A zsarnokölésre is kész teológus az Isten nélkül cselekvő, szuverén állam és egyén modern eszméjét vonta kétségbe. Mártíriumára nemegyszer hivatkoznak önigazolásképpen.
„A 264 oldalas kötet nyolc nagyobb egységre bomlik, s mindegyik a lelkészi pálya egy-egy hangsúlyos szeletét járja körbe. A tartalmi építkezés – telitalálat” – fogalmaz az Igazság és Élet folyóiratban megjelent recenziójában dr. Bodó Sára. Alábbiakban a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektorhelyettese, a Gyakorlati Teológiai Tanszékének egyetemi docense írását olvashatják a Szabó Lajos által szerkesztett Égi hívás – földi pálya című kötetről.
Sok metrókijáratnál található fotófülke, amelyben igazolványképet lehet készíteni pár pillanat alatt. A masina megfelelő időközökkel több képet is készít, és kiválaszthatjuk közülük, hogy melyiket vagy melyeket szeretnénk nyomtatott formában magunkkal vinni. Néhány pillanat választja el ezeket a fotókat, mégis annyiféle érzés, hangulat tükröződhet vissza róluk: ijedség, fáradtság, nyúzottság, erőltetett mosoly, komolyság, de a vidámság, a mosoly ezernyi árnyalata is ott található rajtuk.
Ez év júniusában a hazai sajtót is bejárta a hír, hogy a kínai hatóságok több mint ötszáz keresztet eltávolítottak keresztény templomok tornyairól, és számunkra, posztkommunista országok állampolgárai számára valami felfoghatatlan ideológiai párosításként nem egy helyen a Kínai Kommunista Párt vörös csillag jelképét tették a templomok tornyaira. A közel hat évtizede alapított Open Doors nemzetközi szervezet 1992 óta adja ki éves jelentéseit a világban zajló keresztényüldözésről, és az utóbbi időben egyre többet foglalkozik Kínával és az ott fokozódó keresztényellenességgel.
Úgy hervadt el a mama a szemünk előtt, mint egy virág. Sziporkázó elméjén lassan jelentek meg a fehér foltok. Amikor ezt észrevettük, először hóbortosságnak gondoltuk, csak akkor ijedtünk meg, amikor eltévedt az utcán, és időnként az unokákat nézte a gyerekeinek.
Nincs az a szokatlan ötlet, amelynek megvalósításához – szelíd rámenősséggel – ne lehetne előbb-utóbb támogatókat találni, amelyet ne lehetne országgal-világgal megismertetni. A Rákosszentmihály–Sashalmi Evangélikus Egyházközség lelkésze, Börönte Márta például kitalált tíz évvel ezelőtt egy kockát, és ez év október 1-jén már ennek nemzetközi karrierjét ünnepelhették meg a szentmihályi lutheránus templomban. A filmbemutatóval egybekötött jubileumi együttléten kiderült, a projektté fejlesztett hexaéder sikerét ma már nemcsak magánszemélyek, de minisztériumi pályázatok és különböző egyházi, illetve civil szervezetek támogatása is táplálja.
„Az év minden napjára szánt bibliai igék, igemagyarázatok, imádságok és áldások nemcsak Istenhez és környezetünkhöz visznek közelebb, de alkalmasak arra is, hogy vitatkozzunk velük, és elmélyedjünk Isten nekünk is szóló (öröm)üzenetében” – olvasható a kötet hátsó borítóján. Az Örömüzenet – Lelki útravaló az év minden napjára című áhítatoskönyvet a bibliaolvasó kalauz, az Útmutató 2021 napi igéi alapján írták evangélikus lelkészek és teológusok. A havi igéket is tartalmazó, öröknaptárként szerkesztett ötszázharminchat oldalas könyv egyházunk országos irdája gyülekezeti és missziói osztályának és a Luther Kiadónak a gondozásában jelent meg.
Már november közepén szomorkásan nézett maga elé. A kereskedelem vadul figyelmeztető és harsogó reklámdömpingje szíven ütötte. Már megint jön a karácsony. Keserves egy kényszerpálya évek óta. Ajándékok, karácsonyfa, ünnepi asztal, s mindez mennyibe kerül. Csomagolás, takarítás, főzés, terítés, családi találkozók. A reklámot még a koronavírusos hírek sem zavarják. Jól van ez így? Mi az igazi értelme ennek az egésznek? Itt ez a karácsony. Kimerítő. Majd ki kell pihenni. Anyagilag újra talpra kell állni. Ennyi? Ahogy így töprengett, egyre keserűbb lett a szájíze. Mit tegyek – morfondírozott –, hogy tényleg örömünnep legyen a karácsony?
2020 a lemondások éve volt. Rákényszerített a helyzet, a kormányzati döntések, az egyházi élet arra, hogy egy sor dologról lemondjunk. Ráadásul a második hullám már sokkal aktívabban telik. A legtöbb ember számára a lemondás a jó dolgoktól – a kikapcsolódástól, a társaságtól, a közös alkotástól – való tartózkodást jelentette, miközben minden egyéb kötelezettségnek meg kellett felelni. A munka, akár nehezített körülmények között is, de a legtöbbek számára folytatódik, a kikapcsolódás, a feltöltődés számos lehetősége azonban elvétetett. Ezekkel az érzésekkel, tapasztalatokkal fordulunk rá a karácsonyra.
Húsvétkor a Covid-járvány első hulláma miatt – összhangban az állami döntésekkel – zárva voltak templomaink, hogy az akkor még alig ismert vírus terjedését lassítsuk, megakadályozzuk. Egy gyülekezetünkhöz tartozó kedves, idős asszony meg is jegyezte, hogy sok mindent megélt az elmúlt nyolcvan esztendő alatt, de ilyent még soha. A 2020-as eseményeknek biztosan kiemelt helyük lesz a következő évtizedek történelemkönyveiben.
Karácsony ünnepe templom nélkül? Tavaly decemberben még hihetetlennek hangzott volna egy ilyen mondat, de idén egyre inkább úgy tűnik, karácsonykor is otthon ülve hallgatjuk majd az istentiszteletet. Az év felében egyáltalán nem léphettük át a templomajtót. Nagyon vágyunk már igazi templom-élményre. Hisz a templom hitünk kifejeződésének egyik formája. Az Isten tiszteletének helye. Az úrvacsorai és az egymással való közösség megélésének helye. Az építész feladata pedig, hogy ennek a szakrális élménynek teret alkosson.
Budapest – Most, amikor a „Minden gyermek jusson el az Evangélikus Országos Múzeumba!” pályázat lehetőségeit egyre kevésbé lehet kihasználni, kiemelten fontos, hogy a múzeum legérdekesebb tárgyai „jöjjenek el hozzánk”. Ezért időről-időre – közülük egyet-egyet bemutatva – igyekszünk a virtuális térből bepillantani a múzeumba, kedvet adva a későbbi személyes látogatásokhoz is.
Hét, hét, hét. 2007. hetedik hónap, hetedik nap. És egy eljegyzés. Csak a nagy Ő meg én. Csak a szerelem és csak a szerenád. Néhány dal a régiekből egy szál gitárral, és egy új dal. Amolyan leánykérő. Utána a kérdés: „Hozzám jössz feleségül, kedves?” És a válasz: „Igen, igen, igen.” És utána szavakkal le nem írható érzésfoszlányok, kék madár. Boldogságmorzsák szerteszét.
Huszonötödik közös karácsonyunkra készülünk, hadd elevenítsük föl az első emlékét!
Tavaly ilyenkor a közelgő ünnep alkalmából a három püspöknét kért meg arra az Evangélikus Élet, hogy osszák meg az olvasókkal egy-egy olyan étel receptjét, amely rendszeresen a karácsonyi asztalra kerül náluk. A sikeresnek bizonyult összeállítás folytatásaként ez évben lelkészektől gyűjtött receptekkel igyekeztek a konyhában otthonosan mozgó olvasó kedvében járni. Hegedűs Attila, a soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium, Egészségügyi és Művészeti Szakgimnázium iskola- és intézményi lelkésze is séf lett.
Miközben az év utolsó két hetében lelassul a világ, bezárnak az üzletek, és mindenki otthon, a családjával igyekszik tölteni az ünnepeket, a lelkészeknek ez az időszak jelenti a legtöbb feladatot.
Lovas Zsuzsanna Lux evangélikus hittantanár, költő 2020. december 21-én, az év leghosszabb éjszakáján született reménységet sugárzó versét adjuk most közre.
Az első karácsony bizonytalanságban telt: egy istállóban, széna és állatok között érkezett közénk a Megváltó. Az idei karácsonyunk is szokatlan, kérdésekkel és aggodalommal teli, de az ünnep fényét ez sem veheti el. Kétezer évvel ezelőtt Mária és József egy népszámlálás miatt indult Betlehembe, jövőre pedig Magyarországon is népszámlálás lesz. Mindenkinek felteszik majd a kérdést, hogy mi a vallása, felekezete? Válaszunkat a karácsonyi együttlétünk is megerősítheti: Evangélikus vagyok. És te?
Péntek délután a nehéz szürke fellegek kezdtek felszakadozni és az esti harangszó után lassan abbamaradt a havazás. Az éjfélre teljesen kitisztult égbolt zenitjén a Vadász övének három egyforma csillaga pont a szikrázó Szíriuszra a Nagykutya és egyben égboltunk legfényesebb csillagára mutatott. Mellette megbújva, remegve hunyorogott a Nyúl csillagkép. A Vadászebek már sötétedéskor eltűntek a nyugati horizonton, s a metsző hidegben falunk házőrzői sem ugattak már. Istállókban vagy kuckóikban összekuporodva szunyókáltak. Ebben a mély csendben, a patakparti rókalyukak lakói a Mogyoródi rét nádasán keresztül osontak a kertek alja felé. A fűzfákra felgallyazott fácánok és havas fűcsomók tövébe vackolódott vadnyulak érzékelték mozgásukat, de hamar meg is nyugodtak mert a surranások nesze távolodott.
A karácsonyi történetnek, Jézus születése történetének az egyik legikonikusabb „szereplője” a betlehemi csillag. Egy égi jelenség, amely a Biblia népétől mind földrajzi, mint pedig vallási értelemben nagyon távol lévő embereket is Betlehembe vezetett.
Budagyöngyére szoktam járni a reggel 9 órai istentiszteletre. Hazafelé menet gyakran megálltam a Pasaréti téren, hogy vegyek néhány szál virágot a feleségemnek. De soha sem az elegáns, légkondicionált virágboltba mentem, a Kapy út alján, hanem lenn a téren, a gyógyszertárral szemben áll egy kis fabódé, ott vásároltam mindig, hogy ezzel is támogassam az öreg Virágárus Bácsit, akivel egy alkalommal szóba is elegyedtem.
Mindenünnen azt hallom, olvasom, hogy ez a karácsony és szilveszter más lesz, mint az eddigiek. A Covid-19 járvány miatt kénytelenek vagyunk visszavonulni otthonunkba, nem lesznek nagy találkozások, sem bulik, zajos, petárdás ünneplések. Szűk körben és csendben fogunk ünnepelni. Sokan nehezen viselik ezt a csendet. Mit kezdhetünk vele? Lehet-e valamiféle haszna?
Dél-Olaszországban, Bari városában jártam 2018 nyarán. Rekkenő mediterrán hőség, szikrázó napsütés, azúrkék tenger, hosszú, szabad tengerparti föveny, zsúfolt, lüktető város – mindezt kínálta a város. Minden olyasmit, amiért most szinte bármit megadnánk a hidegben, télben, magányban.
„Azt gondolom, hogy tényleg az evangélikus családokban lehet megélni, hogy otthon is családi ünnepünk van, de igazából a gyülekezetben is családi ünnepünk van.” – Keczkó Szilvia evangélikus lelkész, Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség
Budapest – Az Evangélikus Baráti Belmissziói Egyesület (EBBE) elnöke legutóbbi körlevelében egy általa megfogalmazott hitvallást adott ki. Garádi Péter írására válaszolt most Reuss András az Evangélikus Hittudományi Egyetem nyugalmazott professzora. Írását engedélyével adjuk most közre.
Nemrégiben jelent meg Lovas Zsuzsanna Lux evangélikus hittantanár, költő ...és a kovácsoltvas kerítés című verseskötete – ebből idézünk most.
„Azt remélem, hogy az az öröm, amit meghirdettek karácsonykor az angyalok, az az öröm, amit átéltek a pásztorok, az az öröm átélhető most a mi életünkben is.” – Dr. Fabiny Tamás elnök-püspök, Magyarországi Evangélikus Egyház
Nemrégiben jelent meg Lovas Zsuzsanna Lux evangélikus hittantanár, költő ...és a kovácsoltvas kerítés című verseskötete – ebből idézünk most.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház