Január vége felé közeledünk. Az újévi fogadalmak egyeseknél talán még tartanak, másoknál viszont máris kifulladtak, ahogy az lenni szokott. Talán akad olyan is, aki még el sem jutott a megfogalmazásáig, és olyanok is – bizonyára a legtöbben – , akik szerint a fogadkozás hasztalan, hisz úgysem lehet tartós.
220 éve született báró Jeszenák János, Nyitra vármegye főispánja, a felvidéki katonai körzet kormánybiztosa. A forradalom és szabadságharc bukása után a vérbíróság halálra ítélte, és Pesten, 1849. október 10-én kivégezték.
Szeverényi János missziói lelkész gondolatai az Evangélikus Élet magazinban.
Világszerte, így hazánkban is ezen a héten tartjuk az ökumenikus imahetet a kereszténység egységéért. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az esztendő többi 51 hetében kevésbé lenne fontos az imádság, illetve az egység ügye, amiért már Krisztus Urunk is oly hangsúlyosan könyörgött főpapi imájában.
Ökölnyi méretű, percenként hatvan-nyolcvanszor összehúzódó, üreges tömlő. Befogad és ad egyszerre. Nem lázad, nem sztrájkol, teszi a dolgát. Csodálatos szerv, csodálatos szimbólum a szív. Ilyenkor, decemberben rengeteg „szívecskét” küldünk szerte a világba – kézzelfoghatóbb formákban is –, de az év végi elcsendesülés során megvizsgáljuk-e saját szívünket és benne a szándékot jóra és kevésbé jóra? Újrahangoljuk-e szívünk húrjait, hogy szebb, tisztább dallamot zengjen az új esztendőben? És – nem utolsósorban – hálával töltjük-e meg, megköszönjük-e szívünknek az állhatatos munkát, amellyel egy esztendőn át szolgált bennünket, fáradhatatlanul?
Budapest – Klaus Douglass – Fabian Vogt: 40 nap alatt az Én körül. Felfedezőút a Bibliával című könyvéből idézünk, amely magyarul is megjelent a Luther Kiadó gondozásában 2019-ben.
Immár négy esztendeje annak, hogy az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) szervezésében támogatott kenyai árva gyermekekkel tölthettünk három napot egy táborban, Nairobi közelében. Csodálatos élmény volt, olyan, amilyet az ember többször szeretne átélni. Isten segítségével 2020 februárjában valóra válik az, amire a gyermekek és mi is annyira vágyunk: ismét elutazunk Nairobiba, Kenya fővárosába, és elvisszük az egész kis csapatot egy táborba.
Ki vagyok én? Hova tartok, mit gondolok, mit csinálok, mi mozgat, mi blokkol, mire vágyom? És kicsoda Isten? Hogyan jelenik meg a Bibliában, mit üzen a Szentíráson keresztül, és hogyan lehet vele személyes kapcsolata az embernek? Klaus Douglass és Fabian Vogt 40 nap alatt az Én körül – Felfedezőút a Bibliával című kötete hatheti rendszeres olvasásra, illetve reflexióra hív. Nem szokványos áhítatoskönyv vagy meditációskötet: önmagunk megismerését kívánja elősegíteni, mélyíteni.
Két kisfiunk van. Matyi kilencéves, Marci hat. Még meg sem születtek, amikor elhatároztam, hogy minden este én fogok mesélni a gyerekeimnek. Sok oka van ennek az elhatározásnak. Ott vannak például az okos lélekismerők, akik gyakran elmondták, hogy milyen jó dolog mesélni. Aztán ott vannak a jó példák, a tiszta szívvel, élénk fantáziával bíró gyerekek, akiket a környezetemben láttam meséken felnőni. És benne van ebben a fogadalomban az is, hogy nekem édesapám sosem mesélt, és én más mintát szeretnék továbbadni a gyerekeimnek.
Nyáron a szokásos éves túrán jártunk az idei konfirmanduscsapat és a békéscsabai jaminai ifjúság tagjaival. A Káposztafalvi-karszt egy szurdokvölgyét jártuk be Szlovákiában. Az egyik fiatal egyszer csak szóvá tette – amit mindannyian észleltünk –, hogy tulajdonképpen egy patak medrében megyünk. A vízmosta, kisebb-nagyobb kövek és kavicsok jelentették az utat számunkra. Érdekes módon víz viszont nem volt. Pedig öt perccel azelőtt még a bővizű patak melletti úton kellett mennünk. Majd egyszer csak eltűnt. A vélhetően vastag kőréteg alatt azonban nyilvánvalóan ott folyt a víz. Előlünk elrejtetten, mit sem mutatva magából. Az úton a szurdokban föl a hegytetőig még többször játszotta velünk ezt a játékát a búvópatak. Olykor megmutatva, máskor elfedve előlünk folyását.
Az adományozási kedv általában a karácsonyi időszakban a legerősebb. Sok szociális szervezet ilyenkor kampányol, számtalan ételosztáson vehetünk részt önkéntesként, és rengetegen kötik össze fejben a cipősdobozokat a rászoruló gyermekek megajándékozásával. Azonban ez az időszak csak egy, maximum másfél hónapig tart, a nélkülözőknek viszont egész évben szükségük van a segítségünkre. A teljesség igénye nélkül összeszedtünk pár lehetőséget és praktikus tanácsot, melyek segítségével nemcsak az ünnepek alatt, hanem egész évben gondját viselhetjük a körülöttünk élő nélkülözőknek.
Egy vallási kérdéseket feszegető, mindegyik világvallásba kicsit belecsípő, erősen vitatható sorozattal indult az új év. A Netflixen vetített Messiás (Messiah) című misztikus sorozat arról szól, mit szólna mai világunk ahhoz, ha a Közel-Keleten feltűnne egy férfi, aki Jézushoz hasonlóan csodákat művelne: Vajon Isten küldötte lenne-e, vagy csak egy egyszerű szélhámos, aki tömegeket képes befolyásolni mindenféle trükkökkel – merülne fel a kérés. Hatásos felütés és gondolatébresztés nyilvánul meg a sorozat első évadában, tele misztikus zagyvasággal. (Pár apró spoilert tartalmaz.)
Bár A két pápa című film első képkockáin feltűnik az az információ, hogy a valóság csupán inspirálta azt, amit látunk; mégis a mozi egész végig elhiteti velünk azt, hogy ez az alkotás a realitást, a kész tényeket mutatja be. Úgy érezzük, végre megtudhatjuk a kulisszák mögé tekintve, mi is történt a Vatikánban II. János Pál pápa halála óta. De a bennfentesség-érzés helyett sokkal inkább azért lett jó ez a film, mert az emberekhez közelebb hozza a katolikus egyházat, s emberivé teszi, annak eddig megközelíthetetlennek vélt tagjait, vezető személyiségeit. (Nyomokban spoilert tartalmazhat.)
Azt hiszitek, olyan könnyű angyalokat látni? Mindenki azt gondolja, hogy az valami szép és könnyed élmény! Hát nem! Az embert hirtelen olyan fényesség öleli körül, hogy azt hiszi, menten megvakul. Mint a villámlás, egészen közelről. Hatalmas és meghatározhatatlan. Nem vidám és felszabadult lesz tőle az ember, hanem rémült. Mi a társaimmal mind a földre estünk.
Orsányi Annuskának gyönyörű csengő szoprán hangja volt. Mondogatta is édesanyám: „Kár, hogy szegények a szülei, mert ha taníttathatták volna, énekművész is lehetett volna belőle.” (Tehetségét örökölve, két emberöltő múltán unokája ezt valóra is váltotta.) Annus nénit Kizúr István vette feleségül, aki szintén szegény családból származott, ráadásul 16 évesen – egy rosszul sikerült műtét után – az egyik lába rövidebb lett. Emiatt pedig nem tudott akármilyen munkát végezni. Ennek ellenére a kerek arcú István bácsi víg kedélyű, mosolygós ember volt, Annus néni is derűs természetű. Összeillettek hát. Amikor énekkari próbán a bőszoknyája körül legyeskedtem, cinkosan rám kacsintott, máskor meg beugratott valami tréfás dologgal.
Ordass Lajos evangélikus püspök meghurcolása megelőzte Mindszenty Józsefét. Sokan úgy tartják, hogy az Ordass-per a hercegprímással való leszámolás főpróbája volt. A Rákosi Mátyás vezette kommunista hatalom egy kisegyház elöljáróján tesztelte, hogy meddig mehet el, vajon hogy reagál a társadalom a kereszténység elleni támadásra.
Várakozás. Általában ezt a választ adja az utca embere karácsony közeledtével, amikor arról kérdezik, mi a latin advent szó magyar jelentése. Felelete szigorúan véve helytelen, hiszen az advent eljövetelt, érkezést jelent. De persze nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, adventben Krisztus eljövetelére várunk… Mindenesetre az erre való várakozásban ebben az esztendőben remek segítség lehet mindannyiunk számára egy nemcsak küllemében vonzó, hanem tartalmilag és nyelvileg is igényes, nemrégiben megjelent kötet.
A Nemzeti Galériában látható M. S. mester megrendítően szép képe, a selmecbányai főoltár Vizitáció című festménye. Mária és Erzsébet találkozása. Az 1506-ban készült festmény két áldott állapotban levő asszony találkozását örökíti meg.
Álmélkodva tapasztalom, hogy a szokásosan felhorgadó antiklerikális „haladó értelmiség" aktivistáin túl milyen sokan fogadják negatívan/értetlenül az esztergomi érsek kissé dekontextualizált, de hitelesen idézett szavait arról, hogy „az egyház nem jótékonysági intézmény”. Valóban álmélkodom a kritikákon – mert hát, persze hogy nem az.
„De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3,14)
Az év végi összegzések valóban nem adnak sok örömre okot, valljuk be őszintén, ha arra gondolunk, mi is történt a nagyvilágban és kisvilágban egyaránt 2019-ben. Mert bár kinek-kinek a személyes életében természetesen számos olyan dolog megvalósulhatott, amiért hálás lehet, de ha a „nagy összest” nézzük, amerre a dolgok haladnak, maximum a Kyrie eleison – Uram, irgalmazz felkiáltást ismételhetnénk egészen éjfélig. Sőt akár hajnalig is.
Azon tűnődöm, mi ér többet: 1200 milliárd forint vagy 1 dollár 87 cent? Kérem, az olvasó ne nyilvánítsa teljességgel abszurdnak ezt a morfondírozásomat, hanem tekintse legalábbis költői kérdésnek.
Kétféle ember létezik. Az egyikük kíváncsisággal böngészi végig a postaládájában található hirdetéseket, a másikuk egyértelmű üzenetekkel jelzi a postások felé ezek fölöslegességét.
Rowan Williams világszerte ismert és elismert anglikán teológus. A volt canterburyi érsek, aki jelenleg a cambridge-i Magdalene College rektora, százharminc oldalas művében kísérletet tesz arra, hogy hat fejezetben summázza a kereszténység esszenciáját. Utódja, a jelenlegi canterburyi érsek, Justin Welby így vall a könyvről: „Ez a legszebb írás a tanítványságról, amelyet valaha olvastam. Hálás vagyok az inspirációért, amit a lapjairól meríthetek. Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik már régóta ezen az úton járnak, és bárkinek, aki azon töpreng, vajon mi a csudát jelent Jézus követése.”
„Az Úr angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak az égből, és ezt mondta: Magamra esküszöm, így szól az Úr, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag, vagy mint a homokszemek a tengerparton. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját, és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe, mert hallgattál szavamra. Ezután Ábrahám visszatért szolgáihoz, elindultak, és együtt elmentek Beérsebába. Ábrahám továbbra is Beérsebában lakott.” (1Móz 22,15–19)
Meddig maradjon a karácsonyfa a lakásban? Slágerkérdés, slágertéma minden évben. Meddig őrizzük meg a hangulatot a karácsonyfa alatt, törökülésben álmodozva? Meddig szólhatnak még a karácsonyi dalok a lemezjátszón, kazettás magnón, CD- vagy online zenelejátszón? Meddig lehet még ádventi koszorún gyertyát vagy éppen csillagszórót gyújtani egy-egy vacsora után? Meddig lehet átmenteni a karácsonyi idill ünnepi varázsát a hétköznapokra?
A közelgő ünnep alkalmából arra kértük Fabiny Katalint, Kondor Klárát és Szemerei Enikőt, osszák meg olvasóinkkal egy-egy olyan étel receptjét, amely nélkül családjukban elképzelhetetlen a karácsony. Arra is kíváncsiak voltunk, honnan ered a recept, és miért fontos a család életében, hogy ezek az étkek az ünnepi asztalra kerüljenek. A három püspökné a felkérésnek készségesen eleget téve nemcsak frissiben elkészítette a szóban forgó ételt, hanem fotókon dokumentálta is az eredményt.
„De az angyalok nem fognak prüszkölni tőle?!” – kiáltott fel nyugtalanul Anna, amikor a szegfűszeggel teletűzdelt narancsokat az ablakpárkányra helyeztük. Néhány nappal jártunk 2016 karácsonya előtt, az adventi naptár „meglepetéscetlijének” értelmében ez volt az aznapi ráhangolódásunk az ünnepre, és nagylányunk azon aggódott, nem hátráltatjuk-e majd ezzel a karácsonyfa-állításban a mennyei hírnököket…
Nem, nem számoltam el magam… Tudom: az adventi koszorún négy gyertyát gyújtunk meg. A hagyomány szerint három lilát és egy rózsaszínt. De vannak, akik szerint létezik egy ötödik is. Ha a négy gyertyát szalag köti egybe, keresztet formálva a koszorú közepén, a kereszt metszéspontjába kerül az ötödik, amelyet csak karácsony vigíliáján helyeznek fel és gyújtanak meg. Egy hófehér, a tisztaság jelképe. A Krisztus-gyertya.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház