Pompás kötet látott napvilágot karácsony előtt. A többéves tervező- és alkotófolyamat eredménye azonban nemcsak a katalógus, hanem maga a gyűjtemény is, amely több szempontból is különleges helyet foglal el a hazai magángyűjtemények sorában. A kétarasznyi magasságú, súlyos, fehéren ragyogó könyv pauszborítóján ennyi áll: Te mondád. Az evangéliumok egyes fordulópontjain Jézus szájából hangzik ez a mondat, Pilátus vagy Júdás fejére száll vissza a kimondottak felelőssége. Vajon hányszor, miért szól ezekkel a szavakkal nekünk, 21. századi tanítványoknak Jézus?
József kiszórt a vékából pár marok kukoricát a baromfiudvar közepére. A tikok mohón kapkodták fel a magokat a letaposott hóról. Ekkor felnézett az égre, és látta, hogy igen nyomakodik a felhő. „No, megint havazni fog” – gondolta, és sietett vissza a házba, mert a levegő igen csípős volt. Benn a két fiú a konyhaasztalnál reggelizett, s mikor apjuk belépett megcsapta őket a hideg. Jánoska fázós volt, s gyorsan magára húzott egy pakrócot. Apjuk is odaült hozzájuk, és levágott egy darabkát a kalbászból.
Néhány napja került kórházba. Nem a legjobb állapotban. Egyébként is több betegséggel a testében élte mindennapjait. Este, amikor hazafelé indult a bibliaórákról, jól esett, ha valaki hazavitte, a ködös estéken nehéz volt számára a levegővétel. Amikor megtudtuk, hogy covidos, nem csoda, hogy kétségbe estünk. Ha valakinek, neki pont jó lett volna megúszni a vírust.
Nagy nemzeti ünnepünket, az 1848–1849-es szabadságharcot felidéző március 15-ét korábban mindig úgy éltem meg, hogy az nekünk, magyaroknak a nemzetet összetartó, minden évben felemelő ünnep, hiszen a magyar nép – felbuzdulva más népek szabadságigényén, szabadságszeretetén – megmozdult, összefogott, és kikiáltotta függetlenségét a Habsburg-hatalommal szemben. Amikor Bonyhádra érkeztem, egy sokkal összetettebb szabadságharc-történet rajzolódott ki előttem. Hiszen az előbb elmondottak alapján végig az volt a fejemben, hogy magyar, azaz magyarul beszélő emberek fognak fegyvert, hogy ezt a függetlenséget kivívják és megvédjék.
Milyen nemi szerepek vannak a Bibliában? Kik azok a nők, akiktől a legtöbbet tanulhatjuk? Kiteljesedhet egy nő gyerek vagy párkapcsolat nélkül is? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ Csáky-Pallavicini Zsófia pszichoterapeutával és dr. Varga Gyöngyivel, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docensével a KötőSzó blog és a Melanchthon Evangélikus Szakkollégium szervezésében március 10-én megtartott online kerekasztal-beszélgetésen, amelynek központi témája a keresztény női identitás volt.
„Hiánnyal teltek vagyunk. A böjt is hiány, hiányteremtő. Van, aki egyes táplálékokat von meg magától, más az alkoholtól, a szórakozástól, a hobbijától vagy a vásárlástól tartózkodik” – írja Zászkaliczky Zsuzsanna művészettörténész. A fóti evangélikus gyülekezet tagjai napi üzenetet kapnak e-mailben. A sorozat címe: Negyven böjti szó. Az alábbiakban Zászkaliczky Zsuzsanna gondolatait olvashatjuk a mindenkit érintő, sokarcú hiányról.
A Biblia sohasem önmagában áll. A mindenkori bibliaolvasónak ugyanis olvasata van, azaz ahogyan időben egyre távolodunk a Biblia korától, mindig másképpen, más szemmel értelmezzük a benne lévő információkat, üzeneteket. Ez viszonylag sűrűn előforduló téma a Biblia értelmezésével kapcsolatban. Azonban arról sokkal kevesebbet beszélünk, hogy például mi itt Magyarországon nemcsak időben vagyunk távol a Biblia keletkezési korától, hanem térben is messze vagyunk attól a közel-keleti miliőtől, amely a Szentírás történeteinek természetes közege.
Áramszünet van. A laptopom töltöttségi szintje hetvenegy százalékon van. Elképzelem, hogy soha többé nem lesz áram a világon, így mostantól nem is tudok abban a formában írni, ahogyan eddig tettem. Elképzelem, hogy – mielőtt végérvényesen lemerül az akkumulátor – most van utoljára lehetőségem megfogalmazni üzenetet úgy, hogy az szélesebb körhöz is eljusson. Mit szeretnék elmondani? Mi az, amiről azt feltételezem, hogy mások számára is hasznos tartalom lenne? Sokat nem kell gondolkodnom rajta, amikor eldöntöm, hogy miről írok, a laptop töltöttsége csak két százalékot esett.
Gyakran előfordul az evangéliumban, hogy betegeket visznek Jézushoz. A Máté evangéliumában megörökített egyik elbeszélés szerint egy apa megy Jézushoz ezekkel a szavakkal: „Uram, könyörülj a fiamon…” (Mt 17,14). Ezekben a napokban sokan imádkozunk hasonlóan: Könyörülj szüleimen… Gyógyítsd meg a barátomat, barátnőmet… Add vissza testvérem egészségét… És Jézus megteszi a csodát, a fiú meggyógyul.
Összeállításunk írásait az Evangélikus Élet korábbi évfolyamainak böjti lapszámaiból válogattuk. Áldott elcsendesedést, böjti önvizsgálatot kívánunk Olvasóinknak!
A történelem egyik legizgalmasabb kérdése – függetlenül korszaktól és helyszíntől –, hogy egy-egy fontos döntés hogyan is születik meg. Az újkorban már rengeteg, időnként átláthatatlanul sok forrás áll rendelkezésünkre, ennek ellenére sokszor lehetetlen rekonstruálni a döntések megszületésének folyamatát. Az 1848-as forradalom legfontosabb egyháztörténeti eseménye az 1848. évi XX. törvénycikk megalkotása volt, amely kimondta minden törvényesen bevett felekezet „teljes viszonosságát és egyenlőségét”. E törvénycikk megszületése szerencsére kivételesen jól nyomon követhető. A 21. – és reményeim szerint a 22., 23., 24. stb. – században ez azért fontos, mert megmutatja, hogyan lehet eredményes az egyházi érdekérvényesítés.
A megbocsátás az egyik legnehezebb dolog a világon. Főképp, ha azt látjuk, hogy ezzel még nem tesszük meg nem történtté az esetet, velünk maradnak a következmények. Mi a helyzet a legszörnyűbb tettel: amikor valaki gyilkosság következtében veszíti el egy szerettét?
Továbbra is olyan válságos időket élünk, amikor okkal lehetnek álmatlan éjszakáink. Ahogyan a kötet epilógusában olvashatjuk, „az emberiség egyik legsötétebb éjszakáján” szeretnénk túljutni. Ehhez kínál segítséget az egyházfő, aki szerint „a világ fordulóponthoz érkezett, a megpróbáltatás idejével néz szembe, amelyből vagy jobb emberekként kerülünk ki, vagy menthetetlenül visszacsúszunk egy áldatlanabb állapotba”.
Az alábbi sorokat egy katolikus testvérünk, Heinrich István írta, aki nyugalmazott kutatómérnök. Jelenleg Badacsonyban él, a badacsonytomaji ökumenikus bibliaórák állandó résztvevője és az ábrahámhegyi K3 klub tagja.
Ajándék, hogy az egyház népe évezredek óta a Biblia „énekeskönyvének” szavaival szólítja meg közösségi módon Istenét, és hogy hitvalló elődeink magyar nyelven is megőrizték a zsoltározó istentiszteletek gyakorlatát.
„…elrendeltük, hogy a koronánk alá tartozó egész területen, arra alkalmas helyeken, erődítmények létesüljenek, várak épüljenek, ahol a nép meghúzhatja magát, ha veszedelem fenyeget” – 1260-ban, a tatárdúlás után adta ki ezt a parancsot IV. Béla király. Felismerte ugyanis, hogy az addigi földvárak nem tudták megvédeni az országot a hódító hordáktól. Tudván tudta, hogy a jövőben sem jelentene biztonságot, ha a lerombolt építményeket egyszerűen újraépítik: valami másra, többre, erősebbre van szükség.
Idén indult sorozatunkban lelkészekkel találkozhatnak olvasóink, mégpedig „háttérmunka” közben: elsősorban arról kérdezzük őket, miként készülnek a prédikációra, s eközben milyen tárgyak veszik őket körül. Heinemann Ildikót, a Vecsési Evangélikus Egyházközség lelkipásztorát a lelkészi hivatalban lévő íróasztalánál kérdeztük az istentiszteletre készülés műhelytitkairól.
Kedves magyar keresztény testvérem, tégy egy próbát: mit mondanak közösségedben a barátaid, ha felveted nekik, hogy menjünk el a cigányok közé segíteni nekik, mert legtöbben hátrányos helyzetben vannak képzettségben, gazdasági, egészségi téren, valamint az Ige ismeretében és gyakorlásában is.
A napokban nagyobb visszhangot kapott a hazai sajtóban annak a hosszú évek óta folyó előkészítő munkának a gyümölcse, amelynek nyomán Berlinben elkezdik a House of One építését. Az épület különlegessége, hogy három világvallás szakrális terei kapnak benne helyet, melyeket a vallásközi dialógus terme köt össze. Válasz Homoki Pál véleménycikkére.
Bizakodásra okot adó jelek érkeznek sorban. A kiskerttulajdonosok, az erdőben kirándulók talán még nem látnak komolyabb mozgolódást februárban, de a napok észrevehetően hosszabbodnak, több a fény, jobb a kedélyünk, s mintha több férne ugyanabba a huszonnégy órába. A virágüzletek előtt érdemes lassítani: a legszebb színterápia az, amellyel a tavaszi virágokban (is) megajándékoz a Teremtő. A nagyváros egyes helyein rigófütty és általános madárcsivitelés hallható. A napfény már most ígéri, hogy napról napra több ereje lesz, és a rügyek is mintha készülődnének. Egy jelre várunk, hogy kimondhassuk végre: túl vagyunk a nehezén… Minden teremtett lény várva várja a tavaszt, és ünnepli az éledő természetet. Nézzük hát, mi minden kerülhet rá a manapság oly divatos „to do”, azaz tennivalólistára az új évszak beköszöntére készülve!
„Sok szeretettel…” – hangzik vagy íródik le minden születésnapon, diplomaosztón, sportversenyen, kollégák búcsúztatásánál, amikor valami ajándékkal vagy apró gesztussal fordulunk valaki felé, leginkább azért, hogy méltassuk egy adott ünnepen, egy elért eredmény miatt, egy örömteli alkalomból vagy hálánk jeléül. Talán az egyik legtöbbet használt és így az egyik leginkább leterhelt szavunk a szeretet.
Már gyerekkorom óta rajongok a sci-fiért. Könyvek, filmek, sorozatok – mind jöhet. Felnőttkoromra sem csillapodott a rajongás, épp csak átalakult, és már nemcsak az űrcsaták, az idegen fajok és a lézerfegyverek izgatnak, hanem például az űrutazás valós technikai, ökológiai, társadalmi, filozófiai és teológiai aspektusai is. Mert bármennyire is furcsa, az űrutazásnak is van teológiai olvasata.
„Az egyház” – mennyi minden van ebben a fogalomban. Ki ezt érti alatta, ki azt. Egyfajta pavlovi reflexként szinte mindenkiben megjelenik egy kép, egy hangulat, egy érzés vagy valamilyen vélemény „az egyházzal” kapcsolatban. Az utóbbi időben pedig sajnos „az egyház” csak akkor tematizálódik, amikor valami gáz van. Pénzügyi támogatások, le- és felminősítések, molesztálás, elítélés, tiltakozás… Mintha „az egyház” nem is lenne más, mint egy nagy „nem” vagy egy tilos jelzés. Azok viszont, akik elkötelezett tagokként ott vannak a hétköznapok egyházában, pontosan tudják, hogy mennyi mindent kaptak és kapnak „az egyház”-tól.
Sokan vélhetik úgy, hogy az idei böjt okafogyottá vált, hiszen már alaposan túl is teljesítettük a hagyományosan elvárt negyven napot. Közel egy esztendeje élünk visszafogottan, korlátok, karanténok közé szorítva, a legkülönbözőbb világi örömforrásokról lemondva.
Egy három világvallást egyesítő, neobrutalista „temegóga” berlini építéséről számolt be a napokban több hazai hírportál a brit The Guardian írása alapján. A három monoteista, egyistenhívő világvallás szakrális helyeinek nevéből összegyúrt temegóga elnevezés a templom, a mecset és a zsinagóga szavak összeolvadásából jött létre, amellyel egyrészt már a névválasztásban is egyenlőségjelet tesznek a különböző vallások közé, másrészt kihangsúlyozzák az egy, közös isteni személy imádatát. A párbeszédre való hajlam, a békességre irányuló törekvés dicséretes. Kérdés azonban, hogy csak önfeladás árán lehetséges-e.
Istennel való kapcsolatunk alapja a benne való hit. Ez a fogalom azonban rengeteg dolgot takar, sokrétű jelentése van, és jóval mélyebben gyökerezik az ember életében, mint azt általában gondolnánk.
„Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Ezekkel a szavakkal hagyja el Pierre egy nap az osztálytermet. Felmászik egy szilvafára, és onnan kiáltja szerteszét: „Semminek sincs értelme!” Pierre osztálytársai erre elhatározzák, hogy nihilista társuknak bebizonyítják az ellenkezőjét. A nagy terv pedig nem más, mint hogy egy régi pajtában összegyűjtenek mindent, aminek van értelme. Ám ez a kezdetben ártalmatlannak tűnő játék szép lassan kontrollálhatatlanná válik: örökbefogadási oklevél, kutyatetem, sőt egy Jézus-szobor is a „Fontos Dolgok Halmán” végzi, mígnem a tárgyakon túli áldozatok sorozatának vége tragédiába torkollik.
Még mindig a feldolgozás idejét éljük, hiszen a pandémia egy új, globális tapasztalata az emberiségnek. Ez a történet még eltart egy ideig.
Az egymondatos válasz így hangzik: „Mert ő következett.” Egyetérthetünk abban, hogy globálisan és hazánkban is nagyon rövid időn belül össztársadalmi kérdés lesz, hogy a koronavírus elleni védekezés következő stádiumában ki mikor milyen vakcinát kaphat egészsége megóvása érdekében.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház