D. Keveházi László nyugalmazott evangélikus lelkész, esperes személyes emlékeit osztotta meg Pátkai Róberttel és a róla nemrégiben megjelent könyvvel kapcsolatban.
„Azt gondolom és remélem, hogy az idei karácsonyunk ráébreszt bennünket, hogy a sokszor elfeledett imaláncot, imahálót lehet intenzívebben használni – és talán idén karácsonykor ez így lesz.” – Mészáros Tamás hitoktató, egyházkerületi felügyelő, Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület
2020. adventjében a szerző magánkiadásában vehetjük kézbe a hat éve a MERA (Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány) „Növekedjetek az ismeretben” című műsorában elhangzott igemagyarázatok szerkesztett változatát, a szerző jegyzeteivel kibővítve 200 oldalon, Gaál Éva grafikáival díszítve.
Nemrégiben kíváncsiságból és mert volt egy kis időm, betértem egy autókereskedésbe kicsit nézelődni. A sok szép autó között az egyik sor szélén, távolabb is a többitől, parkolt egy szemmel láthatóan szinte új példány. Különleges színével – leginkább az almazöld és az aranysárga keverékéhez hasonlított – valósággal mágnesként vonzotta a tekintetet. Nem volt rajta az ára, ezért kíváncsiságból megkérdeztem a kereskedőt, mit lehet róla tudni.
Emlékeznek még a 2005-ös A Nagy Könyv elnevezésű programsorozatra, amelyben az ország megválasztotta a kedvenc regényét? Soha azóta nem volt annyi vita a legjobb könyvekről, olvasási szokásokról, irodalmi kedvenceinkről, mint akkor. Zajlott abban az évben (is) egy olvasási szokásokat górcső alá vevő nagyobb felmérés is, idén pedig a Társadalomkutatási Intézet ismét végzett – szokatlan körülmények közt – ilyen kutatást. Az eredmények több mint elgondolkodtatók. Ennek aprópóján a Luther Kiadó két munkatársa ragadott tollat.
„A szenteste legszebb pillanata, amikor az istentiszteleten és a családi éneklésben, igeolvasásban, imádságban és beszélgetésben közösségbe kerülünk egymással és Megváltónkkal.” – Herkelyné Melinda vezető ápoló, Sztehlo Gábor Evangélikus Szeretetszolgálat (Sarepta)
Az öko-dinka anyuka ádvent első vasárnapjának reggelén ijedten konstatálja, hogy ádvent első vasárnapja van. De kétségbeesésre nincs oka, lerángatja a ruhásszekrény tetejéről a „karácsony” feliratú dobozát és előkapja a fából készült kis betlehemes figurákat, amelyek 7 éve szolgálnak már a koszorú díszéül.
Bár a veszélyhelyzet fokozódása miatt a színházak bezárni kényszerültek, közülük több online, élő, interaktív, úgynevezett streamelőadásokra áll át. Ha van rá lehetőségük, a kedvelt teátrumukat támogassák egy-egy online előadásra szóló jegy vásárlásával is. A modern technikának köszönhetően így is egészen profi, magas minőségű – bár szokatlan – színházi élményben lehet részük. Vigyék a kedvenc darabjukat az otthonukba! A legújabb bemutatókból ajánlunk néhányat figyelmükbe.
Négy évvel ezelőtt az irodalmi Nobel-díjat szokatlan módon nem egy neves kortárs író kapta. A popzenészpoéta, Bob Dylan – Oscar-, Golden Globe-, Grammydíjas énekes, dalszerző – verseinek, dalszövegeinek a hatása vitathatatlan, művészete megkerülhetetlen érték mindenki számára, aki hisz még abban, hogy lehet másképpen is élni, mint ahogyan azt többség által éljenzett és bálványozott fogyasztói társadalom szabályai elvárnák.
Milyen az én ádventem? Szeretném, ha csillogó, tiszta lenne, de inkább ködös, nyirkos hideg, SZÜRKE! Baráti beszélgetésekben, vagy éppen kórházi kórtermekben megosztjuk tapasztalatainkat a szürkeség árnyalatairól betegségben, vírushelyzetben, gazdaságban, politikában, erkölcstelenségben, vélt vagy valós félelmeinkben. Bibliát ismerő keresztyének között is látunk szürke ferdítést, ködösítést, nyilvánvaló hazugságot. Vannak körülöttünk félelmet keltő események, ártó szándék test és lélek ellen, gyerekek és felnőttek ellen, és ezer féle árnyalatban. Szinte megnyomorítják ádventünket ezek a nyálkás, fagyos, tapasztalatok, amik elszomorítanak, sokszor, képernyőre teszik a találkozás ünnepi alkalmait, és az úrvacsorától is távol tartanak legtöbbünket.
Budapest – Aki közelebbről ismerte Szemerei Zoltánt, tudja, hogy 2020. december 3-án elhunyt testvérünk a leghatározottabban tiltakozna az ellen, hogy méltassuk őt. Így most először csak azt a rövid laudációt idézzük föl, amit „el kellett viselnie” az orosházi egyházkerületi missziói napon, 2014. május 31-én, amikor átvette a Prónay Sándor emlékplakettet.
Az alábbiakban Prőhle Gergely országos felügyelő zsinati jelentését olvashatják.
„Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.” (ApCsel 2,42)
„Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7)
„Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!" (Lk 12,32) „Ne csüggedj el kicsiny sereg, szívedet ne rémítse meg sok ádáz ellenséged. Bízzál, ügyed az Istené...” (EÉ 260)
„Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok…mert én élek, és ti is élni fogtok." (Jn 14,18-19)
„Angyalok szózata minket is hív” – énekeljük a jól ismert Pásztorok, pásztorok című és kezdetű énekben. De vajon milyen lehetett ez a „szózat”?
Illisz László presbiter testvérünk hírekkel foglalkozik, így óhatatlanul is találkozik azokkal a válságjelekkel, amelyek világunkban jelen vannak. Ezekről ír most. El akar gondolkodtatni mindannyiunkat. Öröm az, hogy úgy tud írni ezekről a jelekről, hogy ismeri a félelmet oszlató Jézust. Csak az általa és benne megújult élet képes tenni a válságjelek enyhítéséért, visszaszorításáért.
Sokan úgy védekeznek a ránk zúduló rossz hírek ellen, hogy egyszerűen kizárják életükből az ezeket árasztó információforrásokat. De ez a struccpolitika éppen annyira veszélyes, mintha reggeltől estig mérgeznénk magunkat a legfrissebb járványstatisztikákkal és a különböző szakértői nyilatkozatokkal.
Egyháztörténelmi időket éltünk meg akkoriban. Bár a zsinati döntés – 1997. február 23-án Márkus Géza somlóvecsei zsinati tag javaslatára – hosszú és méltatlan időszakot zárt le, és a status quót a végtelenségig megtartani akaró zsinati képviselőkkel szemben született meg a Dunántúli Egyházkerület megszervezéséről, mégis, hozzánk, a gyülekezetbe nem kellő súllyal érkezett meg ennek a híre. Akkor még tehát nem tudtuk, hogy olyan rendkívüli esemény történt, amely egész egyházunk életét érinti és meghatározza. Akkor még azt sem tudtuk, hogy éppen ez a döntés vet véget az egyházban annak az áporodott légkörnek, amelyet a hatalmi fölényeskedés, a kontraszelekció, a „ne szólj szám, nem fáj fejem” magatartása, a helyezkedések és ehhez hasonlók jellemeztek.
Hosszú idő után az idei évben Szent Miklós napja, december 6-a vasárnapra esik. Még a szeptemberi hittanórák egyikén döbbentünk rá erre a 7. osztályos hittancsoportommal, miközben közösen tervezgettük az előttünk álló tanévet.
Először jó ötletnek tűnt ez a csomagosztás, de aztán minden nagyon megbonyolódott. Milyen értékben vásároljanak? Hánytól hány éves korig adják? Kinek járjon és kinek ne? Névsort írtak, számolgattak, osztottak-szoroztak. Helyszínre nem költöttek, maradt az iskola aulája, ahol maszkban, de meg lehetett tartani a Mikulás-estet.
Számos templomban gyakorlat, hogy már advent első vasárnapján kihelyezik a betlehemet. Egy hazai tudósításban azt olvastam, hogy a németországi Ulm városának evangélikus gyülekezetében úgy döntöttek: a háromkirályokat, szakítva a több évtizedes hagyománnyal, most nem teszik ki közszemlére. Mindezt azzal magyarázzák, hogy egyiküknek bizony feltűnően rasszista az ábrázolása.
A Való Világról nyilván mindenkinek megvan a véleménye, de az már kérdés lehet, hogy az egyházak tudnának-e mit mondani egy villalakónak. A kérdés nem csak rájuk vonatkozik természetesen, hanem azokra is, akik elidegenedtek az egyháztól, annak nyelvezetétől, szokásaitól. Őket meg tudják szólítani az egyházak? Kell egyáltalán?
Egy rendező, mielőtt megvalósítaná a filmjét, válogatót tart, hogy kiderüljön, vajon ki a legalkalmasabb az adott szerepre. A karácsonyi történetben is rengeteg szerep vár eljátszásra: Mária, Isten egyszülött Fiának anyja, József, Mária jegyese, Jézus, az Isten Fia, és sorolhatnánk tovább a többi szerepet és szereplőt. De kik is ezek valójában? Miért állnak ott egy-egy betlehemes részeként? Tényleg ennyire nélkülözhetetlen a szerepük, hogy egy egész hónapon át betöltsék tereinket, életünket? Ha kíváncsi vagy a válaszokra és többet akarsz megtudni Jézus születésének körülményeiről nézd meg videónkat!
A gyűlöletkeltés, a relativizálás nem járható út. (Ezt a XX. században volt lehetőségünk bőven megtanulni.) – Galambos Ádám, evangélikus teológus, a Petőfi Irodalmi Múzeumban futó Asztali beszélgetések sorozat ötletgazdája, szervezője és beszélgetőpartnere nyilatkozata a PIM főigazgatója írására és az arra adott reakciókra.
Honti Irén kórházlelkészként Kiskunhalason dolgozik. Arra kértük, írja le nekünk hogyan tudja a koronavírus miatt kialakult helyzetben teljesíteni szolgálatát.
„Én szociológusnak készültem, de azt mondtam Istennek, hogy ha azt akarod, hogy lelkész legyek, kérek egy jelet tőled. Ekkor kezembe vettem az evangélikus Útmutatót és a Bibliát, elolvastam az aznapi igét, ami Máté 9. könyvének 9. fejezete volt: »Máté, kövess engem!«” – meséli mosolyogva Pongrácz Máté arról, hogy az Úr olykor nagyon egyértelműen terel a lelkészi pálya felé. Az iménti történet az Égi hívás – földi pálya, avagy miért (ne) legyek lelkész? című könyv bemutatóján hangzott el, ahol Kézdi Beáta, az Evangélikus Élet magazin és a KötőSzó blog főszerkesztője a könyv szerzőjével, Szabó Lajos evangélikus lelkésszel, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) korábbi rektorával, Pongráczné Győri Boglárka és Pongrácz Máté kaposvári lelkész házaspárral és Antal Bálinttal, a Luther Kiadó igazgatójával, a kötet ötletgazdájával is beszélgetett, egyebek mellett arról, miért jó lelkésznek lenni, vagy éppen mik a leginkább „nem szeretem-feladatok”, de arról is, hogy mi mindenhez kell lelkészként érteni.
Budapst – A Dívány.hu oldalon a hónap dilemmája cikksorozat mai fejezetében Románné Bolba Márta evangélikus lelkész gondolatait olvashatják el.
Megéri-e a kevés evangéliumát hirdetni? Megéri bölcsnek lenni az ügyesek társadalmának kellős közepén? Megéri isteni ígéretekben bízni, amelyekre bizonyítékok nincsenek? Megéri tervezni és álmodni, amikor mindenki a bizonytalanságtól retteg; amikor sokaknak annyira fáj az a bizonyos dolog, amit életnek hívunk? Megéri bevállalni a keveset, a jézusit, a csendeset, a bölcset, a rövid távon veszteset? Megéri?
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház