„…mert én megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van.“ Fil 4,11b
A Magyarországon ismét virágzásnak induló kávékultúra eredményeképp számos igényes és hangulatos kávézó várja a mozgalmas napokból kiszakadni vágyókat. Egy csésze cappuccino mellett folytatott baráti beszélgetés, egy frissítő eszpresszó vagy egy hűsítő jegeskávé felderítheti a napunkat. Fokozhatja a kávézás élvezeti értékét, ha általa támogathatunk egy rokonszenves célt. Talán kevesen tudják, de számos keresztény kávézó üzemel, előfordulhat, hogy akár a közvetlen környezetünkben. Mitől keresztény egy kávézó? Hol találhatók, és hova mikor érdemes ellátogatni? A KötőSzó blog kávézótúrájából kiderül!
Der Böse oder das Böse? A Németországi Protestáns Egyház évekkel ezelőtt ezzel a címmel tartott egy olyan szemináriumot, amelyen én is részt vehettem. Az egyhetes program arra a kérdésre kereste a választ, hogy vajon a Gonosz személyes létező vagy elvont fogalom. (Aki tud németül, annak ez már a címadásból is kitűnik, hiszen a der névelő személyre utal, a das ezzel szemben semleges, általános fogalomra.) Spoilerként elárulom, hogy végső válasz ezen a szemináriumon sem született. Ahogyan a legkülönbözőbb felfogások élnek e témában, úgy a teológusok sem jutottak egységes véleményre.
„Bizony, a libanoni erőszakoskodás gyászba borít téged…” – olvassuk az Ószövetségben (Hab 2,17; Károli-fordítás). Évezredes és évszázados csaták, véres események színtere volt ez a vidék, és a legújabb korban is merényletek történtek, polgárháborúk zajlottak itt. A Földközi-tenger keleti partvidékén fekvő közel-keleti ország a télen hó borította Libanoni-hegység csúcsairól kapta héber eredetű nevét.
Bíztunk abban, hogy lecseng a nagy járvány, és minden rendeződik a világban. Hála Istennek, Magyarországon valóban javult a helyzet, de elég csak meghallgatni a híreket, és szembesülünk a világban lévő felfordulással, káosszal. Maszkokban szaladnak ki az emberek a kórházból, mert árvíz önti el az épületet. Földrengések pusztítanak. Erőszak ellen tüntetők autókat vernek szét utasaikkal együtt, szobrokat döntenek le, és nekimennek a rendőröknek.
Már a koronavírusos járvány kezdetén gyakran felvetődött az a kérdés, vajon tanul-e mindebből az emberiség? S mivel még messzinek tűnik fel a pandémia vége, a kérdés továbbra is izgatja a lelki embereket.
Napjaink legnagyobb veszélye a COVID-19 nevet viselő világméretű vírus, melyben sok ezer ember veszítette életét pusztán az elmúlt hónapok alatt. A vírusról sokan, sokféleképpen vélekednek, egy azonban biztos. Itt van közöttünk és ha talán nem is halálosan, de súlyosan megtámadja ismerőseinket, barátainkat, közösségeinket és megtámadhat akár minket is.
Szokatlan módon vallási témával foglalkozó dokumentumfilmet kínál az HBO Go a Star Wars és a Harry Potter mellett. Üröm az örömben, hogy azért lehet téma, mert egy félreértésekkel és fogalmi tisztázatlanságokkal tarkított, megosztó mozgalomról szól, és még sajnálatosabb az a fordítási hiba, amely miatt a magyar nézők azt hihetik a feliratából, hogy a film a Magyarországon működő három történelmi egyház egyikeként ismert evangélikusokról (angolul lutheran) készült. Pedig nagyon nem.
A pásztorok ősi foglalkozása az emberiség korai korszakaitól kezdve kedvelt témája volt a művészeti ábrázolásoknak. Később a kereszténységben is központi szimbólummá vált a pásztor alakja. A jó pásztor ábrázolása hazai evangélikus templomainkban is előfordul, találkozhatunk vele például Uraiújfaluban vagy a Balaton-felvidéken, Kővágóörsön. Írásunkban ez utóbbit mutatjuk be.
Augusztus 20. egyszerre az államalapítás, Szent István és az új kenyér ünnepe. Kisgyerekként ezek közül leginkább a kenyér volt érthető számomra. Ámulva néztem a főtér előtti emelvényen a nemzeti színű szalaggal átkötött, hatalmas kenyeret, és úgy éreztem: ez tényleg teljesen más, mint a hétköznapi vekni. Minden vágyam az volt, hogy egyszer abból az eredeti, új kenyérből egy karéjjal megkaparintsak, mert annak hihetetlen íze lehet.
Ha nyár, akkor ifitábor! Több család, több gyülekezet, több lelkész és sok fiatal jelmondata ez már évek, évtizedek óta.
Ott állnak sorban a ház előtt a fák: korai meggy, sárgabarack, ringlószilvafa és téli körte. Éppen a legéleterősebb korúak, bőven van rajtuk termés, majd letörik alattuk az ág, de nem szed róluk senki. Évek óta gondozva sincsenek, se metszés, se igazítás. Pedig a gazdájuk nagy örömmel ültette őket, alaposan megfontolta, milyen fajták kerüljenek oda a ház elé. Az ember arról, amit az utcára ültet, tudja, hogy nem csak az övé lesz. Jut róla pár szem az arra járóknak, és ez nem is baj.
Ínyenceknek (is) kötelező Muriel Barbery 2012-ben magyarul is megjelent Ínyencrapszódia című könyve. A regény főhőse Pierre Athens; a szerző a világ legnevesebb étteremkritikusaként, a gasztronómia pápájaként, az ínyenc lakomák fejedelmeként mutatja be őt. Egy napon megtudja: mindössze negyvennyolc órája van hátra. Negyvennyolc óra, két teljes nap, és meg kell halnia.
A kereszténység mellett az iszlám a másik nagy monoteista, azaz egyistenhívő vallás. Az utóbbi tíz-húsz évben több szó esik róla, mint előtte. Ennek ellenére az átlagembernek nem lett róla több személyes tapasztalata.
Abból a pofonból, amelyet a koronavírus-járvány adott a világnak. Az emberek a betegségtől való félelemben élnek, mindennapi, megszokott életünk pedig fenekestül felfordult. Lehet mondani, hogy a Covid-19 térdre kényszerített bennünket.
Tanár úr szerette a rendet, nem csupán az óráin, hanem a zeneszerzésben is. Mindennek megvolt a maga ideje. Első évemben egy vonósnégyessel izzadtam. Mivel ekkor még tanár úr nem engedte a duónál nagyobb formációra való komponálást, nem mertem neki megmutatni (arról pedig aztán soha nem is tudott, hogy akkor már szimfóniát is kezdtem komponálni, amelynek a 30. üteme után tört bele a bicskám. És egy opera is eljutott a 10. ütemig). De vettem a bátorságot, és kitettem az akkor már hetek óta komponált vonósnégyes partitúráját. Éppen Pendereckit tanulmányoztam, és a lengyel zeneszerzők gyakoroltak rám nagy hatást. Ennek jegyében – és stílusában – íródott milliméter papírra a vonósnégyes. Amikor a tanár úr meglátta, azt mondta, hogy tegyem el. Nem nézi meg.
Luther Márton a doktorrá avatásától kezdődően egészen haláláig egyetemi professzorként működött a wittenbergi egyetemen. Írásmagyarázati előadásainak jegyzetei jelentős részben fennmaradtak. A Luther Kiadó gondozásában megjelenő, Luther Válogatott Művei című könyvsorozat legújabb, 9. sorszámot viselő kötetében a Római és a Galata-levél magyarázata olvasható. A Római levelet magyarázó előadásból ajánljuk a következő részletet.
Őszintén sajnálom, hogy a Novotny Zoltánnal készült interjúkötet címére nem sikerült idejekorán javaslatot tennem. Talán a népszerű sportriporter beszélgetőtársa, Boda Zsuzsa is egyetértett volna azzal, hogy a könyv címe legyen mindössze ennyi: Novotny. Csupán az vigasztal: Novotny Zoltán viszont szinte biztos, hogy nem támogatta volna ezt a címötletet. Nem álszerénységből tiltakozott volna, hanem eredendő és alapvető szerénysége miatt kért volna „valami mást”…
A közelmúltban számos olyan teológiai szakkönyvet ajánlottam olvasóink figyelmébe, amely a gyülekezetépítés kérdéseivel foglalkozik, hogy csak a Luther Kiadó könyvesboltjában is kapható, Gyülekezet a központban című kötetet – Timothy Keller munkáját –, illetve Michael White és Tom Corcoran Újraépítve című könyvét említsem. Ez a téma egyházunkban hivatalosan is prioritást kapott, hiszen külön zsinati bizottság vizsgálja a 2016 őszén született zsinati határozat nyomán elindított gyülekezetplántálási projektek eredményességét. Francine Rivers amerikai írónő több mint ötszáz oldalas regénye ennek a területnek a kísértéseit, buktatóit, a lelkészi hivatásnak, a lelkészek házasságának, családjának fokozott veszélyeztetettségét tárja elénk megindító őszinteséggel.
Mikor kirándulni megyünk más helyekre, más országokba, más tájakra, akkor a férjem már előre mondja: „És most mindjárt az fog következni, hogy kijelented, még soha életedben nem jártál ilyen szép helyen.”
A karanténidőszak alatt sokan vágtak bele az otthoni kenyérsütésbe. Kovászoltak buzgón aprók és nagyok, sőt voltak, akik pár kenyér kisütése után már családi mikropékségük megnyitásáról kezdtek álmodozni. Jó lenne, ha a kovászolás nem múló hóbort lenne, és a bajok elmúltával se nyúlnánk sokat az olykor minősíthetetlen bolti kenyérhez. De valljuk be, a kovásszal készített kenyér türelmet, gondoskodást és odafigyelést igényel, a mindennapok sodrásában a mai ember pedig nem ér rá arra, hogy még egy ilyen aprócska élőlénnyel is foglalkozzon. De talán épp az új kenyér ünnepén érdemes elgondolkodni a kovászolás isteni dimenzióin.
Újpest északi részén, a főváros szélén fekszik Káposztásmegyer, Budapest egyik legfiatalabb lakótelepe. Az itt élő mintegy harmincezer ember felé végezzük szolgálatunkat ebben a misszióban. A kis missziói közösség életében és kapcsolataiban két fókusz van: megszólítani és bevonni embereket a gyülekezet közösségébe, az Istennel való közösségre, illetve segíteni azok hitének épülését, mélyülését, akik már „bent” vannak.
Nem tudom kinek, milyen emlékei vannak a tanévnyitó beszédekről. Közel hat évtized távolából is még előttem van, amint szeptember elseje táján ott kókadoztunk a nyíregyházi négyes számú állami általános iskola napsütötte udvarán, és egyre lankadó figyelemmel hallgattuk az igazgató bácsi lelkesítőnek szánt beszédét. Ő minden év elején ugyanis arra szólított fel minket, hogy az idén végre „hódítsuk meg a tudomány fellegvárát…” S ha nem csal az emlékezetem, bennünk bizony egy csöppnyi harci tűz sem lobbant föl, hogy megostromoljuk a tudomány fellegvárát a többé kevésbé még nyárias, vakációs hangulatban.
Dr. Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök a Kossuth Rádió Lélektől lélekig című adásában osztotta meg gondolatait, 2020. augusztus 30-án.
A kereszténység nagyon sokszínű vallás. Rengeteg egyház, felekezet „fér meg” egymás mellett hol békésen, hol kevésbé békésen…
Fél szemmel figyeltem a híreket. Az egyik csatornán beszámoltak róla, hogy ROSA, az idegsebész robot végez el komoly műtéti beavatkozásokat géphez méltó pontossággal. És ígéretes új gyógyszerek készülnek, amelyek jelentősen javítani tudják az AIDS-betegek életminőségét. Aztán a másik csatornán egy bárányhimlő szövődményeiben meghalt kisgyereket mutattak.
Mindig megfogadom, hogy politikáról meg vallásról nem vitatkozom senkivel. Politikáról azért nem, mert a végén úgyis mindenki megmarad a saját meggyőződésében, cserébe pedig még jól össze is veszünk. A vallással hasonló a helyzet; csakhogy míg a politikai kérdések java része vitatható, a hitbéli igazságok számomra vitán felül állnak. Csepűrágásra meg kár időt pocsékolni. A Biblia nem véletlenül biztat inkább jó cselekedetekre a meddő vitatkozás helyett: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két figyelmeztetés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él, és magában hordja ítéletét.” (Tit 3,10–11)
Jelentősen megugrott az egyházi fenntartásban működő oktatási intézmények száma az elmúlt tíz évben. Bár a rendszerváltást követően folyamatos gyarapodás látható e téren, az állami iskolák elmúlt években történő tömeges egyházi átvétele egy új szellemiséget hoz a közoktatásba. Mit nyerhet ezzel a felnövekvő generáció? Milyen pluszt nyújtanak a diákok számára az egyházi intézmények?
Természetesen nem tudjuk, hogy nézett ki Jézus, de a modern technikai eszközöknek köszönhetően láthattuk már, hogy nézhetett ki egy átlagember Krisztus korában. A keresztények mindig is szerették volna látni Jézus hiteles képmását, így a művészeti hagyomány igyekezett azt láttatni. Ne felejtsük el azt sem, hogy Jézus arcának „keresése” hajtóereje és problémája is a keresztény képi nyelv kialakulásának. A téma aktuális, hiszen az elmúlt hónapokban számos sajtóorgánum és mozgalom kéri számon az európai festészeten, hogy európai, fehér Krisztus-képet teremtett. Mégis mit tart a hagyomány Krisztus hiteles képmásának?
Sokak számára lehet ismerős Csengey Gusztáv (1842−1925) neve: evangélikus lelkészként, gimnáziumi és teológiai tanárként, költőként, íróként is számon tartják a kézikönyvek. Teológiai egyetemi tanulmányainak végeztével az aszódi evangélikus gimnáziumban tanított. 1886-tól az eperjesi evangélikus kollégium tanára volt, ószövetségi ismereteket és egyháztörténetet adott elő, valamint kiterjedt irodalmi tevékenységet folytatott. E korszakának legnagyobb munkája az 1909-ben könyv alakban is megjelent, Izráel története – Az újabb bibliai kritika eredményeinek nyomán című monográfia, amelyet egyetemi előadásai alapján írt meg, s amelynek eredeti kéziratára a közelmúltban bukkant rá – e sorok írója…
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház