Ültetéstől gyümölcstermésig
A fa mint szimbólum a Bibliában
A Szentírás lapjain már az első oldaltól kezdve sokszor találkozunk a fával mint szimbólummal. Népszerű teológia rovatunk mostani írásának segítségével számba vehetjük a Zsoltárok könyvének fáit, átgondolhatjuk, mi kell a plántáláshoz, majd körképet kapunk a bibliai szempontú gyümölcstermésről.
A fák elkísérnek minket földi utunkon. A régi korok emberének a fákkal kapcsolatos tapasztalatai az évezredek alatt többrétegű, összetett szimbólumrendszerré sűrűsödtek össze. A Bibliában rengeteg fa jelenik meg jelképes, ugyanakkor valóságos formában is.
Fa a Zsoltárok könyvében
„A fa–ember hasonlítás – az embernek is, mint a fának gyökere, ad szilárd tartást az, ha Istenben gyökerezik, az ember testi, szellemi termékenysége, életereje olyan, mint a fáé stb. – minden vallásban ismert, a Bibliában gyakori” – írja Dér Katalin klasszika-filológus, teológus, az irodalomtudományok doktora A Jelenések könyve című kötetében. Ez a hasonlat a Zsoltárok könyvében többször is előkerül. Ám a zsoltáros nem csupán általánosságban beszél az emberről, hanem mindig hozzátesz valamilyen jellemvonást is. A Zsolt 1,3-ban az Úr törvényében gyönyörködő emberről beszél, aki olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa. A Zsolt 52,10-ben pedig az Isten szeretetében bízó, házában lakó szerző viruló olajfához hasonlítja magát. „Az igazak virulnak, mint a pálmafa, magasra nőnek, mint a libánoni cédrus” – áll a Zsolt 92,13-ban.
A Zsoltárok könyve ma is az Ószövetség legszélesebb körben ismert gyűjteménye, amelyet az imádság és a meditáció számára összeállított gyűjteménynek tekinthetünk. Egyes zsoltárok sokkal régebbiek, mint az összeállítás kora. Az első zsoltár az egyik kivétel, hiszen azt külön a gyűjtemény számára írták.
„A Zsoltárok könyve a teológia számára is elsőrendű fontosságú, hiszen talán ez az a pont, ahol a modern ember személyes vallásossága kapcsolódni tud a rég elporladt ősök hasonló tapasztalataihoz. Luther szerint a zsoltárokban összefoglalható az egész Biblia, ezért is nevezte »kleine Bibel«-nek, azaz »kis Bibliának«. Kicsit távolabb lépve azt is látnunk kell, hogy az ókori Kelet irodalomtörténetében »párja nincs« gyűjteménnyel állunk szemben. Olyan vallásos indíttatású lírai szövegek ezek, amelyek egyetlen nép hagyományából származnak, s egyetlen istenséghez kötődnek” – fogalmaz Kőszeghy Miklós történész a Föld alatti Izrael – Az Ószövetség világának anyagi kultúrája című munkájában.
„A folyóvíz mellé ültetett fa”
Az első zsoltár fája nem egy vadon kihajtott fa. Ezt a fát tudatosan a folyó partjára ültették. „A megkapó kép mögött felsejlik a titokzatos Kertész alakja, aki kijelöli helyünket, küldetésünket a világban. Aki mindent megtesz azért, hogy ne szakadjunk el a folyó, az élő és ható Ige tápláló vizétől” – olvashatjuk Gáncs Péter nyugalmazott püspök Forrásközelben című könyvében.
A folyóvíz más jelentéssel bír a palesztin tájakon, mint a mi vidékünkön. Czanik Péter református lelkipásztor ezt így foglalja össze: „A hegyes tájra lehulló csapadékot a völgyek gyűjtik össze, és vezetik el a fölösleget. Amíg tart az esős félév, a magasabban fekvő részek talaja is nedves, és pompázik rajta a növényzet. Amikor vége az esőzésnek, a talaj nedvessége továbbra is a völgyek felé szivárog, a felsőbb részek növényzete elszárad. Végül a völgyben is kiszárad a patak, de a patak medrének száraz felszíne alatt még összegyűlik annyi a lefelé szivárgó nedvességből, hogy éltesse a part menti növényzetet. Ezért az ilyen patakmeder mellé ültetett fa egész évben zöldell, és idejében meghozza gyümölcsét (Zsolt 1,3).”
Ennek ismeretében a kép még kontrasztosabb: a száraz környezetben zöldellő, élettel teli fa. Ahogyan a fa a földben gyökerezik, úgy gyökerezik az ember a Teremtőben, és belőle nyeri az élethez szükséges táplálékot. Minél mélyebbre hatolnak a gyökerek a földbe, annál erősebben kapaszkodnak, ragaszkodnak a földhöz. Ez a meggyökerezés az ember egész személyiségére hatással van, arra is, ahogy másokra, és arra is, ahogy magára tekint.
Az ember minél inkább Isten akaratát fürkészi az életében, minél mélyebb és szorosabb közösséget keres vele, annál biztosabban, szilárdabban áll a helyén. Az Istenben bízó ember akkor is talál éltető vizet, amikor már a környezete kiszárad, élettelen, reménytelen. A hittel Istenbe kapaszkodó ember az élet vádija [sivatagi vízmosás, kiszáradt folyómeder – a szerk.] mellett olyan lelki tápanyag-utánpótlást nyer, amely megteremti számára a növekedés, fejlődés, gyümölcstermés lehetőségét.
„Idejében megtermi gyümölcsét”
A gyümölcstermés képe nagyon gyakori a Bibliában. A Kánaán földjén élő ókori ember étrendjében fontos szerepet játszott a szőlő, az olajbogyó, a füge, a mandula, a datolya, az alma, a dió, a gránátalma. Jelképes értelemben az ember életének vagy tetteinek a következményeit jelentették. Ez a szimbolikus értelem talán az Újszövetségben erősebben van jelen.
Az Ószövetségben a gyermeket az anyaméh gyümölcsének nevezik (Zsolt 127,3), és ezt a gyümölcsöt az áldás- és átokformulákba is belefogalmazzák (5Móz 28,4.18). A békés, biztonságos, nyugalmas élet egyik jellemzője, hogy az emberek nyugodtan ülhetnek a gyümölcsfák alatt (1Kir 5,5). Mikeás próféta az eljövendő békekorszak leíráskor is használja ezt a képet (4,4). A szavaknak, az ember beszédének is meglehet a gyümölcse. A Példabeszédek könyve (12,14) azt mondja: „Amit mond az ember, annak a gyümölcséből lakik jól…” Igaz ez pozitív értelemben: az emberi szó lehet az ajkakon megszólaló hála gyümölcse (Ézs 57,19), de akár negatív értelemben is, hiszen a bűnös a hazugság gyümölcsét eszi (Hós 10,13).
Keresztelő János az igehirdetésében használja a gyümölcstermő fa és az ember analógiáját. Arra figyelmezteti hallgatóságát, hogy a megtéréshez méltó gyümölcsöt teremjenek. Kilátásba helyezi az ítéletet is, hiszen azt a fát, amelyik nem terem jó gyümölcsöt, kivágják, és tűzre vetik (Lk 3,8–9).
Jézus példázataiban, tanításában is megelevenedik a gyümölcstermés képe. Jézus óvja a tanítványok gyülekezetét a hamis prófétáktól, akik valós veszélyként leselkednek rájuk. Báránynak mutatják magukat, de igazából farkasok. A tanítványok a gyümölcseik alapján ismerik fel őket. Ahogy a termése alapján lehet megállapítani, milyen fáról is beszélünk, az erkölcsi magatartása alapján lehet következtetni arra, hogy ki az igaz, és ki a hamis próféta. A korhadt, romlott fa nem teremhet jó gyümölcsöt, a sorsa a kivágás és elégetés lesz. Aki nem a Lélek által szól és tanít, és hamis prófétává lesz, az hasonlóan fog járni az ítéletet napján
(Mt 7,15–20).
Pál apostol a Galatákhoz írt levelében számba veszi a test cselekedeteit és a Lélek gyümölcseit: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás (Gal 5,22). Az efezusiaknak arról ír, hogy úgy éljenek, mint a világosság gyermekei. A jóságot, az igazságot és az egyenességet a világosság gyümölcsének nevezi (Ef 5,9). A bűntől való szabadulás, az Isten szolgálatába helyezett élet meghozza a gyümölcsét, a megszentelődést – olvashatjuk a Római levélben (Róm 6,22). Isten akarata szerint kellő időben, megbízhatóan gyümölcsöt teremni: ez az élet igazi értelme.
Ezek a bibliai igehelyek és történetek mind annak a jelei, hogy sokféleképpen lehet gyümölcsöt teremni. Az élő, Krisztushoz ragaszkodó hit sokféleképpen növekedhet terméssé az ember életében. Az egyik fontos szempont, hogy jó gyümölcsfa lehessünk Isten kertjében, és termésünket Isten dicsőségére tudjuk érlelni, úgy, hogy a körülöttünk élők számára áldássá legyünk, és éltető táplálékot tudjunk teremni.
A szerző evangélikus lelkész, a medgyesegyházi Schéner Mihály Evangélikus Általános Iskola iskolalelkésze.
Az írás a szerző az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológia mesterképzésének lelkész specializációján 2021-ben készített „Fától fáig” – A fa szimbólumának bibliai (ószövetségi) megjelenései az élet, az ember és a közösség kontextusában című szakdolgozatának részlete.
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2024. április 21–28-i 89. évfolyam 15–16. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), a Huszár Gál könyvkereskedésben (Budapest V., Deák tér 4.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a