költő

Irodalmi estet rendeztek Jánosy István evangélikus lelkész, költő és műfordító emlékére

Gyenesdiás – Különös bátorságra vall, ha az őszi óraátállítást követő, amúgy is korán sötétedő napok délutánjára irodalmi estet szerveznek egy Balaton parti nagyközség könyvtárába. S ha a fürdőszezon végére vendégektől kiüresedő települést a meghirdetett rendezvény napján egész napos szakadó eső látogatja meg, akkor a 100 éve született, élete utolsó éveit Gyenesdiáson töltő Jánosy Istvánra emlékező esemény megrendezése eleve kudarcra ítélt vállalkozásnak tűnhetett.

Száz éve született Jánosy István evangélikus költő, műfordító

Jánosy István evangélikus költő, műfordító száz éve, 1919. május 18-án született a felvidéki Besztercebányán, kemenesmagasi gyökerű családja a trianoni nemzeti tragédiát követően költözött vissza az anyaországba. Édesapja a Fasori Evangélikus Gimnázium latin tanára volt, s fia is itt érettségizett, majd az Eötvös Lóránt Tudományegyetem görög-latin-pszichológia szakán tanult. 1942 és 1944 között teológiai végzettséget szerzett Sopronban. 1944-ben segédlelkészi szolgálatot végzett, majd a Fasori Gimnázium görög-latin szakos tanára volt. Ezt követően irodalmi munkásságot folytatott, de kapcsolatát az evangélikus egyházzal fenntartotta, a Diakónia folyóirat szerkesztőbizottsági tagjaként tevékenykedett.

Minden nagy vers egy nagy titok is

Hogy értsük, élvezzük a verset, hogy katarzist váltson ki belőlünk, szükséges-e ismernünk a költő életpályájának valamennyi állomását, a mű keletkezésének hátterét? Milyen eszközök vannak az irodalomtanárok kezében ahhoz, hogy felébresszék az érdeklődést diákjaikban a költészet remekművei iránt, hogyan lehet „versfogyasztóvá” nevelni őket? Mit vegyen a kezébe, aki hosszabb kihagyás után fordul ismét a versek felé? Kérdéseinkre evangélikus iskolák magyartanárai válaszoltak.

Felragyog a megfoghatatlan titok – Dióhéjban Simai Mihály költőről

„Simai Mihály megszenvedett életútján eljutott a létértelmezés és az istenkeresés olyan fázisába, ahol már világosan kitetszik, valójában mire is készülődött idáig. Versei meggyőző erővel hirdetik, nincs más vigasz, nincs más remény, mint a spiritualitásban megszerzett igazság – azért kell meghalnunk, hogy végre örökké éljünk. A megszentségtelenített világ újraszentelése: ez a költészet mai feladata. Simai Mihály kötetében erre vállalkozik” – írta Jókai Anna a költő Végtelen vonzásban című, eddig legutolsó verseskötetének borítóján.

Reformáció hétről hétre: Reformáció és kortárs irodalom

Budapest – A Reformáció hétről hétre című, a Duna Televízióban, illetve a Duna World műsorán futó sorozat tizennegyedik ötperces epizódjában megszólalt Lackfi János, aki a Richly Zsolt nevével fémjelzett Luther-rajzfilm forgatókönyvének írója. A katolikus hátterű író, költő, műfordító a reformáció és Luther Márton koráról is vallott a filmben. Az adást a készítők engedélyével mi is közzétesszük.

Paránytól a végtelenig – Weöres Sándor nyolc, kötetből kimaradt verse

Weöres Sándor a pápai, majd a csöngei evangélikus iskola tanulója volt, 1924-től pedig az 1912-ben alapított Faludi Ferenc Reálgimnáziumba járt. Felekezetének hitét verseiben őrizte meg és hol tudatosan, hol a tudatalattiból áradó témákban, jelképekben mutatta fel. A vallás az ő számára sokkal tágabb horizontú terület volt, mint amekkorának általánosságban tartjuk. Például az 1964-ben megjelent, botrányt kavart Antik eclogát Weöres nem erotikus költeménynek tartotta, hanem vallásos versnek. „Egy szüzesség elvesztésének a története és a szüzesség elvesztésének története: beavatás a létezésbe. […] Jelenetekből történet, történetből élet, erotikából a létezés titkait érzékelő mitológia” – fogalmaz Kabdebó Lóránt.

Kozma Andor, a mértéktartó forradalmár

A tavaly áprilisi emléktábla-állítás után, amelyről az Evangélikus Élet is beszámolt, újabb lépés történt a méltatlanul elfeledett Kozma Andor költő, író, újságíró, akadémikus, parlamenti képviselő (1861—1933) rehabilitációja felé: a Napkút Kiadó gondozásában idén májusban megjelent a szerző válogatott verseinek és prózai írásainak kötete. A bemutatót május 21-én tartották az Andrássy úti Írók Boltjában.

Berzsenyi Dániel születésnapja elé

Berzsenyi Dánielre (szül. 1776. május 7.) úgy emlékezünk, mint „őszi emberre”, noha alig-alig lehetett fehér szál a hajában-bajuszában, amikor Niklán végsőt sóhajtott. Abban az ágyban, amelyet úgy tétetett le a helyére, hogy onnan az el nem mozdul többet, ott várja gazdáját estéről estére. Harmincas életévei közepén írja a távoli – ekkor még szinte kamaszos rajongásától besugárzott – mesternek, Kazinczy Ferencnek az ország túlsó végébe: „Ma rakodtam új szobámba, letettem nyoszolyámat azon szegletbe, melyben én haldokolni fogok, elgyújtottam kandallómat, melynél életemnek örömeit, bolondságait gyakran vissza fogom kérődzeni s vénségemet melengetni.” Házavatás…

Fényvirágok – Beszélgetés Hargitai-Haitsch Gyula költőről

Kortársunk lehetne. Kerek születésnapján vele beszélgethetnénk: az 1956. február 16-án született Hargitai-Haitsch Gyulával, aki idén lenne hatvanesztendős. A feltételes mód azonban fájdalmasan jelzi, hogy vele már nem beszélhetünk: huszonhat évesen, 1982. január 20-án véget ért e tehetséges, ígéretes fiatal költő élete. Édesanyja, Haitsch Gyuláné Gabi néni szól most helyette. Kedves fiáról mesél, s beszélgetésünkből, melyet emlékekkel teli lakásában folytattunk, elénk rajzolódik a lelkes, érzékeny és nagyon sebezhető fiatalember portréja.

Ajánló: Fényvirágok – Beszélgetés Hargitai-Haitsch Gyula költőről

Az 1956. február 16-án született Hargitai-Haitsch Gyula idén lenne hatvanesztendős. A feltételes mód azonban fájdalmasan jelzi, hogy vele már nem beszélhetünk: huszonhat évesen, 1982. január 20-án véget ért e tehetséges, ígéretes fiatal költő élete. Édesanyja, Haitsch Gyuláné Gabi néni szól most helyette – és néhány vers a hagyatékából.

Oldalak

Feliratkozás RSS - költő csatornájára