Az egyesült államokbeli színész és rendező, Perry Lang jegyezte film alapötlete izgalmas. Úgy tűnik azonban, hogy elhagyva a nézőteret mindenki kénytelen elkészíteni a saját kérdéseinek listáját és kérni egy új interjúidőpontot…
Szeverényi János országos missziói lelkész gondolatai az Evangélikus Élet magazinban.
Tizennégy produkció – köztük nyolc budapesti, egy vidéki és egy fővárosi koprodukció, valamint három vidéki és két határon túli előadás – kapott helyet a tizenkilencedik pécsi országos színházi találkozó (POSZT) programjában. A műsorfolyamban találhatunk a Tízparancsolatról vagy épp a bálványimádás megtagadásáról szóló előadást is.
Egy óvoda és egy kollégium kerül a Magyarországi Evangélikus Egyház fenntartásába, és kezdi meg működését ez év szeptemberétől Csongrád megye székhelyén. Szegeden ezek az első evangélikus nevelési-oktatási intézmények.
Becsapós kép. Akár még azt is hihetnénk, hogy a készítője kifigurázza Istent. Bár az alkotóját nem ismerem, a képet azonban igen. Minden apró vonalkája és alig sejthető kis árnyéka belém ivódott. Éppen ezért tudom azt, hogy Isten szeretetéről szól. Még akkor is, ha első látásra nem így tűnik.
Nemrégiben Győrben furcsa eset történt. Egy televízióban is közvetített kézilabda-mérkőzésen a közönség egymás után kétszer énekelte el a magyar himnuszt… Nem tévedésből, nem szervezési hibából vagy figyelmetlenségből, hanem rivalizálásból. A történtekhez annyi magyarázat tartozik, hogy ez esetben nemzetközi szervezésben csapott össze két rivális magyar klubcsapat, a Győr és a Ferencváros. Mindkét klubnál gyakorlat, hogy a nemzetközi meccsek előtt a szurkolók eléneklik csapatuknak, illetve a csapattal együtt a Himnuszt, ezen a meccsen azonban a két csapat szurkolótábora némi fáziseltéréssel ezt külön tette meg. Bizarr volt. A „mi” és a „ti” viszonyának egy rossz értelmezése. Mostani írásomban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mi feszül a „mi” és a „ti” között.
„Kereszténynek lenni, adott esetben elöljárónak lenni, nem elsőbbséget jelent, hanem azt jelenti, hogy nekem kell kezdeményezi a kapcsolatot, nekem kell előre köszönni” – vallja „A megajándékozott” címmel megjelent interjúkötetben Várszegi Asztrik. A bencés szerzetes, püspök, emeritus főapát Gülch Csaba kérdéséi alapján beszélt eddigi életútjáról.
Jól láthatja utaimat Isten, és számontarthatja minden lépésemet. (Jób 31,4)
Míg az összes magazin és véleményvezér a női kiteljesedésre koncentrált, elfeledkeztünk a férfiakról. Magukra hagytuk őket a problémáikban, a leterheltségben, a különféle függőségek kísértéseiben és az apahiányban, melyben egyre többen szenvednek, és amely alapjaiban szedi szét társadalmunkat. Szükségünk van a maszkulinitás erejére, arra az erőre, mely nem agresszív, hanem alkotó, cselekvő energia, és egyre inkább hiányzik a családokból és a társadalomból.
A lelkipásztorok ugyanúgy Isten gyermekei, mint minden hívő keresztény. – Gégény István írása a Szemlélek blogon.
„Tudod, én egy racionális ember vagyok. Úgy vagyok mindennel, hogy hiszem, ha látom. De elmentem a párommal a templomba, és ott olyasmiről beszéltek, ami még engem is megragadott…” – mondta egyszer egy felnőtt konfirmandusom. Bárki lehetett volna, hiszen annyiszor hallottam ezt már más „racionális” emberek szájából: „Hiszem, ha látom.” Tamás mondatát úgy ismételjük, mintha szólás lenne, pedig évszázadokig a hit negatív példája volt, ma azonban mintha újra felemelkedne Tamás apostol, és rég elfeledett ismerősként ölelnénk magunkhoz kétkedő alakját. „Hiszem, ha látom.” Tényleg csak akkor hiszünk mindent, ha előbb látjuk?
Azt szokták mondani, hogy utoljára a pénztárcánk tér meg. Kemény mondat, de ha magunkba nézünk, nem mindig jön szívből az a pénzbeli segítség. Egyáltalán, miért és kinek jó, ha adakozom? – kérdezhetjük. Mit mond erről a Biblia? A választ Pál apostoltól tudjuk meg.
Óriási ajándék az emberiség számára a televízió. Ma már el sem tudjuk képzelni, milyen volt az a világ, amikor a „néprádió” két adásra állítva hozta csak a híreket, vagy amikor néhány évvel később elindult hazánk egyetlen tévéadása, majd kiléptünk a világba a Duna TV segítségével. Ma már az a gond, hogy a műsorbőség zavarával küzdve mire is kapcsoljunk! Nagy kérdés azonban, hogy a több jobbat-értékesebbet jelent-e vagy nem: nem gondolom, hogy sokan vagyunk hazánkban, akik mindig megelégedettek lennénk a műsorokkal. Sokszor érzem, kevés az érték a képernyőn, sőt rengeteg közösség- és lélekrontó adásra bukkanok.
Évekkel ezelőtt egyházunkban kellemetlen hírek szivárogtak ki valakinek a múltjáról. Érdekes módon egy hozzászóló megpróbálta mentegetni a múltjának erről a részletéről hallgató embert az interneten. Ezt a sommás gondolatot olvashattuk a nevét is vállaló „védő” írásában: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” (Jn 8,7) – Ha valaki most azt várja, hogy bármit is feltárok az ügyről és a személyekről, csalódni fog. Más irányt választottam. Furcsa érzésem volt ugyanis a kijelentés miatt. Úgy éreztem, valami nincs rendben az idézéssel. Keresni kezdtem a jézusi szó igazi értelmét. Azóta évek teltek el. Az említett esemény ezalatt elmerült a múlt iszapjában.
Nézzünk szembe a ténnyel: szexszel átitatott kultúrában élünk. A filmeket, zenéket, regényeket, a politikát és a reklámokat is a szex uralja. Kultúránkban a szexről formált, ünnepelt nézet lényegében ez: ha jólesik, csináld!
„Soha ne ítélj meg egy másik embert, míg egy mérföldet nem jártál a cipőjében!” – hangzik a Forrest Gump című kultfilm szállóigévé híresült figyelmeztetése. Felhúzni valaki más cipőjét? Első hallásra bizarr ötletnek tűnik. Mi van, ha szorítani fog, és feltöri a lábamat? Vagy annyira lötyög majd rajtam, hogy orra bukok benne? Vagy ha kinevetnek a többiek a feltűnő színe, ódivatú fazonja miatt? Még el is kaphatok valami kellemetlen fertőzést! Nem könnyű hát megtenni a lépést, amelyre a szállóige biztat. Pedig igazán tényleg csak akkor ismerhetjük meg egymást, ha azt is tudjuk a másikról, hogy hol szorít a cipő, amelyet visel. Enélkül hamar kész az ítélet: ilyenek ezek a…
Igrényi Sándor 1984 és 1993 között Piliscsabán a Béthelben és Budapest Hűvösvölgyben a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthonban dolgozott. Emlékeit foglalta össze szerkesztőségünknek küldött írásában.
Hogy értsük, élvezzük a verset, hogy katarzist váltson ki belőlünk, szükséges-e ismernünk a költő életpályájának valamennyi állomását, a mű keletkezésének hátterét? Milyen eszközök vannak az irodalomtanárok kezében ahhoz, hogy felébresszék az érdeklődést diákjaikban a költészet remekművei iránt, hogyan lehet „versfogyasztóvá” nevelni őket? Mit vegyen a kezébe, aki hosszabb kihagyás után fordul ismét a versek felé? Kérdéseinkre evangélikus iskolák magyartanárai válaszoltak.
A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetében lévő családi levéltárak között számos nevezetes protestáns család anyagát megtalálhatjuk. A református Lónyay, Szilassy, Teleki, Tisza, az evangélikus Jeszenák, Ostffy, Radvánszky, az unitárius Pákei, Kornis, Petrichevich-Horváth családok levéltári dokumentumai között bőven találunk kutatásra érdemes iratokat vagy éppen érdekességeket.
Majdnem tíz évvel ezelőtt történt. Frissen ordinált lelkészként életem első lelkészkonferenciáján vettem részt férjemmel. Ismerkedtünk a többi lelkésszel, különböző szolgálati helyzetekkel. Az egyik sokat látott, tapasztalt lelkész mondta el szégyenkezve a kis csoportos beszélgetés közben, hogy hét éve nem keresztelt. Sem gyermeket, sem felnőttet. Belém égett ez a vallomás. A szégyen és a tehetetlenség szava. Megjelent előttem az elnéptelenedő települések, gyülekezetek mindennapi küzdelme. A krízisek azóta sem fogynak. A terméketlen évek száma még mindig sokkoló.
Izraelről ma az embernek – főként ha járt már ott, vagy épp készül egy zarándokútra – elsősorban a bibliai szent helyek jutnak az eszébe. Templomok, amelyek már vagy ezerhatszáz éve állnak ugyanott, mint a Születés temploma Betlehemben vagy a Szent Sír-templom Jeruzsálemben.
Pályámat nem egy időben kezdtem a gazdámmal. Elődöm kölcsönkabát volt. A felszentelés szépségét és örömét viszont ez egy cseppet sem rontotta. Amikor az öreg püspök apostoli csókkal testvérévé fogadta fiatal gazdámat, azt a viseletes kölcsönkabátot oda nem adta volna semmiféle arannyal átszőtt, brokát hercegi köntösért.
A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség, közismertebb nevén a Mevisz 1988. december 17-én alakult meg. Az évfordulós ünnepségsorozat nyitánya múlt év ádventjének egyik szombatján, a hagyományos Bárkakarácsony alkalmával zajlott. Az Evangélikus Élet magazinban akkor egy hosszabb lélegzetű cikk elevenítette fel a szervezet létrejöttét, a kezdetek nem épp akadálytalan esztendeit. Írásunkban Vértesy Máté elnökségi tag és Gyulai Ágnes irodavezető a már hosszú évek óta hagyományos mozgássérült-passióra irányítja a figyelmet.
Lovas Zsuzsanna evangélikus hittantanár versét adjuk közre.
Ebben a korai órában talán még álmosak vagyunk, talán már a kávé jó illatát élvezzük. Álljunk meg a reggeli készülődésben egy pillanatra, és hallgassunk meg a Bibliából egy mondatot, útravalóként a mai napra. János evangéliumában olvassuk: Jézus azt mondta tanítványainak: „…ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (Jn 13,34)
„Betlehem, Betlehem, a te határidba / Érkezett Mária rongyos istállóba…” – dúdolgatjuk a kedves karácsonyi éneket. Kis csoportunkkal – amelyet lelkészek, felügyelők, családtagok és barátok alkotunk – valóban Betlehem határához érkezünk. A Lutheránus Világszövetség közösségébe is tartozó mintegy háromezer fős egyház hivatalos neve: Jordániai és Szentföldi Evangélikus Egyház.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Google+ oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház