Szüntelen ölelésben

Anyák napja idén Rogate vasárnapjával esik egybe. Örüljünk gyermekeinknek, imádkozzunk értük, adjunk hálát az életükért.

Középső lányom, Lilla egy alkalommal ezzel a vallomással állt elő: „Anya, amit soha nem akarnék abbahagyni, hogy téged ölelgesselek.” Nekem is nagyon különlegesek azok a pillanatok, amikor úgy kerülünk közel egymáshoz, hogy feloldódunk a csendben, és a korábban kimondott vagy kimondatlan szavak mind a helyükre kerülnek.

Brit tudósok szerint – naná, hogy ők ezt is kutatják – legalább húsz másodpercig kell odabújnunk a másikhoz, hogy a kötődést erősítő, szeretethormonnak is nevezett oxitocin elkezdjen termelődni a szervezetünkben.

Egy izgő-mozgó totyogót vagy egy flegma kamaszt persze nem olyan egyszerű ily hosszú időre odavonni magunkhoz. Vagy amikor indulatok fortyognak bennünk, akkor egy ilyen gesztus kezdeményezése elsőre nem feltétlenül tűnik jó ötletnek, nem bizonyul rögtön komfortosnak. De ha kitárjuk a karunkat, és a másik kész elfogadni az ölelést, akkor szinte kivétel nélkül mindig elérkezik az a pillanat, amikor kölcsönösen belelazulunk a helyzetbe, és valóban megérkezünk egymáshoz. Már nemcsak a testünk révén kapcsolódunk, hanem a szívünk és a lelkünk is összefonódik. A mennyiség ez esetben erősíti a minőséget… Ahogy Virginia Satir amerikai pszichológus elmélete is kimondja: napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz.

A minőségi idő fogalma ma már közismert, a szükségessége egyértelmű, a megélése számos tevékenységgel „kipipálható”. És az anyaság sem csak ölelésből áll, hanem tengernyi más – nemritkán kevésbé pozitív – dolog kapcsolódik hozzá. Van még egy jellemzője: a végtelensége. Mondják ugyan, ahhoz, hogy ne égjünk ki a szülői szerepben, szükség van a szünetekre – de valójában ez nem olyasmi, amit meg lehetne szakítani. Onnantól, hogy gyermekünk lett, anyává váltunk. A szeretetünk örök, az aggódásunk is állandó, a nevelés meg folyamatos feladat és kihívás.

Anyák napja idén Rogate vasárnapjával esik egybe. „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok” – olvassuk Pál levelében (1Thessz 5,16–18a). Örüljünk gyermekeinknek, imádkozzunk értük, adjunk hálát az életükért – és fejezzük ki mindezt öleléssel is.

És ha emellett az Úristennel való kapcsolatunkra is szánunk legalább naponta tizenkétszer húsz másodpercet – lehet egyhuzamban is, sőt a többszörös dózis is megengedett! –, akkor az minden téren meggazdagít minket.

* * *

Az írás eredetileg az Evangélikus naptár 2024 című kötetben jelent meg. A kiadvány kapható a Huszár Gál könyvkereskedésben (Budapest V., Deák tér 4.), a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.) és webáruházában.