A lelkipásztorok ugyanúgy Isten gyermekei, mint minden hívő keresztény. – Gégény István írása a Szemlélek blogon.
„Tudod, én egy racionális ember vagyok. Úgy vagyok mindennel, hogy hiszem, ha látom. De elmentem a párommal a templomba, és ott olyasmiről beszéltek, ami még engem is megragadott…” – mondta egyszer egy felnőtt konfirmandusom. Bárki lehetett volna, hiszen annyiszor hallottam ezt már más „racionális” emberek szájából: „Hiszem, ha látom.” Tamás mondatát úgy ismételjük, mintha szólás lenne, pedig évszázadokig a hit negatív példája volt, ma azonban mintha újra felemelkedne Tamás apostol, és rég elfeledett ismerősként ölelnénk magunkhoz kétkedő alakját. „Hiszem, ha látom.” Tényleg csak akkor hiszünk mindent, ha előbb látjuk?
Azt szokták mondani, hogy utoljára a pénztárcánk tér meg. Kemény mondat, de ha magunkba nézünk, nem mindig jön szívből az a pénzbeli segítség. Egyáltalán, miért és kinek jó, ha adakozom? – kérdezhetjük. Mit mond erről a Biblia? A választ Pál apostoltól tudjuk meg.
Óriási ajándék az emberiség számára a televízió. Ma már el sem tudjuk képzelni, milyen volt az a világ, amikor a „néprádió” két adásra állítva hozta csak a híreket, vagy amikor néhány évvel később elindult hazánk egyetlen tévéadása, majd kiléptünk a világba a Duna TV segítségével. Ma már az a gond, hogy a műsorbőség zavarával küzdve mire is kapcsoljunk! Nagy kérdés azonban, hogy a több jobbat-értékesebbet jelent-e vagy nem: nem gondolom, hogy sokan vagyunk hazánkban, akik mindig megelégedettek lennénk a műsorokkal. Sokszor érzem, kevés az érték a képernyőn, sőt rengeteg közösség- és lélekrontó adásra bukkanok.
Évekkel ezelőtt egyházunkban kellemetlen hírek szivárogtak ki valakinek a múltjáról. Érdekes módon egy hozzászóló megpróbálta mentegetni a múltjának erről a részletéről hallgató embert az interneten. Ezt a sommás gondolatot olvashattuk a nevét is vállaló „védő” írásában: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” (Jn 8,7) – Ha valaki most azt várja, hogy bármit is feltárok az ügyről és a személyekről, csalódni fog. Más irányt választottam. Furcsa érzésem volt ugyanis a kijelentés miatt. Úgy éreztem, valami nincs rendben az idézéssel. Keresni kezdtem a jézusi szó igazi értelmét. Azóta évek teltek el. Az említett esemény ezalatt elmerült a múlt iszapjában.
Nézzünk szembe a ténnyel: szexszel átitatott kultúrában élünk. A filmeket, zenéket, regényeket, a politikát és a reklámokat is a szex uralja. Kultúránkban a szexről formált, ünnepelt nézet lényegében ez: ha jólesik, csináld!
„Soha ne ítélj meg egy másik embert, míg egy mérföldet nem jártál a cipőjében!” – hangzik a Forrest Gump című kultfilm szállóigévé híresült figyelmeztetése. Felhúzni valaki más cipőjét? Első hallásra bizarr ötletnek tűnik. Mi van, ha szorítani fog, és feltöri a lábamat? Vagy annyira lötyög majd rajtam, hogy orra bukok benne? Vagy ha kinevetnek a többiek a feltűnő színe, ódivatú fazonja miatt? Még el is kaphatok valami kellemetlen fertőzést! Nem könnyű hát megtenni a lépést, amelyre a szállóige biztat. Pedig igazán tényleg csak akkor ismerhetjük meg egymást, ha azt is tudjuk a másikról, hogy hol szorít a cipő, amelyet visel. Enélkül hamar kész az ítélet: ilyenek ezek a…
Igrényi Sándor 1984 és 1993 között Piliscsabán a Béthelben és Budapest Hűvösvölgyben a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthonban dolgozott. Emlékeit foglalta össze szerkesztőségünknek küldött írásában.
Hogy értsük, élvezzük a verset, hogy katarzist váltson ki belőlünk, szükséges-e ismernünk a költő életpályájának valamennyi állomását, a mű keletkezésének hátterét? Milyen eszközök vannak az irodalomtanárok kezében ahhoz, hogy felébresszék az érdeklődést diákjaikban a költészet remekművei iránt, hogyan lehet „versfogyasztóvá” nevelni őket? Mit vegyen a kezébe, aki hosszabb kihagyás után fordul ismét a versek felé? Kérdéseinkre evangélikus iskolák magyartanárai válaszoltak.
A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetében lévő családi levéltárak között számos nevezetes protestáns család anyagát megtalálhatjuk. A református Lónyay, Szilassy, Teleki, Tisza, az evangélikus Jeszenák, Ostffy, Radvánszky, az unitárius Pákei, Kornis, Petrichevich-Horváth családok levéltári dokumentumai között bőven találunk kutatásra érdemes iratokat vagy éppen érdekességeket.
Majdnem tíz évvel ezelőtt történt. Frissen ordinált lelkészként életem első lelkészkonferenciáján vettem részt férjemmel. Ismerkedtünk a többi lelkésszel, különböző szolgálati helyzetekkel. Az egyik sokat látott, tapasztalt lelkész mondta el szégyenkezve a kis csoportos beszélgetés közben, hogy hét éve nem keresztelt. Sem gyermeket, sem felnőttet. Belém égett ez a vallomás. A szégyen és a tehetetlenség szava. Megjelent előttem az elnéptelenedő települések, gyülekezetek mindennapi küzdelme. A krízisek azóta sem fogynak. A terméketlen évek száma még mindig sokkoló.
Izraelről ma az embernek – főként ha járt már ott, vagy épp készül egy zarándokútra – elsősorban a bibliai szent helyek jutnak az eszébe. Templomok, amelyek már vagy ezerhatszáz éve állnak ugyanott, mint a Születés temploma Betlehemben vagy a Szent Sír-templom Jeruzsálemben.
Pályámat nem egy időben kezdtem a gazdámmal. Elődöm kölcsönkabát volt. A felszentelés szépségét és örömét viszont ez egy cseppet sem rontotta. Amikor az öreg püspök apostoli csókkal testvérévé fogadta fiatal gazdámat, azt a viseletes kölcsönkabátot oda nem adta volna semmiféle arannyal átszőtt, brokát hercegi köntösért.
A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség, közismertebb nevén a Mevisz 1988. december 17-én alakult meg. Az évfordulós ünnepségsorozat nyitánya múlt év ádventjének egyik szombatján, a hagyományos Bárkakarácsony alkalmával zajlott. Az Evangélikus Élet magazinban akkor egy hosszabb lélegzetű cikk elevenítette fel a szervezet létrejöttét, a kezdetek nem épp akadálytalan esztendeit. Írásunkban Vértesy Máté elnökségi tag és Gyulai Ágnes irodavezető a már hosszú évek óta hagyományos mozgássérült-passióra irányítja a figyelmet.
Lovas Zsuzsanna evangélikus hittantanár versét adjuk közre.
Ebben a korai órában talán még álmosak vagyunk, talán már a kávé jó illatát élvezzük. Álljunk meg a reggeli készülődésben egy pillanatra, és hallgassunk meg a Bibliából egy mondatot, útravalóként a mai napra. János evangéliumában olvassuk: Jézus azt mondta tanítványainak: „…ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (Jn 13,34)
„Betlehem, Betlehem, a te határidba / Érkezett Mária rongyos istállóba…” – dúdolgatjuk a kedves karácsonyi éneket. Kis csoportunkkal – amelyet lelkészek, felügyelők, családtagok és barátok alkotunk – valóban Betlehem határához érkezünk. A Lutheránus Világszövetség közösségébe is tartozó mintegy háromezer fős egyház hivatalos neve: Jordániai és Szentföldi Evangélikus Egyház.
Húsvétvasárnap reggel, helyi idő szerint 8 óra körül robbantássorozat rázta meg Srí Lankát. Híradások szerint a nyolc robbantásban 290 ember halt meg, és több mint 500-an megsérültek. Hat támadást a fővárosban, Colombóban követtek el, többek között szállodákban és a Szent Antal katolikus templomban. A két vidéki robbantást a fővárostól 30 kilométerre, északra lévő Negombo város katolikus Szent Sebestyén-templomában, illetve a 250 kilométerrel keletre lévő Batticaloa város evangéliumi keresztény templomában hajtották végre. Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök gondolatait osztjuk meg a történtekkel kapcsolatban.
Szerencsés ember az újságíró. Hivatásából adódóan naponta találkozik sikertörténetekkel. Nem, nem a szó bulvárértelmében, Isten őrizz... A világ hírügynökségei másodpercenként röpítenek világgá hatalmas szenzációkat, káprázatos sikereket, elképesztő orvostudományi felfedezéseket, megdönthetetlen sporteredményeket – de én nem ezekre gondolok, hanem azokra az igazi siker- vagy inkább emberi történetekre, amelyekkel hosszú évek óta találkozom.
„Tudod, én egy racionális ember vagyok. Úgy vagyok mindennel, hogy hiszem, ha látom. De elmentem a párommal a templomba, és ott olyasmiről beszéltek, ami még engem is megragadott...” – mondta egyszer egy felnőtt konfirmandusom. Bárki lehetett volna, hiszen annyiszor hallottam ezt már más „racionális” emberek szájából: „Hiszem, ha látom.” Tamás mondatát úgy ismételjük, mintha szólás lenne, pedig évszázadokig a hit negatív példája volt, ma azonban mintha újra felemelkedne Tamás apostol, és rég elfeledett ismerősként ölelnénk magunkhoz kétkedő alakját. „Hiszem, ha látom.” Tényleg csak akkor hiszünk mindent, ha előbb látjuk?
Húsvét 2019 – Sorozatunkban az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus-lelkész szakos végzős hallgatói által írt meditációkat olvashatják. Rosenbergerné Babka Anna a Hévízgyörki Evangélikus Egyházközségben végzi hatodéves szolgálatát. Alábbiakban az ő írása segíti az elcsendesedést.
Miként tekintünk a vasárnapra: a hét első vagy utolsó napjaként éljük meg? A teremtéstörténet rendje jut róla eszünkbe: hogy a hetedik napon az Úr is megpihent? Vagy azt tekintjük fontosabbnak, hogy Krisztus a hét első napján támadt fel a halottak közül, és mi erre az örömhírre emlékezve, ezt ünnepelve vágunk neki az éppen kezdődő hétnek? Egyáltalán: mit jelent a szombat tartása a zsidó hagyományban, és mit a vasárnap megszentelése a kereszténységben? E kérdésekben kértünk útmutatást D. Szebik Imre nyugalmazott püspöktől, aki írásában nemcsak a vasárnap teológiai hátterét vázolja fel, hanem az ünnep kínálta lelki többlet megtapasztalásának lehetőségeit is elénk tárja.
Böjt 2019 – Sorozatunkban az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus-lelkész szakos végzős hallgatói által írt meditációkat olvashatják. Szemerei Benjámin a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközségben végzi hatodéves szolgálatát. Alábbiakban az ő írása segíti az elcsendesedést.
Böjt 2019 – Sorozatunkban az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus-lelkész szakos végzős hallgatói által írt meditációkat olvashatják. Vincze Délia a Szegedi Evangélikus Egyházközségben végzi hatodéves szolgálatát. Alábbiakban az ő írása segíti az elcsendesedést.
Párizs – Nagyhét kezdetén, 2019. április 15-én kigyulladt a nyugati keresztyén világ egyik szimbóluma, a nyolcszázötven éves, évente tizenhárommillió látogatót fogadó párizsi Notre-Dame-székesegyház. Milliók követték órákon át a tűzoltók küzdelmét a helyszínen és a képernyők előtt ülve világszerte. Sokan az utcákon imádkoztak, énekeltek, sírtak.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Google+ oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház