Kiindulásunk legyen a presbiter szó eredeti értelme: „idősebb”. Ez azonban ma sem életkort jelent – miként egykor sem azt jelentette –, hanem a Krisztus-követésben „előbbre” lévőt, „haladót”, aki tapasztalt, megállapodott a hitben, s ezért rá lehet bízni az egyház dolgait, döntéseit, vezetését. (A katolikus egyház hivatalos szóhasználatában a presbiter teljesen más – papi – tisztséget jelent, ezért most erre nem térünk ki.)
A Magyarországi Evangélikus Egyházról szóló törvényünk alapelvként rögzíti, hogy az egyház egyházközségekből épül fel, az egyházközségek egyházmegyét, az egyházmegyék egyházkerületeket alkotnak, a három egyházkerület pedig az országos egyházat alkotja. Egyházunk törvényei biztosítják a törvényhozás, az egyházkormányzás és a bíráskodás mint hatalmi ágak szétválasztását. Ugyancsak meghatározó alapelv a paritás elve, azaz minden hatalmi ágon belül és egyházkormányzati szinten a lelkészi és nem lelkészi elem azonos mértékű befolyása érvényesül.
Magyarországi Evangélikus Egyházunkban az alulról jövő kezdeményezés és az egyházvezetés szándéka találkozott, amikor két alkalommal országos evangélikus presbiteri találkozót (EPOT) szerveztek – először Pestszentimrén, majd a Tüskecsarnokban. Az első ilyen találkozó után született meg a gondolat, hogy a testvéregyházakhoz hasonlóan a gyülekezeteinkben és magasabb egyházkormányzati szinten tevékeny presbiter testvéreinknek belső képzést biztosítunk.
„Mindig azt mondják a templomban, hogy Jézus él, de ha tényleg él, akkor mért nincs itt velünk?” – kérdezte a gyerekektől megszokott őszinteséggel egy elsős hittanos kisfiú. Tényleg, miért? Jézus születését három napig ünnepeljük, ajándékokkal, fenyőfával, lakomával, az eltávozásának napját pedig legtöbbször nem is tudjuk. Pedig a mennybemenetel ünnepének nagyobb hatása van keresztény életünkre, mint elsőre gondolnánk.
Már korán reggel ébresztett az egyik. „Sok a tennivaló” – mondta, és sorolni kezdte: El kellene kezdeni a templomtakarítást, hogy az ünnepre kész legyen minden! A gyülekezeti teremben is meg kell reparálni a recsegő székeket. A kiégett izzókat is ki akarja cserélni… Alig kezdett munkához, máris csörgött a telefonom: súlyos beteg van a gyülekezetben – mondta egy másik presbiter –, ő is járt nála, de a beteg úrvacsorát szeretne venni.
Talán egy fél éve sem voltam még lelkész, amikor első szolgálati helyemen akaratomon kívül megbántottam az egyik presbiter testvéremet. Ma is hálás vagyok azért, hogy akkor kezdeményezte a kialakult helyzet tisztázását, és nem engedte, hogy a nem kívánt feszültség elhatalmasodjon közöttünk.
Fiatalok és idősek, evangélikusok és katolikusból lett evangélikusok, nők és férfiak, fiatal fiúk, lányok, családapák, többszörös nagy- és dédmamák – nem reprezentatív válogatásunk is arról tanúskodik, hogy egyházunk „emberi erőforrása” szívet melengetően gazdag. Összeállításunkban az ország legkülönbözőbb gyülekezeteiben élő, szolgáló presbitereknek tettük fel kérdéseinket. Válaszaik megfontolandók, és a feltáruló sokszínűség sok mindent elárul evangélikus egyházunkról az Úr 2018. esztendejében.
A tanítványság, avagy a gyülekezeti tagság nemcsak a krisztusi szó meghallását, hanem az elkötelezett és cselekvő életet is jelenti. Miként lehetünk keresztyén szolgálók? Erre keressük különböző megközelítésekből a válaszokat.
Egyházunkban a kegyességi irányzatok mellett meghatározó a földrajzi elhelyezkedés, egy-egy gyülekezet történelme is. A különböző testvéri közösségekben különféle presbitériumok szolgálnak. Lelkészeket kértünk arra, összeállításunkban mutassák be, náluk hogyan működik, miben különleges a presbitérium. Azt reméljük, a helyi példákból sokan tudnak majd inspirálódni, ötleteket gyűjteni, imáikban az épülő gyülekezetekre gondolni.
Mi a feladata annak, aki ma presbiteri szolgálatot vállal? Mi az, amit fontos tudnia, és nem szabad szem elől tévesztenie? Mi teszi a presbitert igazán jó presbiterré? Hogyan tehet eleget az elvárásoknak? Honnan merítsen erőt és hitet, ötleteket és célokat? Kitől kérjen tanácsot? Mikor szólaljon meg, és mikor hallgasson inkább? Meddig terjed a megbízatása? Mikor biztasson, támogasson, és mikor kérjen számon valamit?
Abban az évben, amikor egyházunkban általános tisztújítás zajlik, talán nem haszontalan áttekintenünk a gyülekezeten belüli presbiteri tisztségvállalás biblikus előzményeit, alapjait, jellemzőit.
Nagy áldása egyházunknak, hogy a presbiteri szolgálatot teológiai és gyakorlati oldalról egyaránt gondosan és nagy tudással támogató intézményeink, szakembereink munkálkodnak közöttünk évek óta. Az ő – jelen összeállításban olvasható – gondolataikhoz az egyházunk konkrét helyzetéből és teendőinkből adódó megfontolásokat igyekszem hozzáilleszteni.
Húsvét evangéliuma nem csupán az üres sír ténye, a feltámadás híre, hanem sokkal inkább annak a jézusi ígéretnek a beteljesedése, amelyet a Mester már halála előtt bejelentett tanítványainak: „Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai. De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.” (Mt 26,31–32)
Kedves Presbiter Testvérem! A cím megfogalmazza az alapelvet, amely egyházunk országos irodája működésének alapját, lényegét adja. Azért vagyunk, azon dolgozunk, hogy a gyülekezeti élet, a hitoktatás, az iskoláink, óvodáink, a diakóniai intézményeink működését, mindennapi életét segítsük. Döntéseket készítünk elő az országos presbitériumnak, a zsinatnak, és az így megszülető döntéseket hajtjuk végre. A gyülekezetek és az intézmények mindennapi élete adja a feladatainkat, általános megoldásokat keresünk a mindennapi élet kihívásaira. Munkánk sokszor a háttérben marad, de egy-egy feladatnál a gyülekezeti presbitériumok is közvetlenül találkoznak velünk.
Országszerte lezárultak a gyülekezeti választások, felügyelők, presbiterek százai kezdik meg vagy folytatják szolgálatukat. Ritka egybeesés, hogy az országgyűlési választásokra is ebben az időszakban kerül sor, így világossá válik az a kettős felelősség, amely minket, ennek az évszázadok óta demokratikusan működő egyháznak a tagjait terhel s egyben felemel.
Magazinunknak ez a tematikus száma a presbiteri szolgálatot helyezi középpontba. Ezzel is szeretnénk minden régi és új szolgálót személyesen is megszólítani. Amikor azt kérjük, hogy fogadják szeretettel ezt a lapszámot, akkor azzal a nem titkolt reménnyel is vagyunk, hogy minden szolgálattevő rendszeres olvasója lesz az Evangélikus Életnek.
Presbiternek lenni jó, pedig igen komoly kihívás, bizalmi „állás”, de megtiszteltetés is egyben, mert azt üzeni: a közösség valakit méltónak talált arra, hogy bízzon a tudásában, adjon a véleményére, a nagyobb döntéseket a szívére helyezze. Egyházunkban hatévenként van tisztújítás – ehhez kapcsolódva idén az Evangélikus Élet presbiteri különszámával szeretnénk segítséget nyújtani a presbitériumok régi és új tagjainak.
A Jóisten úgy teremtette az embert, hogy minden életfunkciójához örömöt rendelt. Nemcsak azért eszünk-iszunk, hogy vegetálva a testünket életben tartsuk. A szomjoltáson túl élvezzük az ételek-italok ízét, illatát, nem is beszélve az ünnepi, megterített asztal esztétikai élvezetet is nyújtó tálalásáról. Fajfenntartásunk sem csak ösztönös kielégülés. Sőt! Jó érzéssel tölt el még a büntetésből ránk mért, orcánk verítékével végzett munka is.
Ma, 2018. április 26-án igazi botrányt, ráadásul az egyházat érintő világbotrányt kell az olvasóval megosztanom. Ne gondoljon senki anyagi vagy erkölcsi visszaélésekre vagy valamilyen pikáns politikai tartalomra. A kereszt botrányáról szeretnék szólni, napra pontosan ötszáz évvel azt követően, hogy Luther feltette a kérdést: Ki a kereszt teológusa?
„Szita István alkotásai amellett, hogy együttműködésre késztetik a szemlélőjüket, mégsem kötik meg. Szabadon engedik elmerengeni, asszociálni, ringatózni az elevenen lüktető áramlásban, melyben egymástól elválasztott formák által behatárolt színek, a belőlük épített alakzatok úgy nyúlnak, zsugorodnak, mozognak, olyannyira humanizáltak, hogy nemcsak emberi alakokat, gesztusokat, de érzelmeket, konfliktusokat, élményeket, izgalmakat, tragédiákat és a megvilágosodás pillanatait is hozzájuk képzelhetjük” – mondta a budapesti Négy Évszak Klubban 1986-ban megrendezett kiállítás megnyitóján Haulisch Lenke művészettörténész, a 19–20. századi magyar festészet kiváló ismerője, aki évtizedekig kísérhette figyelemmel az autodidakta festő életét, és számos alkalommal segítette őt abban, hogy festészeti tudását fejleszteni tudja.
Sok oka lehet annak, ha valaki elhagyja a felekezetét, gyülekezetét: például költözés, házasságkötés, helyi botrányok, elhalászás. Az ökumené idejét éljük. Évszázados küzdelmek, harcok, sok esetben vérontások után végre azt keressük a másik felekezetben, ami összeköt bennünket. Erre sarkallja az egyházakat az államegyház korszakának elmúltával a tömeges elvilágiasodás és közömbösség is. Ma nem az a legnagyobb kérdés, hogy ki milyen felekezetű, hanem az, hogy egyáltalán keresztyén-e, tartozik-e gyülekezethez, gyakorolja-e a hitét.
Idén április 2-án a húsvétot ünnepeljük, ami teljesen rendjén való. Ha azonban olvasóink aznap látnak valahol egy kékbe öltöztetett parkot, egy kékkel kivilágított épületet vagy egy kék zászlócskákkal vonuló kis csapatot, akkor jusson eszükbe: az autizmus spektrumzavarral élők világnapja is van.
Budapest – Hatodszorra kiemelt érdeklődést kiváltó témára invitáltak Budapesten a Szólj be a papnak beszélgetéssorozat szervezői. Az egyház és a szex kérdésköréről telt ház előtt vallott két katolikus, egy evangélikus és egy baptista lelkipásztor április 16-án a Zappa Caféban. Gombkötő Beáta, a budapesti Evangélikus Egyetemi Gyülekezet lelkésze egyedüli nőként ült a két katolikus pap, Fábry Kornél és Michels Antal, valamint az előző alkalmakról már ismert Boros Dávid baptista lelkész mellett. A beszélgetést Martí Zoltán, a 777 blog főszerkesztője moderálta.
Még a jól működő gyülekezetekben is törvényszerű, hogy bizonyos időszakokban néhányan kilépnek. Ha azonban arra vagyunk kíváncsiak, hogy ma miért hagyják el egyházunkat olyan sokan, a legjobban tesszük, ha őket magukat kérdezzük. Most a válaszok közül ötöt mutatunk meg.
Szoktuk mondani, hogy „…na, ezt is a legjobb kedvében teremtette a Jóisten!” Nos, ha valamire igaz ez, akkor a Balatonra százszorosan. Már látható a mozikban a tóról és páratlan természeti csodáiról készült, több mint egy órás természetfilm, mely eddig alig látott perspektívákból és bámulatba ejtő részletességgel mutatja be a Balaton nyaralók előtt ismeretlen arcát. Kritika.
Néhány évvel ezelőtt egy török faluban a helyiek horrorfilmbe illő jelenetnek lehettek szemtanúi. Végignézték, ahogyan a legelésző nyájból egy kiváló bárány a közeli sziklafalról a mélybe veti magát, majd ezerötszáz társa követi őt. Ahogy a helyiek leértek a sziklafal aljához, egy hatalmas gyapjúhegyet találtak: négyszáz bárány odaveszett, de gyapjukkal megmentették a többi, utánuk érkező állatot. Tragikomikus eset: vajon mi történhetett? Mit hallhatott onnan lentről az az egy szerencsétlen, ami után levetette magát a mélybe, és maga után vonzotta a többit is? Hol volt a pásztor, akinek vigyáznia kellett volna rájuk?
A Nemzeti Múzeum április végéig tartó kiállításán két „Mi lett volna, ha”-életúttal ismerkedhetünk meg, egy kitalált szereplővel és sok-sok önmagában is jelentést hordozó tárggyal, amelyek saját jelentésükön kívül is tökéletesen passzolnak a történetbe, különféle színekkel felruházva az amúgy is izgalmas múzeumi kalandot. És persze végig jelen van a történelem, mely egyedüli valós szereplőként adja a hátteret az utazáshoz.
113 évvel ezelőtt, 1905. április 11-én született József Attila. Születésnapja 1964 óta a költészet napja hazánkban. A magyar lírát ünnepeljük a 20. század egyik legnagyobb magyar lírikusának születésnapján.
Guillermo del Toro, a gótikus horrormesék mestere ismét a rendezői székbe ült, hogy egy újabb sötét, de elbűvölő filmmel örvendeztessen meg minket. A víz érintése egy nem mindennapi szerelem történetét meséli el, és komoly esélyekkel indul az idei Oscar-díj-átadón.
A Bibliában kétszáznál is több alkalommal esik szó a borról, a növények közül pedig a szőlőről tesz említést legtöbbször a Szentírás. Fontos tudni, hogy a keleti népeknél a bor fogalma legtöbbször nem az erjedt, hanem a frissen préselt, édes, alkoholtartalommal még nem bíró szőlőlevet jelentette, így a bibliai szóhasználatban a bor leginkább az általunk szőlőléként ismert italnak felel meg.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Google+ oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház