Wittenberghez kell visszatérnünk?

Wittenberghez kell visszatérnünk?

Share this content.

Szöveg: Bence Zsolt / Budavári Hírmondó
Protestánsként ódzkodunk attól, hogy kimondjuk: elzarándokoltunk Wittenbergbe. Hisz tudjuk, hogy csakis kegyelemből van üdvösségünk. Ha ki is mondjuk, akkor is sűrű idézőjelek közé tesszük, mert nem valódi zarándoklatról van szó. És valóban. Mert evangélikus hitünk szerint nem gondoljuk, hogy vándorlásunk olyan „nemes tett”, ami jó pont lesz majd Isten előtt ítéletünk napján.

Nem azért ment el egy maroknyi magyar Wittenbergbe így augusztus végén, hogy „Szent Luther Márton” egy ereklyéjét megcsodálhassa, megérinthesse. Nem ezekért vettünk részt a magyar napokon, de én eretnek módon most mégis azt mondom, hogy ez bizony egy zarándoklat volt.

Augusztus 26-án volt az egyéves évfordulója annak, hogy megérkeztem Santiago de Compostela városába, harminckét nap gyaloglás után. Lássuk be, hogy az én vándorlásom is egy zarándoklat volt, holott én sem a fent említett okok miatt mentem. Nem Szent Jakabhoz imádkoztam (bár a szentek, mint példák számunkra is fontosak lehetnek), nem a fárasztó gyaloglás üdvözítő mivoltában bíztam. Viszont az út során rengeteg tényező segített abban, hogy kitárjam a lelkemet, és be tudjam fogadni az Úr igéjét. A gyönyörű környezet, a testi fáradtság, az egyedüllét, de az útitársak is mind olyan elemei egy zarándoklatnak, amik megfelelő állapotot idéznek elő az emberben a Krisztushoz való odafordulásra. És bár a Wittenbergi Magyar Napok nem egy kimerítő vándorlás napjai voltak, mégis egy zárándoklat, mert engem sikerült olyan kondícióba sodornia, amiben Krisztushoz tudtam fordulni. A busszal való utazás elfárasztott, az útitársakkal való beszélgetés megerősített, Lutherstadt néhány helyszíne – mint például a Schlosskirche, a Stadtkirche vagy a Luthergarten  pedig imádságra késztetett. Ezek egy olyan zarándoklat elemei, ahol a sokat hangoztatott mondás szerint maga az út a fontos, és nem csak az úti cél. Ezért köszönöm a lehetőséget Balicza Klárának, Cselovszkyné Tarr Klárának, Domokos Ildikónak és minden szervezőnek. Ugyanakkor köszönöm útitársaimnak: Sagát Annának, Prőhle Jankának, Ittzés Amrusnak, Horváth-Hegyi Ádámnak, a Közel zenekarnak és  bár ő nem a magyar napokra érkezett, hanem önkéntesként dolgozik a városban  de Mátis Dánielnek is, hogy tartalommal töltötték meg számomra ezt az utazást.

Tudom, szokatlan megköszönni név szerint a résztvevőknek így írásban egy programot, azonban itt most szükséges. Mert nagyon feltöltődve jöttem haza a reformáció kezdetének helyszínéről, jóllehet a programok ezt nem eléggé segítették elő. A feltöltődést a társaimnak és a vasárnapi, Schlosskirchében tartott istentiszteletnek köszönhetem. Ez utóbbi azonban egyetlen ténylegesen igei alapú eleme volt az útnak. (Köszönöm dr. Fabiny Tamás püspök úrnak a szolgálatot.) Ugyanis a reformáció ötszázadik évfordulóján nem elég meghallgatni a beszédeket, nem elég meglátogatni a múzeumokat és nem elég felavatni emléktáblákat. Ezek is fontosak, de nem elegek. Igei alapra kell helyeznünk az ilyen és ehhez hasonló összejöveteleinket, és reformálódnunk kell abban, hogy Jézus Krisztus legyen a középpontban, nem csak ezen a kerek évfordulón, hanem a továbbiakban is.

Most úgy tűnhet, rosszul éreztem magam, és negatívan értékelem a rendezvényt, de nem. Kicsit csalódott vagyok? Igen, mert ahogy láttam, azok az emberek, akik ott voltak, a kultúrprogramokon és a vasárnapi istentiszteleten felül egy-egy áhítatra, vagy igei alapú beszélgetésre is nyitottak lettek volna.

Azonban bátorítson bennünket az, hogy nem kell mindenkor ilyen messze mennünk, hogy közösségben legyünk egymással és az Istennel. Tegyünk érte, hogy mindez megvalósuljon otthonainkban és gyülekezeteinkben egyaránt.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!