Füller Tímea

Április 2. az autizmus világnapja

„Írhatnál a világnapra az autizmusról megint valami hasonlót, mint tavaly” – írta a szerkesztő. Nekem meg komolyan gondolkodnom kellett, hogy mit is írtam tavaly. Visszakerestem. Ó, igen, a téli levélgyűjtés szépségeit taglaltam. Hú, mennyit küzdöttünk ezzel akkoriban! No de hol van már a tavalyi hó?! Én a földi állandóság megtestesítőinek tekintettem az autista kisfiamat meg a hasonlóan érintett társait, de már megint tévedtem.

Nyitunk a világ felé

Sokat beszélgettünk a férjemmel arról, mennyire elegyháziasodtunk. (Jaj, de csúnya szó: tisztára, mint a háziasított állatok, nem?!) Alig értjük, amikor az emberek a kiállhatatlan, agresszív főnökükről, stresszes munkahelyükről, túlórázásról beszélnek. Itt nálunk még a siker szó is mást jelent.

A rettenthetetlen

Mindig azt hittem, jól kijövök a gyerekekkel, mert a másokéval olyan vidám dolog egy-két órát játszani. Vicces meg üdítő egyszerre. De amikor napi huszonnégy órában anya lettem, kiderült, hogy én is el tudok fáradni. Ilyenkor az elveim, miszerint soha nem fogok kiabálni vagy indulatból bármi meggondolatlanságot mondani, hirtelen semmivé foszlanak, és azon kapom magam, hogy undok anya vagyok. Egy gyereklélek-romboló buldózer.

Kegyesek és kegyetlenek

Sok éve már annak, amikor egy kedves, idős férfival beszélgettem arról, miért nem jár templomba. „Ne értsen félre – mondta. – Tudom én, hogy gyarló vagyok, de nehezen viselem, ahogy minden héten addig szorongatják jelképesen a torkomat a bűneim miatt, míg már majd beleszakadok. Aztán meg odalöknek egy mondatot a kegyelemről, mint egy agyonkínzott kutyának valami csontot. »Nesze, mehetsz, ne mondd, hogy nem szeretünk.« De én mondom. Ez nekem olyan kegyetlenség, amit nem kívánok se hallgatni, se támogatni.”

Nyüzsgőék

Egy papné titkos naplójából címet viseli az Evangélikus Élet magazin sorozata, amelyet Füller Tímea ír. Íme a következő rész.

Isten útra kel

Füller Tímea írása az Evangélikus Élet magazinban.

Papkisasszonyok

A gyerekeinket papkisasszonyoknak hívják. Azért ez jobb, mint a tisztelendőnénizés. (Igaz, arról meg lassan leszoktatom már a mieinket, kivéve a kemény magot, amely ragaszkodik ehhez a megszólításhoz.) Nem tudom, van-e ennek köze ahhoz, hogy szeretem igazi kislánynak öltöztetni a kicsinyeimet. Pörgős szoknya, virágos hajcsat, masni, fodor, csipke, kiskalap.

Média a Családért díj 2018 szavazás – Füller Tímea is a jelöltek között!

Budapest – 2018. december 1-től 2019. január 15-ig lehet szavazni a Média a Családért elismerés 2018. évi közönségdíjasára. Jelöltként szerepel a nevezettek között az Evangélikus Élet magazin egyik szerzője, Füller Tímea is Magyola című novellájával. Kérjük, olvassák el, és szavazzanak őrá!

A parókia

A paplak az állandó készenléti állapot másik neve. Én legalábbis ennek éltem meg. A férjem tudatosan döntött úgy, hogy lelkész lesz, velem csak megtörtént, hogy papné lettem. Nem volt sem különösebb előképzettségem rá, sem ilyen ambícióim. Igaz, már előtte is jártam bibliaiskolába, gyülekezetbe, tartottam hittant, jártam terepre, ahol időnként a bőrén érezte az ember, hogy mi is az a misszió. De amikor hazamentem, újra csak egy ember voltam, aki álmos és nyűgös lehet, néha megbetegszik, vagy elfoglalt, szóval, hétköznapi. A parókia lett az a hely, ahol mindig papnénak kellett (volna) lenni.

Ismerkedés

Amikor papné lettem, több száz kilométerre kerültem mindattól és mindazoktól, amit és akiket ismertem és szerettem. Az egy szem férjem volt az egyetlen, akit jól ismertem új lakóhelyemen, aki, mint tudjuk, lelkész volt már akkor is. A lelkész hasonló a macskához: napközben jön-megy, a saját dolga után jár, aztán ha megéhezik, hazatalál. Így tehát gyűjteni kezdtem az új ismerősöket és barátokat, hogy berendezzem új életemet – szereplőkkel.

Oldalak

Feliratkozás RSS - Füller Tímea csatornájára