknak című kötetében és a hozzá CD-n mellékelt hangzó anyagban nyújt vigaszt.
Aznap, április 11-én, hétfőn reggel hat óra után egy perccel szólalt meg a telefon. Akkor már egy hete minden este úgy aludtam el, párnám mellett a mobillal, hogy tudtam: valamelyik hajnalban meg fog érkezni „az” a telefonhívás. Az orvossal való megegyezés szerint ha éjszaka megy el, akkor hajnali hatig nem értesítenek, hadd aludjak, pihenjek tudatlanul, amíg lehet. A testilelki végkimerültség határán ezek az éber alvások szükségesek is voltak. Három és fél hónap kemoterápia után nem volt kérdéses a végkifejlet, csak az időpont.
Ez a lapszám a reformáció emlékünnepe és Márton napja között jelenik meg. Ebből az alkalomból egy 1540-es eseményt idézek fel, amelynek alapján a barátságról szeretnék szólni. Közgyűlésekre, zsinatra, felügyelőtalálkozóra készülve talán van ennek értelme.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Dr. Márkusné Győri Johanna tanító, német szakos tanár két éve dolgozik a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnáziumban. Lelki csapatot is alkotnak a kollégákkal – mondja az iskola szellemiségéről
Talán sokan nem is tudják, hogy a szekszárdi Tolna Megyei Balassa János Kórház névadója evangélikus orvosprofesszor volt. A hazai orvostörténet egyik legkiemelkedőbb alakja nemcsak napjainkig alkalmazott műtéti újításokkal modernizálta a gyógyítás módszereit, de a fecskendő vagy a gipszkötés használata, a rendszeres vizeletvizsgálatok bevezetése vagy a nyílt törés mint orvosi szakkifejezés is az ő nevéhez fűződik.
A modern értelemben vett diakóniai munka Németországból indult. Az első diakonissza-anyaházat Theodor Fliedner evangélikus lelkész (1800–1864) alapította 1836-ban Kaiserswerthben. Az intézmény és működése mintaként szolgált a később alapított anyaházak számára. Az így létrejött női közösségekben – szociális feladataik ellátása mellett – nagy figyelmet fordítottak a lelki élet gyakorlására, és hittérítő tevékenységet is kifejtettek. Nyugat-európai mintát követve Magyarországon a 19. század második felében jelent meg a mozgalom.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végző munkatársakat szólaltatjuk meg indíttatásukról, feladataikról, céljaikról. Ez alkalommal dr. Érfalvy Líviával, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium igazgatóhelyettesével, magyar–német szakos tanárral, az evangélikus kutató tanári mozgalom életre hívójával beszélgettünk tudomány és tanítás, közösség és hivatás kérdéseiről.
Az evangélikus egyházban az 1956-os forradalom nem októberben kezdődött. Nem volt persze olyan nagy hangja, nem figyelt föl rá, és nem szurkolt neki együtt az egész világ, csak annak az evangélikus része. Mégis – csöndesen, békésen ugyan, de – az evangélikus egyházban 1956-ban forradalom zajlott le, amelynek győzelmét az országos szabadságharc kitörése hozta el, s amelyet csak 1958-ban sikerült „leverni”. Ennek a forradalomnak a középpontjában egyetlen ember állt, akinek erről sokáig talán sejtelme sem volt. Ez a személy – az olvasók talán már ki is találták – Ordass Lajos püspök.
Nem kedvelem Greta Thunberget. Nyilvánvalóan elhamarkodott kijelentés ez, hiszen nem is ismerem őt – talán ha személyesen találkoznánk, más lenne a véleményem erről a tizenhat éves svéd lányról, aki felforgatta a világot a klímakatasztrófára figyelmeztető pénteki iskolasztrájkjaival. Mégis, bevallom, hatásvadásznak érzem a nyilvános felszólalásait, azt, ahogyan elsírja magát beszéd közben, és ahogyan a dühtől eltorzul a hangja. Ugyanakkor azt is hozzá kell tennem, hogy felnézek rá a bátorságáért és az elszántságáért, elismerve, hogy amit ő tesz, én annak a felére sem lennék képes.
Kaláka: erdélyi népszokás; közös munka, eredetileg házépítés. A szó hazánkban, a Kárpát-medencében, de nem túlzás: a világ számos pontján már rég fogalommá lett. Pontosan fél évszázada! A Kossuth-, Magyar Örökség és Prima Primissima díjas együttes ugyanis 1969. november 26- án alakult meg Budapesten, egy Andrássy úti bérházban. Születésnapi és reformációi interjúnkban az együttes két alapító tagjával, a Gryllus testvérekkel – nem mellesleg: elkötelezett evangélikusokkal – beszélgettünk budai otthonukban október 31-i, Deák téri koncertjükről, az ötven éve töretlen alkotói lendületről, a hit ökumenikus dimenzióiról, egy titkos emléktábláról, no meg egy tokiói étteremről.
Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy nekünk, magyarországi evangélikusoknak miért lettek olyan fontossá a templomtornyok. Mostoha történelmünk megtaníthatott volna bennünket akár arra is, hogy a templomok torony nélkül is be tudják tölteni legfontosabb funkciójukat.
Ev. Luth. Church in Hungary
Facebook
Twitter
Youtube
Google+
Instagram