Augusztus 20. egyszerre az államalapítás, Szent István és az új kenyér ünnepe. Kisgyerekként ezek közül leginkább a kenyér volt érthető számomra. Ámulva néztem a főtér előtti emelvényen a nemzeti színű szalaggal átkötött, hatalmas kenyeret, és úgy éreztem: ez tényleg teljesen más, mint a hétköznapi vekni. Minden vágyam az volt, hogy egyszer abból az eredeti, új kenyérből egy karéjjal megkaparintsak, mert annak hihetetlen íze lehet.
Ha nyár, akkor ifitábor! Több család, több gyülekezet, több lelkész és sok fiatal jelmondata ez már évek, évtizedek óta.
Ott állnak sorban a ház előtt a fák: korai meggy, sárgabarack, ringlószilvafa és téli körte. Éppen a legéleterősebb korúak, bőven van rajtuk termés, majd letörik alattuk az ág, de nem szed róluk senki. Évek óta gondozva sincsenek, se metszés, se igazítás. Pedig a gazdájuk nagy örömmel ültette őket, alaposan megfontolta, milyen fajták kerüljenek oda a ház elé. Az ember arról, amit az utcára ültet, tudja, hogy nem csak az övé lesz. Jut róla pár szem az arra járóknak, és ez nem is baj.
Ínyenceknek (is) kötelező Muriel Barbery 2012-ben magyarul is megjelent Ínyencrapszódia című könyve. A regény főhőse Pierre Athens; a szerző a világ legnevesebb étteremkritikusaként, a gasztronómia pápájaként, az ínyenc lakomák fejedelmeként mutatja be őt. Egy napon megtudja: mindössze negyvennyolc órája van hátra. Negyvennyolc óra, két teljes nap, és meg kell halnia.
A kereszténység mellett az iszlám a másik nagy monoteista, azaz egyistenhívő vallás. Az utóbbi tíz-húsz évben több szó esik róla, mint előtte. Ennek ellenére az átlagembernek nem lett róla több személyes tapasztalata.
Abból a pofonból, amelyet a koronavírus-járvány adott a világnak. Az emberek a betegségtől való félelemben élnek, mindennapi, megszokott életünk pedig fenekestül felfordult. Lehet mondani, hogy a Covid-19 térdre kényszerített bennünket.
Tanár úr szerette a rendet, nem csupán az óráin, hanem a zeneszerzésben is. Mindennek megvolt a maga ideje. Első évemben egy vonósnégyessel izzadtam. Mivel ekkor még tanár úr nem engedte a duónál nagyobb formációra való komponálást, nem mertem neki megmutatni (arról pedig aztán soha nem is tudott, hogy akkor már szimfóniát is kezdtem komponálni, amelynek a 30. üteme után tört bele a bicskám. És egy opera is eljutott a 10. ütemig). De vettem a bátorságot, és kitettem az akkor már hetek óta komponált vonósnégyes partitúráját. Éppen Pendereckit tanulmányoztam, és a lengyel zeneszerzők gyakoroltak rám nagy hatást. Ennek jegyében – és stílusában – íródott milliméter papírra a vonósnégyes. Amikor a tanár úr meglátta, azt mondta, hogy tegyem el. Nem nézi meg.
Luther Márton a doktorrá avatásától kezdődően egészen haláláig egyetemi professzorként működött a wittenbergi egyetemen. Írásmagyarázati előadásainak jegyzetei jelentős részben fennmaradtak. A Luther Kiadó gondozásában megjelenő, Luther Válogatott Művei című könyvsorozat legújabb, 9. sorszámot viselő kötetében a Római és a Galata-levél magyarázata olvasható. A Római levelet magyarázó előadásból ajánljuk a következő részletet.
Őszintén sajnálom, hogy a Novotny Zoltánnal készült interjúkötet címére nem sikerült idejekorán javaslatot tennem. Talán a népszerű sportriporter beszélgetőtársa, Boda Zsuzsa is egyetértett volna azzal, hogy a könyv címe legyen mindössze ennyi: Novotny. Csupán az vigasztal: Novotny Zoltán viszont szinte biztos, hogy nem támogatta volna ezt a címötletet. Nem álszerénységből tiltakozott volna, hanem eredendő és alapvető szerénysége miatt kért volna „valami mást”…
A közelmúltban számos olyan teológiai szakkönyvet ajánlottam olvasóink figyelmébe, amely a gyülekezetépítés kérdéseivel foglalkozik, hogy csak a Luther Kiadó könyvesboltjában is kapható, Gyülekezet a központban című kötetet – Timothy Keller munkáját –, illetve Michael White és Tom Corcoran Újraépítve című könyvét említsem. Ez a téma egyházunkban hivatalosan is prioritást kapott, hiszen külön zsinati bizottság vizsgálja a 2016 őszén született zsinati határozat nyomán elindított gyülekezetplántálási projektek eredményességét. Francine Rivers amerikai írónő több mint ötszáz oldalas regénye ennek a területnek a kísértéseit, buktatóit, a lelkészi hivatásnak, a lelkészek házasságának, családjának fokozott veszélyeztetettségét tárja elénk megindító őszinteséggel.
Mikor kirándulni megyünk más helyekre, más országokba, más tájakra, akkor a férjem már előre mondja: „És most mindjárt az fog következni, hogy kijelented, még soha életedben nem jártál ilyen szép helyen.”
A karanténidőszak alatt sokan vágtak bele az otthoni kenyérsütésbe. Kovászoltak buzgón aprók és nagyok, sőt voltak, akik pár kenyér kisütése után már családi mikropékségük megnyitásáról kezdtek álmodozni. Jó lenne, ha a kovászolás nem múló hóbort lenne, és a bajok elmúltával se nyúlnánk sokat az olykor minősíthetetlen bolti kenyérhez. De valljuk be, a kovásszal készített kenyér türelmet, gondoskodást és odafigyelést igényel, a mindennapok sodrásában a mai ember pedig nem ér rá arra, hogy még egy ilyen aprócska élőlénnyel is foglalkozzon. De talán épp az új kenyér ünnepén érdemes elgondolkodni a kovászolás isteni dimenzióin.
Újpest északi részén, a főváros szélén fekszik Káposztásmegyer, Budapest egyik legfiatalabb lakótelepe. Az itt élő mintegy harmincezer ember felé végezzük szolgálatunkat ebben a misszióban. A kis missziói közösség életében és kapcsolataiban két fókusz van: megszólítani és bevonni embereket a gyülekezet közösségébe, az Istennel való közösségre, illetve segíteni azok hitének épülését, mélyülését, akik már „bent” vannak.
Nem tudom kinek, milyen emlékei vannak a tanévnyitó beszédekről. Közel hat évtized távolából is még előttem van, amint szeptember elseje táján ott kókadoztunk a nyíregyházi négyes számú állami általános iskola napsütötte udvarán, és egyre lankadó figyelemmel hallgattuk az igazgató bácsi lelkesítőnek szánt beszédét. Ő minden év elején ugyanis arra szólított fel minket, hogy az idén végre „hódítsuk meg a tudomány fellegvárát…” S ha nem csal az emlékezetem, bennünk bizony egy csöppnyi harci tűz sem lobbant föl, hogy megostromoljuk a tudomány fellegvárát a többé kevésbé még nyárias, vakációs hangulatban.
Dr. Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök a Kossuth Rádió Lélektől lélekig című adásában osztotta meg gondolatait, 2020. augusztus 30-án.
A kereszténység nagyon sokszínű vallás. Rengeteg egyház, felekezet „fér meg” egymás mellett hol békésen, hol kevésbé békésen…
Fél szemmel figyeltem a híreket. Az egyik csatornán beszámoltak róla, hogy ROSA, az idegsebész robot végez el komoly műtéti beavatkozásokat géphez méltó pontossággal. És ígéretes új gyógyszerek készülnek, amelyek jelentősen javítani tudják az AIDS-betegek életminőségét. Aztán a másik csatornán egy bárányhimlő szövődményeiben meghalt kisgyereket mutattak.
Mindig megfogadom, hogy politikáról meg vallásról nem vitatkozom senkivel. Politikáról azért nem, mert a végén úgyis mindenki megmarad a saját meggyőződésében, cserébe pedig még jól össze is veszünk. A vallással hasonló a helyzet; csakhogy míg a politikai kérdések java része vitatható, a hitbéli igazságok számomra vitán felül állnak. Csepűrágásra meg kár időt pocsékolni. A Biblia nem véletlenül biztat inkább jó cselekedetekre a meddő vitatkozás helyett: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két figyelmeztetés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él, és magában hordja ítéletét.” (Tit 3,10–11)
Jelentősen megugrott az egyházi fenntartásban működő oktatási intézmények száma az elmúlt tíz évben. Bár a rendszerváltást követően folyamatos gyarapodás látható e téren, az állami iskolák elmúlt években történő tömeges egyházi átvétele egy új szellemiséget hoz a közoktatásba. Mit nyerhet ezzel a felnövekvő generáció? Milyen pluszt nyújtanak a diákok számára az egyházi intézmények?
Természetesen nem tudjuk, hogy nézett ki Jézus, de a modern technikai eszközöknek köszönhetően láthattuk már, hogy nézhetett ki egy átlagember Krisztus korában. A keresztények mindig is szerették volna látni Jézus hiteles képmását, így a művészeti hagyomány igyekezett azt láttatni. Ne felejtsük el azt sem, hogy Jézus arcának „keresése” hajtóereje és problémája is a keresztény képi nyelv kialakulásának. A téma aktuális, hiszen az elmúlt hónapokban számos sajtóorgánum és mozgalom kéri számon az európai festészeten, hogy európai, fehér Krisztus-képet teremtett. Mégis mit tart a hagyomány Krisztus hiteles képmásának?
Sokak számára lehet ismerős Csengey Gusztáv (1842−1925) neve: evangélikus lelkészként, gimnáziumi és teológiai tanárként, költőként, íróként is számon tartják a kézikönyvek. Teológiai egyetemi tanulmányainak végeztével az aszódi evangélikus gimnáziumban tanított. 1886-tól az eperjesi evangélikus kollégium tanára volt, ószövetségi ismereteket és egyháztörténetet adott elő, valamint kiterjedt irodalmi tevékenységet folytatott. E korszakának legnagyobb munkája az 1909-ben könyv alakban is megjelent, Izráel története – Az újabb bibliai kritika eredményeinek nyomán című monográfia, amelyet egyetemi előadásai alapján írt meg, s amelynek eredeti kéziratára a közelmúltban bukkant rá – e sorok írója…
„Nagymama, miért rajzolsz keresztet a kenyérre?” – kérdezem gyerekként görög-katolikus nagyanyámat egy nyári reggelen a szünidő alatt. „Meg kell azt szentelni, mielőtt az ember eszik belőle. Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében szeljük meg, így mi is megszentelődünk általa” – magyarázza, én meg tágra nyílt szemmel nézem a procedúrát.
Ez az írás öt évvel ezelőtt jelent meg Lázárné Skorka Katalin Igék, Imák, Képek (Skata.blog.hu) oldalán. Most a bejegyzést újra felfedezve közöljük azt.
Húsz évvel ezelőtt, 2000. augusztus 20-án dr. Harmati Béla evangélikus püspök beszédet mondott a Kossuth téren. Ezt közöljük most honlapunkon.
Arcmosás. A kánikula napjaiban különösen is jólesik. Felfrissülés, új erő, hűsölés, lelassulás, megállás. De nem csak nyáron. Amikor az ember reggel arcot most, érzi, hogy elkezdődik egy új nap. Kimossa belőle a tegnapot, az álmosságot, a múltat. Kimossa belőle mindazt, amit nem szeretne belevinni egy új napba. Az arcmosás mint hajnali-reggeli rituálé van jelen hétköznapjainkban csakúgy, mint ünnepeinken.
Amióta a youtuberek világában elmélyedtünk, rendszeresen felkerestük a Papifrankó nevű YouTube-csatornát, mert a maga nemében formabontó, új és hiánypótló tartalmat kínált az Istent kereső vagy már keresztény elköteleződésű fiataloknak. Sokat nevettünk, csodálkoztunk, sokszor megdöbbentünk, de újra és újra megfogalmazódott bennünk: tényleg ilyen jó fej katolikus papok is vannak? Lehet, hogy egy pap motorral jár? Hogy ismeri a legmenőbb filmeket? Hogy véleményt tud formálni olyan dolgokról, amelyek a mindennapjaink része?
Egy világjárvány hullámai között élve sok mindenen elgondolkozik az ember. Mennyi minden van az életünkben, amit mindaddig nem becsültünk meg, amíg hiánya fájdalmasan nem jelentkezett. Hajlamosak vagyunk természetesnek tekinteni dolgokat, amelyek élhetőbbé, kényelmesebbé és színesebbé teszik az életet, vagy számunkra természetes módon az élet alapvető feltételeihez tartoznak, pedig a világ számos pontján eleve nélkülözni kényszerülnek őket.
A Magyarországi Luther Szövetség és a Magyarországi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizottsága szervezésében minden hónap utolsó csütörtökén különleges program helyszíne Budapesten az Evangélikus Országos Múzeum. A koronavírus-járvány miatt a sorozat néhány hónapon át szünetelt, de június 26-án már elhangozhatott Veres Emese-Gyöngyvér előadása. Az egyházi néprajz kutatójaként is ismert előadó az alábbiakban az Evangélikus Élet magazinunk olvasói számára elevenítette fel a trianoni országhatárokon kívül rekedt magyar lutheránus „szervezkedések” epizódjait.
Napjainkban sokféle meditációs értelmezéssel és gyakorlattal találkozunk. Ebben a kissé kaotikus helyzetben próbál utat mutatni Laurence Freeman munkája. Az angol bencés szerzetesnek, a Keresztény Meditáció Világközössége vezetőjének Belső fény – A tiszta imádságként végzett meditáció című könyve százhetven oldalon igyekszik bevezetni az imádságként végzett meditáció elméletébe és gyakorlatába.
Ki vagyok én? Mennyit érek? Miért születtem ilyennek? Nőnek, férfinak, magyarnak? Ha mások lettek volna a szüleim, ha más körülmények között növök fel, jobb lenne az életem? Talán nincs senki, aki ezekkel vagy hasonló gondolatokkal, kérdésekkel ne nézett volna szembe.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház