A fiataloktól folyamatosan halljuk a különböző „hbr-eket”, azaz a hárombetűs rövidítéseket. Tavaly nyár óta az én szótáram is bővült egy újabbal, az ECC-vel. A feloldása European Christian Convention, amely a harmadik szó miatt nem is annyira könnyen fordítható magyarra.
Tizenhat éves voltam 1987-ben. Az ország októberben tele volt plakátokkal, amelyek azt hirdették, hogy nagy ünnepre, világrengető történelmi esemény kerek évfordulójára készülünk. Beleborzongtam a gondolatba, hogy mekkora felhajtás lesz itt harminc év múlva, amikor nem a hetvenedik, hanem a századik jubileumot ünnepeljük – mert azt az ünnepet már akkor sem szerettem.
Az új év első Égtájoló-cikkének írására készülve megakadt a tekintetem a püspöki hivatal előterében felállított, immár „lejárt”, úgynevezett rollup plakáton, amelyen a reformációi jubileum felé vezető tematikus évek kulcsszavai olvashatók. 2010: nyilvánosság, 2011: szabadság, 2012: nők, 2013: tolerancia, 2014: kultúra, 2015: oktatás, 2016: nemzet, 2017: ünnep… De miről fog szólni 2018?!
Egy korosztály, akik gyülekezeteink holtterében vannak, néha látjuk, néha pedig szem elől tévesztjük őket. Beszélünk róluk, de bizonytalanok vagyunk, hogyan beszéljünk velük. Hogyan viszonyuljunk a híres Y generációhoz, azaz a mai egyetemista és fiatal felnőtt korosztályhoz? A mai magyar valóság a kivándorlással és a fogyó falvakkal, a pezsgő egyetemi városokkal sajátos képet fest erről a korosztályról. Hogyan élik ők meg a hitüket, és mi az, amit várnak ma az egyházaktól az Y generációsok?
„Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az Úr most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled!” (Ruth 1,16–17)
Ma (2018. január 28-án – a szerk.) van az ökumenikus imahét utolsó napja. Majdnem úgy fogalmaztam, hogy ma ér véget ez az időszak. Az imádkozást azonban nem hagyhatjuk abba, sőt január harmadik hete után megújuló erővel folytathatjuk. „Szüntelen imádkozzatok!” – írja Pál apostol. Ennek jegyében érdemes megtalálnunk azokat az alkalmakat, amikor egyénileg vagy közösségben megszólíthatjuk Istenünket, és folyamatos párbeszédben maradhatunk vele.
„Olvasd egyre szent Bibliád, szent Bibliád…” – hangzik a régi hittanos ének, de könnyű azt mondani! Hiszen sokszor még a legelszántabb keresztények sem tudják, hogyan is kell pontosan olvasni a Bibliát. Most adunk néhány tippet, mit tegyél, ha elakadnál az első oldalak után.
Miként arról az Evangélikus Élet utóbbi lapszámai is híven tanúskodnak, a jubileumi esztendő programsorozatának legjelentősebb eseményei Magyarországon is a reformáció „születésnapja”, október 31. köré sűrűsödtek. Olyannyira, hogy csupán egy képaláírás erejéig tudtunk utalni arra, hogy míg protestáns felekezeteink lelkészi vezetői természetesen egyházaikban szolgáltak, a nevezetes napon hazánk a legfőbb közjogi méltósággal képviseltette magát a Lutherstadt-Wittenbergben rendezett központi emlékünnepélyen. A Németországban élő Makovitzky József nyugalmazott professzor személyében azonban olyan magyar is akadt a résztvevők között, aki naplófeljegyzéseit magazinunk rendelkezésére bocsátotta…
A félszer (sic!) melletti megrogyott hóbuckába szúrt, lekopaszodott karácsonyfánk ágai között tanuló szélgyerekek kergetőztek. Szomorkás libbenéssel gondolt vissza a szentesti pompára az a néhány ezüst sztaniol szaloncukorpapír, amelyből többnyire én csentem ki az eperízű fondánokat. A fabontáskor sohasem derült ki, hogy ki volt a tettes. Mivel többen voltunk testvérek, lazán túlestünk a szóbeli kollektív felelősségre vonáson. A hamarosan rőzsévé vágott fenyőgallyak pedig végleg feledtették bűntudatomat.
Múltfeldolgozás, ügynökügyek, emlékezetpolitika címmel szervezett előadást az Eötvös József csoport 2018. január 17-én a Párbeszéd Háza Pázmány Péter termében. A vitán Sólyom László volt köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság egykori elnöke, valamint két történész, Ungváry Krisztián és Stefano Bottoni vettek részt.
Nem unatkoztunk az eltelt esztendőben. Minden mozgásban van: a világ, az egyház, a politika, a társadalom, a népek, az erkölcsi értékek megítélése. Vörösmarty verssora aktuális: „Háború van most a nagy világban…” (A vén cigány)
Ez a város közepe, fél Budapest itt találkozik egymással, mégis kevesen nézünk fel a homlokzatra vagy merészkedünk be az épületbe. Pedig magyar múzeumokban ritkán látni olyan átgondolt koncepciót és technológiai vívmányokat, mint a nemrég teljesen megújult, díjnyertes Evangélikus Országos Múzeumban a Deák Ferenc téren.
„Jobbod, Uram, dicső az erőtől, jobbod, Uram szétzúzza az ellenséget.” (2Móz 15,6) „Uram, a jobbod kitűnik erejével, Uram, a jobbod leveri az ellenséget.” (Kiv 15,16)
„Istent kell mindig szem előtt tartanunk. Legyünk keresztények minden cselekedetünkben!” – mondta a Montgomery Haladás Egyesület frissen megválasztott elnöke. A szervezet nevéhez köthető a feketék városi buszokon való szegregált ültetése ellen szervezett bojkott, elnökük pedig nem volt más, mint az a baptista lelkipásztor, aki arra biztatta a bojkott fekete résztvevőit, hogy ne gyűlöljék fehér ellenségeiket. „A szeretet a keresztény hit egyik csúcspontja. Egy másik oldala pedig az igazságosság, de ez utóbbi mindig figyelembe veszi a szeretetet." Martin Luther Kingre emlékezünk halálának 50. évfordulóján.
A Mikszáth ősök nemzedékeken át evangélikus lelkészek voltak, csak az író nagyapja és apja tért el a hagyománytól. A család evangélikussága abban is megnyilvánult, hogy Kálmánt, a későbbi írót a rimaszombati egyesült protestáns gimnáziumba íratták be tízéves korában. A VI. osztály tanmenetében 1862–63-ban – egyebek mellett – a következő állt: „Vallástan: Egyetemes egyháztörténelem; a magyarhoni reformatio története 2 óra.” A reformáció ötszáz éves jubileuma további kutakodásra késztetett bennünket a rimaszombati evangélikus háttérről.
A Disney és a Pixar animációs alkotásaitól egyáltalán nem idegen a családi értékek középpontba állítása. Azonban elég szokatlan, hogy egy családi filmben olyan témákat is érintenek, mint az elmúlás és a gyász feldolgozása. Új filmjük, a Coco – amely egy a mexikói folklórban mélyen gyökerező történetet mesél el – pontosan erre vállalkozik.
„…és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Egy vallomással kezdem: amikor ezt a rovatot kitaláltam, bennem ez az ige szólalt meg. Arra gondoltam: ahogy nekem Mt 28,18–20 – úgy másnak valami más, és milyen jó lenne megosztani egymással ezeket az igékhez kapcsolódó hitélményeket. Isten munkálkodását az életünkben egy-egy ige fényében megszemlélni saját magunk számára is tanulságos, pláne ha ugyanaz az ige némi idő elteltével mást és mást tud mondani.
Egyházunk reformációi emlékbizottságának elnökeként eseményekben – és reménység szerint áldásokban – gazdag esztendő végén készíthetek amolyan év végi leltárt, némileg vissza is tekintve az elmúlt nyolc évre, amelyben elkötelezett munkatársakkal tehettük a dolgunkat. Nekik ezúton is köszönetet mondok. Ezen a helyen elsősorban az egyházi bizottság által szervezett munkát összegzem.
Budapest – Tölg-Molnár Zoltán alkotásai „befejezettségről és töredékességről, tökéletességről és esendőségről, termékeny kétségekről és határozott állításokról egyszerre szólnak” – fogalmazott Gerber Pál képzőművész.
A németországi Immerath kéttornyú temploma 1888 és 1891 között épült neoromán stílusban. A második világháborúban súlyosan megrongálódott, de a helyi lakosok adományaiból és munkájával újjáépítették. A városrészt a külszíni barnaszénfejtés munkaterületének nyilvánították. A Szent Lambert-templomot 2014 áprilisában átadták egy cégnek, majd – évekig tartó tiltakozó akciók ellenére – 2018. január 8-án munkagépekkel megkezdték, és két nap alatt be is fejezték a lebontását. Fabiny Tamás elnök-püspök gondolatait közöljük a templombontásról.
Reformáció 500 – hála Istennek, ettől volt hangos az idén a hazai médiumok jelentősebb része, valamint protestáns egyházaink és gyülekezeteink életét is alaposan felpezsdítette ez az ünnep. Számos értékes rendezvényen tisztelegtünk reformátor eleinknek, és adtunk hálát a Szentlélek Istennek, hogy Luther Márton wittenbergi professzor újra felfedezte a Szentírás lényegét: egyedül hit által van az üdvösség. Idézték ezt latinul is, magyarul is, de nem mindig helyesen, ezért most öntsünk tiszta vizet oda, ahová kell. Latinul kétféleképpen idézték (világi és egyházi médiumokban is), s itt szeretnénk egy kis – utólagos – helyreigazítással élni. Gyakran lehetett hallani ezt a nyelvtani formulát, hogy „egyedül a hit”, de ugyancsak gyakran hangzott el az is, hogy „egyedül hit által.”
Nemrégiben az egész világ felfigyelt azoknak a nőknek a szavára, akik felszólaltak az őket ért munkahelyi zaklatások ellen. Kiderült, hogy még az egyébként a férfi-női egyenjogúságra törekvő társadalmakban is bőven vannak csontvázak a szekrényben, és hogy a hétköznapi szexizmus sokszor ártalmatlannak tűnő megnyilvánulásaival szemben még mindig tehetetlenek vagyunk. Néhány női lelkészt kérdeztünk arról, hogyan látják ők a nők helyzetét ebben a hivatásban, és tapasztaltak-e szexista megnyilvánulásokat a gyülekezetekben.
Rendre felszisszenünk, amikor a majd' nyolc éve a nyugati demokráciaeszmény leghaladóbb és legszebb vívmányainak elsorvasztásán ügyködő magyar kormány környékéről valaki a Nyugat hanyatlásáról beszél. Mert bár a Nyugat épp nem éli fénykorát, temetni nagyon korai lenne. Erről meggyőződhet bárki, aki elmegy akár csak Bécsig.
Békéscsaba – Sok évfordulós szónoklatnál, tudományos elemzésnél többet ér egy szép színházi előadás, amely megérinti az embert, lélekemelő és gondolatébresztő. Pozsgai Zsolt A Szellemúrnő című történelmi játékában nemcsak Luther korát és a reformáció jelentőségét idézi fel, hanem a csabai Kastély utca és az Ábrahámffy család legendáját is életre kelti. A Jókai Színház december 1-jei ősbemutatója méltó emlékezés a múltra, és értékes iránytű a mának.
„Minden véges magában hordja saját határait, amelyeket mintegy a végtelenből kell kivágnia” – fogalmaz Friedrich Schleiermacher evangélikus teológus, lelkész. A Jelenések könyvében éppen ezzel, a megismerhető és megismerhetetlen, azaz a szükséges tudás határaival találkozhatunk. Incze Mózes festőművész számos bibliai ihletésű festmény után a reformáció évfordulójához kapcsolódva a Jelenések könyvét illusztrálta. Az Arcus Kiadó gondozásában megjelent különleges litográfiák nem csak a Biblia utolsó könyvét, hanem művészet és vallás kapcsolatát, valamint a Szentírás aktualitását is középpontba helyezik.
Boldog új évet kívánok! Túl vagyunk az ünnepeken, túl a lutheri reformáció indulásának 500. évfordulóján, túl a karácsonyi ünnepeken, talán egy kicsit sok is volt. Isten élő forrásként üdíti szívünket-lelkünket, amikor az ünnep megszenteléséről szól havi igénkben. „De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak a nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad és semmiféle állatod, se a lakóhelyeden élő jövevény. Hadd pihenjen szolgád és szolgálóleányod hozzád hasonlóan!" (5Móz 5,14)
Ezt a mesét nem én találtam ki nektek, hanem a nagyapám hagyta rám, s neki is a nagyapja mesélte – még abban az időben, amikor ő járta itt a poros földi utakat. Akkoriban még nem volt az ünnep ilyen fényes, csillogó és gazdag.
Uram, lement az ünnep. S milyen rezignáltan cinikus ez a megállapítás. Mintha valami ócska vidéki színház kabaréja lett volna, s én lettem volna a komikus. Mintha egy disznóvágás lett volna, s én lettem volna a böllér. Mintha nem érintett volna meg, és nem jutott volna el a csontvelőmig, az utolsó idegszálamig. Mintha pont én nem tudtam volna megváltozni, átértékelni, átértékelődni. Pedig én mindent beleadtam. Mindent feláldoztam. Egész adventben erre készültem.
Te is úgy érzed, hogy hamar elszaladt a 2017-es év? Elgondolkodtál már rajta, hogy miért tűnik úgy, hogy az évek egy szempillantás alatt elröpülnek, és mire észbe kapunk, már megint új évszámot írunk a naptárban? Sokan vagyunk így ezzel, és még többen, akik nem szeretnénk, hogy ez 2018-ban is így legyen. A kulcsszó: éberség!
A „mi lett volna, ha”-nézőpont általában hiábavaló gondolatgombolyagba tekeri bele az embert. Az életben kerülni is szoktam, ha tehetem, ezt a fordulatot. De amikor sci-fit olvasok, mégis belemegyek a játékba, mert úgy érzem, érdekes elgondolkodni, hogyan is alakulhatna, alakulhatott volna egy-egy esemény, ha a szereplők másképp, jobban, igazabban lettek volna jelen benne.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Google+ oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház