Felruházva mennyei erővel

Körülbelül félúton járunk húsvét és pünkösd ünnepe között. Vajon miről is szól ez az ötven nap? Egyáltalán, minek jött vissza a feltámadott Jézus, ha a negyvenedik napon úgyis mennybe megy?

Először talán tisztázzuk, hogy mi az, amiért nem tért vissza. Nem azért jelenik meg, hogy ünnepeltesse magát. Nem azért jön vissza, hogy bosszút álljon gyilkosain. Nem azért, hogy perújrafelvételt, elégtételt, jóvátételt, igazságot követeljen. Nem ellenfeleit veszi üldözőbe, hanem tanítványait látogatja meg.

Nem azért, hogy számonkérje tőlük hűtlenségüket, hanem hogy visszaadja elveszített hitűket, megtört reménységüket, és újra szolgálatba állítsa és küldje őket. Hogy kiküldött apostolaitól megtudhassa a világ, miért küldte el őt az Atya. Hogy Mesterként mit tanított nekünk. Hogy Megváltóként mit tett értünk.

Érdemes ilyen szemmel megvizsgálni a feltámadott Úr megjelenéseit. Húsvét reggelén elsőnek Mária Magdolnát szólítja nevén a sírkertben, hogy elküldje őt az apostolokhoz. Ilyen módon ez a korábbi betegsége, bűnös élete miatt sokak által lenézett, megbélyegzett asszony lesz az apostolok apostola. Ő viszi, ő hirdeti elsőként az üres sír evangéliumát a többieknek, hogy a feltámadott Úr előttünk jár. Úton van az atyai hajlék felé, hogy ott számunkra is helyet készítsen.

Húsvét délután már az emmausi országúton látjuk a jó Pásztort, amint igazi lelkigondozói tapintattal, empátiával és nem kevés humorérzékkel faggatja két reményvesztett tanítványát, hogy vajon miért szomorúak, miért akarnak visszatérni régi életükhöz. Jellemző, hogy akárcsak Mária Magdolna, az emmausiak sem ismerik fel elsőre feltámadott Urukat, mert a hitetlenség hályoga elhomályosítja látásukat. De míg a magdalai Máriának elég volt, hogy a nevét hallja, és rögtön Mestere lábához borult rajongó szeretettel, addig a rest szívű Kleopásék többórás bibliai tanításra, sőt szemléltető oktatásra, a látható igére, a kenyér megtörésére is rászorulnak, hogy végre megnyíljék a szemük. Ezután viszont már ők is tudják, hogy merre van az előre, hogy van tovább. Sietnek vissza Jeruzsálembe megosztani az örömhírt tanítványtársaikkal.

Azokkal, akik közé maga Jézus is betoppan, amikor beesteledik. Noha félelmükben bezárkóztak, a Feltámadott kétszer is így köszön rájuk: „Békesség néktek!” Majd pedig rájuk bízza a megbékélés, a megbocsátás ajándékát. A szó szoros értelmében Lelket önt beléjük, amikor rájuk lehel, és így szól hozzájuk: „Vegyetek Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek…” Íme, a Lélek ajándékára, a mennyei erőforrásra nem kell ötven napot várni, elegendő Jézus új életet és hitet teremtő igéje és jelenléte.

Ezt a csodát élheti át később Tamás is, aki először lemaradt a Feltámadott megjelenéséről. De akiért Ura külön megjelenik nyolc nappal később, hogy őt is élő hitre támassza föl. S ez a mennyei erőforrás elegendő ahhoz, hogy Tamás később egészen Indiáig vigye el az evangéliumot.

S végül a Mester nem feledkezik meg elsőként elhívott tanítványa, Simon Péter talpra állításáról sem, aki háromszor tagadta meg őt. Érte is régi életébe kell visszamennie a tópartra, hogy újra elhívja őt a halászháló mellől a pásztori szolgálatba: „Legeltesd…! Őrizd az én juhaimat!”

De vajon mi érvényes mindebből 2024 tavaszán? Kézenfekvő a hídverés, a kapcsolat a régmúlt és a jelen között, hiszen ezekben a hetekben minden gyülekezetünkben presbiterek, munkatársak kötelezik el magukat legalább hatéves szolgálatra. Húsvétkor hirdettük meg az ősszel induló szakirányú gyülekezetimunkatárs-képzés lehetőségét. Hat területre várjuk a jelentkezőket május 31-ig: gyermek- és ifjúsági munka, gyülekezetmenedzsment, diakónia, média- és zenei munkatárs. További információ és jelentkezés egyházunk honlapján.

Feltámadott Urunk ma is keresi munkatársait, akiket ma is kész elhívni a szolgálatra és felruházni mennyei erővel, a Szentlélek ajándékaival, hogy szeretetének tanúi legyünk a föld végső határáig.

*  *  *

Elhangzott a Kossuth rádió Erős vár a mi Istenünk – Az evangélikus egyház félórája című műsorának 2024. április 22-i adásában.