Lovas Zsuzsanna evangélikus hittantanár versét adjuk közre.
Az augusztus és a szeptember már jó ideje az év különleges időszaka számomra. Munkában kiemelten gazdag, mert az egyházunk kántorképző intézetének tudományos munkatársaként rám bízott feladatok közül két jelentős esemény ekkor zajlik. Ez eddig persze még nem volna különösebben megörökítésre érdemes. Annak megtapasztalása viszont, hogy az általam szervezett programok engem is építenek, és megsokszorozva kapom vissza a befektetett energiát, mindenképpen arra indít, hogy másokkal is megosszam a jó híreket.
Vékonyabb pénztárcával külföldi nyaralásra vágyóknak az utazási irodák előszeretettel ajánlgatják Görögországot. A Balkán-félsziget déli fertályán elterülő ország nagyvárosain és a partvidéki üdülőhelyein kívül ezerháromszáz sziget csábít az Égei-tenger varázslatos világának felfedezésére. Fél tucatnál több sziget érhető el Budapestről közvetlen repülőjárattal is. Mind közül a legdélibb a legnagyobb: az immár több mint nyolcszázezres lélekszámú Kréta. E Szentírásban is számontartott sziget sokak számára azért is bír elsődleges vonzerővel, mert történetesen egész kontinensünk civilizációja innen eredeztethető…
A kis Zselyke nem a saját gyerekem, csak tanítom. Pontosabban próbálom tanítani. Most, amikor leírom ezeket a sorokat, szeptember második hete van, és pillanatnyilag még úgy tűnik, ő fog tanítani engem. Sétálunk a templomhoz ketten. Mindössze három-négy percnyi időt vesz igénybe az út.
Most, hogy immár jó egy esztendeje kertvárosi lakosok lehetünk, újra felfedeztem, hogy milyen gyönyörű színei vannak az ősznek, különösen is az októbernek, a reformáció hónapjának. Aranyló sárga, bíbor, vörös, sötét bordó és a barna ezernyi árnyalatában pompázó levelek színesítik az életünket a bágyadt őszi napsütésben. Nem lehet kérdés, hogy ezek közül melyik a reformáció színe: az a pünkösdi élénk piros, ami megjelenik majd a hét közepén, október 31-én az evangélikus templomok oltárainak és szószékeinek liturgikus színében is.
Volt egy lány a gimiben, egyből ő jutott eszembe. Úgy rémlik, semmi és senki nem tudott annyira feldühíteni, mint ő.
A 21. századi vallásosság új formái igen izgalmas kutatási bázist szolgáltatnak a szociológusoknak, pszichológusoknak, vallásfilozófusoknak. Figyelemre méltó jelenségekkel, trendekkel, utakkal és válaszokkal találkozhatunk. Sokuk több sebből vérzik, általánosságban mégis elmondható, hogy a keresők alapigénye a hitelesség. És hogy elkezdődött egy olyan „trend”, amely nem a tökéletességet, a feddhetetlenséget, a kiválóságot teszi meg mércének, hanem az önazonosságot. Nem a mindenséghez, hanem önmagához méri az egyént, ugyanakkor sokkal nagyobb igénye van a teljességre, mint a reflektálatlan hagyománykövetésre.
Királyi vendég vendége voltam az utóbbi hetekben, amíg Zászkaliczky Pál nyugalmazott lelkész Királyi vendégségben című prédikációskötetét olvastam. Különleges időtöltés volt ez, amikor nem én, a meghívott vittem ajándékot, hanem engem, a meghívottat részesített a „házigazda” ajándékban. Időtálló, anyagiakban nem mérhető útravalót kaptam a könyvben található hetven igehirdetés által.
Közösségeinkben komoly múltja van az országos hittanversenynek. A szervezést, a mozgósítást és a központi szakmai támogatást azonban érdemes időről időre átgondolni. Az országos iroda gyülekezeti és missziói osztályának és a Luther Kiadónak a közös kiadványai most az utóbbira tesznek kísérletet.
Ateológián a lelkigondozásra készülőknek többek között magyaráztam a nonverbális koinóniáról. Ez tudományosan hangzik, magyarul egyszerűen ezt jelenti: szó nélküli szentséges együttlét. Amikor nem mondunk semmit, hanem két ember együtt van az Úrban, a lelkigondozó és lelkigondozottja, egy beteglátogató lelkipásztor és egy beteg ember.
E sorok írására készülve a Cinkotai Evangélikus Egyházközség megalakulásának háromszázhuszadik évfordulójának ünnepén hajtottam fejet a cinkotai gyülekezeti ház udvarán álló szabadságharcos-emlékmű előtt. A lelkészlakás udvarán toborozta csapatait Aulich Lajos 1849. április 24-én a tavaszi dicsőséges hadjárathoz. A szabadságért harcoló katonák innen indultak Pestre, majd onnan Buda visszavételére. Nem felejthetjük emléküket.
Mától látható a mozikban a DreamWorks Animation és a Pearl Studio közös produkciója, amely 3200 kilométeres kalandra invitálja a közönséget Kína utcáitól a Himalájáig. Yi, a kamaszlány egy jetibe botlik házuk tetején és barátaival, Yinnel, valamint annak unokatestvérével, Penggel „Everest"-nek nevezik el, akivel együtt felejthetetlen utazásra indulnak, hogy visszajuttassák a mágikus lényt a családjához, a világ tetejére.
Az Evangélikus Élet magazin augusztus 25-i-lapszámában a kevésbé ismert, ám annál melegebben hívogató vendégházakra igyekeztünk ráirányítani a figyelmet – a teljesség igénye nélkül, de azzal a meggyőződéssel, hogy ezek is helyszínei lehetnek a kiadós „asztali beszélgetéseknek”, a testi-lelki feltöltődésnek. Mostani összeállításunkkal vendégszobák és további szálláshelyek után jártunk.
A többértelmű alcím utalni szeretne az egyházzenész alkalmi célzatú kis kórusműveire, a ma már nem létező, általa összetartott férfi-kamarakórusra és a temetési éneklésről vallott felfogására is. Weltler Jenő (1909– 1992) a hazai lutheránus egyházi zenélés egyik legjelentősebb alakja volt, életműve Johann Sebastian Bach hazai recepciójának és népszerűsítésének terén mindenképpen hézagpótló. Munkássága messze meghaladja e rovat kereteit. Van azonban életművének olyan szelete, amely kevéssé ismert, pedig nagyon üdvös lehet fölidézni.
Nem volt ünnep, egyszerű hétköznap csupán. Ott álltak a konyhában egymást átölelve. Nem vették észre, hogy titkon figyelem őket. Apám és anyám. Nem fértem közéjük. Volt egy kis irigység bennem. Van köztük valami, amiből én kimaradok. Egy titkos szövetség, amelynek én nem vagyok része.
A húszas éveinkben elkerülhetetlen azon gondolkodni: mennyire vagyunk már felnőttek és mennyire gyerekek. De azt tapasztalom, hogy az évek gyarapodása nem feltétlenül jelenti a bölcsesség növekedését is. Akkor viszont mégis mit jelent felnőni? Istennel mennyiben más ez a folyamat? És tényleg igaz, hogy ő megkönnyíti az utunkat?
Európai sporthét néven szeptember 23–30. között indul az a kezdeményezés, amely a mozgás népszerűsítését kívánja támogatni az összes uniós tagállamban. A sporthéten a koordinátor Magyar Szabadidősport Szövetség országszerte számos eseményt rendez, s ehhez szövetségesként „az egyházakat mint potenciális szabadidősportesemény-szervezőket” is megszólították. Jól tették!
Az online társkeresőpiac zsúfolásig van magukat jobbnál jobbnak ígérő oldalakkal, szinte folyamatosan tűnnek fel az újabb trónkövetelők, melyek az örök szerelem ábrándjával kecsegtetnek. Ha azt hinnénk, hogy csak kevesen vágnak bele az internetes párkeresésbe, tévednünk kell: Magyarországon a legnagyobb honlapok havi milliós látogatói számmal büszkélkedhetnek. A nagy számok azonban nem mindenkinek kedveznek. Csalódásokról, önbizalom-növelésről és a keresztény társ megtalálásáról beszélgettünk szinglikkel és boldog párkapcsolatban élőkkel.
Leggyakrabban elmondott imádságunkról gondolkodva vajon tudatában vagyunk-e annak, hogy miért is imádkozunk valójában? Mit érthetett Jézus az általa tanított imádság egyes kérésein? Az Újszövetség-kutató, katolikus pap, a Tübingeni Egyetem emeritus professzora, A Miatyánk új értelmezésben című könyv szerzője ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ közérthető, elgondolkodtató formában.
Megrendítő esemény részesei voltunk 1989. szeptember 2-án: újraindult a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium. A kommunizmus alatt egyedül az evangélikus egyháznak nem maradt iskolája, ezért aligha csoda, hogy arra a közel négy évtizedre mint a pusztai vándorlás idejére emlékezünk. Nem voltunk szabadok, és ráadásul a Vörös-tengeren is át kellett kelni.
A tanácsháza udvarának végén volt egykor egy cipészműhely. Gyuszi bácsi, a cipész, magánvállalkozó volt, egy alkalmazottal, Ördög István bácsival. 1945 után a műhelyét, szerszámait és bőrkészletét államosították. Még örülhetett, hogy a ktsz (kisipari termelőszövetkezet) alkalmazottjaként tovább dolgozhatott. Számomra pedig az volt az öröm, ha családunk valamely tagjának nagybeteg lábbelijét velem küldték el javításra, mert szerettem a félhomályos kuckót, benne a bőrök, a szurkos ragasztók és faszegek illatát.
Manapság tucatnyi program közül választhatnak a szülők és a gyerekek nyáron. Sok egyéb mellett tartanak lovas-, idegen nyelvi, cserkész- és hittantáborokat is. Szerkesztőségünk most ez utóbbinak a gyakorlatáról kérdezett evangélikus gyülekezeti lelkészeket, a tapasztalataikról érdeklődve: meddig tart a szervezés; általában hány főre számítanak; nő-e a hittantáborra az igény? De leginkább arra voltunk kíváncsiak, hogy kell-e manapság valami extra tematikát kitalálni, vagy elég az, ami régen volt: tartalmas lelki programok, szép helyszín, tábortűz, zene.
„Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja.” (Zsolt 145,18)
A múlt héten röppent fel a hír, hogy 2019. szeptember 21-én, szombaton hatszáz gyermek vett részt egy közös szentmisén a Szent István-bazilikában, majd Soltész Miklós államtitkár meghívására átvonultak a Parlamentbe, ahol együtt imádkoztak a kereszténységért, a nemzetért és annak vezetőiért. Mindez annak keretében történt, hogy egy katolikus gyermekmisszió újraindulásának tizedik évfordulóját ünnepli.
„Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál.” (Jn 10,9)
Kezdetét vette a teremtés hete, melynek 2019-es témája a hála és felelősség, valamint a biológiai és ökológiai diverzitás védelme. A téma aktuálisabb, mint valaha, és nem is éri meglepetésként az embert, hiszen az elmúlt évben fokozottan feléledt a társadalomban a környezettudatosság utáni érdeklődés. Azonban ez sokaknál inkább pánikérzettel társul, mintsem tenni akarással. Vajon hajlandók vagyunk belátni saját felelősségünket és valóban a tettek mezejére lépni, vagy hagyjuk, hogy félelemeink megbénítsanak, és a közönyösség, esetleg a látszatmegoldások felé indulunk? Képesek vagyunk teljes fordulatot venni, ami kényelmetlenséggel és lemondásokkal is jár? Vagy elengedjük a fülünk mellett a sürgető üzenetet?
Évek óta gyakorlat, hogy ilyenkor, szeptember végén és október elején a figyelmünk az Isten által teremtett világra irányul.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház