„Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra...” (Jak 1,19)
Esküvőszezon ON – avagy Isten áldásán és a sok boldogságon kívül mit kívánjunk az újdonsült házaspároknak? Egyáltalán mit tehetnek – illetve tehetünk mindannyian, frigyen innen és túl – a harmonikus életért?
1906-ban költözött a jelenleg is székházaként működő Üllői út 24. szám alatti épületbe az országos egyház. Ez az az épület, ahol negyven éven keresztül – 1909 és 1949 között – helyet kapott a Luther Otthon is, amely főiskolás fiúkollégiumként adott szállást a fővárosban tanuló evangélikus ifjúság számára.
A tanév végével legtöbb helyen a gyülekezeti alkalmak is „szabadságra mennek”. Az egyházi élet azonban nyáron sem áll meg. Lelkészeink a legnagyobb forróságban is folyamatosan szolgálnak; kinek több, kinek kevesebb a teendője. De mikor és hogyan tud a nyáj pásztora pihenni? Egyházunk néhány lelkészét kérdeztük arról, mivel tölti a nyarat, mennyire figyel oda tudatosan a kikapcsolódásra, megtervezi-e a szabadságát.
A napokban Fahidi Éváéknál jártunk feleségemmel. A 94 éves asszony elmondta nekünk, hogy szinte napra pontosan hetvenöt évvel ezelőtt indult el velük, zsidó családokkal a vonat. A debreceni téglagyárnál zsúfolták be őket a marhavagonokba. Szelíden és indulat nélkül beszélt, tényszerűen idézte fel emlékeit. Elmondta, hogyan kattogtak a vonat kerekei, miként ölelték át egymás csatakos testét. Rettenetes hőség volt akkor is. A gyermekek hamar kiszáradtak.
Évtizedekbe telt a társadalom számára, hogy elhiggye a tudósoknak: a cigaretta káros az egészségre. Hasonló történetet kell megélnünk a pornóval kapcsolatban is. Hiába lát napvilágot egyre több kutatás, melyek megcáfolhatatlanul bizonyítják a társadalomra, és egyénekre gyakorolt negatív hatásait, sokak képzeletében a pornó még mindig egy edukációs eszköz, ártatlan szórakozási forma. Cikkünkben szemérmesség nélkül, közelebbről is megvizsgáljuk a pornóipar hazugságait, a függőségtől kezdve a szexrabszolgaságig.
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész 1944-ben 32 gyermekotthont hozott létre, melyekkel 1600 zsidó gyermek és 400 felnőtt életét mentette meg. A háború után az árván maradtak mellé befogadta a kommunisták által üldözött családok gyerekeit is, és pártfogoltjaival alapított egy gyermekköztársaságot, amely 5 évig működött, mielőtt államosították. Egy nemrég megjelent portrékötetben 27 egykori megmentettje mesél arról, hogy minden nehézség ellenére milyen idilli volt Sztehlo-gyereknek lenni: szeretet, békesség, jóság volt akkor is, amikor étel alig.
Kérem a kedves olvasókat, hogy először is vegyék elő a naptárukat, és jegyezzék elő szeptember 29-ét. Mostani írásomon keresztül ugyanis egy különleges evangélikus zarándokútra invitálom Önöket.
Budapest – Az Evangélikus Hittudományi Egyetem 2019. június 28-án tartotta tanévzáró istentiszteletét és ünnepi ülését. Az alábbiakban dr. Csepregi Zoltán rektor beszédét közöljük teljes terjedelmében.
Jó néhányszor elkocogtam mellette az elmúlt években… Nemegyszer ábrándozó tekintetű párokat is láttam előtte, s olyan pillanatnak is részese lehettem, amikor éppen egy újabb lakat kattant a rozsdásodók valamelyikére, újabb tanújeléül két ember szívből jövő elköteleződésének. Nálunk, Tatán és másutt is nagy divat ez a „szerelemlakatolás”.
Ez a kérdés akkor került elő, amikor az ásatások során megtaláltak egy téglát az úgynevezett Sator-négyszöggel, ami nem is akárhonnan került elő, hanem az akkor a Római Császársághoz tartozó Pannonia provincia katonai parancsnoka házából, aki később Hadrianus császár (Kr. u. 117-138.) lett, Traianus császár után Krisztus után 117-ben.
Minap az egyik budapesti óvodában megkérdezte tőlem egy kislány: „Hogy mondják németül, hogy pogácsa?” Válaszomra, hogy Németországban nem ismerik a pogácsát, együttérzően, a kezemet fogva jegyezte meg: „Németország biztosan egy nagyon szomorú ország.”
Nem akkor teszünk jót egy ügynek, ha azt keressük, hogy ki tesz neki keresztbe, hanem ha azt, hogy mi mit tudunk tenni.
A léleképítő irodalom remek alkotása a budavári szolgálatából néhány évvel ezelőtt nyugdíjba vonult evangélikus lelkész, Balicza Iván második igehirdetés-kötete, amelyet Isten mémjei címmel jelentetett meg a Luther Kiadó. Az Újszerű igehirdetések alcímet viselő könyv hosszú időre odakéredzkedik majd az éjjeliszekrényünkre: nem átfutásra, nem egy esős napon elolvasásra való a százhetven oldal.
Az amerikai katolikus szerzők, Michael White és Tom Corcoran Újraépítve című kötetének alcímei sokat elárulnak arról, miben szeretnének segíteni az olvasóknak: Ébresszük fel a hívőket; Érjük el az elvesztetteket; Legyen fontos az Egyház. Timothy Michael Dolan New York-i érsek ajánlásának egy mondata is eligazít: „Aki szereti a plébániáját, feltétlenül olvassa el!” A borító szimbolikus üzenetet hordozó képe is világos utalás arra, hogy az egymásra épülő „élő kövek” renoválására bátorít ez a háromszáz oldalas kötet.
Jó három évtizede, hogy két szakember – két lelkészgyerek – végigjárta Tolna-Baranya gyülekezeteit, hogy az akkor még meglévő értékek után kutasson. Egyikük – Krähling János – építészként „veszendő templomaink” meglévő állapotát akarta rögzíteni és megrajzolni, felmérésekbe önteni azt, ami érték. Másikuk – Harmati Béla László – a műtárgyakat, tárgyi értékeket kereste.
Emlékszem, kisgyerekként számomra pünkösd ünnepe volt a legmegfoghatatlanabb. Biztos vagyok benne, hogy a vasárnapi gyermekalkalmon minden évben elmesélte Márta néni, a hitoktatónk Péternek és a többi tizenegy tanítványnak, valamint a lángnyelvek formájában megjelenő Szentléleknek a történetét, ennek ellenére – valamilyen rejtélyes oknál fogva – hosszú évekig nem tudtam megmondani, pünkösd minek is az ünnepe.
Épphogy leszálltam a vonatról, vacogva kocogok keresztül a huzatos aluljárón, hátha megúszom egy alapos ízületi gyulladás nélkül, de megállít a felcsendülő gyönyörű muzsika. Ott áll teljesen hétköznapi ruhában, minden koncertkellék nélkül pár fiatal, és eszméletlenül jól zenélnek. Ajándék a járókelőknek.
Nincs tévém. Volt, és szerettem nézni. Túlságosan is. Azonban könnyű volt ottragadni előtte. Először csak az adást köttettem ki, próbaképpen. Bejött. Aztán elajándékoztam a készüléket. Most már tudatosan keresek csak rá egy-egy műsorra a neten, ha tényleg meg akarom nézni. Így történt akkor is, amikor ezzel a dallal találkoztam.
Szeverényi János országos missziói lelkész gondolatai az Evangélikus Élet magazinban.
Az Evangélikus Hittudományi Egyetem oktatói kara a 2016-os Teológia és nemzet, majd a 2017-es Teológia és reformáció című kötet után az idén Teológia és nyilvánosság címmel jelentetett meg tanulmánykötetet – a Luther Kiadó gondozásában. Az összeállítás Fabiny Tamás teológiai professzor, elnök-püspök előtt tiszteleg hatvanadik születésnapja alkalmából.
Helsinki – Stockholm – A Conference of European Churches (CEC – Európai Egyházak Konferenciája) és a World Association of Christian Communication (WACC – Keresztény Kommunikáció Világszervezete) legutóbbi, Mitől vagyunk ennyire dühösek? című konferenciája a gyűlöletbeszéd, az álhírek és a kommunikációs jogok témáját járta körül, elsősorban európai kontextusban. A tanácskozás helyszíne – utalva az ökumené szimbólumára, amely egyben a CEC logója is – egy Helsinki és Stockholm között közlekedő hajó volt.
Gödöllő – „Balla Vera művei egyszerre líraiak, elvonatkoztatottak, ugyanakkor kézzelfoghatóak is. Mint önmagunk. Miközben mélységekről és magasságokról beszélnek, fájdalomról és hazatalálásról is szólnak”. Balla Vera festőművész kiállítása nyílt meg négy gödöllői helyszínen, 2019. június 7-én. Alábbiakban Galambos Ádám megnyitóbeszédét közöljük.
„Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igéimet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem.”
Budapest – Az Élők földje című kötetben megszólaló lírai hang hiánycikk a kortárs keresztyén könyvpiacon. Egyszerre nagyon személyes és univerzális, ébresztő és ringató, megragadó és könnyedséget adó. Varga Gyöngyi Ószövetség-kutató harmadik, a Luther Kiadó történetében kiemelkedő sikernek örvendő áldás- és imakönyve mind tartalmilag, mind formailag olyan életszemléletről és életszeretetről tesz tanúságot, amelynek megélésére mindannyian vágyakozunk.
Ma pünkösd ünnepe van. Földi működése végén Jézus Krisztus mondja azt, hogy ő ugyan elmegy ebből a világból, de elküldi majd a vigasztaló Szentlelket. „Nem hagylak titeket árván" – mondja megrémült tanítványainak.
Én ezt az igét soha nem értettem. Kit kell befogadni és hova? Szívünkbe? Házunkba? Gyülekezetünk közösségébe? Vagy talán anyaként a méhünkbe? Különben azóta se tudom, mi a tökéletes megfejtés, a mi életünk befogadottjai mégis sokat neveltek rajtunk.
Friedrich Nietzsche német filozófus híres kijelentésétől – „Isten halott! Isten halott is marad! S mi öltük meg őt!” – hívőként rendszerint azonmód elhatárolódunk. Viszont a Bencés Kiadó gondozásában nemrég megjelent Távol az Isten – Hit és hitetlenség párbeszéde című könyv szerzői éppen ezzel a kérdéskörrel foglalkoznak. Művükben érdekfeszítően elemzik a mai Európa hithez való viszonyát.
Lovas Zsuzsanna evangélikus hittantanár versét adjuk közre.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Google+ oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház