Többen már a legvédettebb helynek számító anyaméhben megsérülnek. A külső hangok – veszekedések, ajtóbevágások –, ütlegelések, az anya által fogyasztott nikotin, alkohol, gyógyszer hatnak a magzat szervezetére, idegrendszerére. Mások HIV-vírus által fertőzötten születnek. És léteznek a „saját halálukat túlélők”, akiket savval, kötőtűvel vagy más módon próbálnak abortálni, mégis megszületnek, mint például a nagy francia színész, Gérard Depardieu.
Adventi üzenet című sorozatunkhoz az Evangélikus Hittudományi Egyetem hatodéves hallgatói közül kértük fel a szerzőket. Az alábbiakban Vincze Délia gondolatait olvashatják.
Írásom címe nem egy indulatszót, hanem egy mozaikszót rejt. Az NA a Narcotics Anonymous nemzetközi mozgalom rövidítése. Egy olyan segítő és támogató programról van szó, amely számtalan országban, így hazánkban is a különböző függőségek (alkohol, kábítószerek, szex, játékgépek, gyógyszer stb.) rabságában szenvedő, illetve annak mélységét megjáró, de szabadulni kívánó emberekből önkéntesen szerveződik, és a szabaduláshoz, a függőség legyőzéséhez a sorstársak tapasztalatait megosztva, egymást erősítve igyekszik támogatást nyújtani.
Adventi üzenet című sorozatunkhoz az Evangélikus Hittudományi Egyetem hatodéves hallgatói közül kértük fel a szerzőket. Az alábbiakban Szemerei Benjámin gondolatait olvashatják.
Az a reményem, hogy a gyülekezeti közösségben Istenre találó emberek is megerősödnek, és lesz terük, idejük, lehetőségük arra, hogy megismerhessék Jézus történetét. Megismerhessék ezen keresztül, hogy honnan jönnek, és hová tartanak. Megláthatják, hogy a szárnyaszegett embereknek is van lehetőségük az új kezdetre, új célokra.
Budapest – A KaleidoszPók Társulat Porondvágy című lemezének bemutatójára 2018. december 17-én, hétfőn 18 órakor kerül sor az Evangélikus Országos Múzeum pincéjében. A lemezről Papp Zoltán drámapedagógus, magyartanár, pécsi gyülekezeti tag írását adjuk közre.
A csengetés hosszából tudom már, hogy ők keresnek. Valami mindig hiányzik… Hol a receptet mutatják, amelyet jó volna kiváltani, hol az üres reklámszatyrot. Lehet, hogy a gázmelegítőhöz kellene palack. Vagy meleg ruha, cipő. Ha vasárnap délidőben jönnek, pontosan tudom, hogy az ő asztalukon semmi nincs. Asztaluk sincs.
A Magyar Napló kiadásában megjelenő Irodalmi Magazin első számának reklámszövegében ezt olvassuk: „Az Irodalmi Magazin időszakos kiadványként arra hivatott, hogy klasszikus szépirodalmi szerzőket és irodalmi jelenségeket a nagyközönség számára is érdekes stílusban mutasson be. A történelmi ismeretterjesztő magazinok mellett eddig nem volt olyan irodalmi lap, amelynek fő célja a klasszikus szépirodalom népszerűsítése lett volna. A magazin gazdagon illusztrált, és szerkesztői bíznak benne, hogy tartalmában is egyre inkább a nagyközönség igényeihez tud majd igazodni.” Az öt éve megjelenő, tartalomban és külcsínben valóban egyaránt igényes lap 2017/4. száma a reformációval foglalkozik.
Budapest – November 15-én, csütörtökön Gordon Whitmannek, az amerikai Faith in Action szervezet alelnökének budapesti találkozóján jártunk. A szűk körű beszélgetésen, melyet a Budapest-Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség szervezett, elsősorban az állt a középpontban, hogy a problémák felismerése és megbeszélése után hogyan válhatnánk cselekvő szereplőkké annak érdekében, hogy barátságosabb és szolidárisabb egyházat és társadalmat építhessünk?
Ilyenkor, ősszel többször is megemlékezünk az elhunytakról. Alig néhány hete csak, hogy a temetőket jártuk, és halottak napja környékén mécsest gyújtottunk szeretteink emlékére.
Életének százharmadik évében elhunyt nagyapám katonatisztként szolgált a doni ütközetben, ahonnan menekülve orosz fogságba esett. Harminchárom évesen háromszor ítélték halálra. Halottnak nyilvánították. Itthon elbúcsúzott tőle a családja. Hét év hadifogság után tért haza, és kellett elölről kezdenie az életét. Istentől kapott erővel, erős akarattal, másokat is szolgálva, a régi bajtársakat felkutatva, élete végéig segítve és felkarolva járta végig hosszú életútját.
George MacDonald skót író, prédikátor izgalmas és szép meséjén keresztül egy olyan világba csöppenhetünk, amelyben nemcsak a gonoszságból eredő kérdésekkel találkozhatunk, hanem megismerhetjük a testi és a lelki súlytalanság feszültségét és az önfeláldozásból következő változás örömét is.
Ha arra keressük a választ, hogy a szegények és a gazdagok mit tudnak kezdeni egymással, hogyan közelítsenek egymás felé, az evangéliumban elég egyértelmű üzenettel találkozunk.
Itt a tél, a hó, mint minden évben. Gyülekezeteinkben kicsik és nagyok már a karácsonyt várják, folyik a készülődés. Remélem, nem úgy alakul az ünnep, mint ahogy egy korábbi gyülekezeti látogatáson egy asszony panaszolta nekem: „Jaj, itt a karácsony, rettentően nagy teher esik mindig rám, jaj, megint összejön a család, és megint jól össze fogunk veszni!” Ilyenkor hidegebbek már a templomok, nehezebb a megközelítésük, kisebbek a létszámok. Nem szoktunk ilyen időkben gyülekezeti-egyházmegyei rendezvényeket tartani, de később majd jönnek az ökumenikus imahetek alkalmai a gyülekezetekben.
Bitó László legújabb kötete úgy vezet be minket az Ószövetség egy meglehetősen agresszív történetébe, hogy regényében egyszerre elevenedik meg a filiszteus elnyomás alatt élő Izrael története, és ezzel párhuzamosan kirajzolódik a leírást kiindulópontként tekintő és abból vizionált bitói világ.
A paplak az állandó készenléti állapot másik neve. Én legalábbis ennek éltem meg. A férjem tudatosan döntött úgy, hogy lelkész lesz, velem csak megtörtént, hogy papné lettem. Nem volt sem különösebb előképzettségem rá, sem ilyen ambícióim. Igaz, már előtte is jártam bibliaiskolába, gyülekezetbe, tartottam hittant, jártam terepre, ahol időnként a bőrén érezte az ember, hogy mi is az a misszió. De amikor hazamentem, újra csak egy ember voltam, aki álmos és nyűgös lehet, néha megbetegszik, vagy elfoglalt, szóval, hétköznapi. A parókia lett az a hely, ahol mindig papnénak kellett (volna) lenni.
Solymár Gábor nyugalmazott evangélikus lelkész osztotta meg báró Radvánszky Kálmánra emlékező gondolatait annak apropóján, hogy egyházunk ünnepélyes keretek között visszakapta a báró Radvánszky Kálmán által ajándékozott rendkívül értékes könyvtári anyagot az Országos Széchényi Könyvtártól (OSZK), amelyet 1950 óta letétként őriztek.
Szilágyi Zsófia Egy nap című filmjét nem jó megnézni. Nem azért, mintha maga a film nem lenne jó. Hanem azért, mert egy olyan konfliktust mutat be, amelytől még nézőként is gyomorgörcsöt kapunk, és amelynek nincs feloldása. Nincs benne katartikus megoldás, nem teszi helyre senki a rosszat, nincs a bűnnek következménye – egyedül a főhősnő magába zárkózott őrlődése van. A napi mókuskeréken áthatolni képtelen drámát viszont teljesen jól átadja a film, nyilván ez az egyik ok, amiért a szakma óriási elismeréssel, a cannes-i filmfesztiválon a filmkritikusok Fipresci-díjával jutalmazta. A filmet november 8-től játsszák a hazai mozik.
Kedves Olvasó, kitalálja, mi a közös a felsorolt termékekben? Koffeinmentes kávé, alkoholmentes sör, cukormentes csokitorta, illatanyagmentes szappan és tusfürdő, színtelen körömlakk, gluténmentes kenyér, laktózmentes tej vagy a legújabb: sertéshúsmentes (növényi) szalonna (!). Bizony, valamennyiből kivonták az allergiát előidéző vagy éppen a hízást okozó adalékanyagokat.
A 19. században feltalált fényképezés óriási hatást gyakorolt az emberekre, a kultúrára. Milyen érdekes, izgalmas dokumentum például a Petőfiről készült dagerrotípia! Manapság szinte mindenki fotózik digitális géppel vagy mobiltelefonnal. Milliószámra készülnek a képek, és szinte azonnal ki is posztolják őket az internetes felületeken.
Az Evangélikus Élet megbízott főszerkesztőjének, Kézdi Beátának kulturális ajánlója.
Kedves ismerős, jóbarát, akihez bármikor fordulhatok? Betérő vendég, akivel csak nagy ünnepeken találkozom? Családtag, aki nélkül nehezen képzelhető el egy átlagos munkanap? Vajon milyen szerepet tölt be az én életemben az alkohol?
Megrendítően szép színek és fények fogadnak Pozsonyban a Kecske kapui evangélikus temetőben. Október 6-a van, nemzeti gyásznap. Evangélikus mártírjainkra emlékezünk.
Lars Kraume német rendezőnek az idei müncheni filmfesztiválon Békedíjjal és rendezői díjjal méltatott, A néma forradalom című filmje egészen új látószögből mutatja be az 1956-os magyarországi események hatásait. Egy keletnémet középiskolai osztályról szól, amely kiállt a magyar forradalmárok mellett.
Mi történik egy karizmatikus közösséggel és a vezetőivel, ha a püspökük hirtelen elkezdi megkérdőjelezni, amiben addig szilárdan hittek?
Ma már azokat is ráncosodni, kopaszodni, deresedni látjuk, akik 62 évvel ezelőtt azokban a napokban-hetekben születtek. Akik 1956 októberében, novemberében látták meg a fényesen fellobbanó, majd gyorsan halványuló napvilágot és a vérrel virágzó kis Magyarországot. Akik pedig már elég nagyok voltak akkoriban, hogy maguk is felkeljenek, megmozduljanak – ha kellett, fegyvert fogjanak – a szabadság hirtelen rájuk szakadt, szédítő mámorában, azok, ha élnek is még, már kevesen vannak közöttünk. Fogynak a tanúk, vesznek az emlékek, kezd a távolság ködébe veszni 1956 tüze-lángja. Ott dereng még a láthatáron, világít is talán, de hevíteni alig hevít. De amit a költők, a milliókkal érzők versbe mentettek a forradalom tüzéből, hevéből, az ma is parázslik, az ma is melenget, és gyógyító hitével táplál!
„Bármerre vetem tekintetem, a jó helyett a gonoszt lelem. És üvöltve könyörgök ahhoz a Krisztushoz, aki ostorral verte ki a kufárokat a templomból” – mondja Márton testvér rendfőnökének még az erfurti kolostorban a reformáció 500. évfordulójára megjelent animációs sorozat harmadik részében.
Amikor papné lettem, több száz kilométerre kerültem mindattól és mindazoktól, amit és akiket ismertem és szerettem. Az egy szem férjem volt az egyetlen, akit jól ismertem új lakóhelyemen, aki, mint tudjuk, lelkész volt már akkor is. A lelkész hasonló a macskához: napközben jön-megy, a saját dolga után jár, aztán ha megéhezik, hazatalál. Így tehát gyűjteni kezdtem az új ismerősöket és barátokat, hogy berendezzem új életemet – szereplőkkel.
A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium tanárának, Ittzés Szilviának az írása az Evangélikus Életben jelent meg.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Google+ oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház