Bencze András, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspökhelyettesének gondolatait adjuk közre.
Ott hagytuk abba, hogy erős az Isten, nincs neki semmi lehetetlen. Nem lehet vele szembeszállni, illetve nem érdemes. Amikor a jeruzsálemi vezetők üldözni kezdték Jézus követőit, egy közismert rabbi – Gamáliél – tanácsolta nekik, hogy hagyják őket. Ugyanis, ha a mozgalom nem Istentől van, úgyis meg fog szűnni magától, ha pedig Istentől van, akkor ők úgy fognak feltűnni, mint Isten ellenségei. Ez ma is így van! Minden mozgalom, klub, párt megszűnt, meg fog szűnni – az egyház pedig nem azért marad meg, mert különb emberek alkotják, hanem azért, mert Isten ezen a törékeny „cserépedényen” keresztül szeretné az evangéliumot közvetíteni.
Kovács Áron 2011-től szolgált a Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközségben. 2018. augusztus 5-én az alábbi igehirdetéssel búcsúzott a gyülekezettől. Kovács Áron a lelkészi szolgálatot a Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Egyházközségben folytatja.
A múzeumok éjszakája a kezdetektől hatalmas érdeklődésnek örvend. Idén már a tizenhatodik alkalommal szervezték meg a Szent Iván éjjeléhez legközelebbi szombaton, több mint ezer programmal, vidéki és fővárosi múzeumok aktív részvételével. Az Evangélikus Országos Múzeum a felújítás ideje alatt kimaradt az eseményből, de tavaly hatalmas lendülettel tért vissza. Ez évben egy egyedülálló anyagot bemutató kiállítás megnyitóját is a rendezvény napjára időzítették a budapesti Deák tér lutheránus szigetén.
A kora délelőtti rekkenő hőségben, a konyhakertgyomlálás szünetében testvéreim vidáman dagonyáztak a színig telt esővizet gyűjtő hordóban. Vakáció ide vagy oda, a gyerekek nem játszhatták végig a napot. Míg az asszonyok brigádja nagy GEV-ládákba szedte a paradicsomot a „lucsni földeken” vagy az uborkát a paszoviszkán, a férfiak többsége Pesten dolgozott. A gyerekeknek is ki volt adva minden napra valami munka. Így volt ez nálunk is.
Gyerekkorom óta kedvelem a sport világát. A verseny izgalma, az eredmények, a győzelem mindig is foglalkoztatott. A játékok terén is így gondolkoztam, legyen szó társasjátékról, célbadobásról, vagy éppen fociról. A sport játék! Örömmel, jókedvvel végzett tevékenység, ahol a végén valahogyan mindenki győztes.
A kétévente megrendezésre kerülő Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó hagyományosan egyházunk legtöbb embert megmozgató rendezvénye. Idén sem volt ez másként. A cikkekben, kiértékelésekben, beszámolókban jönnek majd az egzakt számok a résztvevőkről, programgazdagságról, áhítatokról, előadókról stb. Ezek a számok növekedést mutatnak és örömteliek!
Houston – Kérlek, egy kicsit csukd be a szemed, képzeld el egy átlagos napod. Csak nagy vonalakban, minden szokással, berögződéssel együtt. És most képzeld el mindezt hétórás időeltolódással, egy másik kontinensen, több mint nyolcezer kilométerre a hazádtól, kizárólag ismeretlen emberek között, közel egy hónapig. Egyszerre elképesztő és ijesztő, igaz? Azonban valami, valami nem is olyan apró dolog mintha megszüntette volna a távolságokat, a kontinenseket és a különbségeket. Ez a valami egymás és Isten szeretete volt. Nekem ebben volt részem 2018. június 15. és július 9. között Amerikában. De hadd legyek egy kicsit konkrétabb, hogy megpróbáljam átadni mindazt, amit a Magyarországi Evangélikus Egyház küldötteként átélhettem ott.
„Halljátok meg az Úr igéjét, Izráel fiai! Pere van az Úrnak az ország lakóival, mert nincs igazság, nincs hűség, és nem ismerik Istent az országban.” (Hós 4,1)
Egy műalkotásnak akkor van értelme, ha valamilyen módon reagál az élet lényegére vagy a történelem eseményeire. A budapesti Térszínházban június 16-án ilyen alkotást láthattak a nézők: az irodalom, a zene és a színház találkozásaként létrejött a Búcsúfia című előadás, Bucz Magor zenés színházi oratóriumának bemutatója, Bucz Hunor rendezésében. A dátum nem véletlen: hatvan éve, 1958-ban éppen ezen a napon végezték ki az 1956-os forradalom miniszterelnökét, Nagy Imrét és társait.
„A jókedvű adakozót szereti és megáldja az Isten!” Emlékszem, gyerekkoromban nálunk a gyülekezeti alkalmak végén minden hirdetés ezzel ért véget. Saját keresettel nem rendelkező tizenéves voltam még, ennek ellenére feltűnt, hogy ez a refrén mennyire hangsúlyos a közösségben. Szó se róla, igei, de nekem azért alaposan meggyűlt vele a bajom az évek során. Így a mi gyülekezetünkben nem hangzik el heti rendszerességgel ez a mondat, csak ha valóban ez a témája egy igehirdetésnek.
Vasárnap, röviddel a déli harangszó előtt a kijelölt presbiterek az aznapi perselypénzt számolják a gondnoki hivatalban. Két istentisztelet volt aznap, a második végeztével kinyitják az összes templomi perselyt, és vászonzacskókba gyűjtik a tartalmukat. Az irodában pedig kiborítják az asztalra, és válogatják, úgy, ahogyan kell. Elnézem, időnként előkerül az érme- és bankókupacból egy-egy lejárt pénz, egy régi jugoszláv dinár és olykor-olykor egy kabátgomb is. Persze, a zsebek mélyéről véletlenül is előkerülhetnek ezek a tárgyak, de a kisördög azt súgja, kedves testvérünk azért dobta be ezeket, hogy hallják a többiek: koppant!
Miért érdemes napjainkban is ragaszkodnia az egyháznak a személyes gyónáshoz? – Tubán József evangélikus lelkész gondolatai az evangélikus magángyónás mai gyakorlatáról.
Baranka György a rendszerváltás előtt koreai nyelvű evangéliumokat vitt Észak-Koreába, egyfajta szent tudatlanságban afelől, hogy mekkora kockázatot vállal ezzel. Hite szerint Isten Phenjanban is munkálkodott azért, hogy az evangéliumok célba jussanak. Az evangélikus lelkész visszaemlékezését olvashatják.
„A magunk sötét barlangjaiban, örvénylő veszedelmek közt mi is megtapasztalhatjuk, hogy Isten nem hagy minket magunkra. Az emberarcú Isten, Jézus Krisztus a mi segítőnk, aki mentőalakulatot küld értünk. Ennek tagja talán egy kedves családtag, az emberi hangot megütő lelkipásztor, a lelkiismeretes orvos vagy egy figyelmes szomszéd.” Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök jegyzete – elhangzott 2018. július 15-én a Kossuth Rádióban.
100 éve, 1918. július 14-én született a modern filmművészet egyik legnagyobb hatású egyénisége, Ingmar Bergman. Összeállításunkban Bergman-idézeteken túl evangélikus lelkészek vallanak a svéd rendező filmjeivel kapcsolatos gondolataikról.
Malomkő vagy irgalom? Az eltűnt és bántalmazott gyermekek világnapja volt május 25-én. Hazánkban is több ezer gyermek tűnik el évente. Egy részük soha nem kerül elő.
Idestova kilenc esztendeje annak, hogy a fancsali evangélikus gyülekezet hagyatékából szerencsés módon előkerült egy 18. századi latin nyelvű forrás. Az 1719–1763 között Fancsalon szolgáló lelkész, Clementis János naplójának lefordíttatására az egyházközség pályázatot nyújtott be a Magyarországi Evangélikus Egyház Gyűjteményi Tanácsához. A bírálóbizottság a kérelmet egyhangúlag támogatásra méltónak találta, és 2010 elejére dr. Gyulai Éva tollából meg is született a kitűnő fordítás.
Füller Tímea novellája egy csendes, fiatal fiú történetén keresztül példázza, hogy egy ifjúkori bűn elkövetője hogyan kaphat szárnyakat attól a közösségtől, amely a bűne ellenére nem kitaszítja, hanem... de nem mondom tovább, olvassák el!
Hajlandó volna alkut kötni az ördög ügyvédjével? Eladná a lelkét egy áhított célért? Határhelyzetekben úgy tűnik, a válasz nem egyértelmű. Paolo Genovese olasz filmrendező 2016-os nagy sikerű, formabontó, Teljesen idegenek című filmjével vált ismertté. A rendező újabb, pszichológiai-filozófiai kérdéseket feszegető alkotása A Hely címmel került a mozikba.
Hetven év múltán elevenítsük fel ezt a léleképítő módszert, hogy szemtől szemben Jézussal, sokakat elérve, együtt imádkozhassunk népünk ébredéséért és egyházunk megújulásáért a reformáció második félezredének kezdetén!
Brassó – Kevesen ismerték. A legtöbben nem is hallottak róla. Haláláról a brassói többségi sajtó sem írt. Noha ő volt a 20. század legavatottabb szász levéltárosa, helytörténésze. Ha ugyan szabad helytörténészként aposztrofálni azt, aki az elmúlt fél évszázad egyik legjelentősebb vallási, ideológiai, oktatási folyamatának, a reformációnak a kezdeteit kutatta ott, ahonnan az Erdély-szerte kisugárzott.
Idén százhetven éves a honvédség, az 1848–49-es szabadságharc evangélikus hőse, Görgey Artúr honvéd tábornok pedig kétszáz éve, 1818. január 30-án született. Május utolsó vasárnapján, a magyar hősök emlékünnepén országszerte megemlékeztek honvédő katonahőseinkről.
Átisteníteni a világot. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Missziói Bizottságának tagjai Miskolcra utaztak, hogy az evangélikus lelkészi hivatalban találkozzanak a helyi felekezetek lelkészeivel, előkészítendő az októberi missziói napot.
Az Andrási Andor – aki maga is a Sztehlo-gyerekek közé tartozik – és Laborczi Dóra által szerkesztett könyv tulajdonképpen portrékötet. A megszólalók nemcsak arról mesélnek, hogy miként élték meg gyerekkoruk ezen időszakát, hanem a későbbi sorsukról is értesülünk.
„A dolgozatban egyszerre veszi nagyító alá a láthatatlant és láthatót, felerősítve mindkettő önálló, autonóm és megkérdőjelezhetetlennek tűnő világát” – fogalmazott Mézes Zsolt doktori értekezéséről az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) tanévzáró ünnepi ülésén Seresné dr. Busi Etelka. Alábbiakban a Valláspedagógia Tanszék egyetemi docensének laudációja olvasható.
„A doktori értekezés az ószövetségi teológia tárgykörén belül egyszerre vonja be az olvasót a bibliai hermeneutika fölöttébb érdekes világába, ugyanakkor a kultúra–társadalom–teológia izgalmas párbeszédébe is” – fogalmazott Verebics Éva Petra doktori értekezéséről az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) tanévzáró ünnepi ülésén Varga Gyöngyi. Alábbiakban az Ószövetségi Teológia Tanszék vezetőjének laudációja olvasható.
Az egyházak Európa-szerte csalódottságuknak adtak hangot az Európai Unió csúcstalálkozóját követően, amely javarészt a migráció kérdésével foglalkozott. Torsten Moritz, az Európai Egyházak Migrációs Bizottságának (CCME) nemrég megválasztott főtitkára kritizálta az Európai Tanács június 28-i ülésének döntéseit: „A csúcstalálkozón ismét elszalasztották a lehetőséget arra, hogy megvitassák, miként lehet minden fél számára sikeres a menekültek érkezése és integrációja. Ehelyett illuzórikus tervekről egyeztettek, hogy kívül tartsák az embereket a kontinensen.”
„A sokféle hangjelzés közül azonban egy volt, melyet a falu apraja-nagyja nagyon komolyan vett. Ez pedig a félre vert harang vészjelzése, mely rendesen árvizet vagy tűzvészt jelentett.” Győri András Timótheus visszaemlékezését olvashatják.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Google+ oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház