apa

Egy gyermek és ezer hét

Valamelyik adventi készülődésem során olvastam egy novellában, hogy egy gyermek felnevelése körülbelül ezer hét. Utánaszámoltam, és tényleg. Körülbelül akkorra lesz önálló keresettel rendelkező, saját lábán megálló felnőtt abból a három-négy kilogrammal született apró csomagból, akit születésekor megpillantottam.

Miért ne legyek nevelőszülő?

Héttagú családomból mindenki más-másfelé futkos a hétköznapokon. Legtöbbször egyedül vagyok itthon dél körül. Ha nem felejtem el, és időben kiveszek valamit a fagyasztóból, akkor meleget ebédelhetek. Hogy mit, azt szinte soha nem tudom. Pedig már nagyanyám megmondta, hogy a befőttes-, lekvárosüvegekre és legfőképpen a fagyasztóba kerülő dolgokra rá kell írni, mi van bennük. A dátumot még rá szoktam firkantani, de a tartalmat elég gyakran lehagyom. Minek, hiszen látszik, mit rejtenek a dobozok! Persze, amikor elteszem, még tényleg, de amikor keresgélek közöttük, akkor már fogalmam sincs. Kikapok egyet: ha kiolvad, éppen jó lesz. Biztosan ehető, hiszen azért tettem ide.

Apám, a jövő és Európa – Apa-lánya kérdés-válasz

Apám mindig azt mondta, hogy mire felnövök, szabadabb és igazságosabb világban fogok élni, és a diktatúra, amelynek gyermekként csak az árnyéka vetült rám, engem már nem fog nyomasztani. Nemrég a szemére vetettem, hogy ez az Európa egyáltalán nem olyan világ, mint amilyennek képzeltem az alapján, amiket mondott; hogy nagyon is nyomasztanak a közel- és régmúlt árnyékai, ő pedig válaszolt nekem.
Feliratkozás RSS - apa csatornájára