A szöveg megjelent A föld sója találkozóra kiadott könyvben, 2016-ban, Budapesten.
Isten szempontjai, legyen szó akár a római hitűek, akár az újabb hitűek Istenéről, akár a Luther-hitűek, akár a Kálvin-hitűek Istenéről, akár a kishitűek, akár a nagyhitűek, akár a halk hitűek, akár a harsány hitűek, akár a dolgos hitűek, akár a harcos hitűek Istenéről, akár a félkegyelműek, akár a filozófusok Istenéről… –, tehát Isten szempontjai sosem vagy legalábbis többnyire nem maguktól érvényesülnek az emberi világban. Hanem emberek által.
Nagyon jó érzés jelen lenni ott, ahol kétségkívül dominálnak a szellemi értékek, és a találkozás résztvevőit már az érdemi megszólalások előtt is eltölti egy közös, magasztos érzés: van miért hálát adni, és van miért előretekinteni éppen akkor, amikor a stafétaváltás pillanata zajlik. Ebben az élményben volt részük mindazoknak, akik december 12-én megtöltötték a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola dísztermét abból az alkalomból, hogy Lukács László piarista szerzetes harmincöt év után átadta a Vigilia folyóirat főszerkesztői tisztét eddigi helyettesének, Görföl Tibornak.
Luther Márton a Kis kátéban azt tanítja az oltáriszentségről, hogy az „Jézus Krisztus Urunk valóságos teste és vére kenyérben és borban, amelyet Krisztus maga azért rendelt, hogy azt mi, keresztények együk és igyuk”. Az úrvacsora közösség a feltámadott, élő Krisztussal, és egyben előképe a mennyei vacsorának. Ennek megfelelően az úrvacsora szentsége az evangélikus oltárképek leggyakoribb témája.
A 62. Grammy-díjátadó legnagyobb meglepetése a tizennyolc éves Billie Eilish volt, aki testvérével együtt összesen hat szobrot vitt haza. Ezzel olyan sztárokat utasított maga mögé, mint Taylor Swift, Lana Del Rey és Ariana Grande. Kevesebb szó esik azonban a gospel és kortárs keresztény zenei kategória nyerteseiről, ezért velük együtt bemutatjuk a többi jelöltet is, akiknek bár nem sikerült elhozni a trófeát, de személyes kedvencünkké válhatnak.
2020 az úrvacsora éve egyházunkban. Az úrvacsora a bűnbocsánat alkalma, a közösség megélésének lehetősége Jézus Krisztussal és embertársainkkal egyaránt; Jézus egykori utolsó vacsoráját eleveníti meg és teszi jelenvalóvá. Erre a vacsorára és ebbe a korokon átívelő közösségbe kapunk meghívást minden egyes úrvacsoravételkor. Egyházunk különböző területeken szolgáló lelkészeit kérdeztük meg az e szentséggel kapcsolatos tapasztalataikról, meghatározó élményeikről, a Krisztussal való találkozásról.
Az előttünk álló ötvenkét hetet és a huszonhatszor huszonkilenc perc negyvenöt másodpercet – a közmédiában egyházunknak járó, kéthetenként jelentkező rádiós vallási félórára szánt időt – az Úristen kezébe helyeztük. Tőle kértünk áldást a munkánkra Hajdú Tibor szerkesztő-műsorvezető társammal.
„Hitem ha volna, volna mindenem” – írta Hiány című versében Gábor Andor. Évi igénk a beteg gyermekét Jézushoz vivő édesapa szájából hasonlóan kiszolgáltatott helyzetben hangzik, mint a 20. századi költő vallomása. Valami nincs rendben körülöttük, de hiányzik belőlük a teljes hit és bizalom Isten iránt, aki jóra tudja fordítani a beteg gyermek sorsát s a költő hiányérzetét is.
Pár napja jelent meg a Netflix minisorozata Az Oszmán Birodalom felemelkedése címmel (Rise of Empires: Ottoman), amely hat részben dolgozza fel Konstantinápoly elestét, illetve meghódítását. A dokumentarista jelelgű történelmi sorozat különleges produkció, melyben a vallásos tartalmak sem maradnak a háttérben. (Nem garantáljuk a spoilermentességet!)
Minden új esztendő Isten kegyelmének a jele. Kétségünk se legyen afelől, hogy égi Urunk jóindulata tart meg bennünket, és hogy tőle kaptuk az időt az új évben is, amely új lehetőségeket ad még számunkra földi életünk útján. Az emberek többsége, a nem hívőket is beleértve, ösztönösen érzi ezt. Erről beszél az a sok fogadkozás, amelyek kimondva vagy kimondatlanul megfogalmazódnak az új év kezdetén, amelyek az életmód-változtatási szándékról, a káros szenvedélyek visszaszorításáról, mindennapi életünk fontossági sorrendjének korrekciójáról stb. szólnak.
Nem fogom értékelni Schobert Norbi kijelentését, miszerint a nők szülés utáni plusz kilói okozzák a házasságok végét. Sokan megtették ezt már helyettem az elmúlt napokban. Csak egy dolgot szeretnék kiemelni ebből a szomorú történetből, melyet furcsa módon mégis Norbinak köszönhetünk.
A 2020-as év magyar kultúra napjának soproni megünnepléséről már szerepelt rövid hír, sok képpel honlapunkon. Most az egyik szemtanú, Csiszár Ágnes személyes gondolatait adjuk közre a „Szolga csak egy van az Isten” című előadásról, amelyet dr. Fabiny Tamás és Gryllus Dániel mutattak be a határmenti városban.
Január vége felé közeledünk. Az újévi fogadalmak egyeseknél talán még tartanak, másoknál viszont máris kifulladtak, ahogy az lenni szokott. Talán akad olyan is, aki még el sem jutott a megfogalmazásáig, és olyanok is – bizonyára a legtöbben – , akik szerint a fogadkozás hasztalan, hisz úgysem lehet tartós.
220 éve született báró Jeszenák János, Nyitra vármegye főispánja, a felvidéki katonai körzet kormánybiztosa. A forradalom és szabadságharc bukása után a vérbíróság halálra ítélte, és Pesten, 1849. október 10-én kivégezték.
Szeverényi János missziói lelkész gondolatai az Evangélikus Élet magazinban.
Világszerte, így hazánkban is ezen a héten tartjuk az ökumenikus imahetet a kereszténység egységéért. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az esztendő többi 51 hetében kevésbé lenne fontos az imádság, illetve az egység ügye, amiért már Krisztus Urunk is oly hangsúlyosan könyörgött főpapi imájában.
Ökölnyi méretű, percenként hatvan-nyolcvanszor összehúzódó, üreges tömlő. Befogad és ad egyszerre. Nem lázad, nem sztrájkol, teszi a dolgát. Csodálatos szerv, csodálatos szimbólum a szív. Ilyenkor, decemberben rengeteg „szívecskét” küldünk szerte a világba – kézzelfoghatóbb formákban is –, de az év végi elcsendesülés során megvizsgáljuk-e saját szívünket és benne a szándékot jóra és kevésbé jóra? Újrahangoljuk-e szívünk húrjait, hogy szebb, tisztább dallamot zengjen az új esztendőben? És – nem utolsósorban – hálával töltjük-e meg, megköszönjük-e szívünknek az állhatatos munkát, amellyel egy esztendőn át szolgált bennünket, fáradhatatlanul?
Budapest – Klaus Douglass – Fabian Vogt: 40 nap alatt az Én körül. Felfedezőút a Bibliával című könyvéből idézünk, amely magyarul is megjelent a Luther Kiadó gondozásában 2019-ben.
Immár négy esztendeje annak, hogy az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) szervezésében támogatott kenyai árva gyermekekkel tölthettünk három napot egy táborban, Nairobi közelében. Csodálatos élmény volt, olyan, amilyet az ember többször szeretne átélni. Isten segítségével 2020 februárjában valóra válik az, amire a gyermekek és mi is annyira vágyunk: ismét elutazunk Nairobiba, Kenya fővárosába, és elvisszük az egész kis csapatot egy táborba.
Ki vagyok én? Hova tartok, mit gondolok, mit csinálok, mi mozgat, mi blokkol, mire vágyom? És kicsoda Isten? Hogyan jelenik meg a Bibliában, mit üzen a Szentíráson keresztül, és hogyan lehet vele személyes kapcsolata az embernek? Klaus Douglass és Fabian Vogt 40 nap alatt az Én körül – Felfedezőút a Bibliával című kötete hatheti rendszeres olvasásra, illetve reflexióra hív. Nem szokványos áhítatoskönyv vagy meditációskötet: önmagunk megismerését kívánja elősegíteni, mélyíteni.
Két kisfiunk van. Matyi kilencéves, Marci hat. Még meg sem születtek, amikor elhatároztam, hogy minden este én fogok mesélni a gyerekeimnek. Sok oka van ennek az elhatározásnak. Ott vannak például az okos lélekismerők, akik gyakran elmondták, hogy milyen jó dolog mesélni. Aztán ott vannak a jó példák, a tiszta szívvel, élénk fantáziával bíró gyerekek, akiket a környezetemben láttam meséken felnőni. És benne van ebben a fogadalomban az is, hogy nekem édesapám sosem mesélt, és én más mintát szeretnék továbbadni a gyerekeimnek.
Nyáron a szokásos éves túrán jártunk az idei konfirmanduscsapat és a békéscsabai jaminai ifjúság tagjaival. A Káposztafalvi-karszt egy szurdokvölgyét jártuk be Szlovákiában. Az egyik fiatal egyszer csak szóvá tette – amit mindannyian észleltünk –, hogy tulajdonképpen egy patak medrében megyünk. A vízmosta, kisebb-nagyobb kövek és kavicsok jelentették az utat számunkra. Érdekes módon víz viszont nem volt. Pedig öt perccel azelőtt még a bővizű patak melletti úton kellett mennünk. Majd egyszer csak eltűnt. A vélhetően vastag kőréteg alatt azonban nyilvánvalóan ott folyt a víz. Előlünk elrejtetten, mit sem mutatva magából. Az úton a szurdokban föl a hegytetőig még többször játszotta velünk ezt a játékát a búvópatak. Olykor megmutatva, máskor elfedve előlünk folyását.
Az adományozási kedv általában a karácsonyi időszakban a legerősebb. Sok szociális szervezet ilyenkor kampányol, számtalan ételosztáson vehetünk részt önkéntesként, és rengetegen kötik össze fejben a cipősdobozokat a rászoruló gyermekek megajándékozásával. Azonban ez az időszak csak egy, maximum másfél hónapig tart, a nélkülözőknek viszont egész évben szükségük van a segítségünkre. A teljesség igénye nélkül összeszedtünk pár lehetőséget és praktikus tanácsot, melyek segítségével nemcsak az ünnepek alatt, hanem egész évben gondját viselhetjük a körülöttünk élő nélkülözőknek.
Egy vallási kérdéseket feszegető, mindegyik világvallásba kicsit belecsípő, erősen vitatható sorozattal indult az új év. A Netflixen vetített Messiás (Messiah) című misztikus sorozat arról szól, mit szólna mai világunk ahhoz, ha a Közel-Keleten feltűnne egy férfi, aki Jézushoz hasonlóan csodákat művelne: Vajon Isten küldötte lenne-e, vagy csak egy egyszerű szélhámos, aki tömegeket képes befolyásolni mindenféle trükkökkel – merülne fel a kérés. Hatásos felütés és gondolatébresztés nyilvánul meg a sorozat első évadában, tele misztikus zagyvasággal. (Pár apró spoilert tartalmaz.)
Bár A két pápa című film első képkockáin feltűnik az az információ, hogy a valóság csupán inspirálta azt, amit látunk; mégis a mozi egész végig elhiteti velünk azt, hogy ez az alkotás a realitást, a kész tényeket mutatja be. Úgy érezzük, végre megtudhatjuk a kulisszák mögé tekintve, mi is történt a Vatikánban II. János Pál pápa halála óta. De a bennfentesség-érzés helyett sokkal inkább azért lett jó ez a film, mert az emberekhez közelebb hozza a katolikus egyházat, s emberivé teszi, annak eddig megközelíthetetlennek vélt tagjait, vezető személyiségeit. (Nyomokban spoilert tartalmazhat.)
Azt hiszitek, olyan könnyű angyalokat látni? Mindenki azt gondolja, hogy az valami szép és könnyed élmény! Hát nem! Az embert hirtelen olyan fényesség öleli körül, hogy azt hiszi, menten megvakul. Mint a villámlás, egészen közelről. Hatalmas és meghatározhatatlan. Nem vidám és felszabadult lesz tőle az ember, hanem rémült. Mi a társaimmal mind a földre estünk.
Orsányi Annuskának gyönyörű csengő szoprán hangja volt. Mondogatta is édesanyám: „Kár, hogy szegények a szülei, mert ha taníttathatták volna, énekművész is lehetett volna belőle.” (Tehetségét örökölve, két emberöltő múltán unokája ezt valóra is váltotta.) Annus nénit Kizúr István vette feleségül, aki szintén szegény családból származott, ráadásul 16 évesen – egy rosszul sikerült műtét után – az egyik lába rövidebb lett. Emiatt pedig nem tudott akármilyen munkát végezni. Ennek ellenére a kerek arcú István bácsi víg kedélyű, mosolygós ember volt, Annus néni is derűs természetű. Összeillettek hát. Amikor énekkari próbán a bőszoknyája körül legyeskedtem, cinkosan rám kacsintott, máskor meg beugratott valami tréfás dologgal.
Ordass Lajos evangélikus püspök meghurcolása megelőzte Mindszenty Józsefét. Sokan úgy tartják, hogy az Ordass-per a hercegprímással való leszámolás főpróbája volt. A Rákosi Mátyás vezette kommunista hatalom egy kisegyház elöljáróján tesztelte, hogy meddig mehet el, vajon hogy reagál a társadalom a kereszténység elleni támadásra.
Várakozás. Általában ezt a választ adja az utca embere karácsony közeledtével, amikor arról kérdezik, mi a latin advent szó magyar jelentése. Felelete szigorúan véve helytelen, hiszen az advent eljövetelt, érkezést jelent. De persze nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, adventben Krisztus eljövetelére várunk… Mindenesetre az erre való várakozásban ebben az esztendőben remek segítség lehet mindannyiunk számára egy nemcsak küllemében vonzó, hanem tartalmilag és nyelvileg is igényes, nemrégiben megjelent kötet.
A Nemzeti Galériában látható M. S. mester megrendítően szép képe, a selmecbányai főoltár Vizitáció című festménye. Mária és Erzsébet találkozása. Az 1506-ban készült festmény két áldott állapotban levő asszony találkozását örökíti meg.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház