Bécs – Külhoni magyar evangélikus testvéreinket kértük meg arra, hogy videós üzenetben számoljanak be nekünk arról, hogyan élnek, hogyan éreznek és gondolkodnak a koronavírus-járvány idején. Dr. Wagner Szilárd Bécsből, a 16. kerületi osztrák gyülekezet orgonája mellől jelentkezett be.
„Krisztusban szeretett testvéreim otthon a monitor előtt!” Bizonyára nem egy lelkész kezdte ezzel vagy hasonló megszólítással húsvéti igehirdetését az idei ünnepen. Merthogy voltak igehirdetések. Isten igéjét sokan sokféle módon, de egy Lélektől indíttatva hirdették és hallgatták hazánkban is. És ahogy az ország nagyon rövid idő alatt megtanulta a digitális oktatás fogalmát és mindent, ami azzal jár, úgy tanulja az egyház népe az online istentiszteleteket. Vasárnap délelőttönként egyre több lelkész jelentkezik be online igehirdetéseivel, élnek a közösségi média nyújtotta lehetőségekkel. Járatlan úton tapogatózunk; lehet, észre sem vesszük, de új műfajokat teremtünk.
Megható olvasói írás érkezett a postaládánkba. Dr. Bencze Rékában dédapjának pincenaplóját olvasva érlelődtek meg az alábbi gondolatok.
A bibliaolvasó Útmutató mai egyik igéjét olvasom Ézsaiás prófétától: „A sötétet világossággá változtatom előttük, a göröngyös utat egyenessé” (Ézs 42,16b). Az érettségizőkhöz – és persze családjaikhoz és tanáraikhoz – szólok ma reggel.
Most, hogy zárva vannak templomaink és istentiszteleti alkalmaink áttevődtek az online térbe, néhány gondolatban megosztom személyes tapasztalataimat. Az első hetekben kereső voltam az online lelki tartalmakban. Olyan hirtelen zúdult rám a sok videós istentisztelet, imaóra, bibliakör, hogy szinte úgy éreztem elveszek bennük. Csak kapkodtam a fejem, vagyis inkább kattintgattam ide-oda. Ennek következtében rövid időn belül megduplázódott közösségi oldalamon a mentett tartalmak felülete.
A Hogy tetszik lenni? kezdeményezés a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Fesztivál Önkéntes Központ együttműködésében jött lére. A program célja, hogy a karanténban magukra maradt, magányos idős embereknek nyújtsanak társaságot fiatal önkéntesek segítségével. A Hogy tetszik lenni? törekvés főszervezőjét, Nagy Rékát telefonon kértük, hogy meséljen nekünk a mozgalomról.
Budapest – A napokban jelent meg a Háló-sorozat harmadik kötete és tekintettel a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetre, 2020. április 28-án Fabiny Tamás elnök-püspök, Prőhle Gergely országos felügyelő, Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke és Mirák Katalin, a kötet szerkesztője, az MEE Tényfeltáró Bizottságának elnöke egy podcast adásban beszélgettek a könyvről, amelynek egyik szereplője dr. Harmati Béla. A nyugalmazott püspök ezzel kapcsolatban 2020. március 23-án íródott gondolatait juttatta el szerkesztőségünknek. Reméljük, hogy ha enyhül a járványhelyzet további, személyes beszélgetésekre is lehetőség lesz még a könyvvel kapcsolatban.
Budapest – A Luther Kiadó gondozásában jelent meg a napokban a Háló 3. kötete. Az újabb fejezetek a magyar állambiztonság és az evangélikus egyház kapcsolatából címmel megtartott könyvbemutatóra 2020. április 28-án 18 órakor került sor. Podcast adásunkban Fabiny Tamás elnök-püspök, Prőhle Gergely országos felügyelő, Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke és Mirák Katalin, a kötet szerkesztője, az MEE Tényfeltáró Bizottságának elnöke beszélgettek a könyvről és annak hátteréről.
Négy évvel ezelőtt úgy próbáltam a Fasorban ballagó három osztály számára emlékezetessé tenni ezt a napot – az egyikbe történetesen a fiam járt –, hogy a végzősök képeit színes kartonra ragasztva kifüggesztettem az aulában. A két évvel korábban érettségizett nagylányom iskolájából lestem el az ötletet. Azt próbáltam így kifejezni, hogy ballagnak ugyan, de nem mennek el. Itt maradnak, mert ide tartoznak.
Rómában, a császári palota egyik épületének falán található egy II. századi rajz. Egy gúnyos rajz. Egy keresztre feszített, szamárfejű alak előtt borul le egy bizonyos Alexamenosz. A felirat ez: „Alexamenosz imádja istenét”. Nyilván ez a bizonyos Alexamenosz keresztyén volt, és így gúnyolták ki hitét, és egyúttal az egész korai keresztyénséget. A kép pikantériája, hogy egyúttal ez az egyik legkorábbi Jézus ábrázolás.
Ma, amikor a koronavírus-járvány a generációk együttműködését felerősítette – és erre örömteli módon nagyon sok pozitív válaszreakció született – különösen fontos, hogy szembesüljünk azzal, hogy milyen szocializációs jegyek határozzák meg a különböző korcsoportokat. Steigervald Krisztián Generációk harca című kötete erre kimondottan alkalmas olvasmány.
Mit jelent az evangélikus Luther-rózsa? Részlet Fabiny Tibor írásából.
A közösségi médián keresztül jutott el hozzám – felháborodott keresztények kommentárjaival – egy karikatúra. Az – egyébként remekül rajzoló – grafikus műve a baloldali politikai sajtóban jelent meg. Az embernek első pillanatban összeszorul a torka. Miért is kell Jézust kipellengérezni? Gúnyolni húsvét után néhány nappal? Vagy bármikor? Miért kell provokálni azokat, akik hisznek benne? De nézzük csak meg jobban ezt a rajzot! Jézus a kereszten függ, a karikatúrának ezen a felén semmi kivetnivaló, semmi tiszteletlenség nem történik – a történelem legnagyobb botrányán, Jézus keresztre feszítésén túl. De azt már megszoktuk – vonhatjuk meg a vállunkat –, megszoktuk látni. Megszoktuk, hogy itt van velünk, hogy ennek a botránynak az árnyékában – és hisszük, hogy megtisztító fényében is – élünk.
Budapest – A kőbányai evangélikus gyülekezet lelkészét, Benkóczy Pétert a monitorra költözött filmklubjukról, a Balkonénekléshez való csatlakozásukról és az online istentiszteletek alakulásáról kérdeztük.
Heidelberg – Külhoni magyar evangélikus testvéreinket kértük meg arra, hogy videós üzenetben számoljanak be nekünk arról, hogyan élnek, hogyan éreznek és gondolkodnak a koronavírus-járvány idején. Fabiny Márton harmadéves teológushallgató ebben a tanévben a Heidelbergi Egyetem ösztöndíjasa. Most az ő beszámolóját adjuk közre.
Egy svéd kozmetikai cég februárban online felmérés keretében kétezer-négyszáz nőt kérdezett meg sminkelési szokásairól. Az eredmény sokkoló lett: négyből egy sminkkel az arcán fekszik le aludni, hogy a párja még éjszaka se láthassa az arcát szépítőszerek nélkül, hatvan százalék pedig fél órával előbb kel fel csak azért, hogy már sminkelt arccal köszönthesse partnerét. A megkérdezett nők kilencvenegy százaléka válaszolta azt, hogy ha új kapcsolatban él, átlagosan kettőtől négy hónapig terjedő időszak után meri először megmutatni a párjának smink nélkül az arcát. Addig ugyanis önbizalmat gyűjtenek ehhez.
Volt a pusztavámi gyülekezetünknek egy 10 éves, kis multifunkciós nyomtatója. Tudjátok, ami a nyomtatás mellett scannelni és fénymásolni is tud. Hosszú éveken át volt hűséges társam. Igaz, olykor biztatni kellett a nyomtatásra, olykor felrázni a tonert, hogy azt a pici festéket is kipréseljem belőle, olykor egy hátba veregetés indította el a nyomtatást. De kitartott mellettem, egészen a gyülekezeti terem pályázati papírmunkáinak végéig.
Ezekben a „szürreális” napokban az öröm maradt az a korlátlanul, korlátozás nélkül elérhető javunk, amiből soha nincs készlethiány. Nem kell lesétálni érte maszkban a sarki ABC-be, nem szökik föl az ára a csillagos egekbe, és nem tesszük ki magunkat semmiféle veszélynek, ha találkozni szeretnénk vele.
Már három hete minden alsós hittanórán a koronavírus témájával kezdtünk. Először nem tudtam elképzelni, hogy a csudába ilyen túlműveltek a gyerekek, de hamar kiderült, hogy ahol egész nap szól a tévé háttérzajként, ott ez hatalmas feszültséget okoz a kicsikben, akik érteni nem értik, viszont félni már tudnak tőle. Ezért ráírtam Kínában élő kedves ismerősömre, és azzal, amit ő mondott, nyugtatgattam a gyerekeket. Mindenki vigyázzon magára, amennyire csak tud. Egyen sok gyümölcsöt, zöldséget (inkább egye, mint hallgassa!), legyen friss levegőn, mozogjon eleget, hogy minél erősebb legyen a szervezete, és akkor, ha jönne egy járvány, nem marad sokáig beteg. A harmadik ilyen hittan után már készültem, hogy írok a szülőknek: beszélgessenek otthon el erről az egészről a lurkókkal, hiszen amiről beszélni lehet, az sokkal kevesebbet árt. Vagy kapcsoljanak át a tévén a magyarnóta-csatornára.
Helsinki – Korábbi cikkünkben Panu Pihkala, a Helsinki Egyetem teológiai tanszékének munkatársa nyilatkozott a „Remény és tettek” nevű projektről (LINK), amelynek célja, hogy modellt biztosítson a globális kérdések oktató-nevelő munkában történő feldolgozásához. A gyakorlatias megközelítésű modell elsősorban a klímaváltozás és a jelenséghez kapcsolódó érzések megvitatására szolgál, célcsoportként a felsősöket és gimnazistákat jelöli meg. A koronavírus miatt azonban a modell gyakorlati anyagainak egy részét átdolgozták, hogy az aktuális helyzetben is használhatóak legyenek.
Szomorú hír: elhalasztották a szeptemberre, Budapestre tervezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Személyesen is nagyon sajnálom, de bizonyára ezzel nem vagyok egyedül evangélikusságunk családjában. Érint ez minket evangélikusokat? Igen!
Az Evangélikus Országos Múzeumban február 18. és március 17. között volt látható a Konok és… című kiállítás, amely a kilencvenedik születésnapját ünneplő Konok Tamás tiszteletére nyílt meg. Sajnos az utolsó napokat és a zárórendezvényt elvitte a vírushelyzet. Így hát levélben köszönjük meg a festőművésznek a lehetőséget – írja a tárlat kurátora.
Néha a válságos helyzetek szülik a legújszerűbb megoldásokat. Az Evangélikus Országos Múzeumot új kiállításának rendezése közben érte a koronavírus-járvány. A tárlat összeállítói azonban az elkeseredés helyett másik utat választottak: március 26-án este virtuálisan, az interneten nyitották meg a „Pulszky Ferencz ajándoka” – Rézmetszet, gipsz, fénykép – fejezetek a műtárgymásolás történetéből címet viselő kiállítást, abban a reményben, hogy a művészet halhatatlanságával örömet és reményt tudnak csempészni a látogatók mindennapjaiba a rémület és a csüggedés időszakában.
Rendkívüli helyzetek rendkívüli szavakat hívnak életre. Ha néhány hónappal ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy „karantén”, „pandémia” vagy éppen „operatív törzs”, ezek számomra semmit sem jelentettek volna. Mára azonban az aktív szókincsünk részei lettek, és elkezdtünk az egyensúlyából kibillent hétköznapi életünkre találó, új kifejezéseket is alkotni. llyen az „érintésmentes” szó is, amelyet most már szinte mindenki arra a helyzetre használ, amikor a házhoz szállított ételt, csomagot anélkül veszi át a futártól, hogy vele közvetlen érintkezésbe lépne.
Mi, Krisztus-követők a megváltásunk szempontjából legfontosabb időszak, a nagyhét eseményeihez és a húsvéti üres sírhoz a böjti úton át érkezünk. Ebben az időszakban tudatosan rá szeretnénk hangolódni Urunk hullámhosszára. Bár különbségek vannak a hagyományokban és a szokásokban, de valamennyi közösség célja mégis mindenütt ugyanaz: elcsendesedni. Olyan helyet, helyzetet találni, ahol elhalkulhat a bennünket körülvevő világ hangosan zakatoló moraja, hogy jobban hallhassuk és érthessük Urunk hangját. A böjti időben általában több hétközi alkalmat tartunk gyülekezeteinkben, hogy ez is segítse az elcsendesedést és az Úrral való kapcsolatunk elmélyülését.
Tényleg azt akarjuk, hogy a járvány után visszarendeződjön az élet, és minden menjen ugyanúgy tovább? Mekkora pofon kell még nekünk, hogy megértsük, az az út nem visz előre?
A 2020-as év vezérigéje mintegy százegynehány nappal az évkezdés után egészen újszerű és megrázó olvasatot kínál. A beteg gyermekéért aggódó apa vallomása úgy cseng a fülünkben, hogy közben egy fél világ aggodalma vegyül a koronavírus-pandémia bennünket is elérő hullámaiba. A húsvétra hangoló, szent negyven nap szokásos motívumai helyett egy mindenkit érintő karanténszituáció és a vele együtt kibontakozó „karanténlelkiség” vette kezdetét.
A Credo magazin 2020. 1–2. számában Kertész Eszter verseit jelentette meg. Ezeket adjuk közre mi is.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház