Sztehlo Gábor evangélikus lelkész a holokauszt idején egyháza megbízásából zsidó gyerekek mentésében vett részt, aztán a harcokat követően a háború egyéb kárvallottjai, kibombázottak, elárvult gyerekek is csatlakoztak hozzá. A sokszínű társaságot egy gyermekotthonba terelte, az intézmény keretében pedig egy saját gyermekköztársaságot is kialakítottak, melyet Gaudiopolisnak neveztek. Sztehlo Gábor munkájáról és tevékenységének üzenetéről Andrási Andort, a Sztehlo-gyerekek egyikét kérdezte a 24.hu.
Közös nyilatkozatot adott ki április 12-én az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) és az Európai Egyházak Konferenciája (CEC) az Ökumenikus Charta aláírásának 20. évfordulójára. Alább ennek a fordítását olvashatják.
A Biblia a világ legismertebb sikerkönyve, amelyet több milliárd ember vett már a kezébe. Manapság számos bibliaadaptáció készült, hogy a 21. század emberéhez is eljusson a Szentírás. A Harmat és a Kálvin Kiadó gondozásában frissen megjelent Biblia neked célja kifejezetten a fiatalság megszólítása. Miben más ez a Szentírás? Tényleg ez kell a fiataloknak? Ezeknek a kérdéseknek jártunk utána, miután megrendeltük a látványos kiadványt.
Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspökének gondolatai az Evangélikus Élet Égtájoló című rovatában jelent meg.
Dr. Szentpétery Péter evangélikus lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Vallás– és Társadalomtudományi Tanszék tanszékvezető egyetemi docensének személyes hangú megemlékezése Hans Küng (1926–2021) teológusra.
Sokakban felmerülhet a kérdés: létezik-e egyáltalán kortárs szakrális művészet? A nyugati művészettörténet során meghatározó szerepe volt a vallásnak és a vallásos műveknek, ám a huszadik század második felétől kezdve úgy tűnhet, hogy a művészek egyre inkább távolodnak a szakralitástól. Az angyalok, a szentek és a bibliai történetek ábrázolását felváltották az absztrakt formák, a populáris kultúra képei és a posztmodern ember alakja. Mégis téves volna azt állítani, hogy a szakrális témák eltűntek a kortárs művészetből.
Budapest – A Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség idén ünnepli temploma felszentelésének 20. évfordulóját. D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök emlékezik vissza a templomépítésre.
Március végére jelentősen nő a világos órák száma. De örömünkre árnyékot vet, hogy a második év böjtjét töltjük egymástól és korlátozások nélküli gyülekezeti közösségeinktől távol. Szomjazunk a megnyugvást adó lelki táplálékra.
Nem túl hízelgő kommentáradat és véleménycunami alakult ki a közösségi médiában a kérdést illetően az elmúlt napokban, miután kijött a hivatalos hír, hogy a három történelmi felekezet vezető püspökei kérelmezték a járvány elleni védőoltást papjaik és lelkészeik számára Pintér Sándor belügyminisztertől.
Húsvéti versek, novellák, drámák, regények után kutatva a magyar- és világirodalomban igazgyöngyökre találunk. A nagyhét eseményei, Jézus Krisztus halála és feltámadása, ez a misztérium, valamint a Jézus mellett és ellen megnyilvánuló személyek jelleme írók, költők ihletője. A kétezer éves történet egészének és részleteinek, helyszíneinek, fő-és mellékszereplőinek művészi ábrázolása egyben az alkotók hithez, Krisztushoz, megváltáshoz, Istenhez való kapcsolódásának vallomása is. S mivel egy jó irodalmi mű nem csak állít, hanem kérdez is, jó, ha az olvasáshoz külső és belső csendet keresünk.
Egy újabb húsvét családlátogatás, rokonokkal való személyes találkozás, baráti összejövetel, templomi istentiszteleten való részvétel nélkül. Egy újabb rendhagyó, kivételes ünnep, amelyet átélünk. Tavaly ilyenkor azt gondoltuk, hogy a 2020-as évet megjegyezzük kivételesként amiatt, ahogyan a vírusveszély hatott életünkre. Mostanra már tudjuk – az év hátralévő részére vonatkozó legszebb reményeinkkel együtt is –, hogy 2021-et ugyanebbe a sorba kell írnunk.
Kora nagyjainak – közöttük Kazinczy Ferencnek és Széchenyi Istvánnak – barátságát és támogatását élvezte a tehetséges és ambiciózus író, költő, a magyar nyelv és irodalom lelkes híve, a Magyar Tudós Társaság első titkára, az Erdélyi Muzéum című folyóirat megalapítója, Döbrentei Gábor. Százhetven évvel ezelőtt hunyt el a nagyszőllősi templomépítő evangélikus lelkész fia.
Az utóbbi időben megint felkavarta a közéleti állóvizet az a vélemény, hogy a gyermekek megkeresztelése igencsak problémás. A mostani csörtének azonban nem teológiai, hanem jogi okai voltak. Konkrétan az a gondolat került elő, hogy a gyerekek személyiségi jogait sérti a keresztelés, hiszen azzal egy egyházba, illetve felekezetbe úgy kerül bele, hogy ő azt nem is akarja, pontosabban nem tudja még akarni vagy nem akarni.
A virágvasárnap Jeruzsálembe érkező Jézus első útja az atyai házba, a templomba vezetett, ahol hamar kitört a botrány. A különben szelídségéről, erőszakmentességéről közismert Mester ugyanis az ott látottak hatására éktelen haragra gerjedt. Kötélből korbácsot fonva kiűzte az áldozati kultuszt szolgáló állatkereskedőket, valamint a templomi adó befizetéséhez szükséges pénzváltókat. Szent haragját prófétai igékkel támasztotta alá, melyek szerint a templom az imádság háza, és azt haszonleső kufárok rablóbarlangjává züllesztették az akkori vallási vezetők. Mindezek után már csak napok kérdése volt, hogy ellenfelei csütörtök este letartóztassák, és pénteken délelőtt már keresztre is feszítsék…
Szentendre – Sorozatot indítottunk a Magyarországi Evangélikus Egyház Youtube-csatornáján. A szentendrei Papp Kornélia hagyományéltető óvónő és Kertész József nyugalmazott erdész műsorukban az egyes egyházi ünnepek népszokásait mutatják be. A sorozat egyes részeit ebben a naponta frissülő lejátszási listában találják meg.
Idén húsvétkor már közel húszezer család gyászol csak Magyarországon. A vírusszkeptikusok egyre halkabbak, az elkeseredés egyre nagyobb, miközben zokog a lelkünk. Húsvét középpontjában idén nem a fényes győzelem fog állni, hanem a reménység, hogy amikor a mi erőnk már elfogyott, Krisztus harcol értünk.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy feltaláló. Sokévi munka után felfedezte a tűzgyújtás titkát. Szerszámait elvitte a hóval borított északi területekre, és megtanított egy ottani törzset a tűzgyújtásra és annak előnyeire. Azok aztán annyira megörültek ennek az újdonságnak, hogy még csak eszükbe sem jutott köszönetet mondani a feltalálónak, aki egy nap szép csendesen továbbállt. Azok közül a nagy jellemek közül való volt, aki nem vágyott tiszteletre vagy hírnévre; elég volt neki az az öröm, hogy tudta, valaki hasznát vette találmányának.
Bő egy hónap telt el a házasság hete programsorozat óta, újra home office-ban, karanténban ül otthon az ország egy része. A mozik, éttermek, kávézók, színházak – ahol ismerkedni lehetne – még mindig zárva vannak. Társat találni ebben az időszakban még nehezebb. Megkérdeztük olvasóinkat a házasság hetével kapcsolatos érzéseikről, illetve hogy mit gondolnának egy „egyedülállók hete” rendezvénysorozatról. Nem reprezentatív felmérésünkben leginkább arra voltunk kíváncsiak, véleményük szerint vajon miért ilyen magas az egyedülállók száma, mi állhat a háttérben, és szerintük hogyan lehetne rajta változtatni.
Budapest – Ritkán gondolunk bele abba, hogy a kereszt, keresztyénség legfontosabb szimbóluma, valójában mi is. Szívesebben emlegetjük a szimbolikáját: a függőleges szárat, amely a földet összeköti az éggel, és a vízszinteset, amely egymással köt össze bennünket.
Mondd, te meddig bírod egyedül? Töltöttél már akár csak egy napot teljesen egyedül? És napokat, heteket vagy hónapokat? Azt hiszem, egyedül én sem bírtam volna, de Jézussal sikerült. A 2020-as karantén idejét teljesen egyedül töltöttem. Emberi szemszögből tekintve borzalmasan hangzik, Isten látóköréből tekintve azonban áldássá volt. Azt hiszem, a 2020-as karantén időszaka eddigi életem legszebb napjai, hetei, hónapjai voltak. Soha eddig nem tapasztaltam olyan tartós lelki békét, mint akkor.
Sokáig volt lelkiismeret-furdalásom amiatt, hogy nem lettem misszionárius. Nem volt erre semmi indíttatásom, ahogyan lelkésznek lenni sem vágytam, de úgy képzeltem, hogy ők azok, akik az egész életükkel szolgálják az Urat, én meg csak így „mellékállásban”. Pláne zenetanárként. Aztán ahogy teltek az évek, és a hétköznapjaimban egyre nagyobb teret kapott a hitoktatás, még rosszabbul éreztem magam. Bár készültem, imádkoztam, volt vázlatom, tervem, üzenetem, mégis nagyon kevés gyereknél lehettem szemtanúja annak, ahogy hitre jut. Annál többször láthattam, hogy elkeveredik, tekervényes utakon jár, sőt mintha még attól is távolodna, amiről azt hittem, hogy már biztosan az övé.
Jó volt kéz a kézben sétálni. Jó volt, de vége. Arcunkat maszkok fedik, grimaszaink rejtettségben élnek. Ahogy őszinte létezéseink is átértékelődnek. Egyik ismerősöm szerint most derülnek ki az igazi barátságok, most értékelődnek át az emberi kapcsolatok.
Tavasz van. Most már „hivatalosan” is. Ahogy kinyitom az ablakot, friss levegő szűrődik a szobámba. A háttérben online órák szavai keveredek. Egyik szobából egy „orosz cár”-ról szól a szövegértő gyakorlat, a másikban matematikát tanul a gyermek. Én éppen szünetet tartok. Jó lenne megreggelizni, de a következő órára már készülni kell…
„1990. május 14-én, hétfőn indultam az első forgatásra. Délelőtt az Evangélikus Országos Múzeumban forgattunk, hogy az ott felvett anyag segítségével bemutathassuk egyházunkat. Szerintem jól sikerült, ma is vállalható. Később valaki mégis maliciózusan megjegyezte, hogy már csak Luther zoknija hiányzott a bemutatásból. Délután Kőbányára mentünk, hogy egy kedves presbiter kertjében vegyük fel Fabiny Tamásnak, a gyülekezet lelkészének áhítatát, az ottani szenior ifjúsági tagok körében.” Nagy László evangélikus lelkész rádiós és televíziós szerkesztő emlékezik így vissza arra a napra, amelyet némi túlzással, médiatörténeti eseménynek nevezhetünk. Ekkor, a rendszerváltás idején készült ugyanis a Magyarországi Evangélikus Egyház legelső televíziós magazinja.
Személyes emlékemet szeretném megosztani a kedves olvasóval abból az időből, amikor a finn testvérgyülekezeti kapcsolatok indultak a nyolcvanas években. Egy jóbarátommal elterveztük, hogy kerékpárral járjuk be Finnország délkeleti részét. Diákok lévén természetesen mindent a lehető legolcsóbban próbáltunk megoldani. Többheti hideg élelemmel felpakolva vágtunk neki az útnak, s tervünkhöz testvérgyülekezetünk lelkészétől kaptunk bicikliket. Oda- és visszautunk is Leningrádon keresztül vezetett, hiszen az akkori szocialista blokkban lényegesen olcsóbb volt oda repülni és ott vonatra szállva továbbutazni, mint ha egyenesen Helsinkibe mentünk volna.
A jóllakott tehenek békésen kérődztek a völgyben. Mihály a kútnak támaszkodva figyelte, ahogyan a késő délutáni nap a horizont felé haladva, a gémeskút árnyékát Mókus hegy lába felé nyújtja. Ekkor szólította a kutyákat és lassú határozott mozdulattal kiadta a parancsot. A kormos korcsok kétfelől terelték ki a gulyát az országútra.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház