Vadászvizsgával a könyvek között – Búcsúbeszélgetés Széchenyi Magdolnával

Vadászvizsgával a könyvek között – Búcsúbeszélgetés Széchenyi Magdolnával

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Boda Zsuzsa, fotó: Magyari Márton
Mindig nehéz feladat úgy interjút készíteni, hogy a beszélgetés feletti örömbe üröm is vegyül. Amikor a Luther Kiadó könyvesboltjának vezetőjével, tizenkét éve munkatársnőmmel, kedves barátnőmmel ültünk le e cikkhez a hanganyagot felvenni, az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Széchenyi Magdolna ugyanis július 1-jétől már nem a Luther Kiadó csapatát erősíti. Nézzék el, tisztelt olvasóink, hogy az ez alkalomból készült búcsúinterjút kivételesen tegező formában olvashatják.

– Tizenkét éve tartozol papíron is a Luther Kiadó személyi állományához. Hogy kerültél ide?

– Édesanyám, Széchenyi Gizella 1995-től volt a kiadó könyvelője, a későbbiekben főkönyvelőként innen is ment nyugdíjba. Az iskolából jövet-menet gyakran bejártam hozzá, így a Tóth-Szöllős Mihály vezette sajtóosztályi csapatban mindenkit jól ismertem. A gimnáziumi, majd az egyetemi nyári szünetekben a szabadságolások idején egyre többször segítettem be kisebb munkákba, például az Evangélikus Élet csomagolásába vagy az előfizetői csekkek kiküldésébe. Volt, hogy könyvvásárba mentem árulni. Egyetemistaként még doktori iskolás voltam 2008-ban, amikor Kendeh K. Péter, a kiadó akkori igazgatója megkért, hogy ha megbízási szerződéssel is, de jöjjek a kiadóba dolgozni. Már a kezdetektől összetett volt a munkám: nemcsak a könyvesbolti feladatokba kellett besegítenem, hanem pénzügyi adminisztrációs teendőim is voltak. Amikor édesanyám 2011-ben elment nyugdíjba, teljes státuszba kerültem – én lettem a pénztáros, illetve a könyvesbolt vezetője.

– Evangélikus berkekben úgy szoktuk viccesen emlegetni, hogy mi kis egyház, nagy család vagyunk. Mennyire tapasztaltad ennek igazságát a könyvesboltos éveid alatt?

– Nagyon is. A vevőkörünk nagy részét az evangélikus gyülekezetek teszik ki, illetve a jelentős számú középkorú vásárló mellett sok nyugdíjas vevőnk is van. Az állandó, visszatérő vevőink közül többekkel személyes jó kapcsolat, barátság alakult ki az évek során, a telefonban már hangról felismerjük egymást. Jó néhány évvel ezelőtt megújult a webáruházunk, egyre többen vásárolnak ott is. Ezáltal onnan is vannak visszatérő vásárlóink, akiket ha személyesen nem is, de névről már ismerünk Szőke Edina kolléganőmmel.

– Miért jó a Luther Kiadóban dolgozni?

– Kevesen vagyunk, ezért ismerjük egymást, és nagyon jó csapatszellem alakult ki. Az a nagy erőssége a kiadónak, hogy a mindennapokban összetartóan, egymást segítve végezzük a munkánkat.

– De te most mégis elmész…

– Igen. Az Emberi Erőforrások Minisztériumában az európai uniós projektekkel kapcsolatos főosztályra fogok kerülni.

– A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szereztél bölcsész-, illetve tanári diplomát történelem szakon, és a szociológiát is elvégezted. 2005-ben írtál egy cikket az Evangélikus Életbe az 1848–49- es forradalom és szabadságharc során használt fegyverekről Hadászat, harcászat a szabadságharcban címmel, mert az egyetemen hadtörténeti kurzust is felvettél. A hadtörténeti érdeklődésednek vajon van köze ahhoz, hogy „igazi” Széchenyi vagy?

– Könnyen lehet, mert a Széchenyiek minden tekintetben nagyon sokat áldoztak a haza oltárán. Nem titok, hogy mi Széchenyi Zsigmonddal vagyunk oldalági rokonok. Ő is, és az édesapja is katonaviselt emberek voltak, nem is beszélve Széchenyi Istvánról, aki komoly katonai sikereket ért el fiatal korában. A vér pedig nem válik vízzé – tartja a mondás, így bizonyára nekem is a génjeimben van valamennyire a katonai dolgok iránti vonzalom, mert már gyerekkoromban nagyon szerettem nézegetni a katonai egyenruhákat, fegyvereket.

– Mennyire tartjátok a kapcsolatot a rokonsággal?

– Széchenyi Zsigmond özvegyével, Hertelendy Margittal, vagy ahogyan sokan hívják őt, Mangi nénivel az utóbbi időben minden évben a FeHoVán, azaz a Fegyver, horgászat, vadászat nemzetközi kiállításon vagy a gödöllői természetfilm-fesztiválon szoktunk személyesen találkozni.

– Azért tetted le te is a vadászvizsgát, mert a világhírű vadász rokon, Széchenyi Zsigmond neve kötelez?

– Részben igen. Másfelől családi hagyományból is, mert édesanyám fiatal korában sportlövő volt. Bár neki nincs vadászvizsgája, de nagypapám és a további felmenőim is mind vadászemberek voltak. Tehát nemcsak a vadászat lett családi örökség nálam, hanem a természetszeretet és a földművelés is. Például a konyháravalót magunk termeljük meg a konyhakertünkben. 

– Ez a konyhakert pedig Felcsúton van. Aki téged ismer, tudja, hogy nem hagynád ki a csapat egyetlen meccsét sem.

– Arra határozottan emlékszem, hogy az 1986-os foci-világbajnokságot családi, baráti társaságban néztem végig a tévében, és erősen megragadt, ahogy a körülöttem levő felnőttek szurkoltak. Akkor „fertőződtem meg” a futball szeretetével. Etttől pedig már csak egy lépés volt, hogy a többi sportág is magával ragadjon. Nálunk mindig szólt a Kossuth rádió, így természetes volt, hogy a magyar sportsikereket nyomon követtük. Számomra meghatározók voltak például Novotny Zoltán olimpiai közvetítései. Az külön öröm, hogy a felcsúti focicsapat egy ideje komoly sikereket ér el. Törzsszurkolók vagyunk, állandó bérletünk van a Pancho arénabeli meccsekre.

– De te magad is évek óta rendszeresen sportolsz. A kiadóban számunkra megszégyenítő az elszántságod ezzel kapcsolatban, hiszen heti kétszer fél ötkor kelsz, hogy még a munkaidő kezdete előtt eljárhass az edzésekre.

– Felnőtt koromra nőttem ki azt a hirtelen növésből eredő gerincbetegséget, amely miatt sokáig nem végezhettem komoly megterheléssel járó mozgásokat. Viszont most már ötödik éve szinte minden héten ott vagyok az aerobikteremben a megszállott korán kelők csapatában. Már el sem tudnám képzelni mozgás nélkül az életem.

– Református presbiterként te a kiadóban az ökumené színeit erősítetted. Sokan tudják rólad, hogy a kóruséneklés egy másik szívügyed. Mesélj erről is!

– Ez a Baár–Madas Református Gimnáziumból indult ki Arany János karnagy vezetésével, aki úgy gondolta, hogy az érettségi után sem engedi el a gyerekeket. Ezért létrehozott egy egyetemi kórust – ez lett a Psalterium Hungaricum, amely 2001 óta működik. Mivel református kórus vagyunk, a zeneművek döntő része protestáns szerzőktől származik. Bachot nagyon szeretjük, az ő műveit repertoáron tartjuk, és Gárdonyi Zoltán négyszólamú feldolgozásait is sokat énekeljük. A fiával, Gárdonyi Zsolttal nagyon jó kapcsolatot ápolunk. Ő már hetven év felett van, de még mindig alkot, és mindig nagy szeretettel adja át nekünk az új műveit.

– Sok helyen léptetek már fel eddig is, néhány évvel ezelőtt pedig volt egy olyan megtisztelő koncertkörutatok, amelyről a mai napig könnyes szemmel mesélsz.

– A reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójához közeledve 2016-ban Magyarország kormánya felkért minket arra, hogy a református részről a debreceni kántus mellett mi képviseljük a protestáns egyázzenét egy tíz-tizenöt állomásból álló Kárpát-medencei koncertkörúton. Egy amatőr vegyes kórusról van szó, de igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni azért, hogy a szakmai felkészültség mellett azt a lelkiséget is beletegyük a szolgálatunkba, amelyet a több száz éves protestáns egyházzene jelent. Számunkra nagy megtiszteltetés volt a koncertkörútra szóló felkérés.

– Hol léptetek fel?

– Az evangélikus helyszíneket a Lutheránia énekkar járta be, mi főként a reformátusok lakta területeken adtunk koncertet. Voltunk Kolozsvárott, eljutottunk az Őrvidékre is, még Bécsben is adtunk koncertet. A debreceni kántus Székelyföldre is ment. Életre szóló élményekben lehetett részünk – hasonlót élhet át az a sportoló, aki kijut az olimpiára, és a hazáját képviseli. Remélem, még sokáig szolgálhatunk a zene nyelvén.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 25–26. számában jelent meg 2020. július 5-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Címkék: Széchenyi Magdolna -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!