2020-ban minden héten honlapunkon is közzétesszük a Napi ige – lelki útravaló az év minden napjára című kötet vasárnapra írt elmélkedését. Adjon öt percet magának, hogy minden napja barátságosabb és teljesebb legyen!
„…akik azt mondjátok: »Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk, és nyereséget szerzünk«, azt sem tudjátok, mit hoz a holnap.” (Jak 4,13–14)
Életének 69. évében elhunyt Nagy Tamás Ybl építészeti díjas, Prima díjas építész, a MOME volt tanszékvezetője, egyetemi tanára, a kortárs építészet egyik legkimagaslóbb alkotó egyénisége és gondolkodója, számos középület és templom tervezője. Benczúr László Ybl díjas építész, az Északi Evangélikus Egyházkerület tiszteletbeli felügyelője az alábbi gondolatokkal emlékezik az építészre, barátra.
Mindent egy jó fotóért! – szól sokszor a szakmai mondat. De egyházi esküvőn is igaz ez az állítás? Volt olyan fotós, aki hasra vetette magát az oltárnál, vagy éppen nekidőlt a fiatal lelkésznőnek a megfelelő felvételért – meséli személyes tapasztalatait Pethő Judit lelkésznő. De gondoltunk-e már arra, hogy esik mindez a lelkésznek vagy az ifjú párnak? Ki a főszereplő egy ilyen szertartáson, és végül mi marad meg emlékként?
Gáncs Péter nyugalmazott evangélikus püspök gondolatai a Kossuth Rádió Erős vár a mi Istenünk! – Evangélikus félóra adásában hangzottak el, 2020. július 6-án.
„Nagy Tamás templomai erődtemplomként vagy éppen világítótoronyként – dacolva az idővel –, tovább állnak és hirdetik Isten dicsőségét.” 2020. július 2-án elhunyt Nagy Tamás építészre Stermeczki András evangélikus lelkész emlékszik.
A Magyarországi Evangélikus Egyház tényfeltáró munkája, benne a Háló kötetek megjelentetésével azért folyik, hogy a magyar állambiztonság és az evangélikus egyház kapcsolatát dokumentálja. A legújabb, harmadik kiadvány két korábbi evangélikus püspök – dr. Nagy Gyula és dr. Harmati Béla – pályaképének tükrében igyekszik feltárni a pártállami évtizedek egyházunkra gyakorolt hatását.
2020-ban minden héten honlapunkon is közzétesszük a Napi ige – lelki útravaló az év minden napjára című kötet vasárnapra írt elmélkedését. Adjon öt percet magának, hogy minden napja barátságosabb és teljesebb legyen!
Dr. Grynaeus Tamás (1931–2008) pszichiáter-neurológus a budavári evangélikus gyülekezetben nőtt fel, és a haláláig hűséges tagja maradt. Orvosi hivatásából 2001-ben ment nyugdíjba, ezután repülőtéri ügyeletet vállalt az utazók gyógyítása érdekében. Az olvasó ebbéli munkájába nyerhet most betekintést. „Esettanulmányaiból” sugárzik keresztény derűje, orvosi leleményessége és mélyről fakadó krisztusi humanizmusa.
„Pontot kell tenni annak a végére, hogy a világ működését a »vegyél végre valamit!« biztosítja” – olvasható májusban megjelent Itt a világ megmentésének receptje – Gondoltál volna erre? című írásunkban. De vajon mi a helyzet a járvány után? Hogyan tovább, gazdaság, hogyan tovább, emberek?
Egy fiatalember jelentkezett állásra egy nyomtatással foglalkozó nagy cégnél. Már túl volt az első meghallgatáson és most az igazgatóval kellett találkoznia. Az igazgató átnézte a róla szóló jegyzetet, amely kiváló volt...
Több jelenet is él bennem, amely elindított ennek a gondolatnak a feltárására. Egy keresztény konferencia végén a záró istentiszteletre díszítjük a termet, az oltárt. Könnyed léptű, szép arcú, kicsit határozottabb lány hoz egy mezeivirágcsokrot, az asztal szélére teszi, kezdi kettéválogatni a két vázába. Hosszasan mérlegeli, melyik szál hova kerüljön, igazgatja, magától távolabb tartva nézegeti. Egy másik lány, afféle szürke egérke, odalép mellé, csendben figyeli. Elmosolyodik, szemmel láthatóan gyönyörködik a virágokban. Talán az egész jelenetben.
Alapos okok, amiért kitagadtuk a megrendülés fogalmát korunk szótárából. Hadd kezdjem az írásomat egy kérdéssel. Mikor érezte magát a kedves Olvasó a legutoljára megrendülve? A valószínű válasz vagy halállal/temetéssel kapcsolatos („mély megrendüléssel tudatjuk, hogy…”), vagy a járványnak valamilyen következménye volt. Nem szeretünk megrendülni manapság.
Evangélikus hírességek adtak választ a címben olvasható kérdésre egyházunk kiadványában, amely márciusban jelent meg Mi, evangélikusok címmel. De nem csak ismert és számunkra kedves emberek véleményére voltunk kíváncsiak, ezért a Luther Kiadó felhívást tett közzé, amelyre bárki megírhatta személyes válaszát. Rendkívül szép és értékes vallomások születtek, ezért magazinunkban most továbbiakat közlünk a szerkesztőségünk által legérdekesebbeknek vagy legfrappánsabbaknak ítélt írásokból. A pályázati sorsolás eredményéről a kiadó rövidesen értesíti a nyerteseket. Addig is töltekezzünk gyülekezeti tagjaink gondolataival, ismerjük meg még jobban az egyéni történetekből felépülő egyházat.
Magyar rabszolgák is voltak, őket is eladták – nem is akárkik. Adott esetben olyan magyarok, akinek ma is szobra áll köztéren. Le kellene hát dönteni őket? Aligha. Nyáry Krisztián irodalomtörténész a Válasz Online-nak küldött izgalmas történelmi tényfeltárásával egyszer és mindenkorra érthetővé és átélhetővé teszi, mennyire nem fekete és fehér a valóság.
Pár évvel ezelőtt jelent meg a producer házaspár, Mark Burnett és Roma Downey közreműködésével az A.D. The Bible azaz az A. D. – A Biblia című sorozata, amely történeti hűsége miatt nagy sikert aratott a keresztények körében. A sorozat A. D. – Királyság és birodalom (Kingdom and empire) címmel folytatódott, és továbbra is a Biblia tanításán, közelebbről az Apostolok Cselekedetein alapulva pár fiktív elképzeléssel gazdagítva mutatja be, mi történt Jézus halála után az első keresztények körében. Spoilereket is tartalmazó írás.
A Trianon 100 éves évfordulója alkalmából sok részletet is átgondoltunk. Jogos a felháborodásunk a 100 évvel ezelőtti döntéssel kapcsolatban, mert színtiszta magyar részeket is elszakítottak Magyarországtól. Most olyan részletekre szeretnék gondolni, ami segít utat keresni a mában és a holnapban a közös együttélésre, megbékélésre. Építkezni, gyarapodni úgy lehet, ha segítjük egymást. Talán először érzelmileg kell megközelíteni a kérdést.
Pápa – A közelmúltban, az Ars Sacra Fesztivál egyik vidéki programja keretében, a pápai református Ótemplomban egy igen érdekes előadást hallhattam az MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetéhez tartozó Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert kurátorától, Fráter Erzsébettől. A tudós előadó több száz fotóval illusztrált, „A Biblia növényei” címet viselő kötete alapján beszélt hallgatóságának – kóstolóval is egybekötötten – a Szentírás növényeiről, gyümölcseiről. Ezek közül a diófa, a dió különösen megragadott, hiszen ez az, ami nálunk is szélesen ismert, kedvelt, nálunk is simán megél, s amelynek termését – napi három-öt szemet pucoltan – jómagam is gyermekkorom óta napi rendszerességgel fogyasztok, és ezt jó szívvel tudom ajánlani mindenkinek is, hiszen már ekkora adag is elegendő ahhoz, hogy a diófogyasztás kedvezően befolyásolja az ember egészségét.
Életünk egyik legnagyobb kihívása, hogy a vélt és valós terheinket ne csak meg tudjuk különböztetni egymástól, hanem a „válogatást követően” kezdeni is tudjunk velük valamit. Ezek közül is talán a legnehezebben kezelhetők a titkaink és a magunk által másoknak vagy a mások által nekünk okozott sebek. Mindezek idővel a mindennapjainkat befolyásoló terhekké válhatnak. A Szentírás arra tanít minket, hogy ne csak letenni tudjuk ezeket, hanem helyettük vegyünk fel valami egészen mást.
Öröm, bánat – kinek mi jutott. A legtöbb helyen véget ért a vizsgaidőszak, a középiskolákban pedig már a szóbeliken is túl vannak a diákok, ezért a fellélegzés bizonyos, csak a +/– előjele a kérdés. Ismert mondás, hogy zuhanó repülőn nincsenek ateisták. Aki már élt át stresszes vizsgát, felkészülési időszakot, az tudja, hogy talán vizsgaidőszakban sincs túl sok. Ismerős?
A feleségem lelkésznő – ez a címe a svájci reformátusok által támogatott, 2015 óta immáron harmadik évadát élő sorozatnak, amelyre a napokban bukkantam rá a YouTube-on. A sorozatban egy pörgős református lelkésznő és agnosztikus férje mindennapjaival ismerkedhetünk meg. A filmepizódok bemutatják, hogyan küzdenek meg napról napra egymásért, szerelmükért, a hivatásért és életközeli, humorral teli módon mutatják be azt az áldozatot is, amit a férjnek felesége oldalán állandóan meg kell hoznia, miközben érdekes teológiai fejtegetéseknek is szemtanúi lehetünk.
Kevesen tudják, hogy Miskolcon az első világháború végétől az államosításig egy jogakadémia működött, amely az elszakított Eperjesről került városunkba. Ezt az akadémiát szeretném most bemutatni írásomban. Bruckner Győzőnek, az akadémia egykori rektorának könyve adta az alapját ezen cikkemnek.
Különös a története a Deák Ferenc utcát és az Erzsébet teret összekötő utcácskának. Nevét, a Miatyánkot még a legzordabb időkben sem változtatták meg, amikor a kor szelleméhez igazodva tömeges volt a közterületek átkeresztelése. Szerencsére nem is törölték a hivatalos nyilvántartásból, egyszerűen csak nem használták: nem írták ki se az épületekre, se a térképre. Megtehették, hiszen ide nem nyílt egyetlen kapu sem, vagyis az utca létezett is, meg nem is.
Budapest – „Nehéz hónapok állnak mögöttünk. Remélem, hogy egészséges Ön is, szerettei is! Szívből kívánom, hogy a mögöttünk álló, mindent átértékelő időszak sok értékes felismeréssel és tanulsággal gazdagítsa életét!” – áll a Lepramisszió igazgatója, Riskóné Fazekas Márta által megfogalmazott júniusi lepramissziói körlevélben.
Ha egy nem hívő ember a keresztényekre, a kereszténységre gondol, akkor biztos, hogy az első tíz gondolat között, ami az eszébe jut, ott lesz a pápa. Éppen ezért – a világnak ezen a felén – senki egy személyben nem reprezentálja úgy a kereszténységet, mint a római pápa. Így paradox módon kifelé, a világ felé az egység(esség) jelképe, befelé, felekezeti szinten pedig az egyik legmegosztóbb hivatal a pápaság. Lehet hozzá így is, úgy is viszonyulni, de valahogyan viszonyulni kell.
Aki lelkes nézője volt a 2012-es olimpiának – mint példának okáért jómagam –, annak túladagolása lehetett egy bizonyos reklámból. A közvetítések akkori egyik főtámogatója Magyarországon egy bizonyos cég volt, amelynek a „magyar hangját” Rudolf Péter színész adta felejthetetlenül. A reklám szlogenje így hangzott: „Minden, ami kell, és semmi, ami nem.”
A tizenkét kötetes, tudományos igényű új magyar kritikai kiadássorozat többi darabjához hasonlóan a Luther Válogatott Művei 4. – Felelősség a társadalomért című kiadvány is tematikus válogatás. A benne található huszonnégy írás témái – ahogy a kiadói előszó fogalmaz – „a világi hatalom és az engedelmesség vagy ellenállás kérdése, a lázadás és a háború, a török fenyegetés, a közerkölcs, a közoktatás, az uzsora, továbbá olyan vallási kisebbségek, mint az újrakeresztelők, a spiritualisták és a zsidók”.
Sopron – Krisch András, a Soproni Evangélikus Egyházközség Gyűjteményei gyűjteményvezetője tanulmányt írt Kis Jánosról. Ezt adjuk közre.
Budapest – Csermely Péter az Evangélikus Hittudományi Egyetem másodéves, lelkész-szakos hallgatójaként élete első istentiszteleti szolgálatát 2020. június 21-én (Szentháromság ünnepe utáni második vasárnapon) a Budapest-Angyalföldi evangélikus gyülekezetben (Budapest, Kassák Lajos u. 22.) tartotta meg az Ez 33,30-33 alapige alapján. Az igehirdetés szövegét adjuk közre.
Kedves Ifjúság! Ma pénteki nap van, a Magyar Nemzet nagypéntekje. Szomorú nap szomorú óráját éljük most, melyre meghatottsággal fognak gondolni késő utódaink évszázadok múlva is. De ahogy kétezer év előtt elkövetkezett nagypéntekre a dicső feltámadás húsvét vasárnapja, oly szilárd a meggyőződésünk, hogy nemzetünk e szomorú napját ezeréves hazánk feltámadása fogja követni.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház