A közelgő ünnep alkalmából arra kértük Fabiny Katalint, Kondor Klárát és Szemerei Enikőt, osszák meg olvasóinkkal egy-egy olyan étel receptjét, amely nélkül családjukban elképzelhetetlen a karácsony. Arra is kíváncsiak voltunk, honnan ered a recept, és miért fontos a család életében, hogy ezek az étkek az ünnepi asztalra kerüljenek. A három püspökné a felkérésnek készségesen eleget téve nemcsak frissiben elkészítette a szóban forgó ételt, hanem fotókon dokumentálta is az eredményt.
„De az angyalok nem fognak prüszkölni tőle?!” – kiáltott fel nyugtalanul Anna, amikor a szegfűszeggel teletűzdelt narancsokat az ablakpárkányra helyeztük. Néhány nappal jártunk 2016 karácsonya előtt, az adventi naptár „meglepetéscetlijének” értelmében ez volt az aznapi ráhangolódásunk az ünnepre, és nagylányunk azon aggódott, nem hátráltatjuk-e majd ezzel a karácsonyfa-állításban a mennyei hírnököket…
Nem, nem számoltam el magam… Tudom: az adventi koszorún négy gyertyát gyújtunk meg. A hagyomány szerint három lilát és egy rózsaszínt. De vannak, akik szerint létezik egy ötödik is. Ha a négy gyertyát szalag köti egybe, keresztet formálva a koszorú közepén, a kereszt metszéspontjába kerül az ötödik, amelyet csak karácsony vigíliáján helyeznek fel és gyújtanak meg. Egy hófehér, a tisztaság jelképe. A Krisztus-gyertya.
Újra küszöbön a karácsony! Már csak kettőt kell aludni. A vásárlási láz általában aranyvasárnapon tör a tetőpontjára világszerte. Természetesen reggeltől estig nyitva vannak az üzletek, bevásárlóközpontok, nehogy valaki ajándék nélkül maradjon. Az akciók áradata ugyancsak zenitre hág. Szinte egy lélek sincs, aki el ne csábulna valamely ígéretes ajánlattól. „Ez most tényleg megéri – hajtogatják sokan –, vissza nem térő alkalom, ki ne hagyjuk!” S talán az sem véletlen, hogy szép számmal vannak, akik ilyenkorra halasztják az ajándékok beszerzését…
Sokan ismerjük Heródes és a napkeleti bölcsek történetét, akik egy csillagot követve érkeztek egy távoli országból, hogy köszönthessék a zsidók királyát, aki akkor történetesen Heródes volt. Bár a Biblia sem királyoknak nem nevezi a bölcseket, sem a számukat nem említi, a közhiedelemben még mindig három királyokként tartjuk számon őket. A pásztorjátékok pedig a legtöbbször azt a konfliktust is kihagyják az előadásból, mely Heródes és a bölcsek között húzódott.
A visszhang gazdag jelentésű szó. Egyrészt ezzel jelöljük azt a jelenséget, amikor egy hangsor egy távolabbi felületről visszaverődik, és többször is hallható. Átvitt értelemben olyan személyt jelent, aki mások szavait, véleményét magáévá teszi, követi, hirdeti. Kifejezi továbbá a szó a másokban keltett érdeklődést, hatást is. A Luther Kiadó Visszhang című, immár harmadik kiadásban megjelent kötetében százhuszonhat kortársunk léleképítő fohászait találjuk, hogy segítségünkre legyenek (hit)életünk hol örömteli, máskor nehézségekkel terhelt időszakaiban. Az egyházi év, a hét, a nap minden szakára, a családi és közösségi élet számtalan helyzetére – a születéstől a koporsóig – találunk a könyvben olvasmányokat, imádságokat.
Hívogatok karácsonyra. Van, aki megígéri, és csendben reménykedem, hogy valóban oda is ér, ellentétben az előző évekkel, amikor szintén megígérte, illetve csak megígérte. De olyan is akad, aki felháborodva utasít vissza. Hogy képzelem, hogy éppen karácsonykor, ami egyértelműen a család és a szeretet ünnepe, ők elhagynák az otthonukat?!
Hogy micsoda tévképzetei lehetnek az egyik embernek a másikról, és mennyi társadalmi elvárásnak kell megfelelni például „kettős lényű és identitású” papnéként, azt a zenész és hittanár végzettségű, egyébként ötgyermekes édesanya és „szabadidejében” író lelkészfeleség, Füller Tímea nagyon is néven nevezi a Luther Kiadónál frissen megjelent kötetében. Az Egy papné titkos naplója a szerzőtől megszokott elbeszélői hangon, játékosan, de kendőzetlenül tárja olvasói elé a valóságot.
Krízisben lévő embertársaink megsegítésében a leleményes szeretet jó példáira mindig nagy szükségünk van. Mai írásomban ezért is osztom meg azt az élményemet, amelyet többedmagammal élhettem át a múlt évben Savonlinnában a finn testvérkerületi látogatásunk alkalmával. A helyi gyülekezetben egy olyan segítő szolgálat működik, amely az időskorban megözvegyült férfiak számára kínál lelki és életmódbeli támogatást – méghozzá főzőtanfolyam keretében.
Jó hazánkban és Romániában együtt emlékezni az 1989. december 22-én Temesváron történt forradalmi eseményekre. Dr. Harmati Béla nyugalmazott püspök felidézte nekünk néhány ezzel kapcsolatos személyes élményét.
Csendkirály már biztosan nem leszek. Megszólalok. Aki bújt, aki nem, itt vagyok. Emlékezem, tehát vagyok. Tíz éve Gáncs nagypapám egy csütörtök reggel elköltözött oda, ahol folyamatosan Bach muzsikája szól, és színről színre látható minden, ami fontos, minden, ami most, tükör által, csak homályosan.
Besorolok a balra kanyarodó sávba. Vált a lámpa, zöld jelzést kapunk. Nem jutok át zöldön, de még a következőn sem. Öt óra van, csúcsforgalom. Türelmetlen vagyok, időre mennék, kiszámítva indultam, félek, hogy elkések. Egy mögöttem levő autós már a sárgánál dudálni kezd, azt hiszi, ezzel siettetheti az előtte állókat. Türelmetlenebb, mint én.
Az Evangélikus Élet előző számában Mit tehet a szülő, ha bántalmazzák a gyermekét? címmel közöltünk írást. Gimnáziumi tanár szerzőnk ezúttal az oktatási intézményekben munkájukat végzők – iskolavezetők, tanárok, egyéb iskolai dolgozók, diákok – rendelkezésére álló számos lehetőségből, módszerből mutat be három rendszerszintű, az egész iskolát érintő prevenciós és intervenciós programot.
Ti miért szeretitek a karácsonyt? – tette fel a kérdést a népszerű fitneszguru a követőinek. A válaszok igen sokrétűek voltak az ünnepi zenéktől kezdve a forró csoki szürcsölgetéséig, megelevenítve a karácsonyi álmot, a meghitt, békés ücsörgést a hosszú téli estéken. Ezek azonban csak kedves velejárói ennek az ünnepnek – a karácsony igazi értelmét a jászolon, a bölcseken és a forralt boron túl kell keresnünk.
Egyházunkban legutóbb – november 23-án – a Pesterzsébeti Evangélikus Egyházközségben rendeztek regionális férfinapot Helyem van az asztalnál címmel. De miért is van olyan nagy igény az ilyen jellegű programokra? Mi az a spirituális többlet, amelyben a férfiak ilyenkor részesülnek? Írásunkban a férfiak hitéletét érintő kérdéseket járjuk körbe lelkigondozók segítségével, a férfiak gyülekezetben betöltött szerepétől a modern férfit érintő kihívásokig.
Amikor valakin elhatalmasodik a vágy, hogy megismerje családja múltját, az első forrástípus, amelyhez fordulni szokott, vagy amelyre a hozzáértők felhívják a figyelmét, az anyakönyv. Vaskos fóliánsokról van szó, amelyekbe évszázadok óta a teljesség igényével vezetik be minden megszületett, megházasodott és elhunyt ember adatait. Ez a gyakorlat ugyan egészen a középkorig nyúlik vissza, de igazán csak a reformáció évszázadában kezdték sürgetni a bevezetését.
Ádvent a várakozásról szól, azonban ez a fogalom az utóbbi időkben inkább negatív jelentéssel társult. Azonban, aki tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely a boldogsághoz vezet.
Ki is az a Mikulás? Mit kell tudnunk róla? Fabiny Tamás elnök-püspök rendhagyó áhítatában a Mikulás személyén keresztül mutat be nekünk egy sokkal fontosabb valakit. „Hát ti kinek mondotok engem?” (Mt 16,15)
Az abortusz megítélésében nincs konszenzus a világ számos társadalmában, így a magyarban sem – ám a keresztény egyházak és híveik körében sem. A művi terhességmegszakítás mint törvényi lehetőség az átlátható szabályozással együtt sem mentes az ellentmondásoktól és az etikai dilemmáktól. Írországban tavaly szavazták le az évtizedekig fönnálló teljes abortusztilalmat, ugyanekkor nagy viták folytak, polgári megmozdulások zajlottak a szintén szigorú abortuszszabályozású – és további szigorításokat kilátásba helyező – Lengyelországban is. Nem sokkal később az Egyesült Államok New York államában megszavazott úgynevezett reproduktív egészségügyi törvény hatására is feléledt a vita, aktuálisan pedig az észak-írországi jogszabály-módosítás kapcsán estek egymásnak az életvédők és a jogvédők.
Hiánypótlónak nevezhető a Napi ige – Lelki útravaló az év minden napjára című áhítatoskötet, amelyet egyházunk országos irodájának gyülekezeti és missziói osztálya, valamint a Luther Kiadó közösen gondozott. A szerzők a 2020-as bibliaolvasó Útmutató napi ó- és újszövetségi igéi alapján fogalmazták meg tömören gondolataikat. Többen is beszámoltak arról, milyen izgalmas feladatot jelentett számukra a megszokott prédikációs keretekkel szemben pár mondatban kifejteni mondanivalójukat, különös tekintettel arra, hogy egy-egy áhítat szerkezetéhez az igehirdető jelleg mellett az imádság és a napi áldás is hozzátartozik. Szerepelnek a könyvben az Útmutató havi igéi is, ezek elmélyítését rövid idézetek segítik.
Lényegre törő, a Biblia üzenetét elénk táró, ugyanakkor kortárs és pontos – így jellemezhetjük a budapesti Műcsarnokban látható, Egyszer volt, sokszor volt című kiállítást és a nemrégiben megjelent, Biblia – Az ősi történetek című kötetet. Serge Bloch és Frédéric Boyer több mint ötszáz oldalas kötete harmincöt ószövetségi történetet mutat be mintegy kétezer rajzon. A kiállítás látogatója a könyv fejezetei alapján készült animációs filmekkel találkozhat.
Ezt az egyszerű, bibliai erejű mondatot nem egy reformációi istentiszteletről hoztam magammal ezen az őszön: „Azért nem félünk, ha megindul a föld, ha hegyek rendülnek meg a tenger mélyén: a Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk…” – így idézi fel a reformációi istentisztelet zsoltára az evangélikusság születésénél tisztán hallható éneket. A mondat most klinikai helyzetben ért el engem, egy altatóorvos szájából. Azóta minél többet alszom rá, annál erősebben mozog bennem, nem hagy nyugodni.
Noha Luther Márton naponként szóról szóra elmondta a Miatyánkot, a Tízparancsolatot és a Hitvallást – vagy ahogyan szokásosan emlegetjük, az Apostoli hitvallást –, zsoltárokat, a saját bevallása szerint mégsem tudott úgy helytállni, ahogyan szeretett volna. Ezért szívesen vallotta magát mindvégig a káté gyermekének és tanulójának.
Amikor Erdélyre és magyar vonatkozású épített örökségére gondolunk, elsősorban a református, aztán az unitárius és a katolikus emlékek jutnak eszünkbe, az evangélikusok talán legutoljára. Az erdélyi evangélikusság, gondolnánk, „szász ügy”. Pedig csak részben az. Ami pedig az evangélikus templomokat illeti, bőven akad közöttük gyönyörködni- és megmentenivaló.
„A csend az Isten közelségében bennem kezdődő szünet” – vallja az 1935-ben született észt zeneszerző. Arvo Pärt nemcsak a modern egyházzenének, hanem a kortárs zeneirodalomnak is az egyik legmeghatározóbb személyisége. Előadásaiból és interjúiból a Rózsavölgyi és Társa Kiadónál jelent meg igazán izgalmas kötet.
A cím Michael W. Goheen Keresztyén misszió ma című kötetének egyik legizgalmasabb idézetére utal, amelyet Luther Mártonnak tulajdonít a szerző: „Az evangélium olyan, mint a ketrecbe zárt oroszlán: nem megvédeni kell, csak szabadon engedni.” Valójában ez lenne a misszió lényege – az evangélium kommunikálása. Ahogyan a kanadai missziológus, református lelkipásztor fogalmaz: „Az egész egyház az egész evangéliumot az egész világon az egész embernek viszi.”
Cikksorozatunk első részében beszámoltunk az egyházunk gyermek- és ifjúsági bizottságának égisze alatt zajlott átfogó kutatásról – Grendorf-Balogh Melinda angyalföldi másodlelkész, bizottsági elnök összefoglalója alapján –, és a legkisebbeknek szóló gyülekezeti alkalmakra vonatkozó eredményekről szóltunk. A második részben a kisiskolás korosztályra fókuszáltunk néhány ifjúsági munkában jártas pedagógus és lelkész megkérdezésével. A mostani, egyben befejező részben pedig a konfirmáció időszakának áttekintésétől eljutunk az egyetemista korosztályig.
Garai András gondolatait adjuk közre a 2020-ra kiadott evangélikus Útmutató megjelenése kapcsán: „Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!” (Mk 9,24b)
Mi jár a fejemben? – kérdezi tőlem a legnagyobb közösségi portál, mikor megnyitom az alkalmazást. Most éppen Gera Zoltán. Illetve az a csodálatos kép, melyet a 777 blog csapata közölt, de még inkább azok a kommentek, melyeket egyes finnyás emberek alábiggyesztettek. Persze igazságtalan lennék, ha azt mondanám, ők voltak többségben. Nem, mert Istennek hála, erős kisebbségben voltak.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház