Testvériség a pusztítással szemben – A „Sztehlo-gyerekek voltunk” című könyvről

Testvériség a pusztítással szemben – A „Sztehlo-gyerekek voltunk” című könyvről

Share this content.

Forrás: Baranyai Béla / Magyar Kurír
Az Andrási Andor – aki maga is a Sztehlo-gyerekek közé tartozik – és Laborczi Dóra által szerkesztett könyv tulajdonképpen portrékötet. A megszólalók nemcsak arról mesélnek, hogy miként élték meg gyerekkoruk ezen időszakát, hanem a későbbi sorsukról is értesülünk.

„Az ötödik osztályban harmincnyolcan vagyunk. Mind árvák és félárvák. Mindenkinek nyomja valami fájdalom a lelkét. Mindegyik szeretné feledni a múltat. Minden gyerek meg van törve. Meg van komolyodva. A legtöbb gyerek szülei, rokonai a háború alatt haltak meg. Amint írom ezeket a sorokat, könny fut a szemembe, eszembe jut a múlt” – írta Szauer, azaz Orbán Ottó 1947-ben a Mi Újságunk című, a Fecskefészek ötödik osztályos lakói által szerkesztett lapban. Az akkor tizenegy-tizenkét éves leendő költő is azon gyermekek közé tartozott, akik Sztehlo Gábor evangélikus lelkész egyik otthonában kaptak menedéket. Többek között az ő visszaemlékezéseit is olvashatjuk a Sztehlo-gyerekek voltunk című kötetben, amely a Luther Kiadó gondozásában jelent meg.

A könyvről szóló véleményt a továbbiakban a Magyar Kurír oldalán olvashatják.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!