Nem felejtem a pillanatot: a fürdőszobában guggolok, velem szemben Lilla, és amíg én szárazra törlöm, ő mélyen a szemembe néz. „Hogy figyel engem!” – suhan át az agyamon, de aztán leesik a tantusz: pupilláimban tükröződő önmagát szemléli…
A Szentlélek az utcán is szól. Igazságérzetem nem hagyott nyugodni, és kissé indulatosan mentem egy értekezletre néhány hete. A metróból kilépve a járólapra írt Melanchthon-idézetre néztem… A nagy református püspök, Ravasz László gondolata is megszívlelendő.
„Befogad és kitaszít a világ.” (François Villon: Ellentétek balladája) Amikor hitoktatni kezdtem, huszonegy évesen, egy rendszerváltás után éppen csak éledező országban, nem jutott volna eszembe ez az idézet a munkámról. Lelkes és elsodorhatatlan voltam. Na jó, ez alig változott, csak ma nagyobb imaerő kell mindehhez.
„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka.” (Jak 1,17; Károli-fordítás)
Egy gyermek érkezése nemcsak testi és lelki felkészülést igényel a szülőktől, hanem megváltoztatja a család pénzügyi helyzetét is. Míg az állami támogatások rendszere viszonylag ismert, addig sokszor kerül elő a kérdés, hogy kapnak-e gyedet, gyest a lelkészek is? Ki látja el a szolgálatot a településen, ha a lelkésznő szülési szabadságra megy? Illetve lelkésszé avatható-e egy végzett teológushallgató, ha éppen babát vár? Ezeket a kérdéseket jártuk körül lelkészekkel, édesanyákkal és édesapákkal.
Az Evangélikus Élet egyáltalán nem bulvárlap, most mégis egy igazi botrányt, ráadásul az egyházat érintő világbotrányt kell az olvasóval megosztanom. Ne gondoljon senki anyagi vagy erkölcsi visszaélésekre vagy valamilyen pikáns politikai tartalomra. A kereszt botrányáról szeretnék szólni. Arról, amelyről Pál apostol így ír: „…a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. […] Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? […] miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük…” (1Kor 1,18–23)
Budapest – A Magyarországi Evangélikus Egyház X. zsinatának 18. ülésszakán, 2018. május 25-én a zsinati tagok elfogadták A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának tanúságtétele a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulóját követően – Anno Domini 2018 című szöveget, amelyet az ülésen dr. Hafenscher Károly terjesztett elő. Az alábbiakban ezt a tanúságtételt olvashatják.
A nemzeti köznevelésről szóló törvény 2013. szeptember 1-jétől az általános iskolák első és ötödik évfolyamán és a hat évfolyamos gimnáziumokban a hetedik évfolyamon kötelezően választható tantárgyként bevezette az etikát, illetve a hit- és erkölcstant. E rendelkezés sok vitát váltott ki a közéletben, de még egyházon belül is, hiszen a megnövekedett óraszámok, feladatok olykor rendkívüli terhet róttak lelkészeinkre, hitoktatóinkra. A nehézségek mellett azonban sokan meglátták a feladat pozitív oldalát, hozadékát is, és a gyülekezetplántálást már a legkisebbeknél elkezdték, így gyarapítva aztán testvérekkel, szülőkkel, nagyszülőkkel is egy-egy közösséget. Összeállításunkban az iskolai hittanoktatásban részt vevő evangélikus lelkészek véleményéből kötöttünk csokrot.
Az asszonyverés szünetel. Erdélyi lelkipásztortól hallottam a falujában élő cigányok fogadalmi szokásáról. A pap előtt ígéretet tesz valaki, hogy például két hónapig nem fogyaszt alkoholt. Ilyenkor az egész család, több esetben a rokonság elmegy a templomba. Ezt az ígéretet aztán halálosan komolyan veszi és betartja a családfő. Egy férfi azt ígérte, hogy két hónapig nem fogja verni a feleségét. Az asszony azóta is hálás a lelkipásztornak, hiszen az ő segítségével kapott nyolc hét békességet.
Erős fenntartásaim voltak a Nemzeti Lovas Színház János vitéz című előadása előtt. Pintér Tibor a bulvársajtó kedvelt figurája, megosztó személyiség. Vannak ugyanis, akik sztárként tekintenek rá, őrjöngésig rajonganak érte, és vannak, akiknek feláll a szőr a hátukon, ha csak meglátják őt, sikítva menekülnek. Milyen lesz mégis a darab, amelyben játszik? Milyen lehet lóháton vágtázva énekelni? Egy életre szóló élmény.
A kollégiumi lét egy életre meghatározó lehet a felsőoktatási tanulmányaink során, főleg, ha még szakkollégiumok keretében is bővíthetjük tudásunkat. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem kollégiumában 2016 decemberében alakult meg a Melanchthon Evangélikus Szakkollégium. Oktatási céljai között egyszerre van jelen a magas színvonalú, tudományos értékű képzés, kutatás, valamint a szaktudományok művelésében élenjáró egyetemi hallgatók egyházi kötődésének erősítése, tanulmányaik segítése. Ezt szeretnénk most bemutatni olvasóinknak, a diákoknak pedig kedvet csinálni a csatlakozáshoz.
A híres író a színműveiben kiválóan rajzolta meg az emberi konfliktusokat, gyöngeségeket, mindezt mesteri történetszövéssel és remek humorral, így aztán a színrevitel sikere garantált. Ezért az a színház, amelyik Molnár Ferenc-művet választ, szinte biztosra megy. Kérdés: mer-e kockáztatni és újítani? Márciusban két Molnár-premier is volt a fővárosban. A két előadás teljesen eltérő stílusú, mégis – vagy pont ezért – mindkettőt érdemes megnézni.
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren innen is meg túl is élt két fiatal. A fiú innen. Persze nem volt ez mindig így, mert a nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégiumban még egyszerre voltak innen, és jó pajtások is voltak, csak – ahogy az már lenni szokott – tanulmányaik végeztével a saját útjukra tértek. Előbb a leány. Diplomával a kézben a közeli kisvárosban lett jó állása, aztán még vőlegénye is. Majd a fiú is mozdult – na, ő kacskaringósabban, mert erősen szerette a tudományos munkát, míg csak lehetett, ragaszkodott a tanuláshoz, két mesterképzést is elvégzett az egyetemen, de már akkor Debrecenben.
Erbíl – A Magyarországi Evangélikus Egyház tavalyi adventi adománygyűjtése a közel-keleti konfliktus áldozatai és az üldözött keresztények javára tizenötmillió forintos eredménnyel zárult. Az adakozók iránti felelősség okán és a támogatottak helyzetének minél jobb megismerése végett Fabiny Tamás elnök-püspökkel és az Ökumenikus Segélyszervezet vezetőivel a pünkösd előtti héten az iraki Erbílbe utaztunk, ahol a szervezet irodája is működik. Innen kiindulva látogattuk meg a háború sújtotta településeket, a támogatásunkkal megvalósult felújításokat. – Prőhle Gergely országos felügyelő beszámolója.
Ma egy közeli ismerősömet mutatom be a kedves olvasóknak. A püspöki szolgálatba lépésemet követően került hozzám közel. Azóta gyakorlatilag napi kapcsolatban vagyunk. A reggeli munkakezdéskor mindig rám pillant. Komoly tekintetével végigmér, aztán munka közben is csendesen figyeli minden mozdulatomat, hallgatja minden szavamat. Andreas hivatalunk számtalan fontos megbeszélésének, kerületi programjaink tervezésének, a győri lelkészi szolgálatok beosztásának, lelkipásztori beszélgetéseknek, sőt még a parókusi vizsgáknak is tanúja. Andreas előtt nincs és nem is lehet titkunk, mert ő mindig itt tartózkodik a püspöki dolgozószobában.
Neked mit jelent pünkösd? Munkaszüneti nap, hosszú hétvége… És mi a lényege? Vagy az ünnepnek lényeg sem kell, elég, ha csak nem kell menni dolgozni vagy iskolába? Erre keressük a választ.
Sokféleképpen bontakozik ki előttünk pünkösd eseménye, jelentősége. Lukács szemléletes leírásában magunk előtt látjuk a kétezer éves jeruzsálemi történetet, Isten népének történetében felidézzük azokat a nagy megvilágosodásokat, ébredéseket, amelyek sokszor teljesen váratlanul ragyogtatták fel az evangéliumi hit erejét, de gyülekezeti életünk rendjében is állandó helye van pünkösdnek: a megígért Lélek kiáradására emlékezve megünnepeljük az első keresztény igehirdetést, az egyház születését.
A vasárnapi perselypénz és az egyházfenntartói járulék összegének csökkenése vagy épp növekedése biztos fokmérője egy gyülekezet iránti elkötelezettségnek. Legalábbis volt eddig. Ugyanis bár a legtöbb közösségben a rendszeres adományok összege csökken, ma már ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy többen fordítanának hátat a templomnak, hanem inkább az adományozási szokások átalakulását jelzi.
Annyi mindent szeretnék most megbeszélni veled, Istenem! Gyakran eléd viszem ennek a gyülekezetnek a gondját-örömét. Mindig arcok villannak föl előttem: testvérek, akiket ismerek, akikkel közös az utunk, akikkel téged keresünk: szándékaidat kutatjuk, útmutatásodat várjuk.
Reménnyel teli izgalommal érkeztünk a jól megpakolt IFA teherautóval 1984-ben első szolgálati helyünkre, Gerendásra. Feleségem a második babát várta. Erzsike nagy szeretettel fogadott, tudta, hogy a fárasztó útról érkezve jólesik a jó szó és az étel.
Kiindulásunk legyen a presbiter szó eredeti értelme: „idősebb”. Ez azonban ma sem életkort jelent – miként egykor sem azt jelentette –, hanem a Krisztus-követésben „előbbre” lévőt, „haladót”, aki tapasztalt, megállapodott a hitben, s ezért rá lehet bízni az egyház dolgait, döntéseit, vezetését. (A katolikus egyház hivatalos szóhasználatában a presbiter teljesen más – papi – tisztséget jelent, ezért most erre nem térünk ki.)
A Magyarországi Evangélikus Egyházról szóló törvényünk alapelvként rögzíti, hogy az egyház egyházközségekből épül fel, az egyházközségek egyházmegyét, az egyházmegyék egyházkerületeket alkotnak, a három egyházkerület pedig az országos egyházat alkotja. Egyházunk törvényei biztosítják a törvényhozás, az egyházkormányzás és a bíráskodás mint hatalmi ágak szétválasztását. Ugyancsak meghatározó alapelv a paritás elve, azaz minden hatalmi ágon belül és egyházkormányzati szinten a lelkészi és nem lelkészi elem azonos mértékű befolyása érvényesül.
Magyarországi Evangélikus Egyházunkban az alulról jövő kezdeményezés és az egyházvezetés szándéka találkozott, amikor két alkalommal országos evangélikus presbiteri találkozót (EPOT) szerveztek – először Pestszentimrén, majd a Tüskecsarnokban. Az első ilyen találkozó után született meg a gondolat, hogy a testvéregyházakhoz hasonlóan a gyülekezeteinkben és magasabb egyházkormányzati szinten tevékeny presbiter testvéreinknek belső képzést biztosítunk.
„Mindig azt mondják a templomban, hogy Jézus él, de ha tényleg él, akkor mért nincs itt velünk?” – kérdezte a gyerekektől megszokott őszinteséggel egy elsős hittanos kisfiú. Tényleg, miért? Jézus születését három napig ünnepeljük, ajándékokkal, fenyőfával, lakomával, az eltávozásának napját pedig legtöbbször nem is tudjuk. Pedig a mennybemenetel ünnepének nagyobb hatása van keresztény életünkre, mint elsőre gondolnánk.
Már korán reggel ébresztett az egyik. „Sok a tennivaló” – mondta, és sorolni kezdte: El kellene kezdeni a templomtakarítást, hogy az ünnepre kész legyen minden! A gyülekezeti teremben is meg kell reparálni a recsegő székeket. A kiégett izzókat is ki akarja cserélni… Alig kezdett munkához, máris csörgött a telefonom: súlyos beteg van a gyülekezetben – mondta egy másik presbiter –, ő is járt nála, de a beteg úrvacsorát szeretne venni.
Talán egy fél éve sem voltam még lelkész, amikor első szolgálati helyemen akaratomon kívül megbántottam az egyik presbiter testvéremet. Ma is hálás vagyok azért, hogy akkor kezdeményezte a kialakult helyzet tisztázását, és nem engedte, hogy a nem kívánt feszültség elhatalmasodjon közöttünk.
Fiatalok és idősek, evangélikusok és katolikusból lett evangélikusok, nők és férfiak, fiatal fiúk, lányok, családapák, többszörös nagy- és dédmamák – nem reprezentatív válogatásunk is arról tanúskodik, hogy egyházunk „emberi erőforrása” szívet melengetően gazdag. Összeállításunkban az ország legkülönbözőbb gyülekezeteiben élő, szolgáló presbitereknek tettük fel kérdéseinket. Válaszaik megfontolandók, és a feltáruló sokszínűség sok mindent elárul evangélikus egyházunkról az Úr 2018. esztendejében.
A tanítványság, avagy a gyülekezeti tagság nemcsak a krisztusi szó meghallását, hanem az elkötelezett és cselekvő életet is jelenti. Miként lehetünk keresztyén szolgálók? Erre keressük különböző megközelítésekből a válaszokat.
Egyházunkban a kegyességi irányzatok mellett meghatározó a földrajzi elhelyezkedés, egy-egy gyülekezet történelme is. A különböző testvéri közösségekben különféle presbitériumok szolgálnak. Lelkészeket kértünk arra, összeállításunkban mutassák be, náluk hogyan működik, miben különleges a presbitérium. Azt reméljük, a helyi példákból sokan tudnak majd inspirálódni, ötleteket gyűjteni, imáikban az épülő gyülekezetekre gondolni.
Mi a feladata annak, aki ma presbiteri szolgálatot vállal? Mi az, amit fontos tudnia, és nem szabad szem elől tévesztenie? Mi teszi a presbitert igazán jó presbiterré? Hogyan tehet eleget az elvárásoknak? Honnan merítsen erőt és hitet, ötleteket és célokat? Kitől kérjen tanácsot? Mikor szólaljon meg, és mikor hallgasson inkább? Meddig terjed a megbízatása? Mikor biztasson, támogasson, és mikor kérjen számon valamit?
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Google+ oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház