Abban az évben, amikor egyházunkban általános tisztújítás zajlik, talán nem haszontalan áttekintenünk a gyülekezeten belüli presbiteri tisztségvállalás biblikus előzményeit, alapjait, jellemzőit.
Nagy áldása egyházunknak, hogy a presbiteri szolgálatot teológiai és gyakorlati oldalról egyaránt gondosan és nagy tudással támogató intézményeink, szakembereink munkálkodnak közöttünk évek óta. Az ő – jelen összeállításban olvasható – gondolataikhoz az egyházunk konkrét helyzetéből és teendőinkből adódó megfontolásokat igyekszem hozzáilleszteni.
Húsvét evangéliuma nem csupán az üres sír ténye, a feltámadás híre, hanem sokkal inkább annak a jézusi ígéretnek a beteljesedése, amelyet a Mester már halála előtt bejelentett tanítványainak: „Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai. De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.” (Mt 26,31–32)
Kedves Presbiter Testvérem! A cím megfogalmazza az alapelvet, amely egyházunk országos irodája működésének alapját, lényegét adja. Azért vagyunk, azon dolgozunk, hogy a gyülekezeti élet, a hitoktatás, az iskoláink, óvodáink, a diakóniai intézményeink működését, mindennapi életét segítsük. Döntéseket készítünk elő az országos presbitériumnak, a zsinatnak, és az így megszülető döntéseket hajtjuk végre. A gyülekezetek és az intézmények mindennapi élete adja a feladatainkat, általános megoldásokat keresünk a mindennapi élet kihívásaira. Munkánk sokszor a háttérben marad, de egy-egy feladatnál a gyülekezeti presbitériumok is közvetlenül találkoznak velünk.
Országszerte lezárultak a gyülekezeti választások, felügyelők, presbiterek százai kezdik meg vagy folytatják szolgálatukat. Ritka egybeesés, hogy az országgyűlési választásokra is ebben az időszakban kerül sor, így világossá válik az a kettős felelősség, amely minket, ennek az évszázadok óta demokratikusan működő egyháznak a tagjait terhel s egyben felemel.
Magazinunknak ez a tematikus száma a presbiteri szolgálatot helyezi középpontba. Ezzel is szeretnénk minden régi és új szolgálót személyesen is megszólítani. Amikor azt kérjük, hogy fogadják szeretettel ezt a lapszámot, akkor azzal a nem titkolt reménnyel is vagyunk, hogy minden szolgálattevő rendszeres olvasója lesz az Evangélikus Életnek.
Presbiternek lenni jó, pedig igen komoly kihívás, bizalmi „állás”, de megtiszteltetés is egyben, mert azt üzeni: a közösség valakit méltónak talált arra, hogy bízzon a tudásában, adjon a véleményére, a nagyobb döntéseket a szívére helyezze. Egyházunkban hatévenként van tisztújítás – ehhez kapcsolódva idén az Evangélikus Élet presbiteri különszámával szeretnénk segítséget nyújtani a presbitériumok régi és új tagjainak.
A Jóisten úgy teremtette az embert, hogy minden életfunkciójához örömöt rendelt. Nemcsak azért eszünk-iszunk, hogy vegetálva a testünket életben tartsuk. A szomjoltáson túl élvezzük az ételek-italok ízét, illatát, nem is beszélve az ünnepi, megterített asztal esztétikai élvezetet is nyújtó tálalásáról. Fajfenntartásunk sem csak ösztönös kielégülés. Sőt! Jó érzéssel tölt el még a büntetésből ránk mért, orcánk verítékével végzett munka is.
Ma, 2018. április 26-án igazi botrányt, ráadásul az egyházat érintő világbotrányt kell az olvasóval megosztanom. Ne gondoljon senki anyagi vagy erkölcsi visszaélésekre vagy valamilyen pikáns politikai tartalomra. A kereszt botrányáról szeretnék szólni, napra pontosan ötszáz évvel azt követően, hogy Luther feltette a kérdést: Ki a kereszt teológusa?
„Szita István alkotásai amellett, hogy együttműködésre késztetik a szemlélőjüket, mégsem kötik meg. Szabadon engedik elmerengeni, asszociálni, ringatózni az elevenen lüktető áramlásban, melyben egymástól elválasztott formák által behatárolt színek, a belőlük épített alakzatok úgy nyúlnak, zsugorodnak, mozognak, olyannyira humanizáltak, hogy nemcsak emberi alakokat, gesztusokat, de érzelmeket, konfliktusokat, élményeket, izgalmakat, tragédiákat és a megvilágosodás pillanatait is hozzájuk képzelhetjük” – mondta a budapesti Négy Évszak Klubban 1986-ban megrendezett kiállítás megnyitóján Haulisch Lenke művészettörténész, a 19–20. századi magyar festészet kiváló ismerője, aki évtizedekig kísérhette figyelemmel az autodidakta festő életét, és számos alkalommal segítette őt abban, hogy festészeti tudását fejleszteni tudja.
Sok oka lehet annak, ha valaki elhagyja a felekezetét, gyülekezetét: például költözés, házasságkötés, helyi botrányok, elhalászás. Az ökumené idejét éljük. Évszázados küzdelmek, harcok, sok esetben vérontások után végre azt keressük a másik felekezetben, ami összeköt bennünket. Erre sarkallja az egyházakat az államegyház korszakának elmúltával a tömeges elvilágiasodás és közömbösség is. Ma nem az a legnagyobb kérdés, hogy ki milyen felekezetű, hanem az, hogy egyáltalán keresztyén-e, tartozik-e gyülekezethez, gyakorolja-e a hitét.
Idén április 2-án a húsvétot ünnepeljük, ami teljesen rendjén való. Ha azonban olvasóink aznap látnak valahol egy kékbe öltöztetett parkot, egy kékkel kivilágított épületet vagy egy kék zászlócskákkal vonuló kis csapatot, akkor jusson eszükbe: az autizmus spektrumzavarral élők világnapja is van.
Budapest – Hatodszorra kiemelt érdeklődést kiváltó témára invitáltak Budapesten a Szólj be a papnak beszélgetéssorozat szervezői. Az egyház és a szex kérdésköréről telt ház előtt vallott két katolikus, egy evangélikus és egy baptista lelkipásztor április 16-án a Zappa Caféban. Gombkötő Beáta, a budapesti Evangélikus Egyetemi Gyülekezet lelkésze egyedüli nőként ült a két katolikus pap, Fábry Kornél és Michels Antal, valamint az előző alkalmakról már ismert Boros Dávid baptista lelkész mellett. A beszélgetést Martí Zoltán, a 777 blog főszerkesztője moderálta.
Még a jól működő gyülekezetekben is törvényszerű, hogy bizonyos időszakokban néhányan kilépnek. Ha azonban arra vagyunk kíváncsiak, hogy ma miért hagyják el egyházunkat olyan sokan, a legjobban tesszük, ha őket magukat kérdezzük. Most a válaszok közül ötöt mutatunk meg.
Szoktuk mondani, hogy „…na, ezt is a legjobb kedvében teremtette a Jóisten!” Nos, ha valamire igaz ez, akkor a Balatonra százszorosan. Már látható a mozikban a tóról és páratlan természeti csodáiról készült, több mint egy órás természetfilm, mely eddig alig látott perspektívákból és bámulatba ejtő részletességgel mutatja be a Balaton nyaralók előtt ismeretlen arcát. Kritika.
Néhány évvel ezelőtt egy török faluban a helyiek horrorfilmbe illő jelenetnek lehettek szemtanúi. Végignézték, ahogyan a legelésző nyájból egy kiváló bárány a közeli sziklafalról a mélybe veti magát, majd ezerötszáz társa követi őt. Ahogy a helyiek leértek a sziklafal aljához, egy hatalmas gyapjúhegyet találtak: négyszáz bárány odaveszett, de gyapjukkal megmentették a többi, utánuk érkező állatot. Tragikomikus eset: vajon mi történhetett? Mit hallhatott onnan lentről az az egy szerencsétlen, ami után levetette magát a mélybe, és maga után vonzotta a többit is? Hol volt a pásztor, akinek vigyáznia kellett volna rájuk?
A Nemzeti Múzeum április végéig tartó kiállításán két „Mi lett volna, ha”-életúttal ismerkedhetünk meg, egy kitalált szereplővel és sok-sok önmagában is jelentést hordozó tárggyal, amelyek saját jelentésükön kívül is tökéletesen passzolnak a történetbe, különféle színekkel felruházva az amúgy is izgalmas múzeumi kalandot. És persze végig jelen van a történelem, mely egyedüli valós szereplőként adja a hátteret az utazáshoz.
113 évvel ezelőtt, 1905. április 11-én született József Attila. Születésnapja 1964 óta a költészet napja hazánkban. A magyar lírát ünnepeljük a 20. század egyik legnagyobb magyar lírikusának születésnapján.
Guillermo del Toro, a gótikus horrormesék mestere ismét a rendezői székbe ült, hogy egy újabb sötét, de elbűvölő filmmel örvendeztessen meg minket. A víz érintése egy nem mindennapi szerelem történetét meséli el, és komoly esélyekkel indul az idei Oscar-díj-átadón.
A Bibliában kétszáznál is több alkalommal esik szó a borról, a növények közül pedig a szőlőről tesz említést legtöbbször a Szentírás. Fontos tudni, hogy a keleti népeknél a bor fogalma legtöbbször nem az erjedt, hanem a frissen préselt, édes, alkoholtartalommal még nem bíró szőlőlevet jelentette, így a bibliai szóhasználatban a bor leginkább az általunk szőlőléként ismert italnak felel meg.
Alig néhány napja jelent meg Garth Davis Mária Magdolna című filmje, a kritikusoktól és a nézőktől már kapott hideget-meleget, néhányan egy Jézus életéről szóló újabb sikertelen adaptációt látnak benne, mások a feminista teológia egyik mérföldkövének tartják. Tud-e még valami újat mutatni a Jézus női apostoláról szóló alkotás, és ha igen, miben áll az erőssége?
Szent György napjától, április 24-től kapták a megbízatásukat a juhászok, gulyások, hogy majd Szent Mihálykor, szeptember 29-én elszámoljanak. Nagytarcsán ebben a tavaszi-nyári időszakban már naplementével szólt az estharang.
Sokan és sokat idézik a Nobel-békedíjas baptista lelkész beszédét, amely 1963 őszén hangzott el az amerikai fővárosban. A Capitoliumon negyedmillió ember – feketék és polgárjogi törekvéseikkel rokonszenvező fehérek sokasága – hallgatta a lelkipásztor átszellemült szavait: „I have a dream...” – Van egy álmom… Lincoln elnök hatalmas szobránál a később meggyilkolt King tiszteletes arról szólt, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat nagyszerű szavaival annak idején az ország minden lakosa számára egy kötelezvényt állítottak ki. Kiderült azonban, hogy Amerika a feketéknek hamis csekket állított ki, mert számukra a tételek fedezet nélkülinek bizonyultak. Martin Luther King nem volt hajlandó elhinni, hogy csődbe jutott az igazság bankja, ezért hát elmentek Washingtonba, hogy „beváltsák a csekket”.
Erdélyi református lelkész barátaim kérésére írom le a püspökválasztással kapcsolatos tapasztalataimat. Korábbi választások alkalmával is kaptam már biztatást, felkérést, de egyik esetben sem vállaltam a jelöltséget.
Ma van bolondok napja. Az áprilisi tréfák napja, amikor megvicceljük egymást, és kikiáltjuk április bolondját. Nem véletlen, hogy idén húsvét éppen bolondok napjára esett, mert valójában húsvét ünnepe minden évben bolondok napja. Megbotránkoztatónak hangzik? Csak épp annyira, amennyire húsvét üzenete is szükségszerűen az.
„Jézus erre ismét ezt mondta nekik: Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket." (Jn 20,21)
Holokauszt. Nyugat-európai protestáns gyülekezetben szolgáltam néhány hónappal ezelőtt. Különös közösség a hazától távolra szakadtak csapata. Mindenkinek egyéni, sajátos története van. Az idősebbek még a háború idején vándoroltak ki, mások ’56-ban. A fiatalok általában jobb megélhetést keresnek a kontinens gazdagabb felén.
Drámai visszaszámlálásban él az afrikai kontinens egyik legnagyobb városának, a közel négymilliós Fokvárosnak a lakossága. A korábbi számítások 2018. április 21-re, az újabbak április 12-re jelzik azt a napot, amikor teljesen elfogy a város vízkészlete, és a vízszolgáltatás leáll… Több mint száz éve nem tapasztalt szárazság van azon a vidéken, ráadásul a település is gyorsabban és nagyobbra nőtt, mint amekkorához a víztározókat tervezték.
Húsvét 2018 – Az idei húsvéton egy idézettel és az ahhoz fűzött rövid gondolattal igyekszünk az olvasóknak az elcsendesedésben segíteni.
„A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől.” (Jn 20,1)
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Google+ oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház