Budapestre utaztunk a kisfiammal. Felülvizsgálatra mentünk, hogy megállapítsák: továbbra is autizmus spektrumzavara van. Korán kellett kelni, a papírok érvényesítéséért messzire kell utazni. Ráadásul az utazási kedvezményét igazoló kártyája otthon maradt a rohanásban. Évente egy-két alkalommal tudjuk csak használni, most ez is pluszköltség, akárcsak a napi iskolába hordáshoz a napi nyolcvan kilométer út, a nem helyben tanulás miatt elmaradó ingyenes füzetcsomag, a speciális igények miatti kiadások.
A zsoltárok a Biblia egyik legnépszerűbb olvasmánya, amelyet gyakran adnak ki önálló könyvként is. Ezért esemény minden friss fordítás, amely újabb felfedezéseket kínál. Különösen is figyelemre méltó, ha olyan bencés szerzetes a fordító, mint Simon Tamás László OSB, aki 2015-ben már megörvendeztetett minket egy remek Újszövetség-fordítással. A zsoltárok közös olvasása, éneklése, a zsolozsmázás a bencés szerzetesi közösségek mindennapi lelki kenyere, de protestáns istentisztelet sem képzelhető el zsoltárolvasás vagy -éneklés nélkül. Vajon miért ilyen fontos számunkra ma is ez a több ezer éves, igencsak vegyes műfajú, tartalmú, hangulatú versgyűjtemény?
„Most kell eldönteni, mit szeretnél, szorgalmasan tanulni, jól érettségizni, és nem lesz probléma az egyetemi felvételinél” – hányszor hallottuk ezt a mondatot az érettségi előtt? Szinte minden áldott nap elmondják egy végzős gimnazistának, hogy ha most jól tanul, jól teljesít, akkor nem lesz probléma, sínen lesz az élete. Pedig nincs rá semmi garancia, mert ha fel is vesznek a vágyott egyetemre, attól még korántsem biztos, hogy végül szeretni is fogod a választott szakmát, sőt elképzelhető, hogy a tervekkel és álmokkal ellentétben akár már egy év múlva a világ teljesen más pontján fogsz teljesen más életet élni.
Dunnántúli Harangszó című újságunk felelős szerkesztőjétől a címadással kijelölt feladatot teljesíteni csak részben tudom. Ugyanis a kérdésre nem tudok úgy válaszolni, hogy a püspök szót olyan kifejezésnek tekintsem, amelyet bizonyos távolságtartással elemezhetek. Csak egészen személyesen tudok erről szólni.
A2 0. század első felének magyar szobrászatában jelentős szerepet játszó művész, Lux Elek (1883– 1941) neve mára sajnos kevesek számára cseng ismerősen. A szomorú tényt némiképp magyarázza, hogy Lux köztéri alkotásainak jelentős része áldozatul esett az 1944–1945-ös magyarországi pusztításoknak, a második világháborút követő politikai és ideológiai változások pedig nemcsak „szem előtt lévő” műveit, de művészeti hagyatékát is megtizedelték, és számottevően hozzájárultak a kitűnő művész egész munkásságának méltatlan elfeledéséhez. Ezért különösen fontos és örömteli, hogy a magyarországi szobrászat kiváló ismerője, Prohászka László művészeti író a nemrégiben megjelent könyvében tudományos igénnyel feldolgozta, és a tőle megszokott olvasmányos stílusban mindenki számára hozzáférhetővé tette a szepességi szász (cipszer) családból származó művész sokrétű és gazdag életművét.
2013-ban került a mozikba A The Physician (németül: Der Medicus, magyarul: Az orsvosdoktor) című német filmdráma, amely a 11. század vallási viszonyaiba is betekintést enged. A Noah Gordon regénye alapján készült film a fiatal angol Rob Cole történetét meséli el, aki anyja halála után, árva fiúként egy borbélyhoz szegődik, akitől némi betekintést nyer az orvoslásba. Ám elégedetlen a tanultakkal és úgy dönt, bármily veszélyes is, keresztényként keletre utazik és kitanulja az akkori világ legképzettebb orvosánál a fejlett orvoslás tudományát.
A nyíregyháza-mandabokori evangélikus gyülekezetbe járok hosszú évek óta, és ifjúsági tag vagyok, azonban egy évvel ezelőtt nagy fordulatot vett az életem. Az Úr Budapestre szólított, Zuglóban kaptam állást területi védőnőként. Hosszú és imaharcokkal teli út vezetett idáig, de így az egy év távlatából nézve a történteket, úgy látom, hogy valóban tökéletesen elő volt számomra készítve minden!
A Vikingek című sorozat után felüdülés, apró csemege volt a napokban a Norsemen eddigi két évada, melynek minden percét imádtam. A film alapreceptje egyszerű: egy apró viking falucskában járunk 790 környékén, ahol az erőszakkal teli mindennapi életet a mai modern gondolkodásból vett szófordulatok, párbeszédek, cselekedetek fűszerezik. Vajon sikerülne-e túlélni a zord, viking világban a mai PC norvégoknak? – Néhol spoilerrel!
Ha indítanánk egy szavazást a közösségi médiában arról, hogy vajon mely szavak, fogalmak legfontosabbak a kereszténységben, akkor a top 10-ben minden bizonnyal ott lenne a szeretet. Nem véletlen, hiszen a Biblia azt írja: „aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet” (1Jn 4,8)
Március közepén, amikor a kijárási korlátozás fogalma távoli hírből a mindennapok valóságává vált hazánkban, templomaink kapui is bezártak, az orgonák is elcsendesedtek. A lelkészek és a papok többsége azonban megtalálta a módját, hogyan szóljon a híveihez az interneten, a közösségi oldalakon. De vajon miként tekint a jövőre az egyház a vészhelyzet végeztével? Képesek leszünk-e visszatérni megszokott hétköznapjainkhoz? Mit tanultunk az elmúlt hónapokból? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Fabiny Tamás, egyházunk elnök-püspöke és Hodász András római katolikus pap a Bonum Tv június 16-i adásában. A beszélgetést Gégény István, a Szemlélek.net internetes értékmagazin főszerkesztője vezette.
Ez év elején úgy tűnhetett, hogy kialakul az egyházzenei jegyzet negyedéves ritmusa, és lassacskán sorozattá állnak össze a feljegyzések. A koronavírus-karantén közbeszólt, így most 2020 első fél évének fontosabb történéseit, folyamatait próbálom összegezni.
Szerte az országban száz másodpercre megszólaltak a templomi harangok, közöttük sok evangélikus is június 4-én, a trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulóján.
Aszód – Az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium, Általános iskola és Kollégium címzetes igazgatója, dr. Roncz Béla osztotta meg gondolatait a nemrégiben elhunyt Nagy Tamás építészről.
2020-ban minden héten honlapunkon is közzétesszük a Napi ige – lelki útravaló az év minden napjára című kötet vasárnapra írt elmélkedését. Adjon öt percet magának, hogy minden napja barátságosabb és teljesebb legyen!
Mennyire a köznyelv részévé vált az öngyilkossággal való poénkodás, amely szokás a saját (valljuk be, olykor nem is annyira fájó) szenvedéseink érzékeltetésére szolgál. Egyszerűbben: másoknak nyavalygunk és versengünk az önsajnálatban. Pedig ha azt mondjuk, hogy valószínűleg közel háromszor annyi ember szokott öngyilkosságban meghalni Magyarországon évente, mint amennyi koronavírusban elhunyt van mostanáig az országban, akkor talán picit az arcunkra fagy a mosoly.
Bernhard Schlink A felolvasó című regényében nagyon lényegre törően fogalmaz a halogatásról és a döntésről: „Azt gondoltam – mondta Michael –, ha elszalasztjuk az alkalmas időpontot, ha túlságosan sokáig elmulasztunk valamit, ha valaki túl sokáig nem kap meg valamit, az mindig túl későn jön, még akkor is, ha végül energikusan vágunk bele, és örömmel fogadjuk. Vagy nem létezik olyan, hogy túlságosan késő, csak késő van, és a késő mindig jobb, mint a soha? Nem tudom” – szól az idézet.
A nevelési-oktatási intézményekben a március – szokásosan – az 1848-ban történtek felidézésének időszaka. Így az idén is megjelentek a márciusi ifjak portréi a folyosókon, de ki gondolta volna, hogy egészen május végéig ott is maradnak...
Egy vidéki presszóban kávézva akaratlanul hallottam, amint a szomszédos asztalnál két nő beszélget. Egy fiatalabb, huszonéves és egy középkorú. Nagyon lelkendezve osztották meg egymással a William Paul Young A viskó című könyvének olvasása kapcsán szerzett élményeiket. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy Istenről, megváltásról, örök életről értekeztek. Nem volt bátorságom megszólítani őket, de jó érzéssel töltött el, hogy találkoztam emberekkel, akik Jézust szeretik.
Atya, Úr, Isten! Gyakran használjuk ezt a kifejezést, ha valami nagyon meglepő vagy nagyon megrendítő dolog történik életünkben. Pedig az Atyaisten nem meglepő, nem is megrendítő. Épp ellenkezőleg: a világ leghétköznapibb valósága. Noha senki sem látta, senki sem érinthette, senki sem kerülhetett hozzá igazán közel a történelem évezredes útján, mégis azt tapasztalhatja a figyelő ember, hogy nap mint nap közelebb van hozzánk, mint bárki a családunkból, a munkahelyünkről, a gyülekezetünkből.
A levéltárak mélyén még számos olyan feltáratlan családi, személyi dokumentumgyűjtemény található, amely sokféle szempontból lehet tárgya a történetkutatásnak. Ez alkalommal egy ilyen érdekességet mutatunk be, amely a Radvánszky család sajókazai levéltárának irategyüttesében lelhető fel.
A tanárnőnek van egy babája, úgy hívják, Peti. Peti baba benne van már a korban, negyvenhat éves, és a barátjával, a kicsit fiatalabb Suzanne-nel egy éjjeliszekrényen lakik, az éjjelilámpa vet rájuk esténként fényt. Szeretnek ott üldögélni, de néha azért jó kimozdulni.
Az egyes gyülekezetek története az egyháztörténet-írás legrégebbi tradíciói közé tartozik. Hiszen egy-egy egyházközség esetében mindig egy könnyen megragadható történetről van szó, amely a gyülekezet alapításával kezdődik, és általában kronologikus rendben haladva mutatja be az adott egyházközség gyarapodásának, fejlődésének, külső vagy belső okokból eredő nehezebb időszakainak történetét az adott szöveg jelen idejéig.
Az elmúlt hetekben az interneten, a közösségi médiában ezerszámra láthattunk egy Covid-19-re – azaz az új koronavírusra – utaló hashtaget [kettőskeresztből és az azt követő szóból vagy szavakból álló címke, amely lehetővé teszi, hogy egy kattintással megtaláljuk az azonos témáról szóló tartalmakat – a szerk.]: #weareallinthistogether – azaz mindannyian, együtt, kivétel nélkül benne vagyunk. A pandémia és a vele kapcsolatos, egész világot érintő korlátozások összefoglaló kifejezése lett ez. És a gyászé éppúgy, mint a reményé.
Koczor György evangélikus lelkész áhítata elhangzott a Kossuth Rádió Erős vár a mi Istenünk! című műsorában 2020. július 6-án.
Ki foglalkozzon a roma gyermekekkel, ha nem én? Tette fel a kérdést Ittzés Szilvia, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium volt angoltanára és osztályfőnöke.
2020-ban minden héten honlapunkon is közzétesszük a Napi ige – lelki útravaló az év minden napjára című kötet vasárnapra írt elmélkedését. Adjon öt percet magának, hogy minden napja barátságosabb és teljesebb legyen!
„…akik azt mondjátok: »Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk, és nyereséget szerzünk«, azt sem tudjátok, mit hoz a holnap.” (Jak 4,13–14)
Életének 69. évében elhunyt Nagy Tamás Ybl építészeti díjas, Prima díjas építész, a MOME volt tanszékvezetője, egyetemi tanára, a kortárs építészet egyik legkimagaslóbb alkotó egyénisége és gondolkodója, számos középület és templom tervezője. Benczúr László Ybl díjas építész, az Északi Evangélikus Egyházkerület tiszteletbeli felügyelője az alábbi gondolatokkal emlékezik az építészre, barátra.
Mindent egy jó fotóért! – szól sokszor a szakmai mondat. De egyházi esküvőn is igaz ez az állítás? Volt olyan fotós, aki hasra vetette magát az oltárnál, vagy éppen nekidőlt a fiatal lelkésznőnek a megfelelő felvételért – meséli személyes tapasztalatait Pethő Judit lelkésznő. De gondoltunk-e már arra, hogy esik mindez a lelkésznek vagy az ifjú párnak? Ki a főszereplő egy ilyen szertartáson, és végül mi marad meg emlékként?
Gáncs Péter nyugalmazott evangélikus püspök gondolatai a Kossuth Rádió Erős vár a mi Istenünk! – Evangélikus félóra adásában hangzottak el, 2020. július 6-án.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház