„Fontos számunkra, hogy gyülekezetként mindenkit megszólítva, egyre nagyobb testvéri közösséggé épülhessünk” – mondja a Szügyi Evangélikus Egyházközség parókus lelkésze. Torzsa Tamás 2014 óta látja el a lelkészi szolgálatot a Nógrád megyei Szügyön, Csesztvén, Patvarcon és Mohorán. Az Isten tervébe való belesimulásról, a nógrádi kegyességről és a mindig nyitott evangélikus közösség szolgálatáról is beszélgettünk vele.
„Törekedj békességre, és kövesd azt!” – olvassuk a felszólítást az év igéjében (Zsolt 34,15b). De mit is jelent békességben lenni Istennel, önmagunkkal, illetve a minket körülvevő emberekkel? És hogyan lehetünk a diszharmónia okozói helyett az összhang előmozdítói? Kérdéseinkre három szakember, Jánosi Valéria, Joób Máté és Mihalec Gábor válaszolt.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. A tanári kar diákokra figyelő, közösségépítő munkája elengedhetetlen ahhoz, hogy a tanulók egymáshoz is, a tanárokhoz is őszintén, bizalommal forduljanak – mondja Szőkéné Mezősi Tímea. A matematika-fizika szakos pedagógus 1994 óta tanára, 2009-től igazgatóhelyettese a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumnak.
Kérem a kedves olvasókat, hogy először is vegyék elő a naptárukat, és jegyezzék elő szeptember 29-ét. Mostani írásomon keresztül ugyanis egy különleges evangélikus zarándokútra invitálom Önöket.
A magyartanári pályával felhagyva lett szüléskísérő Kucséberné Farkas Mirtill. Mit jelent dúlának lenni? Hogyan segít a szülés-születés pillanataiban? Milyen nehézségekkel kell szembenéznie az esetenként félreismert hivatást illetően? A kétgyermekes édesanyával a születés hete programsorozat egyik eseményén a gyerekzsivajtól hangos Zuglói Babahordozó Klubban beszélgettünk.
Az Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár neve sokak számára ismerős lehet, hiszen számos evangélikus templomban szólal meg ma is a legendás pécsi gyárban készült hangszer. Nagyszámú orgonarajz maradt fenn abban a gyár működési idejét szinte teljesen lefedő iratanyagban, amely a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárának egyik leglátványosabb és értékes irategyüttese. Közülük ízelítőként a diósgyőri evangélikus templom számára épített hangszer tervét mutatjuk be.
Több evangélikus vonatkozásról is tudósíthatunk a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület legutóbbi közgyűlésének krónikáját összegezve. A Petőfi Irodalmi Múzeumban április 26-án tartott tisztújító rendezvényen dr. Harmati Béla László művészettörténészt, az Evangélikus Országos Múzeum vezetőjét beválasztották az egyesület választmányi tagjai közé. Az új feladatról és felelősségről beszélgetve a további „lutheránus szálakra” is fény derül interjúnkban.
Jó néhányszor elkocogtam mellette az elmúlt években… Nemegyszer ábrándozó tekintetű párokat is láttam előtte, s olyan pillanatnak is részese lehettem, amikor éppen egy újabb lakat kattant a rozsdásodók valamelyikére, újabb tanújeléül két ember szívből jövő elköteleződésének. Nálunk, Tatán és másutt is nagy divat ez a „szerelemlakatolás”.
Amikor az interjúkészítés szándékával megkerestük, épp külföldön tartózkodott; amikor időt szakított beszélgetésünkre, épp külföldre készült… Dr. Kocziszky György közgazdászprofesszor március 15-e alkalmából a Magyar Érdemrend lovagkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést vehette át. Az evangélikus szakembert pályájáról, hitéről, erkölcs és közgazdaság viszonyáról kérdeztük.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végző munkatársakat szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Ez alkalommal Bozzai Lillával, a Szentendrei Evangélikus Zenei Óvoda óvodapedagógusával beszélgettünk pályaválasztásáról, az óvodai és a szülőkkel együtt megélt közösségről, a megtartó hitről.
Minap az egyik budapesti óvodában megkérdezte tőlem egy kislány: „Hogy mondják németül, hogy pogácsa?” Válaszomra, hogy Németországban nem ismerik a pogácsát, együttérzően, a kezemet fogva jegyezte meg: „Németország biztosan egy nagyon szomorú ország.”
A léleképítő irodalom remek alkotása a budavári szolgálatából néhány évvel ezelőtt nyugdíjba vonult evangélikus lelkész, Balicza Iván második igehirdetés-kötete, amelyet Isten mémjei címmel jelentetett meg a Luther Kiadó. Az Újszerű igehirdetések alcímet viselő könyv hosszú időre odakéredzkedik majd az éjjeliszekrényünkre: nem átfutásra, nem egy esős napon elolvasásra való a százhetven oldal.
Az amerikai katolikus szerzők, Michael White és Tom Corcoran Újraépítve című kötetének alcímei sokat elárulnak arról, miben szeretnének segíteni az olvasóknak: Ébresszük fel a hívőket; Érjük el az elvesztetteket; Legyen fontos az Egyház. Timothy Michael Dolan New York-i érsek ajánlásának egy mondata is eligazít: „Aki szereti a plébániáját, feltétlenül olvassa el!” A borító szimbolikus üzenetet hordozó képe is világos utalás arra, hogy az egymásra épülő „élő kövek” renoválására bátorít ez a háromszáz oldalas kötet.
Jó három évtizede, hogy két szakember – két lelkészgyerek – végigjárta Tolna-Baranya gyülekezeteit, hogy az akkor még meglévő értékek után kutasson. Egyikük – Krähling János – építészként „veszendő templomaink” meglévő állapotát akarta rögzíteni és megrajzolni, felmérésekbe önteni azt, ami érték. Másikuk – Harmati Béla László – a műtárgyakat, tárgyi értékeket kereste.
Emlékszem, kisgyerekként számomra pünkösd ünnepe volt a legmegfoghatatlanabb. Biztos vagyok benne, hogy a vasárnapi gyermekalkalmon minden évben elmesélte Márta néni, a hitoktatónk Péternek és a többi tizenegy tanítványnak, valamint a lángnyelvek formájában megjelenő Szentléleknek a történetét, ennek ellenére – valamilyen rejtélyes oknál fogva – hosszú évekig nem tudtam megmondani, pünkösd minek is az ünnepe.
Épphogy leszálltam a vonatról, vacogva kocogok keresztül a huzatos aluljárón, hátha megúszom egy alapos ízületi gyulladás nélkül, de megállít a felcsendülő gyönyörű muzsika. Ott áll teljesen hétköznapi ruhában, minden koncertkellék nélkül pár fiatal, és eszméletlenül jól zenélnek. Ajándék a járókelőknek.
A nyelv hasonlatos a jerikói rózsához: ha víz éri – de csak akkor –, kizöldül és kivirágzik. Ugyanúgy, ha egy nyelvközösség szabadon használhatja anyanyelvét az élet minden területén, akkor nyelve is kiteljesedik – vallja Kiss Jenő nyelvész. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának professor emeritusát, akadémikust március 15-én Széchenyi-díjjal tüntették ki. Mint a mihályi és a budapesti Deák téri evangélikus gyülekezet tagját is kérdeztük életéről, pályájáról, a magyar nyelvről.
A Magyarországi Evangélikus Egyház Luther Kiadója márciusban zenei pályázatot hirdetett evangélikus zenekarok, gyülekezeti, iskolai csoportok és kórusok részére az egyház 1%-os kampányához kapcsolódva. A pályázat azt tűzte ki célul, hogy a helyi zenei közösségek kilépjenek megszokott kereteikből, és forgalmas köztereken utcazenéléssel felhívják a figyelmet az 1%-os felajánlás lehetőségére. Összeállításunkban a pályázat nyerteseinek rövid – szerkesztett – bemutatkozását-bemutatását olvashatják.
Az Evangélikus Élet Cantate rovata – nevéhez híven – különleges válogatással jelentkezett Cantate vasárnapján. Megvizsgálták, hogy milyen környezetben, milyen szövegösszefüggésben szólnak a zsoltárok az éneklésről, és bemutatták, hogyan indíthatnak a liturgikus szövegek a szívből jövő hálaadásra.
Szeverényi János országos missziói lelkész gondolatai az Evangélikus Élet magazinban.
Sokak által jó ideje várt új könyvéről, a Szívrázóról, történetmesélésről, családról, közösségről beszélgettünk a legtitkosabb feljegyzéseket készítő, legvidámabban tökéletlen papnéval, Füller Tímeával, aki nem mellesleg több mint másfél évtizede állandó szerzője az Evangélikus Életnek.
Az Evangélikus Hittudományi Egyetem oktatói kara a 2016-os Teológia és nemzet, majd a 2017-es Teológia és reformáció című kötet után az idén Teológia és nyilvánosság címmel jelentetett meg tanulmánykötetet – a Luther Kiadó gondozásában. Az összeállítás Fabiny Tamás teológiai professzor, elnök-püspök előtt tiszteleg hatvanadik születésnapja alkalmából.
Helsinki – Stockholm – A Conference of European Churches (CEC – Európai Egyházak Konferenciája) és a World Association of Christian Communication (WACC – Keresztény Kommunikáció Világszervezete) legutóbbi, Mitől vagyunk ennyire dühösek? című konferenciája a gyűlöletbeszéd, az álhírek és a kommunikációs jogok témáját járta körül, elsősorban európai kontextusban. A tanácskozás helyszíne – utalva az ökumené szimbólumára, amely egyben a CEC logója is – egy Helsinki és Stockholm között közlekedő hajó volt.
„Lényeges kérdés, tudunk-e olyan erős kötődést megszilárdítani a fiatalokban, amely elősegíti a hitről való folyamatos tanulásnak a vágyát és igényét, vagy megmarad az, hogy a konfirmáció a tanulás folyamatának a lezárása” – mondja Pángyánszky Ágnes lelkész, egyetemi adjunktus. Előző lapszámunkban gyülekezeti lelkészek számoltak be a konfirmációval kapcsolatos tapasztalataikról, folytatásként ez alkalommal az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Intézetének vezetőjét kérdeztük.
A nagy sikerű Áldáskönyv, valamint a Remény s ég kötet után újabb, Élők földje címmel a Luther Kiadónál megjelent áldásgyűjteménnyel örvendezteti meg az olvasókat Varga Gyöngyi Ószövetség-kutató, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Ószövetségi Tanszékének vezetője. Honnan ered, mit jelent az áldás, és miként tudunk áldáshordozókká válni? Ezt a kérdéskört jártuk körbe a szerzővel.
A kötelezően választható hit- és erkölcstanoktatás 2013/14-es tanévi bevezetése után többen vagy kevesebben konfirmálnak, és mi határozza meg leginkább a konfirmandusok számát? Van-e utánpótlás, várható-e, hogy a fiatalabb generációk tagjai is megjelennek a templomba járók között? Hogyan készülnek a konfirmációra, milyen helyi szokások fűződnek az ünnepi alkalomhoz? Összeállításunkban e kérdésekre válaszolnak gyülekezetekben szolgáló evangélikus lelkészek.
Budapest – Az Élők földje című kötetben megszólaló lírai hang hiánycikk a kortárs keresztyén könyvpiacon. Egyszerre nagyon személyes és univerzális, ébresztő és ringató, megragadó és könnyedséget adó. Varga Gyöngyi Ószövetség-kutató harmadik, a Luther Kiadó történetében kiemelkedő sikernek örvendő áldás- és imakönyve mind tartalmilag, mind formailag olyan életszemléletről és életszeretetről tesz tanúságot, amelynek megélésére mindannyian vágyakozunk.
Az országban és a régióban is egyedülálló, vadonatúj barokk orgona az „édesgyermeke” Bán István orgonaművésznek, a Budavári Evangélikus Egyházközség orgonista-kántorának. A hangszer megszületése hívta életre azt a kulturális egyházzenei ünnepet, amelyet idén ötödik alkalommal, június 10–20. között rendeznek meg a Bécsi kapu téri evangélikus templomban. A fesztivál részleteiről a páratlan hangszer mellett ülve beszélgettünk a művésszel.
Én ezt az igét soha nem értettem. Kit kell befogadni és hova? Szívünkbe? Házunkba? Gyülekezetünk közösségébe? Vagy talán anyaként a méhünkbe? Különben azóta se tudom, mi a tökéletes megfejtés, a mi életünk befogadottjai mégis sokat neveltek rajtunk.
Ev. Luth. Church in Hungary
Facebook
Twitter
Youtube
Google+
Instagram