Mit tudunk a reformációról? Az 1517. október 31-ei dátum – amikor Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes kiszögezte 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára – fontos állomása volt annak a folyamatnak, amely nemcsak a vallás területén hatott, hanem befolyásolta a társadalom, a politika, a történelem alakulását is. A 16. századi Európában a hitújítás mozgalma nyomán gyökeres változások indultak el Luther és reformátortársai teológiai felismeréseinek köszönhetően.
Arra kaptam felkérést, hogy leírjam pár gondolatomat a farsangról. Egy olyan szokásról, időszakról, amelynek a kereszténységgel nem igazán van kapcsolata. Jelzi ezt például, hogy a farsang kezdete a karácsonyi ünnepkört követően van, zárása pedig a húsvéti ünnepkör előtt, konkrétan a böjt előtt. Sok hagyományt ismerek magam is, ami kapcsolódik ehhez az időszakhoz.
„Anyagi értelemben? Etikátlan már a kérdés is” – mondja az első. „Felháborító, hiszen nem mérhető” – erősít rá a másik. „Milyen élet? Egy afrikai vagy egy európai?” – kérdez vissza a harmadik hozzászóló egy közelmúltbeli baráti, filozofálgató beszélgetés során. A pandémiával kezdődő „legeslegújabb kor” kezdetén talán érdemes végiggondolni ezt az életbevágó kérdést, ugyanis eszerint hozzuk meg döntéseinket is már jó ideje, még ha nem is tudatosan. És erről szól a jövőnk is.
Egy régi névtelen levél adta mai írásomhoz a szikrát. Előre kell bocsátanom, hogy a névtelen leveleket nem szeretem. Nem lehet válaszolni rájuk, nem lehet kapcsolatba lépni és beszélgetni a szerzőjükkel. Kikívánkozik ugyan belőle az, amit leír, de szemtől szemben nem vállalja fel a véleményét. Az ilyen levelekben ritkák a konkrét, objektív tények, míg az érzelmek és az indulatok szinte túlcsordulnak bennük. A személyes vélemény gyakran erős ítélkezésbe és ex cathedra kijelentésekbe megy át.
Megtérés – sokan a kifejezés alatt egyszerűen azt értik, amikor az ember hazaér. Luther Márton a 95 tétel első pontjaként azt írta, hogy a keresztény ember egész élete megtérés kell, hogy legyen. Talán közelebb kerülünk ennek megértéséhez, ha hazatérésként gondolunk rá. De honnan is kellene visszatérni, és mi legyen azután? Ezekről beszélget a három szolgatárs: Nagy Zoltán esperes Békéscsabáról, Lázárné Skorka Katalin Mezőberényből és Zsíros András gerendási lelkész.
Talán a legnehezebben érthető, a legkevésbé megfogható és a legvitatottabb tanítása a kereszténységnek a Szentháromság. Az egyház két évezred alatt nem tudta feloldani annak az abszurd „matematikai példának” a feszültségét, hogy 1 = 3. Nemcsak értelmezési különbségek, de szakadások és különutasságok is szegélyezték a Szentháromsághoz való hozzáállást a teljes egyháztörténet folyamán, egészen napjainkig. Ebben az adásban ismét magyarázzuk a magyarázhatatlant, mert Istenről nem lehet beszélni, de kell.
Idén február 7-től 14-ig tartott a házasság hete rendezvénysorozat. Interjúk, online beszélgetések, véleménycikkek tucatjai szóltak a házasságról a médiában, bátorítva másokat az életre szóló szövetségre, a gyermekvállalásra, a házastársi kapcsolatok ápolására, gondozására. De vajon mit üzen ez az eseménysorozat, mit üzennek az egyházak az egyedülállóknak? Hogy érzik magukat az ezredik „Most is igent mondanék” kerettel módosított Facebook-profilkép láttán azok, akiknek nem adatott boldog házasság? Ezeken a kérdéseken gondolkodtunk.
Mindennek ellen tudok állni, kivéve a kísértést – mondja az egyszeri vicc. De felismerjük-e, ha megkörnyékez bennünket, vagy csak utólag látszik, ha elbuktunk benne? Egyáltalán, mik lehetnek kísértések az életünkben, meg lehetne-e szabadulni tőlük, vagy lehet-e bármi hasznuk számunkra? Az Erős Vár Podcast 15. adásában erre keresi a választ a három szolgatárs: Nagy Zoltán esperes Békéscsabáról, Lázárné Skorka Katalin Mezőberényből és Zsíros András gerendási lelkész.
Gyerekkoromban nem voltam, hogy úgy mondjam, nagy olvasó. Míg öcsém szinte falta a Tarzan-könyveket, én szívesebben ütöttem el a szabadidőmet valami mással. Mindegy, csak olvasni ne kelljen! – gondoltam akkoriban, mígnem találkoztam a Nagy indiánkönyvvel. Szerelem volt első látásra, ahogy mondani szokás; szerelem volt első olvasásra, ahogy nem szokás mondani. Nem tudtam letenni, pedig a méretét tekintve igen súlyos könyvnek bizonyult. Bár néha csábított a gondolat, hogy abbahagyjam, nem tettem. Jól tettem. Nagyon lekötött Karl May fikciós világa, és mondanom se kell, a könyv olvasása után izgatottan vártam a filmes adaptációkat is. Az indiános filmek lelkes rajongójává és az olvasás ellenségéből az olvasás szerelmesévé váltam.
„Sok győzelmet vívtam életemnek minden rendiben ellenségeim felett, de az én legfényesebb diadalom az, mellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabadítottam.” 345 éve, 1676. február 11-én Michiel de Ruyter holland admirális, aki valóban számtalan tengeri csatában harcolt, megmentette huszonhat magyar protestáns prédikátor életét, akiknek hitük miatt gályarabokként kellett elviselhetetlen szenvedéseket kiállniuk.
Túrmezei Erzsébet 1912. február 14-én született. Az évfordulón D. Keveházi László nyugalmazott evangélikus lelkész gondolatait osztjuk meg.
„Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog.” (1Móz 1,26)
A végzős középiskolai diákoknak minden év januárjában dönteniük kell arról, hogyan tovább. 2020 szeptemberében 91 460 fő kezdte meg tanulmányait a felsőoktatásban. Vajon mekkora lesz idén ez a szám? Hogyan viszonyulnak most, a Covid-időszak alatt a fiatalok a továbbtanuláshoz, és melyek azok a szituációk, kérdések és problémák, amelyekre nem is gondolnánk, hogy egy napon szembesülünk velük? Kovács Gáborral, a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium iskolapszichológusával beszélgettünk.
Keresztényként bátran hangsúlyozhatjuk azt az igazságot, hogy Isten szent és magasztos kapcsolatként tekint a házasságra. Örömét leli két emberi szív egymásra találásában, szíve vágyik arra, hogy sikerüljön nekünk boldog házasságban élni. Ehhez azonban érdemes odafigyelni pár apróbb vagy fontosabb dologra. Ezeket gyűjtöttük most egy csokorba.
Újonnan induló sorozatunkban lelkészekkel találkozhatnak olvasóink, mégpedig „háttérmunka” közben: elsősorban arról kérdezzük őket, miként készülnek a prédikációra, s eközben milyen tárgyak veszik őket körül. Kovács Áronnal, a Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Egyházközség hitoktatásért, valamint gyermek- és ifjúsági munkáért felelős másodlelkészével a lelkészi hivatalban, íróasztala mellett beszélgettünk az istentiszteletre készülés egy-két műhelytitkáról.
„Mondjon legalább egy érvet, ami amellett szól, hogy megéri!” – biztatott barátságosan az anyuka, miközben kamasz lánya azzal a bujkáló mosollyal az arcán figyelte a – minden bizonnyal kipirult – homlokomon legördülő kövér izzadságcseppet, mint amellyel a professzor figyeli a szigorlatozó diák vergődését, aki végső tartalékait mozgósítja a hőn áhított elégséges megszerzéséért. Őszintén megvallva kicsit így is éreztem magam.
Százhúsz éve, 1901. február 6-án született Ordass Lajos evangélikus püspök neve a rendszerváltásig tabunak számított, még saját egyházában is.
Szinte már kellemetlenül sokat beszél az egyház a bűnről, mintha soha semmi nem lenne elég jó, amit teszünk. Természetesen nem erről van szó, de akkor hogyan érti a Biblia a bűn fogalmát, miért tekinti már az újszülött csecsemőt is bűnösnek, és hogyan tudunk megszabadulni ennek a ránk nehezedő súlyától? Erre keresi a választ a három szolgatárs: Nagy Zoltán esperes Békéscsabáról, Lázárné Skorka Katalin Mezőberényből és Zsíros András gerendási lelkész.
Nem tűnik hálás feladatnak a 2020. esztendő missziói mérlegét megvonni, hiszen ez az év nem a misszióról szólt egyházunkban. Legalábbis nem úgy, ahogyan azt mi előre elgondoltuk. Sok mindent terveztünk a hagyományos missziói napokon és konferenciákon túl: Szélrózsa találkozó Gyulán, Ez az a nap! fesztivál a Puskás Arénában, eucharisztikus kongresszus, úrvacsora éve, egyebek. Újra meg kellett tanulnunk a jakabi feltétel megkerülhetetlen igazságát: „Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.” (Jak 4,15) Latinul is gyakran idézzük: „Deo volente…”
Budapest – Gazdátlanul kóborló katonaló ér egy budai telefonfülkéhez. Bedugja fejét az üveg nélküli ablakon, tétovázik, majd enni kezdi a szélfútta telefonkönyvet. Később őt is horpadt tálakba sarabolják, s viszik az óvóhelyekre. Még meleg. Éhhalál ellen lesz, gyerekeknek. – GABNAI KATALIN ÍRÁSA A REVIZOR, KRITIKAI PORTÁLON.
Apám német nevét Jásdira magyarosította. Jányra, a nagyanyjáéra nem lehetett. Olyan divatjamúlt dolgokban hitt, mint a haza, a kötelesség és a férfias erőfeszítés.
Keresztényként a legfőbb forrás, amelyből hitünk és a mindennapok spiritualitása táplálkozik, a Biblia. Ha ránézek a saját Bibliámra, mégis már a lapok éleinek elszíneződéséből látszik, hogy gyakorló bibliaolvasóként sokkal többet forgatom az utolsó harmadát, az Újszövetséget. Persze Jézus az Újszövetségben szerepel, és keresztényként ő az igazodási pont. De tegyük a szívünkre a kezünket: nem csak ez az oka annak, ha elhanyagoljuk a Szentírás első felét. Mert bizony annyi nehezen emészthető, erőszakos vagy éppen – látszólag – felesleges tartalommal van tele, hogy az ember sokszor visszahőköl vagy elfárad az Ószövetség tanulmányozása közben.
Karácsonyi ajándékként került asztalunkra az Evangélikus Gyűjteményi Kiadványok új sorozatának friss kötete. Zvonarics Mihály dunántúli evangélikus püspök munkája Az Úr Vacsorája üdvösséges tudományának útába való rövid bemutatás címmel eredetileg „Csepregben nyomtattatott Farkas Imre által, maga költségén, 1643. esztendőben”. A modern kiadásban a szöveget igényes kísérőtanulmánnyal, tudományos apparátussal együtt vehetjük kézbe, a mai helyesírás szerint átírva is.
Nem mindegy, hogy reggelente mivel intonáljuk kezdődő napunkat. Többnyire rossz hírekkel vagy inkább Isten igéjével, az evangéliummal, örömhírrel. Jó öt éve valóban kincset lel, aki korán kel, azaz már hat óra előtt ébren van, és bekapcsolja a Kossuth rádiót. Az ilyenkor elhangzó mindössze kétperces napi imádsággal megalapozhatjuk az induló napot. A tömör lelki útravalót a történelmi egyházak vezetői „szervírozzák” ebben a hajnali órában. Egyikük, Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke mintegy kétszáz rádiós megszólalását nyomtatásban is közkinccsé tette a Kálvin Kiadó gondozásában.
Ferenc pápa Álmodjunk együtt – út egy jobb jövő felé című könyve olyan válságos időkben hív közös gondolkodásra, amikor okkal és joggal lehetnek álmatlan éjszakáink. Hiszen, ahogy az epilógusban olvashatjuk, „az emberiség egyik legsötétebb éjszakáján” szeretnénk túljutni. Ehhez kínál segítséget az egyházfő, aki szerint „a világ fordulóponthoz érkezett, a megpróbáltatás idejével néz szembe, amelyből vagy jobb emberekként kerülünk ki, vagy menthetetlenül visszacsúszunk egy áldatlanabb állapotba.” Itt az ideje az új látásnak, döntésnek és cselekvésnek!
Életvégi döntések járvány idején címmel szervezett egész napos interdiszciplináris konferenciát az ELTE Állam és Jogtudományi Kara. A tudományos ülés középpontjában jogi, etikai, orvosi és teológiai oldalról is a COVID–19 világjárvány miatt fellépő kérdések álltak. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem részéről Orosz Gábor Viktor tartott előadást.
A minap az egyik híradásban felfigyeltem arra a fél mondatra, ami azt taglalta, hogy a koronavírus okozta változások miatt a jövőkutatók elemzéseire támaszkodnak a gazdasági szakemberek... Jövőkutató. Ez a számomra újra felfedezett és magávalragadó kifejezés egy szakmát takar. Gyorsan gondolkodóba is estem azon, hogy ha arra adnám a fejem, hogy megint iskolapadba üljek, akkor ezt a társadalomtudományt szívesen művelném. Jövőkutató...
Kételkedés és hit – kizárják vagy erősítik egymást? Életünk során többször is átélhetjük, hogy elfog bennünket a kétség, bizonytalanná válunk, hogy helyes-e, amit teszünk, gondolunk, vagy akár hiszünk. De kell-e aggódnunk, ha hitünkben kérdőjelek jelennek meg, egyáltalán összefér-e egymással a kételkedés és a hit? Az Erős Vár Podcast adásában erre keresi a választ a hárman szolgatárs: Nagy Zoltán esperes Békéscsabáról, Mezőberényből Lázárné Skorka Katalin és Zsíros András gerendási lelkész.
Legyünk őszinték, elegünk van! A vírusból, a bezártságból, abból, hogy nem élhetjük megszokott, normális életünket. Nem mehetünk emberek közé, nem élhetünk társadalmi életet, nem ihatunk meg egy kávét egy étterem teraszán, és nem hajthatunk fel egy pofa sört a barátinkkal meccsnézés közben valamelyik csehóban. És elegünk van abból is, hogy nincs más téma, mint a Covid és minden, ami azzal áll összefüggésben. Szívesebben beszélnénk már akár az időjárásról is, a fociról, a politikáról, bármiről, csak ki ne ejtse valaki a száján még egyszer, azt a mondatot, hogy „a hatályban lévő egészségügyi előírások és távolságtartási szabályok betartásával” képzel el bármit is.
Sokszor tűnődőm azon, mi kell ahhoz, hogy jó anya legyek, mit kell máshogy csinálnom, miben kellene változnom, formálódnom. Hiszem, hogy az Isten kezéből kapott legnagyobb ajándék a gyermek! Csoda a fogantatástól a várandóságon és a születésen keresztül a növekedés minden egyes pillanatában. De vajon alkalmas vagyok-e arra, hogy ezt a nagy csodát megéljem, jól éljem, és vigyázzak rá egy egész életen át?
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház