Vezérelt élet – Beszélgetés Zászlós Tiborral

Vezérelt élet – Beszélgetés Zászlós Tiborral

Share this content.

Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna, fotó: Magyari Márton, Videó: Győri András Timótheus
„A földet művelni, mezőgazdasággal foglalkozni nemcsak szakma, nem csupán hivatás, hanem életforma" – vallja Zászlós Tibor, a Mezőfalvai Zrt. vezérigazgatója. Megtiszteltetésnek tekinti, hogy eddigi pályafutása alatt számos más tisztséggel is megbízták, jelenleg is a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara mezőgazdaságért felelős országos alelnöke, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének elnöke, címzetes egyetemi docens, a GMO-mentes Magyarországi Egyesület vezetőségi tagja. Kápolnásnyéken él, a Tordas–Gyúrói Evangélikus Egyházközség martonvásári filiájának tagja. Öt gyermeket nevelt fel és öt unokával büszkélkedhet. Íróasztalán két könyv mindig a keze ügyében van: a Biblia és a Büntető Törvénykönyv.

VIDEÓ:

Beszélgetésünk elején arról kérdezem, honnan ered a mezőgazdaság iránti szeretete. „Ha valaki ezt az életformát tanulja meg gyermekkorában, felnőve is ehhez kötődik, akkor ez a kötődés megmarad a későbbi tanulmányai, tevékenysége és egész élete során – válaszolja. – Én is gyermekkoromban ismerkedtem meg a mezőgazdasági munkával, a földdel, és akkor szerettem meg. Pilisen éltünk, és mint minden falusi gyerek, kiskorom óta kivettem a részemet a föld megműveléséből. Később állatokat tartottam, így saját keresethez juthattam.”

Pilisi tarisznyával indult

Erdészeti szakközépiskolába járt, aztán Mosonmagyaróváron, a mezőgazdaságtudományi karon szerzett agrármérnöki diplomát, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen külgazdasági szakmérnöki oklevelet. Hozzáteszi: meghatározók voltak számára gyermekkorának tanítói és evangélikus lelkészei is.

„A keleti kultúrában a pedagógusoknak, a tanítóknak, a lelki vezetőknek sokkal nagyobb a tisztelete, mint hazánkban. Ezen változtatnunk kellene, hiszen életünk elején a család mellett nekik köszönhetjük azt az erkölcsi útravalót, »tarisznyát«, amit megkapunk, és amiből később is gazdálkodunk. Pilisen igen erős az evangélikus közösség. Gyerekkoromban Keveházi Laci bácsi, az akkori esperes-lelkész kézen fogott bennünket, és feleségével, Klári nénivel együtt vezettek az élet különféle gidres-gödrös útjain. Szerencsém volt az általános iskolai tanáraimmal is, akik mind-mind kötődtek valamilyen formában az egyházhoz, a kereszténységhez.”

Ilyen indíttatás után természetesen megfordult a fejében, hogy lelkész legyen. Bár zongorázni, harmonikázni is megtanult, az énekhangja sosem volt jó. „Ez volt az egyetlen akadálya annak, hogy teológiára menjek: olyan lelkész, aki nem tudja elénekelni az egyházi énekeket, elképzelhetetlen, hiszen nem mindig van az ember mellett kántor vagy másvalaki, aki ki tudja segíteni.” 

Isten igéje a rácson túl

Zászlós Tibor íróasztalán a Biblia mellett ott van a hatályos büntető törvénykönyv egy példánya is. Ennek ugyanis jelképes értelme van számára. Közel húsz évig a Baracskai Büntetés-végrehajtási Intézet Annamajori Célgazdaságában dolgozott, volt főállattenyésztő, majd főagronómus, végül ügyvezető igazgató. A bűn különböző formáival találkozott.

„A büntető törvénykönyv az a nómenklatúra, amely a földi jogrendnek az alapját képezi, amelyet illő és szükségeltetik betartani – fejti ki. – Ha valaki mégis ennek a kikerülésére biztat engem, például egy-egy szerződéskötéskor, akkor fellapozom, és megmutatom neki, milyen szankciókkal, büntetéssel jár a megkerülés. Deák Ferenc mondta, hogy a földön jogszolgáltatás folyik, bár az ügyvédek, bírók igazságszolgáltatásra is törekednek. Mindenképpen szükséges a büntető törvénykönyv mellé tennünk a Bibliát – a földi törvényeken túlmutatva ebben vannak az erkölcsi alapok. Mindig mindenütt tisztességesen kell viselkedni és Istent szolgálni, ezek megkerülhetetlen előírások.”

A rendszerváltás után akkori munkahelyén, a baracskai intézetben Zászlós Tibor támogatta a börtönlelkészi szolgálat bevezetését. Szemerei János jelenlegi nyugati (dunántúli) evangélikus egyházkerületi püspök akkor a tordas–gyúrói gyülekezetben szolgált; egyike volt azoknak a lelkészeknek, akik elsőként tarthattak bibliaórákat az elítélteknek. A börtön lakói tömegével hallgatták Isten szavát, és próbálták a bűnüket feldolgozni. Sokan ott tértek meg, változtak meg, és kezdtek tisztességes életet élni. Keveházi László segítségével pedig teológushallgatókat vittek be a börtönbe – az esperes-lelkész oktatott az Evangélikus Teológiai Akadémián, a későbbi Evangélikus Hittudományi Egyetemen –, hogy megmutassák nekik az ottani életet. Ma már börtönlelkészek sora végzi a szolgálatot.

„A hit ereje a bűneitől terhelten is megszólítja az embert, aki a későbbiekben tudja majd ezt hasznosítani. Sajnos a társadalmunkban mindig voltak és lesznek is a világi törvények ellen vétők, de törekednünk kell rá, hogy minél kevesebben legyenek” – teszi hozzá riportalanyunk.

Váltóállítás

„Negyvenhárom éves koromra sok mindent elértem a büntetés-végrehajtásban, Európa több börtönével megismerkedtem, a külföldi példák alapján volt egy koncepcióm az önfenntartó börtönről, ám a magyar büntetés-végrehajtási intézményekben akkoriban nem ez volt a fő irány – folytatja az elbeszélést Zászlós Tibor. – Pedig jó lett volna, ha az ezekben előállított javakat fel lehetett volna használni legalább a büntetés-végrehajtás szervezetén belül. Úgy éreztem akkor, hogy váltanom kell. Így kerültem az akkoriban a csődhelyzet szélén álló Mezőfalvai Zrt. élére, és megpróbáltam talpra állítani. Vallom, hogy a csődhelyzet nem Isten csapása volt, hanem a vezetés, a gyenge szervezőkészség miatt következett be. Ha a magyar gazda tudja, hogy van értelme a munkájának, akkor dolgozik. Mindent, sőt még annál is többet megtesz a mezőgazdaságért, a földért, a természetért.”

A cég munkavállalói nem vándorolnak ide-oda, mert megtalálják a számításukat: a jelenlegi kétszáz alkalmazottjukból közel hatvan több mint két évtizede dolgozik náluk. „A dicséretes dolog mindig dicsérendő, és a tilos mindennap tilos – állapítja meg a vezérigazgató. – Be kell tartani az alapelveket, az »italt« nem szabad tolerálni, a magántulajdon és a közösség tulajdonának összekeverése sem megengedett. Sajnos emiatt több embertől meg kellett válni, az általam vezetett rendszerben nincsen helye ennek. Fontos, hogy olyan kollégáim legyenek, akikkel azonos erkölcsi, szakmai értékeket vallva tudunk munkálkodni az eredményért. Bizalommal kell lenni a kollégák és a munkatársak iránt, sőt el kell fogadni a másik embert, a tudását, a véleményét.”

A magyar mezőgazdaság jövőjét illetően Zászlós Tibor nem borúlátó. „Az a fajta környezetvédelmi tudatosság, ami Magyarországon évek óta megvan, sok lehetőséget fog adni a jövő nemzedékének. Az Európai Unióban sok környezetvédő a növényvédő szerek használatának csökkentéséért harcol, mert ott valóban sok szert használnak, míg hazánkban ennek a töredékét sem. A magyar gazda eddig is zöld gazda volt, és ezután is az lesz, mert meg akarja őrizni a földet az unokáinak is! A környezetvédelem, a teremtett világ védelme, a biodiverzitás, a fajok sokszínűsége rendkívül fontos. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy kizsigereljük, tönkretegyük a termőtalajt. »Többet tudunk az ég bolygóiról, mint az alattunk lévő talajról« – mondta Leonardo da Vinci. Ez szomorú. De hiszem, hogy egyszer minden foszforbánya, káliumforrás kiürül majd. A talaj biológiai megújulásának megőrzése és fejlesztése, a fenntartható mezőgazdaság a jövő. Ha a természet adta lehetőségeket megfelelően használjuk, akkor tudjuk a földet megőrizni és átadni az utódainknak.”

KÉPGALÉRIA:

Tisztelgés a régiek előtt

Baracskára kerülve Zászlós Tibor utánanézett a környék hagyományainak, így tudta meg, hogy a településen temették el Kozma Ferenc mezőgazdászt, a magyarországi lótenyésztés kimagasló szakemberét (1825–1892). A sors később több olyan emberrel is összehozta, akik fontosnak érezték, hogy a nemes hazafi emlékét ápolják. Zászlós Tibor elítéltekkel, munkatársakkal gondozta a sírt évekig. Mint mondja, érdekes volt megtapasztalnia az ünnepi forgatagot 1992-ben, Kozma Ferenc halálának századik évfordulóján. Akkor fogalmazódott meg benne, hogy ő nem a jutalomért tette évekig, amit tett, hanem azért, mert a múltjából hozta azt az örökséget, hogy a hagyományokat ápolni kell, a múlt nagyjait tisztelni kell.

Amikor később Mezőfalvára került, azzal kezdte, hogy beleásta magát a múltba, és védetté nyilváníttatta a területen lévő több száz éves tiszafákat. Akkori helyettese segítségével rábukkantak egy 1850-es haditérképre Sismándról – hajdan puszta, ma Mezőfalva része –, ennek másolata díszíti az irodaépület falát.

Meglepetésként érte, amikor a Fejér Megyei Közgyűlés a megye díszpolgárává választotta. „Persze örömmel töltött el, hogy voltak emberek, akik észrevették szakmai és társadalmi tevékenységemet, de én ezeket a dolgokat nem valamiért csináltam. Az ember nem mehet úgy el a világból, hogy ne tegyen valamit. Luther Márton az Asztali beszélgetésekben azt mondta: »Vannak emberek, akik után nem marad más, mint megtelt árnyékszékek.« A vaskos megfogalmazás azt takarja, hogy Isten azért küldött el bennünket a világba, hogy tegyünk valamit: másokért, embertársainkért, családunkért – mert ez a dolgunk. Szerencsére sok olyan emberrel hozott már össze a sors, akik hozzám hasonlóan gondolkodtak erről. Ha csak szavakban vagyunk istenhívők, evangélikusok, az kevés. Mindennap minden cselekedetünknek tanúskodnia kell az istenhitről, és törekednünk kell a jóra.”

Vigyázni kell a családra

Sok munkája, társadalmi elfoglaltsága mellett a család rendkívül fontos az igazgató számára. Mindig próbál szakítani időt szeretteire. Öt gyermeket nevelt fel, öt unokája van.

„A gyerekek az emberi élet szépségét, gyönyörűségét adják, és nem pótolhatók semmiféle szakmai sikerrel, pénzzel – magyarázza. – Számtalan funkciótól meg kell válnia az embernek, meg kell tanulnia nemet mondani rájuk, mert a gyerekek, az unokák mosolya nem pótolható semmivel, és ők azzal a szeretettel és kedvességgel vannak irántunk, amit mi adtunk nekik, és nekünk ezt fogadnunk is kell. Hiszem, hogy a küldetésünk a földön abból is áll, hogy ha majd szívünk és testünk elbukik, és mulandó életünk véget ér, akkor tudhassuk magunk mögött a szeretet és béke életét. A gyermekeknek és az unokáknak szükségük van az édesanya, az édesapa és a nagyszülő simogatására, szeretetére is. Vigyáznunk kell magunkra, a családra, a belső kapcsolatokra, amelyeket mi tudunk megteremteni, és mi tudunk örömmel átélni.”

Zászlós Tibor meggyőződéssel jelenti ki: „Nem szabad reszketni attól, hogy mi lesz holnap, sem attól, hogyan ítélnek meg az emberek. Hiszem, hogy van, aki vezérel engem, és akkor is bízhatok benne, ha nem sikerül valami. Bizonyosságban voltam, vagyok és leszek is afelől, hogy az utamat vezetik, és van miért tisztességes módon élni!”

A Mezőfalvai Zrt. közel kilencezer hektáros területen gazdálkodik. Szántóföldi növénytermesztéssel, többek között hagyományos kalászos és nem kalászos gabonafélékkel, lucernával, repcével és vetőmegtermesztéssel foglalkoznak. Borsóból ezer-ezerkétszáz hektáron termelnek vetőmagot a holland Nunhems cégnek, amely ezt a világ különféle pontjain forgalmazza. Tehenészetükben ezer holstein-fríz szarvasmarha adja a tejet, éves laktációs átlaguk állatonként tizenegyezer kilogramm. Emellett húshasznú szarvasmarha-tenyésztéssel is foglalkoznak. GMO-mentes [genetikailag nem módosított – a szerk.] takarmányt használnak fel, hazánkban előállítható fehérjeforrásokkal.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 29–30. számában jelent meg 2020. augusztus 2-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!