Honti Irén kórházlelkészként Kiskunhalason dolgozik. Arra kértük, írja le nekünk hogyan tudja a koronavírus miatt kialakult helyzetben teljesíteni szolgálatát.
„Én szociológusnak készültem, de azt mondtam Istennek, hogy ha azt akarod, hogy lelkész legyek, kérek egy jelet tőled. Ekkor kezembe vettem az evangélikus Útmutatót és a Bibliát, elolvastam az aznapi igét, ami Máté 9. könyvének 9. fejezete volt: »Máté, kövess engem!«” – meséli mosolyogva Pongrácz Máté arról, hogy az Úr olykor nagyon egyértelműen terel a lelkészi pálya felé. Az iménti történet az Égi hívás – földi pálya, avagy miért (ne) legyek lelkész? című könyv bemutatóján hangzott el, ahol Kézdi Beáta, az Evangélikus Élet magazin és a KötőSzó blog főszerkesztője a könyv szerzőjével, Szabó Lajos evangélikus lelkésszel, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) korábbi rektorával, Pongráczné Győri Boglárka és Pongrácz Máté kaposvári lelkész házaspárral és Antal Bálinttal, a Luther Kiadó igazgatójával, a kötet ötletgazdájával is beszélgetett, egyebek mellett arról, miért jó lelkésznek lenni, vagy éppen mik a leginkább „nem szeretem-feladatok”, de arról is, hogy mi mindenhez kell lelkészként érteni.
Budapst – A Dívány.hu oldalon a hónap dilemmája cikksorozat mai fejezetében Románné Bolba Márta evangélikus lelkész gondolatait olvashatják el.
Megéri-e a kevés evangéliumát hirdetni? Megéri bölcsnek lenni az ügyesek társadalmának kellős közepén? Megéri isteni ígéretekben bízni, amelyekre bizonyítékok nincsenek? Megéri tervezni és álmodni, amikor mindenki a bizonytalanságtól retteg; amikor sokaknak annyira fáj az a bizonyos dolog, amit életnek hívunk? Megéri bevállalni a keveset, a jézusit, a csendeset, a bölcset, a rövid távon veszteset? Megéri?
„A modern »ezotéria« a korlátlan hiszékenység, az elrugaszkodott fantáziavilág és szemenszedett hazugság három pillérén áll, s bármelyiket is elvesszük, az építmény azonnal felbillen” – olvashatjuk Buji Ferenc A rejtőzködő Messiás című kötetének rögtön a legelején a sommás ítéletet mindarról, amit ma általában ezotérián értünk. A szerző igyekszik visszaadni az ezotéria eredeti jelentését.
Vadászoknak prémből, fázósoknak kötött pulóverből, erdészeknek fakorongokból. Kislányoknak unikornissal vagy egér-királykisasszonnyal, kisfiúknak versenyautóval, vadőröknek őzikével, ezoterikusoknak angyallal. A gyertya pedig lehet például manó, sün, vagy éppen kávéscsésze alakú. A variációk száma megszámlálhatatlan, az emberi kreativitás határtalan, ha ma az üzletekben kapható vagy az internetes kézműves oldalak segítségével otthon, saját kezűleg elkészíthető adventi koszorúk alapanyagát és dekorációit vesszük sorra.
Johann Sebastian Bach 132. kantátájának felhívásával induljunk ezen az adventen: Készítsétek az utat.
Te talán szeretsz várakozni? Várakozni jó? Számomra a várakozás általában a zárt ajtókat jelenti. Gyakran tábla is szerepel az ilyen ajtókon: Kérjük, kint várakozzon!
Budapest – Szabóné Mátrai Marianna nyugdíjas evangélikus lelkész korábban a Déli Egyházkerület püspökhelyetteseként, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Intézetének vezetőjeként, valamint a Lelkipásztor főszerkesztőjeként is teljesített szolgálatot egyházunkban. 70. születésnapján a Luther Kiadó egy kiadványából, honlapunk videóiból és vele készült cikkeiből válogattunk egy csokorra valót, ezekkel köszöntjük őt. Isten éltesse sokáig!
Jézus egyik mondása jutott eszembe a laptopommal való ismerkedés közben. Az, amikor azt mondja: „Én vagyok a jó pásztor.” (Jn 10,11) Manapság talán így mondná: „Én vagyok a jó coach.”
„Ellenben ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem, minden további szó a gonosztól van” – olvassuk Máté evangéliumában (5,37). Bevallom, talán többekhez hasonlóan én is nehezen tudok megbarátkozni azzal az általánossá vált jelenséggel, hogy manapság a virtuális világtól önmagukat függetleníteni képtelen fiatalok a közösségi oldalakon a különféle posztokban, üzenetekben nem használnak ékezetes betűket és írásjeleket. Sokszor jómagam is éppen ezért értelmezési nehézségekbe ütközöm, amikor egy-egy posztot vagy Messenger-üzenetet olvasok.
Mindenkinek vannak kérdései, a hit, a vallás pedig olyan terület, ahol különösen is nagy szükség van nemcsak jó válaszokra, de jó kérdésekre is. Nagy öröm, hogy sok esetben fel is teszitek őket. Az adások nagy része a ti jó kérdéseitek mentén készült el. A mai adás legyen bátorítás azok számára, akik még nem tettek fel kérdéseket, nem vetettek fel témákat, és adjon új lendületet azoknak, akik kérdéseikkel, kommentjeikkel már aktív alakítói a csatorna tartalmának.
Érdekes, hogy az egyházban nem a „közönséges pásztorok”, hanem a püspökök szimbóluma. Ezzel nem vitatkozni szeretnék, csak tényt megállapítani és azt állítani, hogy minden pásztor kezébe illik, illene. Lehet, hogy „írótársaim” a jelentéséről írnak, én „megrögzött módon” a múltjáról vagy eredetéről (?) rögzítenék néhány szót.
Csődöt mondott az egyház a koronavírus idején? Túl keveset nyilatkoztak a lelkészek? Vagy épp túl sokat, de megoldást nem adtak? Van válasz a járványra? A koronavírus Isten büntetése vagy a természet bosszúja? Egy biztos: az emberek lelkigondozása és a hit dolgairól való beszéd mindennél fontosabb lett ezekben az embert próbáló időkben!
„Feltámadunk!” – áll kiírva a legtöbb temető kapuja fölé. „Feltámadunk!” – hangzik a diadalkiáltás húsvét ünnepén. Milyen nagyszerű, felszabadító érzés lenne, ha mi, halál felé menetelő, egyre fogyó életű, életszomjjal küszködő emberek bizonyosak lehetnénk a síron túli életben. Sőt talán még abban is, hogy az eljövendő élet messze felül fogja múlni földi létünk felemás végeredményét. Az örök élet vigasztaló távlata bizony már a halál előtt is nagy segítségünkre lenne. De mit tegyünk, ha az elmúlásról és a halál kérlelhetetlenségéről szerzett tapasztalataink kétségekkel töltenek el, és alaptalan álmodozásnak minősítenek minden síron túli reménységet?
A száraz hír ennyi: 2020. november 20-án, életének 91. évében elhunyt Konok Tamás, Kossuth-díjas festő- és szobrászművész. Úgy hozta az élet – vagyis a halál –, hogy az elmúlt napokban számos ismerősről írt nekrológ jött szembe velem a nyomtatott és az elektronikus sajtóban. Az ember hirtelen úgy érzi, csak búcsúzik, csak temet. A különböző felületeken olvasható búcsúszavak mind-mind személyes élményekből táplálkoznak. Pedig lehetne a nekrológ hivatalos, emelkedett, szónoki – akkor azonban nem nekem kellene Konok Tamástól búcsúznom ezeken a hasábokon.
Egyre több állami kézben lévő szociális intézmény fenntartása került az egyházakhoz az utóbbi években, de 2020-ban felgyorsult a gyermekvédelmi intézmények, nevelőszülői hálózatok átadása is. Hogyan látják ezt a folyamatot az egyházak, vagy éppen a fenntartóváltásban érintett intézmények dolgozói? És vajon az egyházak jobb gazdának tartják magukat az államnál? – A Magyar Hang körképe.
Az Evangélikus Hittudományi Egyetem oktatói az utóbbi években több tanulmánykötettel is megörvendeztették az olvasókat, ösztönözve és segítve a teológia kérdéseiben való elmélyedést. Közös jellemzőjük e kiadványoknak, hogy érthető nyelvezettel, ugyanakkor tudományos igénnyel vezetik be az érdeklődőket egy-egy teológiai problémakörbe. A legújabb kötet címe Teológia és határok.
Mindennapjaink része az elmúlás – a legapróbb dolgokban is átélhetjük a végességet. A természet körforgásában szemléljük az új születését és a régi pusztulását, mégis mintegy természetellenesnek tartjuk a halált. Nehezünkre esik elfogadni, az élet részének tekinteni, különösen, ha szeretteinkről vagy a saját halálunkról van szó. Annyi félelem, fájdalom kapcsolódik hozzá, hogy könnyebb száműzni az életből még a gondolatát is. Bármennyire szeretnénk azonban elkerülni, előbb-utóbb eljutunk az életvégi kérdésekhez.
Sopron – A Macskakő Gyermekmúzeum irodalmi pályázatán különdíjat érdemelt az Amazonok földjén című munkájával a Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium 9. B osztályos diákja, Parrag Liliána.
Olyan kicsi voltam, amikor elmentél közülünk, hogy szinte csak a történetekből ismerlek. Azt mesélték a szüleim, hogy gyakran az öledbe ültettél, és húzogathattam a bajuszodat. Hogy mindig, mindig megdicsérted a „tündérruháimat”, ha négy-öt évesen megpörgettem előtted őket. Hogy felültettél a Pajkos ló hátára, és olyan büszkén néztél rám, mintha minimum vágtázni is tudnék már rajta. A szőlőskertből hazafelé a friss gyümölcs legjavát adtad be hozzánk, és gyönyörködve nézted, hogy harapjuk az ikrás húsú körtét, rakjuk a fülünkre a páros cseresznyéket, és tömjük magunkba a hamvas, nagy szemű málnát.
Kassa városa rekreációs park kialakítását tervezi a hajdani evangélikus temető területén – adta hírül lapunk is nemrégiben, egy megjelent újságcikk alapján. Írásunk szerzője az egykori sírkert történetének azokról a részleteiről szól, amelyekről ez a tudósítás nem tett említést.
Az egyházi esztendő utolsó szakasza (ítélet, reménység, örök élet vasárnapja) a végső idők felé fordítja tekintetünket. De 2020 őszén az úgynevezett szekuláris kontextus, a körülöttünk lévő világban pusztító járvány is nap, mint nap tudatosítja bennünk, hogy bizony nem túlzás Dávid gyönyörű zsoltárának költői képe: „a halál árnyékának völgyében járok…” (Zsolt 23, 4) Az idén közvetlen családunkban is megtapasztalhattuk ezt, hiszen tavasszal édesanyámat, pár napja anyósomat temettük.
Jártak önök, kedves olvasóim, mostanában kiállításon? Nem online, hanem igazin, múzeumin? Festmények, képek között? Ha igen, szerencsések, mert ez a furcsa, nehéz év sok ilyen alkalomtól is megfosztott bennünket.
A reformáció kezdete ötszázadik évfordulójának tiszteletére elindított, a Luther Kiadó gondozásában megjelenő könyvsorozat kilencedik kötetében az írásmagyarázó Luther két, talán legfontosabb kommentárjával ismerkedhetünk meg: a Római, illetve a Galata-levélhez írott magyarázatokkal.
Az év végének „emberes” hónapjai között szinte észrevétlenül búvik meg október, amelyet a régi magyar kalendárium Magvető, a keresztény pedig Mindszent havaként tart számon. Különleges kettőssége miatt kedvelem e hónapot. A vénasszonyok nyarát ekkor váltja fel a ködös, a vége felé már-már télies idő. Kellemes nyárutói napozás után szinte váratlanul fordul hidegre…
„Még hogy Isten ne lenne hétköznapi módon a közelünkben?” – kérdezi a kötetet nyitó írásában a szerző, Koczor Tamás. De mennyire ott van! A Sietős történetek minderre negyvenkét példával szolgál. Az Evangélikus Élet – akkor még – hetilapban megjelent, illetve további, a könyvben most először publikált írásokból álló válogatás rövid jegyzetek, tárcák, egy-két percesek kilenc fejezetbe rendezett sora.
Pénteken a gázóránkat cserélték ki. Előre kaptunk egy pecsétes levelet, amelyben meg volt adva ez az időpont. Vártam őket, persze szinte az utolsó pillanatban érkeztek. Mielőtt ajtót nyitottam volna, a neten olvasgattam épp arról, hogy beindult a Covid bűnözés, azaz mindenféle indokkal, ilyen-olyan szolgáltatók nevében (vízmű, gázmű, Elmű...) keresik fel a lakosokat bűnözők, és amíg a lakos ajtót nyit és azt hiszi, hogy intézkedni jönnek és órát leolvasnak, cserélnek vagy ellenőriznek, addig kirabolják. Rossz érzéseim támadtak és elővettem újra az értesítést.
Hiába a világ legtöbb példányban megjelent könyve a Szentírás, a mai ember nem nagyon olvas már Bibliát. Erős állítás, de sajnos igaz. Arról, hogy mi ennek az oka, Jeff Anderson amerikai író közölt elgondolkodtató cikket. „Rengeteg a kérdés azzal kapcsolatban, hogy mennyi fiatal fordul el a hitétől, és miért van a szüleiknek is gyakran távoli kapcsolata Istennel.” – fogalmaz Anderson, aki nyolc érvet sorol fel, amiért tapasztalatai szerint a 21. század embere nem veszi le a polcról a Szentírást.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház