Vízkereszt: Jézusban megjelenik a világosság

Vízkereszt: Jézusban megjelenik a világosság

Share this content.

Forrás: archiv.evangelikus.hu, szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna
Vízkereszt a karácsonyi ünnepkör zárása, az egyik legrégibb egyházi ünnep, a IV. századig Jézus születésnapját és az évkezdetet is ezen a napon ünnepelték. Ezen a napon emlékezünk meg a napkeleti bölcsekről, Gáspárról, Menyhértről és Boldizsárról. Evangélikus egyházunkban a karácsony fénye és a vízkereszt világossága ragyogássá olvad össze. A jászol kisdedében ugyanaz a Fény született meg és törte át a sötétséget, akiről a Jordánban való megkeresztelkedése után a mennyei Atya szózata tett tanúságot. A názáreti Jézusban ugyanis a világ Világossága jelent meg minden ember számára. – Korábbi anyagainkat gyűjtöttük össze a témában.

JELENTÉS

A vízkereszt, más néven háromkirályok vagy epifánia keresztény ünnep, amelyet január 6-án ünnepelnek. Az epifánia görög eredetű szó jelentése: jelenés. Ezen a napon három eseményt ünnepelnek a keresztény egyházak: a napkeleti bölcsek vagy más néven háromkirályok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) látogatását a gyermek Jézusnál, Jézus gyermekkorát a Jordánban történt megkeresztelkedéséig (vízkereszt), valamint az általa véghezvitt első csodát a kánai menyegzőn.

MIÓTA ÜNNEP?

Vízkereszt a „karácsonyi tizenketted” (12 napos ünnep) zárónapja is. Innen az ünnep angol neve: „Twelfthday, Tizenkettedik nap”. A 354 napos holdév és a napév közt kereken 12 nap a különbség, s az évkezdéskor beiktatott pótnapok – a naptár más pontjain is találkozhatunk ilyenekkel – a különbséget voltak hivatottak eltüntetni Európa luniszoláris parasztnaptáraiban.

Epiphania ünnepe először a III. században tűnt fel a keleti egyházban, mint Krisztus születésnapja. Száz évvel később azonban Róma úgy látta jónak, hogy Krisztus születését a „Legyőzhetetlen Nap” (Sol Invictus) pogány ünnepével, a népszerű Míthras napisten születésnapjával (december 25.) egyeztesse, ezért Epiphania hamarosan új jelentést kapott. Nyugaton a háromkirályok imádásának, keleten pedig Krisztus Jordán folyóban való megkeresztelkedésének az ünnepe lett. Az utóbbi gondolatot később a római egyház is átvette, sőt hozzácsatolták Jézus első csodájáról (a víz borrá változtatásáról a kánai menyegzőn) való megemlékezést.

VÍZSZENTELÉS

Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban vizet szentelnek, s ebből a hívek hazavihetnek valamennyit. Régebben otthon a szenteltvízzel megitatták az állatokat, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, vagy magukra locsolták, betegségek vagy rontás ellen. Egyes helyeken a ház földjét is meglocsolták, hogy áldás legyen a házon.

Ma is szokás még a katolikusoknál a vízkereszt napi házszentelés (koleda). Ekkor a helybéli plébános meglátogatja híveit, megáldja a ház népét és a jószágot, majd az ajtók szemöldökfájára krétával felírja a G-M-B betűket és az évszámot.

A keleti egyház – a Julián naptár szerint vízkeresztkor ünnepli Krisztus születését. Náluk ez a karácsony napja. Az ortodox családoknál – a hagyományok szerint – a betlehemi jászolra emlékezve, szalmát szórnak a tisztaszoba padlójára, és ezen hálnak az éjjel. Másnap délután a gyerekek – a római katolikusok a háromkirályjáráshoz hasonlóan – kántálni mennek az idős görögkeleti házaspárok házához. 

HÁROM KIRÁLYOK

Vízkeresztkor nyilvánították ki Jézus születését a pogány népnek. Ennek jelképe: a három napkeleti bölcs – a három királyok – Gáspár, Menyhért és Boldizsár – a betlehemi csillagot követve megjelent Jézus jászolánál, s uralkodónak kijáró tisztelettel hódolt a kisded és édesanyja, Mária előtt.

Napkeleti bölcsek, csillagjósok voltak, de királyként is emlegetik őket. Korábban több ószövetségi prófécia utalt arra, hogy a Megváltó a pogány világ fölött is át fogja venni a hatalmat. Ezeket a próféciákat „teljesíti be” a háromkirályok története.

Róluk csak Máté evangélista szól, nevük, etnikumuk, látogatásuk idejének közelebbi meghatározása nélkül. Origenész az ajándékok számából következtetett arra, hogy hárman voltak, de kutatók szerint a hármas szám szimbolikus jelentésű is. Utalhat a Szentháromságra, vagy Krisztus méltóságaira (az arany királyságára, a tömjén istenségére, a mirha emberi mivoltára). Vannak, akik Noé három fiának (Sém, Hám, Jafet) leszármazottait, s így a három bibliai népcsoportnak (semiták, hamiták, jafatiták) képviselőit látják a három királyokban. Szimbolizálhatják egyes vélemények szerint a világ korábban ismert három kontinensét is (Európa, Ázsia, Afrika). Ezt támasztja alá az, hogy a középkortól kezdve a harmadik királyt szerecsennek ábrázolták. Nevüket (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) a IX. század óta említik.

MI EVANGÉLIKUSOK MIT ÜNNEPELÜNK?

Mint ahogyan arra már utaltunk, az első századokban a karácsonyt nem ünnepelték, vízkereszttel kezdődött az egyházi esztendő. A sötét hónapokban Jézusban megjelent a világ Világossága. A halál árnyékában élő emberiségnek felragyogott a Fény, aki minden e világra jövő embert megvilágosít.

A keleti egyház a mai napig is a Fény ünnepeként tartja számon a vízkeresztet, és az egyházi esztendő legnagyobb ünnepei közé sorolja, amelyet nem lehet áttenni a legközelebbi vasárnapra, hanem a napján kell megülni, miként ehhez evangélikus egyházunk is ragaszkodik.

Vízkereszt nagy ünnep: kár, hogy nem piros betűs. Pedig ahogyan a háromkirályok teveháton a jászolban fekvő Jézushoz mennek és aranyat, tömjént és mirhát visznek, úgy kellene nekünk is ezen az ünnepen a názáreti Jézusban valósággá lett, világ Világossága elé járulni. El kellene fogadnunk a Jordánban való megkeresztelésekor felcsendülő szózatot, amely szerint „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.” (Mk 1,11), s látnunk kellene benne istenségének csodáját, amely a kánai menyegzőn véghezvitt csodában is megnyilvánult.

A mai ünnepnap Isten keresztény népét szólítja meg, hogy felébressze a mindennapok kábulatából: hódoljunk mi is Jézus előtt, aki a Világosság, aki megment bennünket az evilági sötétségtől, amely egyre inkább rabul ejt bennünket. Ahogyan a mai ige is mondja: Múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság. (1Jn 2,8)

VÍZKERESZT ÜNNEPÉHEZ KAPCSOLÓDÓ VERSEK:

Ányos Pál: Három királyok napján

Babits Mihály: Csillag után

Juhász Gyula: Betlehem

Paul Claudel: Vízkereszti ének

Bodor Miklós: Betlehemi csillag

KORÁBBI CIKKEINK ARCHÍV OLDALUNKON:

EPIFÁNIA

A legrégibb Krisztusünnep. Először Alexandriai Clemens említi, a III. században az epifánia-ünnepet. Jörg Fenske írása, Bolla Zsuzsanna fordítása. Forrás: https://www.nordelbien.de/

A HÁROMKIRÁLYOK

A háromkirályok valójában nem is voltak királyok. A Biblia szerint inkább napkeleti bölcsek, mágusok, illetve csillagjósok voltak. 

OLTÁRKÉPÜNK KIS JÉZUSA A „FRANCIA BECSÜLETREND LOVAGJA”

A kétezres évek elején egy nagycsütörtöki istentisztelet és a részben megtörtént úrvacsoraosztás után, nehezen járva, két botra támaszkodva egy idős hölgyet láttam a fasori templomból távozni. Hátul egy páran arról beszéltek, hogy a most eltávozott idős hölgy volt oltárképünk a Benczúr remekmű kis Jézusának modellje. 

MIT LÁTTAK AZ ÉGEN A NAPKELETI BÖLCSEK?

Guy Consolmagno jezsuita, a vatikáni csilagvizsgáló tudósa szerint nem lehet tudni, hogy milyen égi jelenséget láthattak a napkeleti bölcsek Jézus születésének idején. A bibliai történetnek mélyebb üzenete van. A tudós a L’ Osservatore Romanóban nyilatkozott erről. 

JÉZUS KRISZTUS IS MEGKERESZTELKEDETT

Vízkeresztkor a legtöbbször a háromkirályokról esik szó. A mágusokról, akik imádni mentek Jézust. Talán mellettük kevésbé hangsúlyos az a tény, hogy az egyházak ilyenkor Jézus Krisztus Jordánban való megkeresztelését is ünneplik. Pedig fontos lenne annak a momentumnak a középpontba állítása, hogy Jézus maga is a bűnös emberekkel való közösséget vállalta. 

 

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!