Ha az 1849-es szabadságharcra, illetve annak végkifejletére gondolunk, többnyire az iskolai évekből rögzült képek jutnak eszünkbe: Cegléden toborzó Kossuth, Világosnál a fegyvert letevő Görgey, kivégzőosztag előtt térdelő Batthyány és az aradi tizenhármak vesztőhelye. A szabadságharcot azonban nem csak politikusok és tábornokok vívták. A végzete mindenkit egyaránt utolért.
Szilveszter délelőtt István bácsi feltette az okulárját, és felütötte a kalendáriumot. Mielőtt az évkönyv izgalmas történeteit kezdte volna olvasni, a naptárban kikereste a vásárnapokat. A nagytarcsaiak többnyire Gödöllőre, Kókára vagy Gyömrőre jártak. Sokan pedig a közeli Pécelre, egyrészt mert ez volt legközelebb, másrészt mert ott az nem vasárnap, hanem szombaton volt. Akkor még komolyan vették a harmadik parancsolatot: Szenteld meg az ünnepnapot! Így aztán István bácsi egy vastag irónnal be is karikázta azt a májusi szombatot, amelyen majd meg fogja venni a lószerszámokat Pécelen.
Nehéz Stuart Máriához hasonló, emblematikus és ismert karakterekről filmet forgatni, hiszen – nem számít spoilerezésnek, ha eláruljuk a köztudott végkifejletet, miszerint – Erzsébet királynő huszonöt év fogság után a trónbitorló fejét vetette. Mária élete azonban az elfogatása pillanatáig szerfelett kalandos volt, és igencsak itt volt már az ideje egy olyan filmnek, amely bemutatja ezt a szakaszt, és kicsit az ő személye felé részrehajló. A Két királynő (Mary Queen of Scots) című filmet január végétől játsszák a hazai mozik.
Az Amerikai Evangélikus Egyház (ELCA) Good Gifts, azaz „Jó ajándékok” programja régóta foglalkozik az ajándékpiac megreformálásával. A kampány célja, hogy ajándékaink kreatív és jelentőségteljes módon ne csak nekünk okozzon örömet, hanem a rászorulóknak is. Valentin-napi akciójuk alkalmából malacot, méheket és gyümölcsfamagokat lehet adományozni.
Szeverényi János országos missziói lelkész jegyzetei az Evangélikus Élet magazinban.
Mit tennél, ha a saját szemeddel látnál megtörténni egy csodát? Erre a kérdésre válaszol Örkény István a Nincs semmi újság című egypercesében, és válasza nem túl derűlátó. A novella szerint ugyanis a legtöbben az égvilágon semmit nem tennénk másképpen csak azért, mert csoda történt a szemünk előtt.
„Nem haragszom hát Pál apostolra, mert spoilerezik. Ezzel, a végső cél elárulásával, a cél megmutatásával ébreszti fel reménységünket, erősíti hitünket, bátorít kitartásra, a hit harcának megharcolására, hiszen most már tudjuk: megéri. Jézus feltámadt, és elkezdődött az új világ születése. Megkezdődtek a világ szülési fájdalmai. A vége jó lesz. Akkor hát minden jó. Ami meg rossz, az időleges. Elmúlik. Kibírjuk.” Meditáció február hónapjának igéje alapján.
Sopron – A soproni evangélikusság mindig is igyekezett kincseit megőrizni, ápolni és gyarapítani. Az egyházközség múzeummal, levéltárral, illetve ősnyomtatványokat is őrző könyvtárral is büszkélkedhet. Ez utóbbinak a történetét mutatja be írásunkban a Soproni Evangélikus Egyházközség Gyűjteményeinek vezetője.
Az evangélikus és református felekezetek közel állnak egymáshoz lelkületben, teológiában, megjelenésben. A keresztyén felekezeteket felszínesen ismerők össze is keverik őket. A protestantizmus jól elkülöníthető a katolikus irányzatoktól mind megjelenésében, mind teológiájában és szervezeti felépítésében, és még inkább így volt ez a reformáció korában. A protestáns irányzatok között viszont képlékenyebb a határ. A különbségekkel és hasonlóságokkal gyakran a protestáns gyülekezeti tagok sincsenek tisztában, sőt ilyen irányú kérdések hallatán még a lelkipásztorok is zavarba jöhetnek.
Mínusz tíz fok volt. Az egy hete lehullott hópaplanon szikráztak az alacsonyan delelő februári nap sugarai. A határ néma csendjét csak lépéseim csikordulása töri meg, amint a szűz hóban törtetek fel a dombra. A látóhegy tetején a néhai fakilátó tövében lévő sűrű kökénybokrok menedékében meghúzódó citromsármánycsapat fel is rebben e zajra. Már megbántam, hogy megzavartam nyugalmukat, ezért nem a domb gerincén haladok tovább, hanem lekanyarodom az új szőlők alatti dűlő felé.
Fekete zászló leng a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület budapesti anyaházán a kilencvenöt éves korában elhunyt Major Erzsébet testvérre emlékezve. Többről van szó egy hűséges asszony elvesztésénél: az anyaház utolsó diakonissza lakója halt meg. Gödöllőn él még Tornyos Mária testvér, ám ebben a hűvösvölgyi otthonban immár elnémultak a diakonisszák imái.
Békesség! Kevés olyan szó van, amelyet értelméből úgy kiforgattak, és amellyel úgy visszaéltek a történelem folyamán, mint ez. Igaz, helyesebb lenne ezt a mondatot többes szám első személyben fogalmaznunk, hiszen sokszor részesek voltunk és vagyunk mi is ebben.
1989. január 28-án Pozsgay Imre nyilatkozata 1956-ról mint népfölkelésről óriási belpolitikai változást hozott hazánk és benne az egyházak élete számára. Hosszan lehetne elemezni az úgynevezett 1956-os események történeti előzményeit és következményeit, és az értékelések, geopolitikai-társadalmi kutatások még ma sem fejeződtek be.
Közhely, hogy rohanó világban élünk, néha mégis a legtöbbet emlegetett szófordulatok hordozzák a legnagyobb igazságokat. Nehezen adjuk oda az időnket, valószínűleg a pénzünknél is jobban ragaszkodunk hozzá, mégis kifolyik az ujjaink közül. Nincs időnk egymásra, magunkra, Isten pedig sokszor csak az utolsó a sorban. Tudatosság nélkül szinte lehetetlen kilépni ebből a körből – hogy sikerüljön, abban a papíralapú, úgynevezett évtervező füzetek is segíthetnek.
Az ökumenikus imahét kellős közepén ért el a hír: kigyulladt a református teológia kollégiuma, egy ember életét vesztette.
„A megváltást, Jézus Krisztus halálának, feltámadásának és visszajövetelének ígéretét nem lúgozhatjuk ki a bibliai üzenetből. Jézus Krisztus megváltó, mindent helyreállító kegyelme nélkül (1Kor 15,28), csak úgy, önmagában beszélni az igazságosságra való törekvésről utópia, emberi erőlködés, kirakat, önbecsapás, hazugság” – fogalmaz Steinbach József református püspök. Eredmények és kihívások. Mit jelent az ökumené a 21. században? – tettük fel az ökumenikus imahét kapcsán a kérdést a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének, akinek válaszát itt olvashatják.
Az immáron évtizedes múltra visszatekintő Sztehlo Gábor-ösztöndíj mellett ez évtől egy új, Schedius Lajosról elnevezett támogatási rendszer is segíti egyházunk oktatási tevékenységét. Az elképzelés sokféle impulzus nyomán született meg.
„Az ökumené, a teljes egység csakis odafentről kapott ajándék lehet” – fogalmaz Székely János római katolikus püspök. Eredmények és kihívások. Mit jelent az ökumené a 21. században? – tettük fel az ökumenikus imahét kapcsán a kérdést a szombathelyi megyés püspöknek, akinek válaszát itt olvashatják.
Unni vasárnaponként ott ül a kiskőrösi templomban, rendszerint a harmadik padban. Kezében az Evangélikus Élet legfrissebb száma kinyitva. Még az istentisztelet előtt átfutja az újság tartalmát. Előtte az énekeskönyv, az énekek kikeresve. Unni várja, hogy megszólaljanak a harangok, majd az orgona, és elkezdődjék az istentisztelet. Na és? Mi ebben az érdekes? Hát az, hogy Unni nem magyar: norvég.
Természetesen ez így nem szerepel a Tízparancsolatban, de nem kell túl élénk, elrugaszkodott fantázia ahhoz, hogy úgy érezzük, a „Ne tégy hamis tanúbizonyságot felebarátod ellen” parancsolat ezt az esetet is lefedi. Keresztényként pedig talán még nagyobb a felelősségünk abban, hogy ne terjesszünk ellenőrizhetetlen tartalmú és hátterű híreket, mert szinte biztos, hogy hazugságot osztunk meg.
Sok éve már annak, amikor egy kedves, idős férfival beszélgettem arról, miért nem jár templomba. „Ne értsen félre – mondta. – Tudom én, hogy gyarló vagyok, de nehezen viselem, ahogy minden héten addig szorongatják jelképesen a torkomat a bűneim miatt, míg már majd beleszakadok. Aztán meg odalöknek egy mondatot a kegyelemről, mint egy agyonkínzott kutyának valami csontot. »Nesze, mehetsz, ne mondd, hogy nem szeretünk.« De én mondom. Ez nekem olyan kegyetlenség, amit nem kívánok se hallgatni, se támogatni.”
„A 21. század nagy kihívása az, hogy az óvatos barátkozást és a mosolydiplomáciát képesek leszünk-e mély, érdemi párbeszédre változtatni” – fogalmaz Szemerei János evangélikus püspök. Eredmények és kihívások. Mit jelent az ökumené a 21. században? – tettük fel az ökumenikus imahét kapcsán a kérdést a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspökének, akinek válaszát itt olvashatják.
Száznégy évvel ezelőtt, 1914 karácsonyán történt Észak-Franciaországban, a nyugati fronton. Az első világháborúba minden hadviselő fél azzal az optimizmussal kezdett bele, hogy néhány hónap alatt elérik a céljaikat, aztán új alapokon folytatódhat minden. II. Vilmos német császár egyenesen azt mondta, hogy „mire a levelek lehullanak, katonáink hazatérnek”. De nem tértek haza.
Írásomban a liturgia fontosságára szeretnék rámutatni. Gondolataimat serkentette Kocsis Fülöp görögkatolikus püspök előadása, melyet a budavári evangélikus szabadegyetemen tartott. Az a kérdés izgat, hogy vajon mennyire vesszük komolyan a liturgiát.
„Megosztottságunk ma már eget verő botrány” – fogalmaz Orosz Atanáz görögkatolikus püspök. Eredmények és kihívások. Mit jelent az ökumené a 21. században? – tettük fel az ökumenikus imahét kapcsán a kérdést a miskolci megyés püspöknek, az ő gondolatait olvashatják.
A magyar közönségnél is elsöprő sikert aratott, nagy ötletű, kis költségvetésű olasz film, a Teljesen idegenek remake-jének, azaz újrafeldolgozásának jogaira magyar virtussal csapott le a többek között a Szabadság, szerelem című filmet is rendező Goda Krisztina. Így a spanyol, a francia, a görög és a török változat után december 6-án bemutatták a hazai mozikban a film BÚÉK című magyar változatát is. Az eredetiség – műfajból következő – hiányán túllendülve arra keressük a választ, mitől lett vagy épp nem lett magyar ez az újraalkotás.
A One of the 500 elnevezésű számítógépes játékban a Bibliáról van szó, melyben a professzionális grafikának köszönhetően a többi játékhoz képest a játékos itt sem szenved semmiben hiányt. Amin Josua 31 éves teológusdoktorandusz kereken 7 millió eurós produkciós költséggel számol.
A mikor először láttam Mariska nénit, azt gondoltam, hogy rőzsét szedegető cigány asszony. Megkértem, hadd készítsek róla néhány fotót. Elsőéves fényképésztanuló voltam, tizenöt éves. Miután elkészültek a felvételek, beszédbe elegyedtünk, majd természetes kedvességgel hívott be a plébániára. A bátyja volt Steib János dobozi plébános. Mindketten betöltötték már a nyolcvanadik életévüket.
Az Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózata (European Network Remembrance and Solidarity – ENRS) éves emlékezetkutatási konferenciájának rezüméje szerint a valóságunk múlttal és jövővel kapcsolatos vágyai, azaz a társadalmi képzelet terén sosem voltunk szekulárisak. A legmeggyőzőbb előadók legalábbis arra élezték ki mondandójukat, hogy a modernitással kapcsolatos általános felvetés, miszerint a szent és a profán örökké elváltak egymástól, valójában nem történt meg, elválásuk legalábbis semmiképpen sem nevezhető általánosnak. A politika mindig az irracionalitás terepén mozgott, és a vallásos diskurzust vagy felhasználta, vagy módszertanát kisajátította – különösen akkor, amikor a múlt számára fontos újraértelmezésén dolgozott. Beszámoló a konferenciáról, azaz a kortárs emlékezetkutatás vallással kapcsolatos aktuális problémafelvetéseiről. A cikk végén rövid interjút olvashattok Geneviéve Zubrzyckivel, a konferencia főelóadójával.
Ha a család külföldön él, netán a világ másik felén, vagy a gyászoló beteg, és nem tud részt venni rokona temetésén, Nagy-Britanniában a délnyugat-angliai Cornwall Funeral Services temetkezési vállalat vezetője tud megoldást: vállalkozása az elhunyt barátai és rokonai számára extra szolgáltatásként élő közvetítést sugároz a temetésről az interneten keresztül.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Google+ oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház