A második világháború alatt üldözötteket mentő Salkaházi Sárára, Friedrich Bornra és Sztehlo Gáborra emlékeztek a Sztehlo Gábor-emlékév keretében május 8-án Budapesten. A leendő Embermentők parkjának műegyüttesét ideiglenes helyen, a Hűvösvölgyben, a Sztehlo Gábor Evangélikus Szeretetszolgálat Sarepta-otthonának udvarán leplezték le.
A Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzat, a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület szervezésében tartott ünnepségen Őrsi Gergely, Budapest II. kerületének polgármestere kiemelte, hogy Salkaházi Sára, Sztehlo Gábor és Friedrich Born sem hősnek születtek, sőt nem is arra készültek, hogy emberéleteket mentsenek. Isten vezérelte őket, hogy kilépjenek a tömegből, és az embertelen diktatúra kiszolgálása helyett igaz emberekké váljanak. „Mi a szabadságot örökbe kaptuk. Nemcsak lehetőségünk és felelősségünk, hanem kötelességünk is, hogy az ő emléküket őrizzük. És emlékeztessünk arra: másokon segíteni felelősség” – állapította meg a polgármester.
Fabiny Tamás, egyházunk elnök-püspöke Sztehlo Gábortól származó idézetekkel érzékeltette, hogy milyen sokrétű személyiség volt az idén ötven éve elhunyt embermentő evangélikus pásztor. „Sztehlo Gábor elsősorban lelkész volt” – hangsúlyozta, majd felidézte Sztehlo nagytarcsai népfőiskola-szervező munkáját, amellyel összegyűjtötte és nevelte az ifjúságot. Kitért az 1944–1945-ös zsidómentésre, valamint szólt a Gaudiopolisról – a Sztehlo alapította Örömváros gyermekköztársaság a második világháborúban árván maradt gyerekeknek menedéket adó budapesti Pax Gyermekotthonban működött –, Sztehlónak a fogyatékkal élő gyermekek és felnőttek között végzett diakóniai szolgálatáról és svájci emigrációjáról is. Sztehlo Gábor „hiteles ember volt, akitől távol állt a hübrisz, a kivagyiság vagy bármiféle külsőség. Ő egyszerűen csak ember próbált lenni a rászoruló emberek között” – mondta Fabiny Tamás.
„A teremtett értékek között a legnagyobb az örök életű lélek” – idézte Salkaházi Sárát, a zsidókat mentő, 1944 decemberében a nyilasok által kivégzett szerzetesnőt, a Szociális Testvérek Társaságának tagját Németh Emma. A Szociális Testvérek Társaságának kerületi elöljárója az emlékezésen túl a jelen kérdéseiről is szólt. „Ma is vannak ártalmas eszmerendszerek. Az emberi jogok ma sem érvényesülnek maradéktalanul. Szűkebb és tágabb világunkban az önfeláldozó szeretet helyett gyűlöletet tapasztalunk gyakran.” A kerületi elöljáró ezért a jelenlévőket a békesség és az igazságosság munkálására hívta, valamint Salkaházi példáján keresztül rámutatott, hogy felelősségünk szót emelni a mai kor üldözöttei érdekében.
Rauh Edit, a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület képviselője szervezetük munkájáról és szellemiségéről beszélt, valamint kiemelte, mennyire fontos átadni az üzenetet a fiatalok számára.
Friedrich Born svájci diplomata a Nemzetközi Vöröskereszt delegáltjaként többek között védett házak kijelölésével, menlevelek kiadásával, kórházak, gyermekotthonok, árvaházak és népkonyhák felépítésével mentette az üldözött zsidókat. „Friedrich Born a pártatlanság és az emberiesség elveitől vezérelve fáradhatatlanul munkálkodott azon, hogy életeket mentsen, függetlenül attól, hogy ezzel a saját életét is veszélyeztette” – hangsúlyozta beszédében Sophie Goyet Celebic, a Nemzetközi Vöröskereszt Európa és Közép-Ázsia ügyeiért felelős regionális igazgatóhelyettese.
„Az emberiesség alapelve arról szól, hogy enyhítsük az emberi szenvedést, tartsunk tiszteletben mindenkit és segítsünk a rászorulóknak saját lehetőségeinkhez mérten” – mondta Salkaházi, Sztehlo és Born életére is utalva Horváth Péter Zsolt, a Magyar Vöröskereszt főigazgató-helyettese.
A rendezvény végén került sor az emlékpadok és emlékkövek leleplezésére. A Sztehlo-padon először az ünnepségen jelen lévő Sztehlo-gyerekek, Andrási Andor, Füzéki Bálint és Keveházi László foglaltak helyet.
Az emlékpark állandó helyét a szervezők szándékai szerint ősszel a budai Szilágyi Erzsébet fasorban alakítják majd ki.
