Nem vagyok egy nagy fesztiválozó. A tömeget sem kedvelem, a hangzavart sem és az egyidejű programok gazdag kínálatából adódó frusztrációt sem: mivel nem lehetek egyszerre két helyen, biztosan kimaradok valami jóból. Éppen ezért lepődtem meg én magam a leginkább azon a lassan, évek alatt tudatosodó felismerésemen, hogy van számomra valami lenyűgöző, egyenesen megható a fesztiválok hangulatában.
„Az Úr az én pásztorom!” – szólt az ige a június 30-án elhunyt Sághy András lelkész testvérünk gyászjelentésén, és jelzi a sírkövön is földi nyughelyét. Annak a követségében járt, aki ezt mondta magáról: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.”
Teremtő Urának utolsó, ezúttal az örök hazába hívó szavát fogadta el Endreffy Jánosné, Mária diakonissza testvér százkettedik születésnapja előtt huszonhat nappal, július 3-án hajnalban, amikor csendesen elaludt.
Kapolcs mellett Taliándörögdön, Vigántpetenden és Monostorapátiban zajlottak július 20–29. között a 28. Művészetek Völgye programjai. Az idei fellépők között volt Hobo, Ferenczi György, a Bagossy Brothers Company, Csemer Boggie, Sebestyén Márta, Sebő Ferenc, Palya Bea, Szvorák Kati, a Kiscsillag, a Quimby, a Kaláka és még sokan mások… A kapolcsi evangélikus templomban és a közeli pincesor egyik pincéjében szervezett evangéliumi programoknak ebben a profi közegben kellett vonzónak, érdekesnek, egyben biblikusnak és megszólítónak lenniük.
„Isten szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől a végéig, amelyeket megalkotott.” (Préd 3,11)
A Nap ma reggel 6 óra 7 perckor kelt. Rendesen ezt a vízből szoktam nézni. Júniusban vagy júliusban, amikor még 5 óra előtt bújik elő az akali hegy mögül, már olyan magasan van, hogy inkább a partról nézem a nagy, vörös korongot, mert az aranyhidat innen szélesebbnek látom, mint a víz színéről. Csak akkor csobbanok, ha kellőképpen kigyönyörködtem magam.
„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” – „A bölcsesség kezdete az Úr félelme.” Tanévkezdés idején irányítsuk figyelmünket erre a két bibliai mondatra. Ezek jól összefoglalják azt, ahogy a hívő ember az ismeretek megszerzését és átadását, illetve általában a tudás forrását látja. Nem véletlenül lett a patinás fasori evangélikus gimnázium jelmondata is az utóbbi ige.
A nyár sokak számára a várva várt szünidő, a pihenés alkalma. Az elmúlt hetekben többen is nyaralásból visszatérve mesélték nekem élményeiket. Elgondolkodtam azon, hogy bár sok mindent láttak, megtapasztaltak, gyönyörű helyeken jártak, mégis fáradtabban érkeztek haza, mint ahogy elindultak. Nem is olyan egyszerű jól nyaralni, és ez nem anyagiak kérdése, mint első hallásra gondolnánk.
Kicsit haragudtam az Úristenre mostanában. Na, nem így nyilvánosan, hisz jó keresztény sose tenne ilyet, csak úgy magamban morgolódva. Több okom is volt rá, hogy morcos legyek. Egyrészt az imameghallgatásokkal volt egy kis gondom. Az rendben, hogy a közösség összefog, és munkát kér a munka nélküli tagoknak, gyermeket az arra vágyó házaspároknak, párt a társtalan fiataloknak. Na de nem kellett volna ezt mind egyszerre elintézni!
A Szélrózsa ifjúsági találkozók – hál’ Istennek – nem bővelkednek protokolláris formaságokban. A rendezvénysorozat ünnepélyes megnyitóitól eltekintve egyházunk lelkészi és világi vezetői ritkán kapnak megkülönböztetett figyelmet. Az általuk tartott előadásokra, avagy a részvételükkel (is) zajló programokra Bükön sem voltak feltétlenül többen kíváncsiak, mint bármi másra. Respektet inkább épp az táplált irántuk sokakban, hogy közönségként is jelen tudtak lenni rendezvényeken. Többen közülük kezdettől végig résztvevői voltak a Szélrózsa kötetlen közösségének: közvetlenül megszólíthatók – közvetlenül megszólítók. Három egyházvezetőt mi is megszólítottunk, tudván, hogy néhány szavas értékelő véleményük mindazonáltal a Szélrózsa jövőjére is hatással lehet.
Képtelenség lenne átfogó képet adni a büki Szélrózsa találkozó négy napjáról, hadd meséljek csak elejtett hangulatokról, gondolatokról, hátha bennük lesz a teljesség íze is…
„Minden az imával kezdődik. Ha nem kérünk szeretetet Istentől, nem lesz bennünk szeretet, és mi sem tudunk adni belőle másoknak” – olvashatjuk Teréz anyától abban a gyűjteményes kötetben, mely az imádság útján vezet végig minket.
Az idei Szélrózsa találkozónak látszólag nem túl szerencsés, a külvilág számára teljesen érthetetlen mottót választottak: „Mégis!” Se alany, se állítmány, se valami kapaszkodó, valami (meg)határozó szó, csak egy kötőszó. A táborba vezető útjelző táblákon, a nagyszínpad mögötti óriás transzparensen, a sátrak bemutatkozó tábláján, füzetlapokra nyomtatva, pólókra nyomva… Mégis, miről van szó?
Kaptam ajándékba egy kirakót a Lehetőségek Piaca egyik standjánál. Egy kör alakú puzzle-t, amely a Szélrózsa témáját és logóját ábrázolja. Egy kicsit olyan, mint maga a találkozó: sok-sok apró darabból, villanásokból, színekből és pillanatokból áll össze egy egésszé. Vannak köztük szavak és gesztusok, mosolyok és érintések, ízek és illatok is. Kiöntöm most ide, és mindenki hozzáteheti a magáét. Ha együtt összerakjuk, a sokféle darabkából kirajzolódhat egy nagy kép. Talán annak a képe, aki minden történés mögött láthatatlanul jelen van.
Szombat este van. Az áhítat most kivételesen a koncert után volt, hogy sok énekkel, imádsággal, gyertyával lecsendesítsen, és ráhangoljon a másnapi záró istentiszteletre. Mi is hamarabb térünk nyugovóra ma éjjel.
Azon a hétvégén, amikor ezeket a sorokat írom, Pride fesztivál volt Budapesten. Színes, hangulatos, határozottan vonzó. Szeretem a színes és hangulatos dolgokat, ez a fesztivál mégis elszomorít.
A Lutheránus Világszövetség Kölcsönös tanulás a vezetők cseréjén keresztül (Mutual Learning through Exchange of Leaders) elnevezésű projektjének a Magyarországi Evangélikus Egyházat érintő első lépéseként Fabiny Tamás elnök-püspök és Buda Annamária, az országos iroda diakóniai osztályának vezetője Nigériába látogatott. Útinaplójából – amelynek első részét előző számunkban közöltük – képet kaphatunk a nyugat-afrikai országról és evangélikusainak mindennapjairól.
A Kötőszó evangélikus közéleti blog 2015-ben azzal a céllal indult, hogy mi, evangélikusok megmutathassuk, mit gondolunk közéletről, társadalmi kérdésekről, teológiáról vagy kultúráról. Az online jelenléten túl a Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozón személyessé is tették a párbeszédet a blog szerkesztői: Élőszó címmel az esélyegyenlőség témájára felfűzött beszélgetéssorozatot tartottak.
Lassan, lomhán közelítünk még manapság is Magyarország sok évtizedes szocialista időszakához. Hosszabb ideig talán azért lehetett így, mert a ma élő nemzedékek jelentős részben kötődtek a társadalmi szocializáció szálain keresztül ahhoz a korszakhoz, amelyet a rendszerváltozás utáni években leginkább tagadni, mélybe nyomni, felszínes szlogenekkel ad acta tenni illett.
Ötvenkettedik alkalommal rendeztek nemzetközi ökumenikus szemináriumot a franciaországi Strasbourgban, az Ökumenikus Kutatóintézetben. Ez alkalommal a Fundamentalizmus mint ökumenikus kihívás címet kapta a nyolcnapos, július 2–9. között tartott nyári egyetem. Egyházunkat dr. Gáncs Tamás kelenföldi igazgató lelkész, biblikus teológus képviselte. Az ő szubjektív naplójegyzeteit közöljük az alábbiakban.
Amikor a „véletlen” ugyanahhoz a bibliai történethez egy másik igehirdetést hoz elénk a tallózás során, egészen más apropóból… A Vadosfai Evangélikus Egyházközség ugyanis megválasztott lelkészének, Fatalin Helgának az október 6-i beiktatására készül. Gyülekezeti újságuk frissen megjelent nyári számának beköszönő írásául ezért a lelkésznőnek az Északi Evangélikus Egyházkerület Igeidők című kiadványában megjelent áhítatát választották. A vadosfai „őrségváltáskor” a stafétát átadó Mihácsi Lajos lelkész elköszönéséből is idézünk, áldást kérve mindkettőjük életére.
Lehetséges játékkal fellépni a diszkrimináció ellen? A Budapest Esély Nonprofit Kft. által kidolgozott társasjáték bemutatja, hogy igen! Itt játékos formában ismerhetjük meg a különböző nemzetiségeket, a vallási kultúrákat és az egyenjogúságot úgy, hogy egyúttal a játék arra is megtanít minket, hogy mit jelent a másik ember tisztelete, és hogy milyen törvények szabályozzák az emberi együttélés békés lehetőségét.
Kihúzza a szőnyeget a nézők alól az Örökség rendezője. Nincs könnyű dolguk manapság a horrorműfaj rajongóinak. Aki igényes filmeket szeretne találni a sok olcsó ijesztgetésre és kizárólag az erőszakra építő darabok között, olyan érzése támadhat, mintha tűt keresne a szénakazalban. Éppen ezért öröm egy olyan gyöngyszemre bukkanni, mint az Örökség, mely a műfaj legjobb hagyományait viszi tovább, és helyenként csavar egyet a koncepción, hogy kellően frissnek hasson.
Dr. Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspökének gondolatai az evangélikus kórház alapításáról.
Ordass Lajos püspök halálának negyvenedik évfordulóján megemlékezést tartott augusztus 10-én a Farkasréti temetőben az Ordass Lajos Alapítvány. Az alábbiakban dr. Fabiny Tibor professzor igehirdetését olvashatják.
Negyven éve, 1978. augusztus 14-én hunyt el Ordass Lajos (született Wolf Lajos) mártírsorsú evangélikus püspök, a Lutheránus Világszövetség alelnöke, a kommunista terror megfigyelt és üldözött személye.
Adolf Hitler hatalomra jutásával egy időben Dietrich Bonhoffer evangélikus lelkész és teológus (1906–1945) csatlakozik az egyházon belüli ellenzékhez. Szembefordul az egyház és az állam feltétlen együttműködésének igényével, és az elsők között ismeri fel a zsidókérdést. Ebben az időben, nyolcvanöt évvel ezelőtt fogalmazta meg híres mondatát, miszerint késznek kell lennünk „nemcsak a kerék alá került áldozatokhoz csatlakozni, hanem önmagunkat a kerék küllői közé vetni”.
A hajléktalanság rendezése hosszú ideje megoldandó feladat hazánkban, nem mindegy azonban, honnan közelítjük meg a kérdést. A magyar közéletben nagy port kavart a legújabb alkotmánymódosítás, amely többek között tiltja az életvitelszerű közterületen tartózkodást. De megoldást nyújtana a problémára, ha a szállók kötelezően befogadnák ezeket az embereket? Továbbá alapvető kérdés számunkra az is, hogy keresztényként mi mit tudunk tenni értük.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Google+ oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház