Az elmúlt évtizedekben szép lassan országunkban is teret nyert az ősz vége felé mindent elárasztó halottkultusz, valamint a tengerentúlról érkező zavaros ideológiák és szokások áradata. Így a reformáció ünnepe mára Európa egyik legszínesebb protestáns hagyományaival rendelkező országában is teljesen háttérbe szorult.
Októbernek, a reformáció hónapjának utolsó hetében járunk. Ennek záróakkordjaként, 31-én tartjuk a reformáció emlékünnepét. De vajon mit is, kit is készülünk megünnepelni? Mire, kire kívánunk emlékezni az előttünk álló szombaton? Netán Luther Mártont, az 503 évvel ezelőtt Wittenbergből kiinduló egyházújítási mozgalom kirobbantóját ünnepeljük? Ezt a napot szoktuk evangélikus egyházunk születésnapjaként is emlegetni, pedig Luther nem akart új egyházat alapítani. Őt egyetlen cél mozgatta: visszavezetni szeretett egyháza pásztorait és egész nyáját a jézusi forráshoz, hiszen ennek megtalálása újította meg az ő személyes hitét és egész életét is.
„Lenni vagy nem lenni? az itt a kérdés” – így kezdődik Shakespeare Hamletjének híres monológja, mely a lélek vívódását jeleníti meg a létezés és a nem létezés határán, az élet, az élni akarás és a halál, az öngyilkosság mezsgyéjén egyensúlyozva.
Egyre népszerűbb választás a házasulandók körében a szabadtéren tartott esküvői szertartás. Az egyház igazodik is ehhez az igényhez, hiszen utána – illetve elébe – kell mennie a híveknek, ha nem akarja elveszíteni őket. Az elmúlt évek tapasztalatait osztom most meg az olvasókkal. – A cikk a Lutherrózsa – a Tatai Evangélikus Egyházközség hírlevelében jelent meg, 2020 őszén és a cikk írójának véleménye. A szabadban tartott esküvői istentiszteleteket a Magyarországi Evangélikus Egyház Püspöki Tanácsa nem támogatja.
Amit tévesen hiszünk a hitről. Nem azért hiszünk, mert „mégiscsak kell valamiben hinni”. Nem azért, mert „mégiscsak jobb a templomban ülni, mint a kocsmában”. Nem is azért, mert „nem árt a gyermekemnek a vallás: legalább engedelmességet tanul a szülei iránt”. A hit nem feladat. A hitnek nincsen haszna, és nincsen célja. Nem azért hiszünk, hogy ezért jutalomban részesüljünk. A hit nem csereüzlet: „Én hiszek benned, Uram, te meg cserébe elintézed, hogy én üdvözüljek.”
Budapest – Dr. Pángyánszky Ágnes adjunktus, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Intézetének vezetője a nyár folyamán végzett kutatásában a karantén alatti új igehirdetési helyzet jellemzőit kereste, különös tekintettel arra, hogy a jövőbeni teológiai képzésre milyen hatást fejthetnek ki a lelkészek és gyülekezetek által az új helyzetben szerzett tapasztalatok. Az alábbiakban a kutatás fontosabb eredményeit adjuk közre.
A reformáció emlékünnepének hetében Luther Mártont, e hitújítás elindítóját szoktuk emlegetni, hiszen 1517. október 31-én ő hozta nyilvánosságra 95 bátor tételét Wittenbergben. Híres énekét, az Erős vár a mi Istenünk című zsoltárfeldolgozást a reformáció himnuszának is nevezik. Evangélikus templomok bejárata fölött olvasható ez a mondat, és a lutheránusok így is köszöntik egymást.
Föltámadott a tenger… Nemcsak 1848-ban, hanem 1956-ban is így történt.
1550 – nem egy évszám, amelyről megemlékezünk, hanem egy szám, amely évről évre hasonló, és mégsem lenne szabad meghagynunk egyszerű statisztikai adatnak. Ez a szám ugyanis nem más, mint azoknak a lélekszáma, akik 2019-ben önkezűleg vetettek véget életüknek Magyarországon. Ez a szám, hála Istennek, csökkent az elmúlt években, nem is kicsit, a COVID-19 miatt azonban idén feltehetőleg növekedni fog. Egyetlen év, egyetlen szám, ezernél is több ember, akik nem láttak más megoldást. Imádkozzunk ma értük.
A Hit Gyülekezetének gondozásában megjelenő Hetek című közéleti hetilap információja szerint „augusztus 18-ával a legnagyobb magyar könyvterjesztő hálózatok, a Libri és a Bookline országosan azonnali hatállyal beszüntették valamennyi boltjukban Bartus László Fesz lesz című könyvének árusítását”. Az Amerikai Népszava online kiadása augusztus 18-án viszont arról tájékoztatott, hogy „a Hit Gyülekezete különféle fenyegetésekkel bombázta a Librit és a könyvet árusító boltokat, hogy a Fesz lesz című könyvet ne árulja”. Az Amerikai Népszava tulajdonosa és főszerkesztője: Bartus László…
A történeti kutatások során gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy akár egy néhány soros feljegyzés, cédula is tartalmazhat olyan hasznos adatokat, amelyek segítik a további munkát. Mindig több gyűjtemény anyagában érdemes elvégezni a kutatást, hiszen a kutatott személy az élete során sokakkal levelezhetett, számos hivatallal állhatott kapcsolatban, így az általa írt vagy a rá vonatkozó dokumentumok szétszórva akár az egész országban is megtalálhatók. Számtalan ilyen – mai példánkhoz hasonló – evangélikus vonatkozású feljegyzés feltáratlan még.
A szolgák és az urak különleges élete nyitott könyv azok számára, akik ismerik a Csengetett, Mylord? című BBC-tévésorozatot. Az angol abszurd humor klasszikus alkotása, mely családi és baráti körömben is óriási sikert aratott, hihetetlen pontossággal mutatja be, hogyan is nézhetett ki az élet valamikor az 1920-as évek Angliájában egy lord házában, annak is különböző emeletein. A fanyar humorú, ironikus és cinikus jelenetekben elénk tárul a gazdag urak és a szegény szolgák világa.
Érthető és indokolt, hogy a történelemkönyvek és a történeti tudatunk is elsősorban a „történelemcsinálók” – királyok, hadvezérek, politikusok – tetteire, életére fókuszál. A történelmi események azonban a „kisembert” is magukkal ragadják, sokszor könyörtelenül elsodorják – a későbbi korokban élők számára pedig sokszor éppen a hétköznapi emberek történetén keresztül válnak átélhetővé a sorsfordító, emberpróbáló idők. Idén ezért október 6-hoz közeledve nem az aradi tizenhárom vagy Batthyány Lajos miniszterelnök mártírhaláláról, nem is evangélikus püspökeink fogságáról, hanem egy fiát gyászoló lelkész bebörtönzéséről, életútjának megtöréséről emlékezünk meg.
Van már egy-két éve, hogy azt olvastam valahol: „Okos embernek a nagyapja ültet diófát.” Azóta is eszembe jut, akkor pedig körülbelül úgy hatott rám, mint egy sípcsonton rúgás. Mi az, hogy okos embernek? Mitől lesz okos az, akinek a szülei, nagyszülei szeretettel készítik elő a jövőt? Miért értékesebb az, aki ilyen háttérrel élhet, mint az, akitől mindezt megtagadta az élet?
Ez volt az első netes rendelése. A neje sokáig nézelődött a különböző felületeken, míg kiválasztotta neki azt a furcsa, hosszúkás, fényes cipőt. Azt mondta, itt az ideje, hogy belejöjjön a számítógép használatába. Nem olyan idős még. A férfi tétován kattogtatott, míg a kosártól a kész gombig elért. Éppen a jótékonysági báli szezon kezdetén tartottak.
Krisztus előtt 597-ben nemzeti tragédia sújtotta Izraelt. A Közel-Kelet akkori leghatalmasabb birodalma, Babilónia meghódította, és deportált több tízezer izraelit, az uralkodó osztály tagjait, az előkelőket, mesterembereket. Az ország szinte működésképtelenné lett. A hódítók lerombolták a jeruzsálemi templomot is. Ez volt a zsidó nép babiloni fogsága, egyfajta akkori „malenkij robot”. Mind az elhurcoltak, mind az otthon maradtak nemzeti gyászként élték meg ezt.
„Eljárásunkban tévedhettünk, de ahhoz kétség nem férhet, hogy a legjobb tudással és szándékkal jártunk el, és így bízva az isteni örök igazságban, biztosan reméljük, hogy a várva várt béke bekövetkezésével a Szent Korona visszakerül, és visszahelyezhetjük azt a budai Várba oda, ahonnét aggódó lélekkel láttuk elindulni. Isten adja, így legyen!” E szavakkal zárta Radvánszky Albert országos koronaőr az 1945. december 20-án kelt emlékiratát, amelyben az utókor számára leírja a Szent Korona hányattatásait a nyilasuralom kezdeti időszakában. A száznegyven évvel ezelőtt, 1880. szeptember 11-én született bárónak az evangélikus egyház egyetemes egyházi és iskolai felügyelőjeként abban is nagy szerepe volt, hogy Luther végrendelete – Hitler szándéka ellenére is – Magyarországon maradt.
Lakos Nóra romantikus filmjét a címben olvasható szlogennel hirdetik, és nem állítanak valótlant: édességekkel teli, szerethető és habkönnyű mozira vált jegyet, aki megnézi. A Kerekes Vica és Mátray László főszereplésével készült Hab kedves humorával, különleges látványvilágával, remek zeneválasztásával egy franciás hangulatú, szórakoztató, mégis elgondolkodtató történetet mutat be.
Már a reformáció korának könyvégetései kapcsán bőséges hagyományra támaszkodhattak azok, akik a könyvek elpusztítását a véleménynyilvánítás szabadságaként értelmezték, és ugyanígy azok is, akik az írott művek védelmében léptek fel. Könyvek elpusztítását a hit győzelmeként aposztrofálják a Biblia sorai is (ApCsel 19,18–20), míg más esetben ugyanezt az eszközt vetik be az Úr igéje ellen (Jer 36,23). Biztos, hogy van jó és rossz, sőt égetni való könyv? Egyáltalán, a jó kérdést tesszük-e fel ezekben az esetekben?
Gyülekezettörténetet írok. A sámsonházi templom százötvenedik szentelési évfordulójára. Én, aki csak jövevény („gyüttment”) vagyok itt – hat éve. Én, aki tulajdonképpen nem is vagyok a gyülekezet múltjának része – és őseim sem azok. Majd évtizedek múlva belekerülhetek egy hasonló írásba, persze csak akkor, ha hagyok magam után említésre méltót. Van egy lelkes munkatársam is, egy tősgyökeres helyi, egyházszerető presbiter hölgy. Így illendő, és így könnyebb is. A munka finisében vagyunk, a határidő az október 11-i ünnepség – érzem, hogy a legjobb múzsa valóban a határidő.
A közvetítők nagyon fontos szerepet töltenek be az életben, a kapcsolatteremtésben. Segítenek eljutni ahhoz, akivel valamiért találkozni szeretnénk, de a saját utunkon nem boldogulunk. Kulcsfontosságúak lehetnek a kommunikációban olyan szemben álló felek között, akik közvetlenül képtelenek egymással hangot találni. Kiemelt szerepük van a kereskedelemben is, hogy az eladók és a vevők megtalálják egymást… És a sort sokáig lehetne folytatni.
Nemrég egy könyvben egy egészen megdöbbentő megállapítást olvastam Luther Mártonról. Úgy mutatta be a reformátort, mint aki gyűlölte az egyházat. Sokat töprengtem később ezen a gondolaton. Vajon igaz lehetett ez a megállapítás – akár csak egy percre is – Luther életének bármely szakaszára? Meggyőződésem, hogy nem. Természetesen nemcsak az evangélikus lelkész beszél belőlem, hanem egy olyan ember is, aki sokat olvashatott Luthertől.
Esős napok járnak. Nem süt a nap. Átázunk, nedvesen nyűgösek vagyunk. A járvány hírei sem vidítanak fel. Kiszámíthatatlanok napjaink, heteink.
A prédikációt végighallgattuk, apám tizenöt perc után az óráját nézegette, mert az apjától, a nagyapámtól úgy tanulta, ha egy prédikáció túllép a negyed órán, a szónokban van a hiba. Aki ennyi idő alatt nem képes elmondani, amit szeretne, nem jó szónok. – Jánossy Lajos 2flekken.
„Ezzel a tevékenységgel sikerült javítani szív- és légzőszervi edzettségén. Szép volt!” Bevallom, jólesik futás után ezt az automatikus üzenetet olvasni az általam használt sportalkalmazás felületén. Jólesik az azonnali visszajelzés. Érdemes volt leküzdenem saját magam. Érdemes volt lemondanom egy sorozatepizódról. Érdemes volt kihagyni az esti sörözést. Érdemes volt ma is elindulni, bármilyen csábító volt is a maradás, vagy épp kedvezőtlen volt az időjárás. Ez az az érzés, amely az embert, a kitartását megedzi, acélosítja. Egy idő után pedig akár függővé is teheti.
Debrecen – Az evangélikus lelkészt, Asztalos Richárdot arról kérdezte a Szólj be a papnak, hogy vajon mennyire fontos a jó szex a házasságban. A következő debreceni alkalmon ezt is megvitatják majd 2020. október 19-én 19 órától a Bakelitben.
A világkeresztyénség helyzetével foglalkozik a Magyarországi Református Egyház közéleti-kulturális folyóiratának, a Confessionak idei harmadik száma. A lapban található egyik cikkben egy kérdést tettek fel: Hogyan látja a világkeresztyénség helyzetét a 2020-as években? – Erre válaszolt Csókay András, Fabiny Tamás, Fűrész Tünde, Juhász Tamás, Karl W. Schwarz, Soltész Miklós, Szenczy Sándor és Szigeti Jenő.
Felsőpokorágy – Gömörben, egy, a mindenkori nyelvhatáron lévő kis faluban, Felsőpokorágyon született az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc egyik jeles, a szabadságharc bukása után különleges életpályát befutó katonája, Kmety György.
Dunaújváros – Önjelölt sztárok vagy kiválasztott hősök, cirkuszoló celebek vagy szelíd forradalmárok? Ez itt a kérdés ma, mikor október hónap elején a hősökre tekintünk. A hősökre, akik életüket adták 1848-49-ben, 1956. október 23-án, és hittel küzdöttek 1517. október 31-én is! Nem az a kérdés, hogy vannak-e hasonlók közöttünk, hanem az, hogy van-e egyáltalán oly bölcs többség, kik egyáltalán továbbadják a 171, 64 és 503 évvel ezelőtti áldozatok emlékét és értékét?
A darab ősbemutatóját a Hősök terére tervezték, hogy azután hazánk több futballstadionjában is tapsolhassanak majd újra a nézők Puskás Öcsinek és a legendás aranycsapatnak. Többek között ennek a tervnek a megvalósítását is elodázta a koronavírus-járvány, az alkotók mindenesetre előbemutatónak nevezték el a szabadtérre álmodott musical Erkel színházbeli premierjét. Azon kevesek azonban, akik augusztus 20-án délután vagy este láthatták Budapesten a Szente Vajk által írt és rendezett produkciót, méltán részesítették olyan ovációban „a Puskást”, mint akik napra pontosan hetvenöt évvel korábban: amikor a labdarúgózseni két góllal debütált – legelső válogatott meccsén.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház